Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

Szeged, 1915 február 10. DELMAGYAROBSZ ÁG. f A kárpáti seregriéi. Beszélgetés Krautwaid altábornaggyal. — A honvédek és a magyarországi szerbek halálmegvető bátorsága. KORZÓ-MOZI Igazgató VAS SÁNDOR, Telefon 11-85. Szerdán és csütörtökön: A Nordisk filmgyár legújabb szenzációja! Dr. 6ar el Hama II, detektív dráma 3 felvonásban. dráma 2 felvonásban. Valamint az uj kisérő műsor! Előadások 5, i és o Mor Kárpátok, február 8. •Egy magyar haditudósító beszélgetést folytatott Krautwald József altábornaggyal és arról igy számol be: Széles hómezőn, amelyet alig feketítenek be számos sínpár gyenge nyomai, áll előttem a szerény kárpáti városka állomása. Itt tanyázik hetek óta egy csoport .parancsnoksága. A félig nyitott ajtón keresztül havas szélroham kerget be a folyosóra. .Lovag Kraufwahl József altábornagy rögtön fogadott. — Ha kitekint az ablakon, kétségtelenül fel fogja ismerni az uj és leghatalmasabb ellenséget, mely ellenünk támadt: az emberfelen időjárást, Jelentősen északabbra fekvő állásainkból ina kaptam jelentést, tizenöt fokos hidegről. A fagyáíok sok kárt okoznak, különösen mivel a legénység lábbelije eddig nem egészen felelt meg a hideg időjárásnak, mig az oroszok meleg csizmákkal és halina botosokkal vannak ellátva. Most tehát elrendeltem, hogy az emberek a takarókból vágott szalagokai tekerjék körül a cipő alatt a lábukat és a Vörös Kereszt két derék hölgye, akik tegnap meglátogattak minket, impregnált zsákvászonból készült buszezer uj kapeát helyezett, kilátásba. Ezt csak felvilágosítás gyanánt mondom a legújabb nehézségekről, melynek egyik legvitézebb bajtársunk is áldozatául esett, akit rövid idővel ezelőtt elfagyott végtagokkal kellett hazaküldenünk. — Ezek csak különösebb jelentőségnélkii! való részletkérdéseknek látszanak, azonban legkevésbé sem azok és feltétlenül szükségesek ahoz, ihogy jelenlegi helyzetünkről pontos képet lehessen alkotni. Ha ínég hozzáteszem, hogy mi itt körülbelül 300 méter magasságban vagyunk, mig legközelebbi állásunk 800 méternél magasabban fekszik, továbbá, hogy a behavazott és jeges utakon ezer lépésnyi utat is csak legkevesebb két óra alatt lehet megtenni, könnyen megérthető, hogy tulájdonképeni offenzíváról mindkét oldalon csak nagyon korlátolt értelemben lehet beszélni. — Mindazonáltal eddig az oroszok fölött állunk, amit legénységünknek minden akadály és megpróbáltatás ellenére is törhetetlen lelkesedésén kiviil tüzérségünknek leírhatatlan nehézségekkel és tekintélyes áldozatokkal keresztülmtt elhelyezésének köszönünk. Mert mig az oroszok, egyetlen pont kivételével, csak egyes hegyi ütegekkel rendelkeznek, mi tábori tüzérségünket szétszedett, egyszerű szánkókra rakott, lovakkal és emberi erővel fáradságosan továbbvitt ágyukkal fel tudtuk •hozná és az ellenségnelk folyton és félelmetesen növekvő túlerejével szemben is tartani tudtuk ,a Kárpátok taraját, amelyet nekünk tiizérség nélkül fel kellett volna adnunk. — A határtól északra húzódnak állásaink, nyugati irányban a hegygerincen. Gyors egymásutánban folytak le itt a legkeményebb harcok, folyton változó arcvonalakkal, mindig megujuló erősítésekkel és gyakran változó hadiszerencsével is. Már előbb is ismételtem, a miénk volt a hegygerinc röviddel az után, hogy az oroszok birták. Mindkét ellenfél folyton erősítette. Az összeütközéseknél az orosz harcmodort a mieink támadó széliemével szemben az óvatos beásás, minden lehető akadály felhasználása, jellemzi és a*, hogy egyetlen lépés sem történik előzetes megerősítés nélkül, Most egy fontos pontért folyik a harc, melyet három nappal ezelőtt nagy fáradsággal foglaltunk el és azóta tartunk. Innen erősített állásaink nyugat felé húzódnak a gerinc mentén. — Nem is kell önnek mond a nc/m, hogy ez a téli hadjárat, melyhez még az oroszok balkáni áthatolása is alig hasonlitható, ö.-szocsapatainkat a legkeményebb próbára teszi. Ha már ősszel a sülyedő mocsarakban és folytonos esőzésekben nagyon nehéz volt a harc, semmiben sem hasonlítható a mostanihoz, mely azonban a legkevésbé sem fog bennünket abban akadályozni, hogy a győzelem tudatában kitartsunk. Odaát azonban, ugy látszik másként áll a dolog. Az átszökdösők száma napról-napra emelkedik. .Egész tömegek szöknek ide. Valamennyien panaszkodnak, hogy ott előrehajitják őket, mig tisztjeik hátul maradnak. Nagyobbára durva tömegek, melyeket a nogajka és a gépfegyver hajt előre. — Velük szemben állanak a mi csapataink, akik ismerik a hálátlan, de annál megtisztelőbb feladatot és tudják, hogy az utolsó emberig az utolsó csepp vérig ki kell tartamok, hogy minél több erőt vonjanak magukra, azt ne engedjék el és igy az arcvonal többi részeit mentesítsék. A csapatok egészségi, állapotára tett kérdésemre őekszelleneiája kijelentette: — Kezdetben sokat kellett szenvednünk a kolerától, de ezen a bajon hamarosan segítettünk és különös örömömre szolgál megemlékeznem az előnyösen ismert magyar bakteorológuii tanár, Preisz dr. asszisztenséről, Lénárd dr. főorvosról, akinek sikerüli (te oltóanyaggal nyolc-tíz napon belül vége! vetnie a járványnak. — Hogyan viselkedtek az oroszok a .helységben és a környéken, mielőtt innen elűzték volna őket! Délután négy óra tájban foglalta el egy közös és egy honvéd zászlóalj a helységet. (Egy órával később megérkeztem már én Is és a legvadabb pusztítást pillantottam meg. A sinpárok felrobbantva, a szemaforok szétverve, a központi váltóállítók szétrombolva; semmi sem maradt épségben, egyetlen raktár kivételével, az is valószínűleg véletlenül. A helységben az összes épületek összerombolva. Egy ügyvéd szép villája, melyben röviddel, azelőtt megszállottam, valami átmeneti dolog lett az istálló és a szemétdomb között. Hja! az oroszok egész munkát végeznek. Most azt a, kérdést engedtem meg magamnak, hogy miként válltak be őexccllcnciájának magyar csapatai? — A támaszpontot, melyen ma tartunk, legnagyobb részben magyar csapataim kiizdötték ki, különösen honvédek, magyarországi szerbek voltak azok, akik halálmegvetéssel három izben indultak rohamra és öldöklő szurony- és puskaharc után a támaszpont birtokába jutottak. Most itt fekszenek a lövészárokban ós várják a további harcokat. Hogy beváltak-e? Nem vagyok barátja a megszokott dicsérő magasztalásoknak, hanem mint öreg katona csak annyit mondhatok: ezek valódi hősök. A Gólem Szeged szab. kir. város tanácsától. 5875/1915. tan. szám. Hirdetés. Szeged szab. kir. város tanácsa a tájfajta lótenyésztés iej.lesztése a gazdaközönség részére megfelelő tenyész kancaló állomány kedvezmények mellett való biztosítása érdekében közhirré teszi, hogy kizárólag tájfajta lótenyésztéssel foglalkozó kisgazdák részére darabonkint 120 korona árban 300 drb. harctérről .kiselejtezett kanca lónak Szegeden leendő kiosztását a Nagyméltóságú m. kir. ialdmivelésügyi minister urnái felirati uton kérelmezte. Peti óvatnak tehát mindazon tájfajta lótenyésztés set foglalkozó kisgazdák, akik a most említett kancalovaikbóf vásárolni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat Bokor Pál polgármester helyettes urnái a városi tanács gazdasági ügyosztályában. Bérház I. emelet, legkésőbb 1915. év február hó 17-'én délig annál is inkábg