Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-16 / 41. szám

4 DÉLMAIGYAROBS&ÁG. Szeged, 1915. február 16. lásábófl. Ekkor ;az -oroszok megjelentek az erdő szélén, egészen a frontunk előtt és fölényes tüzet iküildtelk Jianovkára. A többi bárom tarack-al valló visszavonulásra már gondolni sem lehetett. Állani kellett a harcot. Tüzéreink -már leszámoltak az élettel és- talán éppen ez adta meg nekik -a kellő nyugalmat, Vezényszó, vezényszó ntán, lövés lövésre következett —és az -erdő szélén, ahol előzőleg az oroszok feküdtek, széles sávban mam mozgott- élet, nem állott egy if:a sem. Igy tisztították ki a Leitmeritzi tarackok szakaszonként a Janovka előtti terepet. Egy fogoly elárulta, hol áll az ellenséges tartalék, m-est -arra került a sor. Egy negyed óra múlva csapatunk -előnyomulhatott az erdőbe. Utazás a határ felé. — Kiküldött munkatársunktól. — II. A lejtős d-ombak kanyargó völgyiéiből tompa dobogóssal bujt elő a vonat. Nem -messze egy'sárga emeletes épület körvonala látszót1. Ez volt utazásunk második napján, a legelső nagyobb állomás. Alig vártuk, hogy már odaérjünk és kiszállva a túlzsúfolt kocsikból, megjártassuk egy íkissé, összeszorított, el-hailt lábainkat. A hetven kocsiból álló, végtel-eu hoiszunak látszó vonat, csikoro-gvazörögve húzott el az állomás előtt és csak messzire állott meg a nyílt pályán. Fürgén ugráltunk le a magas kocsikból és egymást kergetve, lélekszakadva, térdig gázolva a hóban, vágtattunk az állomás felé. Nagyon éhesek voltunk és jól esett volna egy csésze forró, babos ká-vé, vagy a .meleg, párolgó tea. Az állomás közelében egy öreg semmitevő álldogált. Valószínűiéig nagyon rettenetes külsőt akart aidni magának, mert folyton a bajuszát pödörte és rángatta felfelé, pedig már ugy állit a bajusza az orra jobb és baloldalán, mint két villámhárító. Az öreg tenyerével próbálgatta ki, hogy szur-e már na-gyon a bajusza, aztán tovább pödörte. Megszó1 jottuk: — Mondja öreg, van-e itt étterem? — Nyu styu uugurstye!, — válaszolt morozu-san. — No, itt már magyarul se tudnak, — szólt egy alföldi gyerek, nagy bosszúsan. — Itt én rie-in eszek semmit, — mondta egy másik és elkeseredetten lépett „haza felé", a vaggonba. Mi néhányan tovább ballagtunk és felfedeztünk egy nyomorúságos, bűzös harmadosztályú várótermet, amely tele volt zsíros, hosszú h-aju románokkal. Kávét, teát hiába kértünk. Német nyelvtani tudományunk teljes ilatbavetéséve] végre adtak meleg cukros vizet, amelyet mifelénk forró limonádénak hívnak. Éhesen é.- az első csalódás intenzív dühével igyekeztünk visszafelé. -Egyszerre csak látjuk, hogy három-négy baka veszi törül a vad kinézésű román atyafit, akii még mindig két villámhárítóját pödörgeti és az állomásnak tartva, nagyba magyarázgat a bakáknak. — Hát ezek honnan tudnak -románul, — érdeklődünk egymás közt és mikor az egyik jóképű, magyar bak-a elénk ér, megkérdezzük: — Te fiam, hol tanultál olajul? — -Nem tudom én azt a fránya nyelvet,— vágja ki büszkén, -a szegedi katona. — Hát akor, hogy beszélt-ek ez-zél a románnal. — Magyarul! — Nem tud az magyarul. — Nean a fenét!, — mondja a bak-a. Csak e'taígadja. Ilyen mind ez a román. Miké' 'megszólítottuk, nekünk is azt mondta, hogy nyustyu! — No, ha nustyu, — szólt a káplár ur Kondoros', — ugy kupán váglak, hogy átesö-1 Romániába. Oszt föl is emelte a jobbik kézit. Erre má', minidjá' -megoldódott -a nyelve ennek a vad olajnak; azuta mög csak ugy köpi a magyar beszídet. -Jót nevettünk a baka-ész jéráson, -amelly gyakran igen találékony -és olyan praktikus, hogy száz diplomata kifin-omitott agy-tekeres-e se bírna gordiusli csomókat ügyesebben meig-oildani. Az -első román-magyar barátság ilyetén megsz-ilárditása után, a vonat csakhamar elhagyta -a kis erdélyi várost és tovább kúszott vélünk befelé, a nagy begyek irányába. Éreztük -miindnyáij-an, hogy már kezd átformálódni körülöttünk a világ -és még nagyabb lelkesedéssel énekeltük, hogy „Szöged hiröls város", meg „Ha a tyúknak füle véna" ... —cz.— relmi vággyal próbálta megközelíteni, mint minden semleges hatalmat, amelyet a maga melletti küzdelembe akart belevonni. Miután ezzel nem ért célt, barátságos rábeszéléssel iparkodott rájuk hatni. Mivel pedig ezzel sem- ért el eredményt, a nyílt fenyegetés terére lépett, amely most a bolgár kölcsönegyezmény ismeretessé válása alkalmából valóságos dührohamban tör ki. Richet akadémikus a Figaróban ezt olyassá a bolgárok jfe.iére: „Szerencsétlen -Bulgária! — igy kiált föl — holnap már nem lesz többé európai Törökország, holnap már csak szabad európai népek lesznek és a felszabadított Európa kérlehetetlen lesz azokhoz, akik felszabadítását feltartóztatták!" Pichon a Petit Journal-ban ezt irja: „Bulgária ép -olyan -jól szerezhetett volna magának kölcsönt az ententetól- is. Jobbnak látta azonban annak ellenségeihez fordulni. Ah, -már tulrégen rossz a Genadiev úrral és barátaival való érintkezés; vájjon Végig ilyen lesz? Vájjon a bolgár kormány képés le-sz-e ellenállani annak az impulzusnak, amely érdekei ellenére tör? A megfontolásra még van Idő, de éppen crak h-ogy még van." A Petit Párisién is felszól-itla Bulgáriát, hogv döntsön, de haladéktalanul. Vagy s-zabadnak tekinti mgát a germanizmus tó!, vagy annak karjai közt van. Ezt akarjuk tudni. A Guerre Sociale elismeri, -hogy az ententenek négy hónap óta tartó fáradozása a balkáni egyetértés helyreállításáért csődöt mondott. A Journal de Débats felszólítja az ententeot, hogy az adott viszonyok tekintetbe vételével hasson most cselekvőleg Olaszországra és Romániára és liogy a szükséges bátorítással ne fukarkodjék. A francia saifó megfenyegeti Bulgár'át. Genf. február 12. Azok az érzelmek, a melyekkel a francia saitó Bulgáriával szemben viseltetik, a háború kitörése óta sokféle hullámzást mutattak. Először kunyoráló szeSzegeden és Csongrádmegyében elvégezték az őszi földmunkákat. — A közigazgatási bizottság ülése. — hogy sok helyen a ló hiányzik, Szóval az előmunkálatokat már most el kell kezdeni annak érdekében, Ihogy a tavaszi földmulnfcák föltétlen elvégzését biztosítani tudjuk. (Saját tudósítónktól.) A lisztügy és az eg-ész köz-élelmezés nagyjelentőségű problémájába természetes folytatásként kapcsolódik az a nagv kérdés: elvégeztettek-e rendben1 az őszi földmunkák és mi lesz a tavasziakkal. A közigazgatási bizottság hétfőn délután tartott ülésén Cicatricis Lajos- dr. főispán. ak: véghetetlen gonddal, — és ezeket a -szavakat ne ugv tessék venni, mint a -főisóánoknak néhol és néha kijáró sablonos bókokat — imponáló szakértelemmel, nem1 csüggedő türelemmel, fáradhatatlanul és lelkesen vezeti a bizottság tanácskozásait, a következőkben hívta fel a figyelmet: — Meg van róla győződve a kormány és tudom én is, hogy az őszi földimunkák Csongrádmegye egész geográfiái területén, tehát Szegeden is elvégeztettek. Ezzel azonban távolról sincs elég téve a ránk váró kötelezettségeknek. A tavasz5 földmunkáik elvégzérót kell biztosítani. Ez oly nagyjelentőségű kérdés, hogy sikeres megoldása érdekéből ép ugv kell sorakoznunk és küzdenünk, rnirit a hadba vonuló katonáknak. Vigyázzunk nagyon, mert a dolog előkészités-e a fontos, ha ezt elmulasztottuk, helyrehozhatatlan mulasztást követtünk el. A mozgósítás elrendelése óta az ujabb behívások folytán nagyon s-ok munkaerő vonatott el ismét. A bevonultak családtagjai állami segélyt kapnak és bizonyára lesznek például olyan asszonyok is, aikik kicsinyke földjüket parlagon akarják hagyni, mondván: minek dolgozzam, eltart az állam. Az ilyentől az államsegélyt kell elvonatni, hogy dolgozni kényszerüljön. Máshol közerő kirendelése válik szükségessé. Igénybe lehet venni azon kívül földmunkáknál, miként Németországban, az iskolás gyermekeket is. Arról sem szabad megfeledkezni, Sok szin és érdekesség volt ezen kivül is a közigazgatási bizottság ülésén, de mind apróbb dolgok körül és most háború van. Az egyes jelentésekből a következőket közöljük: Faragó Ödön dr. tiszti főorvos jelentette, hogy az elmúlt hónapban az egészségügyi viszonyok kevésbé voltak kedvezőek. A születések száma csökkent, a halálozásoké emelkedett. A népességi szaporulat az előzi havi 83mal szemben 53. Hasihagymáz különösen a déli harctérről érkezett katonák között pusztítod nagyobb mértékben, -egyébként ragályos betegségek csak szórványosan fordultak elő. Élve született 319, meghalt 265 ember. Jánossy Gyula tanfelügyelő jelentett-e, hogy a tanítás eredménye az adott viszonyok mellett általánosságban kielégítő. Szép eredményeket sikerült elérni a szabadoktatási egyesületnek, amely előadásokat tart a nagyközönség és a' gazdák számára. TörÖs Sándor kir. tanácsos-, pénzügyigazgató jelentette, hogy januárban egyenes adóban 105,274, hadmentességi dijban 4662 csökkenés volt. A januári befizetési eredmény a mult évivel szemben 109,936 koronával volt kevesebb. Januárban -előírtak egyenes adóban 75,597, országos betegápo'lási pótadóban 19 koronát. Behajthatatlanság cimen töröltek egyenes adóban 22.451, országos betegápolási pótadóban 479 koronát. Fizetéshalasztást, vagy részletfizetést 15,487 korona erejéig engedélyezett a pénzügyigazgatóság. Alexander Lajos főállatorvos jelentette, hogy az állategészségügyi viszonyok jók voltak. Fertőző betegség nem fordult elő. A város egész területén -elhullott 24 ló, 4 szarvasmarha, 16 sertés. A közvágóhidon leöltek és közfogyasztásra alkalmasnak találtak 1030 nagymarttá!, 276 növendékmarhát, 296 szopós borjut, 5010 sertést, 2008 juhot, 4 kecskét, 480 bárányt, 9 malacot és 13 lovat. A