Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-12 / 38. szám

Szegeti, 1915. február 12. ÜÉLMA GYARORSZ ÁG. 1 győzelmében senki előtt sem képeznek tit­kot. Stere c meggyőződését a háború kezde­tén a hírlapi cikkek bosszú sorában fejtette ki. Sohasem csinált titkot nézeteiből, mindig őszinte volt. Hát azért, -mert nincsenek ha­sonló nézetei, Stere ne volna olyan jó román, ni/nt másik. A nézeteik lehetnek különbözők, de mindaddig, ameddig azok őszinték, nem sza­bad azokat gyanúval illetni. Stere Constan­táinak tehát jogában áll, ép ugy, mint Eiii­pescu urnák, a maga belátása szerint meg­ítélni a helyzetet, anélkül, hogy ezzel az or­szágot angazsáiná. Az ország sorsát azok fog­ják eldönteni, akiknek ehez a jogok és a lehe­tőségek a kezeikben vannak. Á román köz­vélemény -már hozzá szokott ahoz, hogy ne vegye komolyan azokat, akik kultuszt űznek abból, hogy lármás hazafiságuk leple alatt a belső békétlenséget szolgálják. Anglia rossz szelleme. — A „müveit" Grey. — (Saját tudósítónktól.) A csatatereken tomboló harcokat majdnem egyenlő értókii az a hadjárat, amelyet a diplomaták folytai­nak. Az újságok tele vannak részint hazug liirek cáfolatával, részint pedig olyan diplo­máciai okmányokkal, amelyeik egyik vagy másik nagyihatalom magatartását -a hadvi­selő állaimra kedvező vagy kedvezőtlen szili­ben tüntetik fel. A népek szimpátiája és an­tipátiája sohasem volt oly döntő tényező, mint a bábomban. Ennek a 'bábomnak az eszköze a sajtó. A világlapok ma oly döntő erejűek, mint egy-egy hadsereg inert a szavukat messze halijaik és a híradás korlátolt lévén, sok mil­lió ember csak azt tudja, amit az ő befolyá­solt vagy valamely érdekcsoport ügyét szol­gáló újságja mond. A hangulat is hozzájárul a háború megnyereséhez vagy elvesztéséhez. Ezért keltett óriási szenzációt az egész vilá­gon, de különösen pedig diplomáciai és km­mánykörökben az a hir, hogy a londoni Ti­mes társaság megvásárolta. a legelterjedtebb orosz nacionalista lapot, a Novoje Vremját. Ennek az eseménynek jelen'tsőégét a beava­tott diplomata körökben a következőkép mél­tatják: — [Meglepetést keltett ugyan á lapvásár, de készülteik rá a diplomata körök. Néhány esztendeje történt, hogy a pétervári diploma­ta testület egy tagja megtudta, milyen tit­kos szálak füziifc a legnagyobb orosz ilieec­lapot az angol politikához. A pétervári tele­fonközpont tévedése folytán kihallgatta Ni­colson lArthnr akkori angol nagykövet be­szélgetését a Novoje Vremja 'kiadójával, a galiciai renegát Wjergun-n&\. A lapváslárlás ügyét, amellyel a Times-társaság úrrá lett az orosz orgánumon, Wmselitzky—Bosidarorits, a hírhedt angol-orosz politikai ügynök köz­vetítette. Valamikor drezdai levelezője volt a Novoje Vremjának, de kiutasították. An­gliába ment hasonló minőségben és az orosz kormány által dúsan jutalmazott ügynök be­folyásra tett szert az angol kormánynál is. Husz évig űzte üzelmeit. Egy cél bevitette. bosszút állni Németországon és a monarchi­án, amelyre különösen haragudott, minthogy boszniai születésű volt és otthon nem tudott érvényesülni. —Az ő teremtménye a londoni Balkán­kamité, ő .találta fel a neoszlavizmust és ő ül­tette át az ilyen fajta mozgalmakat London­ból Oroszországba. Az anneksziós válság ide­jén a Novoje Vremija teljesen Anglia szolgá­latában állott és Londonból óriási szubven­ciót kapott és a pénzek Weseslitzky kezén mentek át. Amellett, liogy ideáljait szolgálta, nem idegenkedett nagy összegektől sem, mert igen fényes háztartást vitt. Mikor a Bal kánszövetség megszületett- és megindult az agitáció a középeurópai hatalmak ellen, sok millió korona jött forgalomba. Wesselitz­ky meg tudta győzni az angol kormányt ar­ról, liogy meg kell vásárolni a Novoje Vrem­ját, az orosz kormány befolyásoláisára. Igy jött létre a Times-Novoje Vremja társaság. Ezért érthető meg, hogy a két lap az utóbbi években ugyanazon politikai iránynak a hi­ve és megérthető a Times mostani politikai főszerkesztőjének, egykori bécsi levelezőjé­nek, Steednek a karakterisztikus magatar­tására. — A Times szőröstő'l-bőröstől felesküdött Oroszországnak. Már a háború előtt megál­lapították, hogy a Times mostani gazdája, Northcliff lord, aki a lap árának leszállításá­val roppantul elterjesztette azt, rendszeresen jelentetett meg Oroszországot népszerűsítő il­lusztrációt lapjában. Beismerte a lord, liogy ő ezeket mint hirdetéseket kezeli és igen sok pénzt keresett velük. Nem valószinütl-en, liogy az az angol pénz, amellyel az orosz lapot megvásárolták, tulajdonképen Párisban kölcsönkért orosz kormány pénze volt és hogy m-ig az angol kormány segédkezett az orosz lap megvásár­lásában és azt hitte, liogy lesz egy eszöze az orosz kormány befolyására, a valóságban az orosz kormány volt a ravasz, aki ezen a rej­tett móidon angol ügynököket is szerzett ma­gának. Igy szegődtette szolgálatába a Bux­t rm-fivérek et, akik a látszat szerint angol, de valójában orosz érdekeket szolgáltak. A Ti­mes levelezői maga Steed is, annak idején, határozottan orosz szellemben dolgoznak. Hogy ez mit jelent az angol politika szem­pontjából, annak megértésére tudni kell, liogy Ed várd Grey külügyminiszter, aki csak angolul beszél és még soha sem mozdult ki Angliából, saját vallomása szerint még so­hasem olrasolt a Timesev, kiviil más újságot. A miniszter az utóbbi években többször ját­szott siralmas szerepet, mert olyasmit tartott angol politikának, amit a valóságban Péter­várról a kedvenc lapja révén az agyába csempésztek. És ha meggondoljuk, hogy Grey ínég az angol kormány többi tagját is kijátszotta .amennyiben nem avatta be a há­borús tervekbe s ezért mondott le három mi­niszter is, — láthatjuk, liogy Grey miként lett (megtévesztve a világlapok utján, olyan cikkek segítségével, amelyéket föntebb jelle­meztünk céljuk szerint. A müveit Grey nem valami művelt, sőt — ellenkezőiek... Szeged szab. kir. város tanácsától. 3626/915 tan. sz. Pályázati hirdetmény. A horgo&i .Kárász Anna-féle 20.000 koro­nás alapítvány ösztöndió 1914. szeptember 1-től kezdődő s az al.apitó levélben foglalt változatlan fenállásának igazolása esetén pá­lya végeztéig élvezendő évi 800 (Nyolcszáz) ko rona kamatának elnyerésére pályázatot hir­detünk. Pályázhatnak vallábkülönbségre yialó te­kintet nélkül szegedi illetőségű, magyar hon­polgár szülőiktől származó magyar nemzeti­ségű, vagyontalan, (Szegeden polgári, vagy középiskolába járó, vagy innen valamely fel­sőbb iskolába átment, vagy oda átmenendö, szorgalmas, jó magaviseletű, apa és anya nél­küli fin tanulók. •Horgosi Kárász István és Eáy Kunigun­da negyedizig leszármazó utódai, ha szegény­sorénak, bár nem árvák és szegedi illetősé­gűek, előnyben részesülnek. 'Pályázati határidő 1915. évi február 28­án d. e. 1 órakor jár le, mely időre a Szeged sz. kir. város tanácsához cimzendő kérvények a pályázati feltételeket igazoló bizonyitvá­ri yokkal az illetékes iskolaigazgatásághoz, illetve a főiskolai hallgatók kérvénye közvet­lenül a tanácsi iktató hivatalunkba nyújtan­dó be. A kellően fel nem szerelt, valamint a későn 'beadott kérvények nem vétetnek figye­lembe. Szeged szab. kir. város tanácsának 1915. évi február hó 8-án tartott üléséből. Bokor Pál polgármester helyettes. NEGYEDMILLIÓ ANGOL KATONÁRÓL. Hitelesnek tekinthető adatok szerint ed­dig 250,000 angol katonát szállítottak partra Franciaországban a háború kezdete óta. Eb­ből. amint azt Asiniith miniszterelnök beje­lentette. több mint 100,000 a halott, a sebesült és a fogoly. Marad mindössze 150,000 ember. Kitchener uj had-serege, londoni, hirek szerint. 220,000 emberből áll, akiknek nagy része azonban még kiképzés alatt van és csak ta­vaszra küldhető a harctérre. De ha azt a tel­jesen valószínűtlen esetet vesszük is, hogy ez a 220,000 ember most mind partraszáWhat: nem olyan jelentős erősítés ez, ami a né­meteket zavarba ejthetné. -Különösen akkor nem, ha tekintetbe vesszük, hogy három­négyezres csoportokban hajózhat csak át ez a katonaság és csak apránkint étkezhetik a frontra az erősítés. Tekintetbe kell még venni azt is, hogy az üsszetoborzott angol sereg aligha olyan teljesítő képességű, mint a- né­met katona. Németország egyszerűen behív­ja a fegyverképes korban levő katonákat, An­gliában ellenben toborozni kei őket és igy megesik, hogy a legfiatalabb és a legöregebb korú emberek állnak fegyverbe. Mindent ösz­szevélve: az angol segítség pillanatnyilag számításba jöhet ugyan, de nagyon valószínű, hogy túlságosan vagy gondot nem okoz a német hadvezetőségnek. A megmentett kastély. A kárpáti harctéren történt a következő érdekes eset: Az egyik főúri kastélyban ví­gan kocintgattak az orosz tisztek. Bekvárté­lyozták oda magukat és itták a gyöngyöző pezsgőt, meg a nehéz, 'bódító tokaji aszubort! Csengett a pohár, a tiszt urak szeme mámor­tól, a diadal reményétől ragyogott. Nehéz lé­pésekkel, tántorogva mentek éjfél felé a szo­bájukba. A keleti égiboltozaton rózsaszínű bi­borfénnyel pitymallott a hajnal, mi-kor or­dító, zsivajgó tömeg rontott be az alvó falu­ba. Nagy kucsmás kozákok, kard nélkül, lándzsa nélkül, hatalmas, szálas tatár gyalo­gosok, a kezükben puska helyett egy görcsös faágat szorongatva. Rémült tekintetű, szét­ziillött, menekülő vert sereg. A falu utcáit betöltötte a zsivajgó ordítás, a rémült üvöl­tés. Az orosz tisztek szédülő fejjel, remegő térddel ugrottak ki az ágyból- és fejvesztve futottak az utcára. A menekülőik ezer han­gon ordították, hogy jön a nyomukban a ve­szedelem, az üldöző magyar sereg. TTgy tör­lek rájuk éjszaka, mint százezer vérben gá­zoló, ijesztő kisértet! Futni kellett tovább. A tisztek sorbaállitották a. csapatot, ahogy le­hetett a faluban csak egy pár száz kozák ma­radt. Perc múlva már vöröslő -lángok csap­tak az ég felé. A kozákok gyújtogatni kezd­tek. A kastély cselédsége rémülten futkosott össze-vissza. Mi lesz most! A tisztek elmen­tek ás csak egy pár kopott bőröndöt -hagyták maguk után, a bőröndökben fényes, sujtásos tiszti egyenruhák, Az öreg komornyik sápad­tan tapogatta izzadó homlokát; csak a fiatal lovásznak akadt mentő-ötlete. Az öreg Jo­hann, a komornyik belebujt az ezredes váll­rózsás diszegyenruhájáha; a kertész egy ka­pitányi uniformist kapott. A fiatal lovász fess hadnagynak öltözött, a szakács mentéje főhadnagyi rangot mutatott. Hamar, gyor­san! iAz ezredes-komornyik az. egyik föld­szinti ablakba állt, a kapitány-kertész unat­kozva csapkodta lovaglóostorával bőrlábszár­védőjét a kapu előtt. Már jötteik a gyújtoga­tok; az elül száguldók megtorpantak, a tö­meg öszegabalyodott: vissza, itt nagy urak­laknak! Igy menekült meg- az egyik legszebb felsőmagyarországi kastély a pusztulástól. Küldjünk katonáinknak thermosüvege­ket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a had­tápparancsnoksáigokhoz juttatja a honvédel­mi minisztérium Hadsegélyező Hivatala. Bu­dapest, IV. Váci-utca 38.

Next

/
Thumbnails
Contents