Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-07 / 34. szám

4 DÉIMAGYAROES&AG. Szeged 1915. február 7, Hervé a német tengeralattjárók részéről fenyegető veszedelmekről való megbeszélések folyamán felvetette az emberi jogok ligája megalapításának az eszméjét. Eközben akaratlanul is a németek dicséretét zengte és kifejezésre juttatta, hogy a háború kezdetétől fogja csodálja a németek vállalkozó szellemét. A szövetségeseknek mindent el kellett íanülniok a németéktől: a fegyveres autók és a légi jármüvek intelligens alkalmazását, az ágyucálzás teleíonikus szabályozását, a lövészé rokéipitést, a drótakadáiyok készítését és most jönnek v'égtil az óriási tengeralattjárók fenyegető veszedelmével. Ugyanezen megbeszélések alatt élénk vitára adott okot a Temps azon inditványa, 'hogv 'a francia és angol hadifogságban levő németek internáltassanak a Franciaország és Anglia közt közlekedő hajókra és igy vagy arra kényszerítsék Németországot, hogy a saját fiait pusztítsa vagy arra, hogy ezeknek megkímélése árán az ellenséges hajókkal szemben se járhasson el erélyesen. Komoly francia körök a Temps-ben felvetett eszmét lelketlennek és eivetendönek tartják, már csak azért is, mivel Németország elég leleményes az Jllenrendszabályok kitalálásában. Németország ez esetben arra az álláspontra helyezkedhetnék, hogy az angolok részéről megindított kiéheztetési politikára és a Temps tervének netaláni megvalósítására feleletül a nemet hadifogságban levő nagyszáma francia, angol és orosz foglyokkal érezteti elsősorban a kiéheztetési politika következményeit és hivatkozással arra, hogy mivel Anglia Németország élelmezését lehetetlenné teszi, egyszerilen kinyilatkoztatja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy foglyait élelmezze. Németországban erre bizonyára nem gondoltak eddig, de ime a franciák — kezdenek gondolkodni. (i]jls !föj[i]0 ülíilfWülfil TEüEFON 917. Ezennel van szerencsénk a t. közönséget értesíteni, hogy Petőfi Sándor-sugárui 59. sz. a. általunk létesitett ttizifaüzíétet megnyitottuk, öl és aprított tűzifát a legolcsóbb napi árakon házhoz szállítjuk. — Gyors és pontos kiszolgálás! — Szives pártfogásukat kéri er és Társa. Petőfi Sándor-sugárul 59. sz. Küldjünk katonáinknak thermosüvegekel, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtápparaniCsnokíágoMioz juttatja a. honvédul mi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Budapest, IV. Váci-utca 38. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Tehénvásáriás a tűzvonalban A tábori konyha számára okvetlenül kellett vágni való állatot rekvirálni. Balszerencséje Fischbein íMeraasr-e tehenét vezette pati-űlunk útjába. Katonáink nem nagyon hizlalhatták rajta a szemüket, mert olyan sovány »volt, mint a hét szűk esztendő. Bordái majd szétfeszítették a bőrét és tőgye megtapadt és ráncos volt. Elvégre azonban mégis csak tehén volt és arra nem volt érkezés, hogy másnak járjanak utána. Szükség törvényt hont, kellett a lius, .az ellenség meg közel volt. A katonák tehát magukkal hajtották a tehenet. Kérdezősködtek a tehén gazdája után, de Fis-ölibein M-enaas-e ugy lát-sízilk, -valahová -elrejtőzött. IA feleségének -akarták hát átadni a télién árát, de az szabadkozott és nem fogadta el, attól félt- ugyanis, hogy neki -kevesellhet .adnak ért-e, mint -a mennyi joa- san megilleti.. lA-l-i.g mentek el azonban a katonák a tehénnel, máris ott tipegett a hátuk mögött egy kis emberke: Me»w<?if\ Először ja jgatott, mikor pedig- azt mondották -neki, liogy mondja- meg jószágának az árát. háromszáz rubelt kért a tehénért. A. katonák felháborodtak e mi«tá a szemtelenség -miatt, majd 'kinevették és biztosították -róliai, hogv negyven fori-pt-nál többet ugyan nem -adn-afc a tehenéért. iMkehbein izgatottan kapott a kpzéve.l vörnye-ges üstöke l'Ö7>é, átkozta még a. születésnapját- is. leikelte, hogy ez az egyetlen ós utolsó szál jószága és elkezdett alkudni. LA katonák a ze n közben oda érkez tek a rögtönzött vá.gólbi-dra és nekiiígyürlkőztek. vogy a tehenet 'levágják. Ftach-bekn elkezdett lármáani és általában -s-riktkal i-óbban izviilt, mint a t-ebene. hotoH voltaiképpen .a-z ő boréról és nem a Fikicbbeiin úréról volt szó. MiMatt -a tehenet lenyúzták. HVTienasra a-z egyik Varónától a méö'khoa ugrált. ndközben azon volt, bovy az ő különös iarvoujá-n meggyőzze katonáinkat IkövotdléRénfik a i-ovnesáará.rál. \ katonák meghall-ratták, avélkiil -azonban, hoo-v iól megértették1 vo'hia. Nevettek rajta -és átküldték egy másik vz-ázadhoz. Ide-oda. futkosott a táborban, ami-ért nem egVsizer -kev-enpid-ett a ik-émfkedés gyanújába, mindazáltal mind-ig sikerült igazolnia, liogy ő az az ember. -akinek még n°m -fizették meg a tehenét. F-gy óra multán íMena.ss-e már egészen nénsz-erü férfin v-ol-t katonáiink kökt EltréfálIkoztak vele. ingerkedve .alkudoztak a tehenére és a lébetétleniséffiig leszállították a kínált árt. És M'enasse mind .szenvedélyesebb lett is majd -megpukkadt mérgében, mikor az egyik, katona tréfásan vetette oda neki: — Tudod mit, kapsz még egyszer any-nyit a tehenedért, adunk negyven -forint helyett nyolcvan koronát érte! Ezt az idillt kissé -megzavarta aztán az ellenség felbukkanása. A csapatok megfelelő formációba bely-ezfkedtek, köztük pedig ott szaladgált Fisdhibein, aki most már megelégedett volna kétszáz rubellel is. Eldördültek az első lövéseik és a legn-algyobb hévvel ifolyt az ütközet, de a tehenes gazda azért csak to— mozootí vá-hto alkudott, sőt -annyira belemelegedett az alkudozásba, hogy esze ágába se jutott félni. Kitartott az ütközet végéig és oly bátran alkudozott a legnagyobb tűz közepette, hegy bízvást rá lehetett volna tűzni a mellére a vitézségi érmet. Ehelyett azonban kapott a tehénért kétszáz .koronát. Ebbe nincs beleszámítva az a-z oldalba bölkés, amit ráadásul -kapott, amiért nem akart lemenni fáradt harcosaink nyakáról. Mikor másnap a fiai katonáink ismét keí e-sztüw vonultaik Fiaebbe-in faluján, már olyan bizalmaskodva üdvözölte őket, -ahogy régi isinerősöket szokás, majd odasúgta nekik: — Ha kell még tehén, vau nekem még egy. Eladó! ti I CtlMíttl 81. APOLLO SZÍNHÁZ A Vasárnap, február hó 7-én ® ® ® Szenzációs defektivslágep!! ® ® Harc az 0 | örökségért, ® Ő] • • a ® a Két végrendelet története jg] •mj — 4 felvonásban. — «j FÖÍijtatöl7308 elöaiísÖR tíeiutánTIrTi J] HÍREK oooo Csak egy éjszakára. . . Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy — mi nem felejtünk. Mikor a halálgép muzsikál felettünk: Mikor a láthatatlan magja kél a ködnél; S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S ugy nyög a véres föld, mintha gyomrát rágnák; Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Az uzsora garast fogukhoz verőket. Csuk egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyú omlás — Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjélek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fárul, Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam . . . feleségem. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú, csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fényé, Lássák meg arcuk a Sun-folyó tükrébe. Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget. Hogy sírva sikoltsák: Istenem ne többet! Küldjétek el őket csak egy éjszakám, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Ilogy fetrengne mind-mind. hogy mea kuk pázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiált na bőgve: Krisztusom mi kell még! Krisztusom mi kell még! Véreim, mit adjak Arjáért a rémek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind! S hitetlen gőgjeben akit sosem ismtt, Hogy hirná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (Przemysl.) ' GYÓNJ GÉZA.