Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-26 / 50. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG. Szege-cl, 1915. fefbrwár 19. szárnak jobbról-balról a karján egy német s elsétáltak órákig, -pedig egy árva szót sem tudtak egymással beszélni. A mieink is ugy megszerették őket, Ihogy egyik-másik könynyezett, mikor -másfelé szólított bennünket a parancs. A román határon. Brassó, .február 24. (Kiküldött munkatársunktól.) A semleges áHalmok között .Olaszország után (leggyakrabban /Romániát emlegetik, mint olyan államot, amelynek magatartása, nagy befolyássá!1 lehet .ai mi világháborúnk szerencséskimenet-síére. Kétségtelen, begy Románia jóakaratú semlegessége fontossággal bir ránk nézve, már csak azért is, mert 'Magyarországon iközel három és féli millió román nemzettiségü -eimlber él, ezenkivül Románia fekvése is olyan, ihogy "valósággal védelmezi Erdélyt az orosz támadás ellen. A háború kitörés óta épen a fent emiitett okok miatt, ugy a hivataioskörö-k, mint a -nagy közönség is élénk érdeklődéssel figyel Romániára és gyakran merültek fel aggályok, hegy ez a legnagyobb balkáni állam .a russzcfil -akció hatása alatt, ellenünk fordul. Különösen az utóbbi időkben, a vészhírt terjesztők foglailk'oztak nagy előszeretettel a ro~ má'nkéndés suly.es beállításával .és őszintén szólva, néhány háttal -ezelőtt már azon -a ponton állott Románia, hogy semlegességét feladja. Egyszerre .megváltozott azonban a helyzet lés hirtelen olyan (fordulat állott be, ibog> manapság már csak arról lehet szó, hogy Románia fegyvert fogjan-e mellettünk. Brassótól tizenhat kilométerre van a román határ. Mivel azt a hírt is terjesztett-ék, h-ogy egy egész hadtestünk őrzi a román határt, először is a határra 'igyekeztem, mert itt lehet megállapítani, minden hitegetés ós önáinitás nélkül, hogy milyen -viszonyban van a két s-zomszédoe állam. Kocsival haladtunk egészen Hosszufaluig, a-mely a Bodzái hágó aljában fekszik, közvetlen a határ .mellett. Keskeny hegyi uta kon, kanyargós völgyekben liuzta a három erős mokány-ló a kocsit. Mindenütt románok laknak erre, akik a legnagyobb alázatossággal -köszöntik a- kaputos embert és ha gyalogszerrel .látnák' menni valakit, addig nem nyugszanak, amig föl ne-m er.h/okolják maguk mellé a kocsiba, A fa'u nádfödeles apró házakból áll1 és mindegyiknek csak két ablaka néz az utcai frontra. Ez .az utolsó község itt, magyar földön és túlnan már, — hascn-ló kis román falvak vannak, — Románia terül cl. A község szélén lekapaszkodunk .a kocsiról ós neki indulunk hegyes botokkal az -egyik alacsonyabb hegy-gerincnek, amelyről szabad kilátás nyílik Romániába. A meredek keskeny utón lassan haladunk, anélkül, ho-gy egy lélekkel találkoznánk. Jó másfél órai gyaloglás után értük -el a hegygerincet és mikor örvendve és ikivánosian léptünk fel a csúcsra, egyszerre megvillant néliány szurony a hideg, téli verőfényben és egy mély hang dörgött felénk: Állj Iki vaj y! Hárem finánc poroszkált csöndesen előttünk, az övék volt a hosszú szurony és a mély hang. Elővettük igazaié Írásainkat és a katonai parancsnokság engedélyét, amire a bár-o-m finánc barátságosan hozzánk szegődött kalauznak. Amerre csak a szem ellátott, mindenütt hatalmas hegy óriáso-k nyújtóztak az ég felé és az alattunk -lévő völgyben egy apró, néhány házból álló kis román kö-zs-ég terül el. Román katonát, vagy halárőrt sehol se láttunk. A fináncok elmondták, hegy mindenütt ők őrzik a határt és néhány csar.dőr .szakasz, határőrzésre egy szál katona sincs igénybe véve. Késő délután tértünk vissza a Bodzái hágóról. Másnap tovább utaztunk Szentpéterre, mely ,a brassói havasok lábánál fekszik. Hosszú -és fáradságos utak után jutottunk el -ismét a határra és körülbelül husz kilométernyi körzetben, alig hat-nyolc csendőrrel találkoztunk, -A román határon tehát minden csendes ... (h. i.) A trónörökös a táborban. Megirtuk a minap, hogy Károly Ferenc József királyi herceg .a harctéren járt ét ott hosszasan és gyakran elbeszélgetett a magyar közié,gónyekkel. A szűkszavú hivatalos leírások után most alkalmunk van közreadna egy tüzértisztnek a levelét, -aki festői képben mutatja meg, -hogyan fogadta a trónörököst az orosz földön lévő nehéz ütegeinknek a tisztikarai és legénysége. Itt adjuk a színes és közvetettéin, leírást: ... A kapitány ur egy este magához hivatott és igy szólt hozzám: Mivel en szabadnapos leszek s mert -minden ütegnek egy tisztet. kell kiküldőmé alb-ba -a -d-eputációb-a, amely holnap a trónörököst üdvözölni fogja, tehát készüljek föl és szereljem föl magamat lehe•tően vcrsichrilft-s-maesíig. Ez a' föltétel kissé megijesztett, meg is kérdeztem, nem lehetne-inkább holnap is kirukkolnom. Ámde a kapitány azt mondotta: meg kell lennie... hát jó; -másnap borzasztó előkészületekre vetemedtem: megnyiratlkoztam, borotválkoztam ós igy tovább. (Végre (fél-egykor, miután egyik hadnagy társamtól tiszti/kabátot, a kapitány úrtól, e-gy fölszerelt kardot kaptam kölcsön és prámgaTléromat is magamra vettem, rendben inegj-ó.enbet.tam a fogadásnál. A fogadás ,u háborús körülményekhez képest igazán elsőrangú veit. Hatalmas, eudár nyírfák, fenyőfon,állal körülosavarv-a, fenyő-dombból- való girlandok, fenyőfa-allé -és két diadaükapuu hárem lobogó, magyar, német és osztrák, mind-egyiken óriás címer a megfelelő országé, a címerek alatt jókora tábl-a, ezzel a felírással: Viribus Urvitis. Mindez kézimunka tussal, színes ceruzával, tintával, nagyon szépen, elkészítve. A kisiebb diadalkapun fenyőlombból a török félhold .a -csillaggal'. 'Fényes volt az egész -s minden-felé csak lobogót és fenyődíszt -lehetett látni. A -trónörökös üdvözlése a szintén szépen -diszit-ett tüzérdandár parancsnokság háza előtt folyt le. Negyedfél órakor érkezett rneg ,a trónörökös automobilja. Akkorra már az összes főtisztek is ott vo-ltak. Egy négyszög három -oldalán állítunk föl. Egyik oldaton ai tisztek, másik két oldalon -a. legénység d-eputáeiój-a. Mikc-r a trón-örökö-s hozzám ért, a szokásnak megfelelően -bemutatkoztam. Ez volt a párbeszéd: — Aktiv? — kérdezte a trónörökös. — Tarta-lék-cs, — f-s-lelteim. — .NiCiS és mi a foglalkozása a polgári életben-^ — Gépészmérnök. Jól végig néz, azután kérdi: — Milyen idő® is- tulajdonképpen? — Huszonkét éves. — U-gyan, hát mikóp lehetséges, h-ogy már tartalók-os hadnagy és gépészmérnök, noha még ilyen fiatál? — Fenség, mint tartalékos hadnagy már kés-zen vagyok, -de mint gépészmérnök ínég -egy éviig tanulnc-m kell. — iS-zép. És- mióta van már a harctéren'? — Augusztus i2l3-1k,a óta. Második fegyvergyakor.1 atomról jöttem a harctérre, — Unnék nagyon örülök, ez igazán nagyszerű, hogy már oly -régen a harctéren van és kívánom is önnek, hegy mindig, de mindig a legjobban legyem. (Ezz-el eltávozott. Minden h-ir-esztaléasel szembem meg kell- írnom, liogy a trónörökös a legkitűnőbb magyarsággal beszélt. Szeged legnagyobb iparvállalata a háború évében. A Szegedi Kenderfonógyái* Részvénytársaság közgyűlése. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Kenderfonógyár Rész-vénytársaság csütörtökön délben tarotta évi közgyűlését a részvénytársaság elnökének, kisbábi Strasser Sándornak -elnöklete alatt, mely közgyűlésen az igazgató ság tagjaivá: k-isbálbi:- Strasser Sándor, dr. Kohner Adolf bárót, begavári Baok 'Bernátot, Vay Tibor grófot, Vészi Józsefet, Strasser Izidort, Strasser Richárdot, Wimmer Fülöpöt; a felügyelő-bizottság tagjaivá: Kohner Jenő bárót, Koós Elemért, Ormódi Bélát, Vajda Bélát és Weiner Miksát választották meg. Az -igazgatóság évi jelentéséből közöljük a következőket: Tisztelt Közgyűlés! Egy minden tekintetben rendkivül-i, de különösen az év második telében kitört világháború által eiőidéz-ett, tmég soha nem. tapasztalt viszonyok között lef-olyt -évről kell önöknek beszámolnunk, és amikor ezt tesszük, alig tartjuk szükségesnek rámutatni azokra a hallatlan nehézségekre, -amelyekkel a munkás,kérdésben, a nyers anyag -beszerzésénél, pénzügyi tekintetekben stb, meg-küzdenünk kellett. Megnyugvással állapíthatjuk m-eg azonban, hogy végeredményben mégis ezutta-1 is vállalatunk elég kedvező helyzetét tánhatjuk önök elé, amennyiben ezen minden iparvállalatra annyira válságos időben is, nemcsak gazdaságilag megtartottuk pozíciónkat, de azáltal, hogy eddig a háború -egész tartama alatt összes telepeinken állandóan több mint 1500 munkásnak biztosítottunk jó keresetet, -s hogy a fontos katonai szállításokat gyors, egyetlen esetben sem kifogásolt imódon teljesítettünk, vállalatunk a közre nézve is hasznos intézménynek bizonyult. Amint ezt az önök előtt fekvő zárszámádas mutatja, vállalatunk helyzetet leginkább azon, különben egész közgazdaságunkról elmondható tényállás, jellemzi, hogy „készleteinket pénzzé tettük" egyszerűen azért, miv-s! a nyersanyagot feldolgozva, azt az ismert viszonyoknál fogva, többé pótolni nem tudtuk. Főleg ezen körülmény az, amely vállalatunk legközelebbi jövőjére nézv-e aggályosnak mondható, amennyiben ha a viszonyok rövidesen nem változnak, az üz-em íentartása — ami eddig, bár a legnagyobb erőfeszi-