Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-12 / 38. szám

Szegeti, 1915. február 12. ÜÉLMA GYARORSZ ÁG. 1 győzelmében senki előtt sem képeznek titkot. Stere c meggyőződését a háború kezdetén a hírlapi cikkek bosszú sorában fejtette ki. Sohasem csinált titkot nézeteiből, mindig őszinte volt. Hát azért, -mert nincsenek hasonló nézetei, Stere ne volna olyan jó román, ni/nt másik. A nézeteik lehetnek különbözők, de mindaddig, ameddig azok őszinték, nem szabad azokat gyanúval illetni. Stere Constantáinak tehát jogában áll, ép ugy, mint Eiiipescu urnák, a maga belátása szerint megítélni a helyzetet, anélkül, hogy ezzel az országot angazsáiná. Az ország sorsát azok fogják eldönteni, akiknek ehez a jogok és a lehetőségek a kezeikben vannak. Á román közvélemény -már hozzá szokott ahoz, hogy ne vegye komolyan azokat, akik kultuszt űznek abból, hogy lármás hazafiságuk leple alatt a belső békétlenséget szolgálják. Anglia rossz szelleme. — A „müveit" Grey. — (Saját tudósítónktól.) A csatatereken tomboló harcokat majdnem egyenlő értókii az a hadjárat, amelyet a diplomaták folytainak. Az újságok tele vannak részint hazug liirek cáfolatával, részint pedig olyan diplomáciai okmányokkal, amelyeik egyik vagy másik nagyihatalom magatartását -a hadviselő állaimra kedvező vagy kedvezőtlen sziliben tüntetik fel. A népek szimpátiája és antipátiája sohasem volt oly döntő tényező, mint a bábomban. Ennek a 'bábomnak az eszköze a sajtó. A világlapok ma oly döntő erejűek, mint egy-egy hadsereg inert a szavukat messze halijaik és a híradás korlátolt lévén, sok millió ember csak azt tudja, amit az ő befolyásolt vagy valamely érdekcsoport ügyét szolgáló újságja mond. A hangulat is hozzájárul a háború megnyereséhez vagy elvesztéséhez. Ezért keltett óriási szenzációt az egész világon, de különösen pedig diplomáciai és kmmánykörökben az a hir, hogy a londoni Times társaság megvásárolta. a legelterjedtebb orosz nacionalista lapot, a Novoje Vremját. Ennek az eseménynek jelen'tsőégét a beavatott diplomata körökben a következőkép méltatják: — [Meglepetést keltett ugyan á lapvásár, de készülteik rá a diplomata körök. Néhány esztendeje történt, hogy a pétervári diplomata testület egy tagja megtudta, milyen titkos szálak füziifc a legnagyobb orosz ilieeclapot az angol politikához. A pétervári telefonközpont tévedése folytán kihallgatta Nicolson lArthnr akkori angol nagykövet beszélgetését a Novoje Vremja 'kiadójával, a galiciai renegát Wjergun-n&\. A lapváslárlás ügyét, amellyel a Times-társaság úrrá lett az orosz orgánumon, Wmselitzky—Bosidarorits, a hírhedt angol-orosz politikai ügynök közvetítette. Valamikor drezdai levelezője volt a Novoje Vremjának, de kiutasították. Angliába ment hasonló minőségben és az orosz kormány által dúsan jutalmazott ügynök befolyásra tett szert az angol kormánynál is. Husz évig űzte üzelmeit. Egy cél bevitette. bosszút állni Németországon és a monarchián, amelyre különösen haragudott, minthogy boszniai születésű volt és otthon nem tudott érvényesülni. —Az ő teremtménye a londoni Balkánkamité, ő .találta fel a neoszlavizmust és ő ültette át az ilyen fajta mozgalmakat Londonból Oroszországba. Az anneksziós válság idején a Novoje Vremija teljesen Anglia szolgálatában állott és Londonból óriási szubvenciót kapott és a pénzek Weseslitzky kezén mentek át. Amellett, liogy ideáljait szolgálta, nem idegenkedett nagy összegektől sem, mert igen fényes háztartást vitt. Mikor a Bal kánszövetség megszületett- és megindult az agitáció a középeurópai hatalmak ellen, sok millió korona jött forgalomba. Wesselitzky meg tudta győzni az angol kormányt arról, liogy meg kell vásárolni a Novoje Vremját, az orosz kormány befolyásoláisára. Igy jött létre a Times-Novoje Vremja társaság. Ezért érthető meg, hogy a két lap az utóbbi években ugyanazon politikai iránynak a hive és megérthető a Times mostani politikai főszerkesztőjének, egykori bécsi levelezőjének, Steednek a karakterisztikus magatartására. — A Times szőröstő'l-bőröstől felesküdött Oroszországnak. Már a háború előtt megállapították, hogy a Times mostani gazdája, Northcliff lord, aki a lap árának leszállításával roppantul elterjesztette azt, rendszeresen jelentetett meg Oroszországot népszerűsítő illusztrációt lapjában. Beismerte a lord, liogy ő ezeket mint hirdetéseket kezeli és igen sok pénzt keresett velük. Nem valószinütl-en, liogy az az angol pénz, amellyel az orosz lapot megvásárolták, tulajdonképen Párisban kölcsönkért orosz kormány pénze volt és hogy m-ig az angol kormány segédkezett az orosz lap megvásárlásában és azt hitte, liogy lesz egy eszöze az orosz kormány befolyására, a valóságban az orosz kormány volt a ravasz, aki ezen a rejtett móidon angol ügynököket is szerzett magának. Igy szegődtette szolgálatába a Buxt rm-fivérek et, akik a látszat szerint angol, de valójában orosz érdekeket szolgáltak. A Times levelezői maga Steed is, annak idején, határozottan orosz szellemben dolgoznak. Hogy ez mit jelent az angol politika szempontjából, annak megértésére tudni kell, liogy Ed várd Grey külügyminiszter, aki csak angolul beszél és még soha sem mozdult ki Angliából, saját vallomása szerint még sohasem olrasolt a Timesev, kiviil más újságot. A miniszter az utóbbi években többször játszott siralmas szerepet, mert olyasmit tartott angol politikának, amit a valóságban Pétervárról a kedvenc lapja révén az agyába csempésztek. És ha meggondoljuk, hogy Grey ínég az angol kormány többi tagját is kijátszotta .amennyiben nem avatta be a háborús tervekbe s ezért mondott le három miniszter is, — láthatjuk, liogy Grey miként lett (megtévesztve a világlapok utján, olyan cikkek segítségével, amelyéket föntebb jellemeztünk céljuk szerint. A müveit Grey nem valami művelt, sőt — ellenkezőiek... Szeged szab. kir. város tanácsától. 3626/915 tan. sz. Pályázati hirdetmény. A horgo&i .Kárász Anna-féle 20.000 koronás alapítvány ösztöndió 1914. szeptember 1-től kezdődő s az al.apitó levélben foglalt változatlan fenállásának igazolása esetén pálya végeztéig élvezendő évi 800 (Nyolcszáz) ko rona kamatának elnyerésére pályázatot hirdetünk. Pályázhatnak vallábkülönbségre yialó tekintet nélkül szegedi illetőségű, magyar honpolgár szülőiktől származó magyar nemzetiségű, vagyontalan, (Szegeden polgári, vagy középiskolába járó, vagy innen valamely felsőbb iskolába átment, vagy oda átmenendö, szorgalmas, jó magaviseletű, apa és anya nélküli fin tanulók. •Horgosi Kárász István és Eáy Kunigunda negyedizig leszármazó utódai, ha szegénysorénak, bár nem árvák és szegedi illetőségűek, előnyben részesülnek. 'Pályázati határidő 1915. évi február 28án d. e. 1 órakor jár le, mely időre a Szeged sz. kir. város tanácsához cimzendő kérvények a pályázati feltételeket igazoló bizonyitvári yokkal az illetékes iskolaigazgatásághoz, illetve a főiskolai hallgatók kérvénye közvetlenül a tanácsi iktató hivatalunkba nyújtandó be. A kellően fel nem szerelt, valamint a későn 'beadott kérvények nem vétetnek figyelembe. Szeged szab. kir. város tanácsának 1915. évi február hó 8-án tartott üléséből. Bokor Pál polgármester helyettes. NEGYEDMILLIÓ ANGOL KATONÁRÓL. Hitelesnek tekinthető adatok szerint eddig 250,000 angol katonát szállítottak partra Franciaországban a háború kezdete óta. Ebből. amint azt Asiniith miniszterelnök bejelentette. több mint 100,000 a halott, a sebesült és a fogoly. Marad mindössze 150,000 ember. Kitchener uj had-serege, londoni, hirek szerint. 220,000 emberből áll, akiknek nagy része azonban még kiképzés alatt van és csak tavaszra küldhető a harctérre. De ha azt a teljesen valószínűtlen esetet vesszük is, hogy ez a 220,000 ember most mind partraszáWhat: nem olyan jelentős erősítés ez, ami a németeket zavarba ejthetné. -Különösen akkor nem, ha tekintetbe vesszük, hogy háromnégyezres csoportokban hajózhat csak át ez a katonaság és csak apránkint étkezhetik a frontra az erősítés. Tekintetbe kell még venni azt is, hogy az üsszetoborzott angol sereg aligha olyan teljesítő képességű, mint a- német katona. Németország egyszerűen behívja a fegyverképes korban levő katonákat, Angliában ellenben toborozni kei őket és igy megesik, hogy a legfiatalabb és a legöregebb korú emberek állnak fegyverbe. Mindent öszszevélve: az angol segítség pillanatnyilag számításba jöhet ugyan, de nagyon valószínű, hogy túlságosan vagy gondot nem okoz a német hadvezetőségnek. A megmentett kastély. A kárpáti harctéren történt a következő érdekes eset: Az egyik főúri kastélyban vígan kocintgattak az orosz tisztek. Bekvártélyozták oda magukat és itták a gyöngyöző pezsgőt, meg a nehéz, 'bódító tokaji aszubort! Csengett a pohár, a tiszt urak szeme mámortól, a diadal reményétől ragyogott. Nehéz lépésekkel, tántorogva mentek éjfél felé a szobájukba. A keleti égiboltozaton rózsaszínű biborfénnyel pitymallott a hajnal, mi-kor ordító, zsivajgó tömeg rontott be az alvó faluba. Nagy kucsmás kozákok, kard nélkül, lándzsa nélkül, hatalmas, szálas tatár gyalogosok, a kezükben puska helyett egy görcsös faágat szorongatva. Rémült tekintetű, szétziillött, menekülő vert sereg. A falu utcáit betöltötte a zsivajgó ordítás, a rémült üvöltés. Az orosz tisztek szédülő fejjel, remegő térddel ugrottak ki az ágyból- és fejvesztve futottak az utcára. A menekülőik ezer hangon ordították, hogy jön a nyomukban a veszedelem, az üldöző magyar sereg. TTgy törlek rájuk éjszaka, mint százezer vérben gázoló, ijesztő kisértet! Futni kellett tovább. A tisztek sorbaállitották a. csapatot, ahogy lehetett a faluban csak egy pár száz kozák maradt. Perc múlva már vöröslő -lángok csaptak az ég felé. A kozákok gyújtogatni kezdtek. A kastély cselédsége rémülten futkosott össze-vissza. Mi lesz most! A tisztek elmentek ás csak egy pár kopott bőröndöt -hagyták maguk után, a bőröndökben fényes, sujtásos tiszti egyenruhák, Az öreg komornyik sápadtan tapogatta izzadó homlokát; csak a fiatal lovásznak akadt mentő-ötlete. Az öreg Johann, a komornyik belebujt az ezredes vállrózsás diszegyenruhájáha; a kertész egy kapitányi uniformist kapott. A fiatal lovász fess hadnagynak öltözött, a szakács mentéje főhadnagyi rangot mutatott. Hamar, gyorsan! iAz ezredes-komornyik az. egyik földszinti ablakba állt, a kapitány-kertész unatkozva csapkodta lovaglóostorával bőrlábszárvédőjét a kapu előtt. Már jötteik a gyújtogatok; az elül száguldók megtorpantak, a tömeg öszegabalyodott: vissza, itt nagy uraklaknak! Igy menekült meg- az egyik legszebb felsőmagyarországi kastély a pusztulástól. Küldjünk katonáinknak thermosüvegeket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtápparancsnoksáigokhoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala. Budapest, IV. Váci-utca 38.