Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-16 / 41. szám

Szeged, 1915. február 14. DÉLMAGYA-RORSZÁG. 3 asaaaaaaaaaaaa®®® la] 0 a a ® a a a a a ¥] a ¥ •——i a a a a a a a a a a a a a az Uránia ® és Wassmoziban. a a a a a a a a a a a aaaaaaaaaaaaaaaa® A 44-esek mókusvadászalon. — Mit csinálnak a bakák a harctéren. — (Saját tudósítónktól.) Hefele Károly, a 44. gyalogezred 'hősi halált halt hadnagya 'küldte az alábbi sorokat. A levelet még decemberben adta postára, de elkésve érkezett. A ievél, melyből egy kedves históriát tudunk meg a harctéren küzdő fiukról, igy szól: Őszintén mondhatom, kár keseregni a baka sorsún. Mindenük meg van, jó a soruk s kerülnek vidám, kedves órák is. Persze az otthon levők viszontlátásának a vágya égeti a leikünket, de ez csak nagyobb erőt önt belénk vizávin'k rnegtánco'ltatására. Elmondok egy apró, de mulatságos történetet, amely sóik derűs percet szerzett nekünk és sokáig fog élni az emlékezetünkben. A társaságunknak egyik portyázó járőre megpillantott egy ház udvarán levő fán egy mókust. A vitéz bajtárs elkurjantotta magát s a szokatlan jelre az egész 'kompánia kitódul; az udvarra. A helyzetről tájékozódást szerezni pillanat müve volt s egyszeriben a feledés homálya borult krumplira, hazai emlékekre, vágyakozásokra. Egyetlen -gcpdolat fogamzott meg mindenkiben: el kell fogni a mókust. Ami ezután következett, bohózatba ''Iliik. Egyikünk azonnal IválMkozott, hogy felkúszik a fára a mókusért. Lomha mászással följutott a fára, közelébe is férkőzött a mókusnak, ám a kis állat ügyes ugrással — a fegyveres erőt ujabb terepszakaszon gyülekeztetendő — átugrott a szomszédos fára. A faképnél hagyott bajtárs a fa tetején zamatos somogyi magyarsággal adta tudomására védekezését a menekülő ellenség föl- és lemenő ágbeli rokonairól, az alant állók nagy gaudiumára. A póruljárt baka a megszállott terepet nem volt hajlandó ismét átengedni s nehogy a mókusnak ujabb operációra bázisul szolgáljon, ülve maradt a fán. A háborúban ismételten megtörtént, hogy a gyalogság támogatására a huszárság leszállott a lóról. Ez történt ebben az esetben is. A lovasság kilépett a nyeregből s vállalkozott a vastag fatörzs megmászására. A vörös ördög elől meg épen -jónak látta mókusunk a harmadik védelmi állásba, egy másik fára vonulni, amire a 'hús-zár ujabb vonatkozásban 'mutatta be a mókus családfáját, szaporán idézvén a bibliából, különösen a jámborabb szentek nevét. A mókusvadászat egyre hangosa-bb hahotázás közben folyt, aminek hallatára a -ház előtt elvonuló német municiós kocsik is megállottak és többen kíváncsian bejöttek megtudni a nagy vigasság okát. Persze megnevettette a helyzet a németeket is, s annyira tetszett nekik az eset, hogy ők is beállottak a vadásztársaságba. A mókus előtt világos lehetett, hogy elveszett, amint a szövetséges hadsereg katonái a szin-en megjelentek. A németek stratégiai tudásuk alapján azt ajánlották, hogy el -kell vágni a mókus- menekülési útját. Minden fát meg kell szállani! Az uj haditerv kiviteléhez az-on módon hozzá is láttak. Egy tüzér, egy bosnyák és egy német katona szállotta meg a magaslatokat, respektive a fákat. A véletlen tehát ugy hozta, mindegyik fán más fegyvernem 'katonája posztolt és a hatalmasan meggyarapodott résztvevők, a fák alatt, a szerint riogattak, a-mint a mókus az ö emberükhöz, avagy előle szökött. A mókus csüggedten -látta, ihogy bármelyik hadállását üriti ki, nem segít rajta, de azért újra meg újra kísérletet tett, hogv szorongatott helyzetéből megszabaduljon. Egyszerre a németek hangos örömujjongásba törtek ki. A mókus arra a fára ugrott, amelyet vitéz szövetségesünk tartott megszállva. A 'mieink -nevető ingerüket visszafojtva, a németek pedig társukat élénken, biztatva, várták a történendőket. Most ujabb örömrivalgás hallatszott, de most a tüzérek hahotáztak. A mókus megelőzve a német harcos hosszú pálcájának a halált rejtő súlyát, arra a fára menekült, melyen e-gy tüzér foglalt hadállást. A tüzérek sem örülhettek s-okáig a kínálkozó sikernek, mert a ház tetején egy baika alakja tűnt fel. A kezében tartott négy méter hosszú rudat, meglóbálta a levegőben és egy foll-trefferrel eltalálta a kis mókust. Az állatka lepottyant a fáról, súlyos sérüléseit, sajnos, nem tudta kiheverni és- hősi halált halt. A szemfüles baka, aki bebizonyította a németeknek, hogy hadi, taktika dolgában mi sem állunk mögöttük, 44-es infanterista volt. Még percekig elmulattak a 'katonák a mókus-vadászat fordulatain, azután lassan élszállingóztak. 'Ki jobbra, 'k-i balra, ment mindenki a dolgára. A la'kinározők visszatértek a hamvadó tüz köré, melyen a krumpli már rég megfőtt, a németek is folytatták tojókat. iMind-enki elment . . . Engem valami keserű érzés fogott el. Akaratlanul is eszembe ötlött a gondolat, hogy a mii sorsunk is olyan, mint a szegény kis- mókusé. Ma vigan ugrándozunk, örülünk az életnek, holnap . . . holnapután, vagy a jó Isten tudja mikor, jön. egy jól irányzott golyó xLs ugy eltűnünk az árnyékvilágból, mint ez a kis mókus. Az oroszok grandiózus haditerve. A cár: É, ó -Nikoláj bátyám mi van ulaj-donképpen é, é, é... a mi raj, grandiózus tett vünkkel, amire im-ost Páris ós London m-ind-en reményét alapítja? Nikoláj: Azt mem árulhatom -el, az a -legfőbb hadvezetőség legszigorúbb titka. A cár: D-e Ni-k-ollá-j velem -csak közölnöd kell, 'elvégre é, é. •.. én a mi-ndeln oroszok cárja vagyok. Nikoláj: Kétségtelenül. D-e -ez a haditerv meglepetésnek Ikészül. A cár: É, é... olyan -meglepetésnek, mint a hadüzenet? Azzal is alaposan megleptél. Mert óm azt akartaim — m Jön! lön! n sorozat III. része. ||Jön! Jön! | lilMBBIiliHlllIK