Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-02 / 29. szám

Szeged, 1915. január 2. ^ ^ DÉLMAG YARQRSZAG Kornháber hadosztályánál. Nagyon érdekes, napiészer Ii levél érkezt tt egy szegedi honved hadnagy ió,. aki már régét® az északi harc-téren küzJd. A hadnagy Kornháber Adolf altábornagy hadosztályánál teljesít szolgálatot és néhány sorban m-eg emlékezik a hadosztály népszerű parancsnokáról is. akinek sok tisztelője ós ismerőse van Szegeden. Kornháiher altábornagy ugyanis ezredes korában az itteni 5. honvéd gyalogezred parancsnoka volt és néhány hónappal ezelőtt, mint kerületi paranc-nok került vissza Szegedre. Innen ment a harctérre és most érkezett először hir róla és a vezénylete alatt álló divízióról, amelyben scik a szegedi tiszt, meg' a katona. A honvéd hadnagy napló-jegyzeteit itt közöljük: . . .. december 27. Hadosztály tartalék vagyunk. Reánk fér az a kis .pihenés, a mi ezzel jár. Csak ugy szakad az eső, haráUságlalánul hűvös, laceakos időjárásunk van, a mozgás kizárólag csak mű utakon tehetség Reggelre hazai holmikat kaptunk, jeléül annak, hogy otthon maradt honfitársaink nem feledkeztek meg mirólunk. . . ., január 1. Újév napja is elkövetkezett. Csöndesen múlott el. Egy-két golyó sivitás, közbe néhány ágyúlövés köszönti az uj esztendőt. Majd me'gjelen fönn a magasban könnyed gyorsasággal két „Tauhe"; ieigy kört irnak le fölöttünk s ilyeténképen üdvözölve bennünket, megarat visszatérnek s hátul a messzi távolban teszállanak. . . ., január 2. -December 29. óta födozékben vagyunk s most már a déli órákban levélírásra is jut idő, nem. kell már annyit figyelni. Hideg van, fuj a szél, mintha ki akarna szórni bennünket a lyukakból, pedig hát nem adtunk rá okot ez amúgy is nyomorúságos állapotban. Szomszéd rajvonalunkat erősen dolgozza az orosz, ugy látszik, megismételni kívánja éjjeli tárna dúsát, mely az éjszaka nem sikerült s valószínűiéig hozzárak is -elkerül. Zászlóaljunk virrasztó tisztje voltaim, mikor éjjeli 3 óra tájban a figyelőim jelentik, hogy az orosz ók, lenn a völgyben, a jobb szárnyunk ellen tömörülnek. Végesvégig megy a zonnal az egész rajvonalunkon az értesítés, hogy résen legyenek. Feltűnés nélkül ébresztik az alvókat és ébren figyel a sok szem. örökkévalóságnak tűnik a hosz>zas várakozás. Már reggeli 5 órára jár az idő. Végre 10 perccel 5 óra előtt harsány „Hurrák" hallik. Ugyané pillanatban megszólalnak a puskáink és működnek irgalmatlanul a géppuskák. Az embergomolyag együvé -kerül A mieink őrületes iramban és fülsiketítő 'csatakiáltással rontanak éles szuronyaikkal az ellenre. Megindul legénységűn|k cifra káromkodása. Torkuk szakadtából kiáltják: fogd meg, ide hozd, üsd, vágd, nem apád, üsdd el a puskáját, azt a kardosat ide mellém s a jó ég tudja, még, mi mindent. Honvédeink halálmegvetéssel pusztítják az oroszt. Rettenetes vérfürdőt rendeznek s egy félóra sem telt még el, már 400 orosz foglyot kisérnek hátra a tartalékunkhoz. Az elmenekültek még néhány sortüzet ika.pn.aik útravalóul, mig el nem tűnnek a veszed"!mesen nehéz, erdős nton. Történt ám itt- még sok minden tígyéb érdekes dolog, de hát sok mindenféléről nem tehet most irni. • . ., január 3. Élelmezés dolgában 1—2 nap óta megjavult a helyzetünk. Éjszakánként málhás' állatokon hoznak előre 'konzerveket, kenyeret, kétszersültet s ami tán a legfontosabb: cigarettákat s iigy szépecskén csak eiéldegélünk. Bolond időjárásunk van. Az éjszaka csak egy órát virrasztottam s leváltás' ntáu a dektorék utján tudtam meg, hogy 9 Celziust mutatott a hőmérő. Reggel 5 órakor meg, mikor fölkeltettek s a födözékből kidugom a fejem, csak ugy szakadt az eső, Derék, zseniális generálisunk, Kornháber altábornagy rl őre jött a homályban, végigjárta vonalunkat s mikor meglátja a zászlóaljunk megmaradt három tisztjét (hárman vagyunk, mind hadnagyok, no meg egy zászlósi) egyebet sem mond s ezt is lemondással: „Kin Scheussliches Wetter" s aztán nevetve megy tovább. Az éjjel még hó ropogott a lábunk alatt ,y most sárosan, piszkosan várjuk a ködös, párás virradatot, a derengő 'halovány világosságot, hátha hoz valami ujat! . . ., január 7. Tíz napja már, hoigy ugyanazon árokban fekszünk. Volt fagy, eső, hó, viz s tegnap óta megint vigan esik a hó. Fehér lepel borítja az egész tájat, végtelen messzeségben. Éjszaka, ha néha beáll a csönd s a hold sápadt fénye végigveti világát a vakító fehérségen: bámuljuk ezt a tiindéiüesen csillogó isteni szép képet. Ragyogóan szép, édes álomkép. Fénye-, csodás téli mese a tündérvilágból. . . ., január 13. Tegnap délután 3 óra tájt, a lovamhoz küldött fegyver mesterem lélekszakadva jön s jelenti, hogy hátul egy majorban, sok más között, tiékeni is van három postacsomagom. Kimondhatatlanul gyerekes öröm fogott el. Levett sapkával álltuk körül, a nekünk itt most mennyei adományi jelentőségű küldeményeket, s még a kiesi légy zsongása ils hallható lett volna, oly csöndben, lélegzetvisszafojtva várta mindegyikünk a láda tetejének megváltó recsegését. Képtelen vagyok azt az örömöt, azt a,z igazi gyermekies boldogságot leinti, ami akkor támadt, mikor a sóvár szernek egyenkint kibújni látják azt a szép piros hazai paprikás szalonnát, a finom konzerveket, a füstölt sertés pecsenyét és sok minden jó után az ezüst kupakos hegyaljai pecsenye és asszu-borokat. És a legvégén, az utolsó láda legfekéről, utolsónak került telő még egy darab szappan ás. Elámulva néztünk egymásra s szinte meghökkentünk. Napok .múlottak már auélkü", hogy tisztálkodásra gondolhattunk volna. Gyöngéd intelmet láttunk ebben, liogy már mosakodni is kéne. De há't hogyan, hol, mikor? Itt a szabadban, a fagyos hidegben nem kívánjuk, de nem is lehet. Megegyeztünk, hogy ezt a fölös eieomázási munkálatot jobb időre halasztjuk — majd mire megépítettük a házunkat, itt a föld alatt. Ez a szokatlan sok jó f öli említette egész valónkat és se vége, se bcissza nem lett az é'jenzéseknek azokért, akik e pazar küldeményekkel megörvendeztettek. Ez volt a mi igazi, zavartalan karácsonyunk. Mért hát közös ám itt minden. Amily rideg, nehéz é- fárasztó ez a háborús élet, meg vannak a kedvességei is s ezek között nem utolsó az a szoros összetartozandóság, mely bennünket. jóiban, rosszban egybeköt. Ha levél •érkezik, összeülünk s közösen, együtt élvezzük a kedves hazai hireket, melyek oly nagyon, nagyon gyéren jutnak el hozzánk; ha pedig eigyéb jók érkeznek, ugy a gazdájuk mindig az utolsó, mert hát előrébb valók mindig a derék, jó bajtársak. Meg is szaporodtunk. Uj 'gazdánk van. Körmendy István százados (most a zászlóaljparancsnokunk. Kívüle még Badmert, petrozsényi bányamérnök, tartalékos' hadnagy és Tanító hadnagy van vélünk. . . ., január 15. Ma már örömmel jelezhetem, megkészült a házunk, az uj tanyánk, egész szobák létesültek itt a .föld sziine alatt. (Egy 'tábori kályhát is kaptam s ez mindennél bővebben magyarázza, hogy mennyire javult igy a helyzetünk. . . ., annár 20. Január eleje óta, a karácsonyi csomagokon kivül posta; nem érkezett. Igaz, hegy telhetetlen időjárás van itt, de azóta bánt és fáj, hegy ennyire elzártan vagyunk a világtól és mieinktől. Napnap után 10—20 oroszt fogunk el, ez most egyedüli szórakozásunk, Egy része megunta már a háborút és szívesen jön át hozzánk, •egy részét meg kis csetepatéval kell széttranporákmnk. De ha itt vaunak, ezek is •inogörülnek. -S mintha megérezték volna, hogy pár nap óta rendbe jötték az élelmezési viszonyaink. Szívesebben, szaporábban jönnek, mintha tudnák, hogy tisztjeink, hacsak -van, élelemmel, borral, cigarettákkal kínálják meg őket. Több fogolytól hallottam már, hogy vad embereknek tartják a honvédkinket éí módfelett félnek tőlük. Plédig ugyancsak mind, az utolsó szál. emberig, a mi, derék, jámbor legényeink. A foglyaink rendszerint lengyelek és szibériaiak s különösen a „szibirszkick" szép -erős férfiak, de csodálatosan babonásak. Két égő ház között az Istenért sem akartaik átmenni. Ez lralállt jelent. Egyébként bátrak és jó lövök. :Egy ízben négyen rontottak szuronyszegezetten 5 emberemnek igaz katonai, hősies elszántsággal ; .de- amikor meghallották azt a magyar rajtá-t — mégiils csak eldobták a puskáikat. Cudar hideg van. .Jó fedezékeinkből is hajnalban félig megdermedten bujunk elő ás keményen rakjuk a csárdást s a homályon keresztül gükkerrél pompásan lehet- látni, hogy odaát — a muszkák is járják a táncot. A vitás győzelem. — A német-angol tengeri-ütközet mérlege. — (Saját tudósítónktól.) Az .Északi-tengeren vívott csatáról élesen ellenkező angol és német tudósítások jelentek meg. Az angolok szerint a -német hajókat üldözte az angol flotta, amely nem vesztett semmit. A német admiralitás ezzel szemben nemcsak ragaszkodik jelentéséhez, hanem azt is közli, hogy az angol cirkáló elsülyedését ugy a harcban részt vett hajókról és a torpedóhajókról, mint egy német léghajóról hitelesen megállapították. Mi a nemet előadásnak hiszünk. Az angol tudósítások az Auáanious elsüllyedésének eltitkolásával és a Falkland-szigeteknél vívott tengeri csata szépítgető előadásával sokat vesztettek szavahihetőségükből. De a valószínűség is a német tudósítás mellett szól. Már maga az a körülmény is nagyon fontos, hogy egy torpedóhajó hatásos támadáshoz jutott. A nappali csatáknál rendszerint ez csak olyan hajókkal szemben sikerülhet, amelyek a lövések folytán súlyosan megsérültek és nemcsak meretképességükből, hanem talán kormányozhatóságiukbói is sokat vesztettek és amelyeknek tüzérségük is részben használhatatlanná vált. Ily esetben a legnagyobb valószínűség szerint egy torpedó adja meg a kegyelemdöfést a sülyedő hajónak. Ha az angolok annyira mennek, hogy hajóik minden komolyabb sérülését tagadják, akkor a következőket kell figyelembe vennünk: A tengerészet vezetőségének alapos okai vannak arra. hogy csak a le nem tagadható veszteségeket ismerje be. Ha pedig egy hajó csak legénységében szenvedett veszteséget és csak olyan sérülések estek rajta, amelyek nem akadályozzák a harctérről való szerencsés eltávozását, ezt bizonyára a legtöbb esetben eltitkolják. Nem érzik szükségét annak, hflgy nyilvánosságra hozzák és igy az ellenséggel is tudassák, hogy ezt vagy azt a páncélos cirkálót gyorsan a kikötőbe kellett vinni, 'ha csak néhány heti javítás végett is. Az ellenséget a hadi eszközök ereje tekintetében bizonytalanságban hagyni: az okosság természetes parancsa. Ép ezért rendes körülmények között a tengeri csatáról a háború folyamánmegjelenő tudósítások nem nyújthatnak alapot arra, 'hogy a harcban' állók erejére s a kilátásokra nézve azokból mélyreható következtetéseket vonjunk. Az tény, hogy a német cirkáló hajórajt, amely az angol parthoz akart jutni, az angol flotta feltartóztatta és jgy keletkezett az ütközet. Ép .'gy nyilvánvaló mindkét ifél előadásából hogy a döntést egyikőjük sem kereste. Azt lehetne mondani, hogy ez csak egy nagyobb stílusú földerítő ütközet volt, az erők mérkőzése a tengeri csatában legélesebben kidomborodó megsemmisítő szándék nélkül. Az ilyen ütközetet szárazföldön is mindkét fél a maga győzelmének szekta mondani. Az angol lapok ujjongva jelentik, hogy most már