Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-04 / 31. szám

4 DÉLMAGYAKOKSZÁG. Szeged, 1915. január 4, Utazás a Bzura-mentl harclérre. Orosz-Lengyelország, január végén. Richárd Lörster, a Berliner Tcgeblatt egyik harctéri tudósít' ja a Bzura folyóhoz való utazását igy irja le: Metsző, hideg szél zúgott \ég'g a si ságon, amikor tegnap reggel nyitott autón indultam Lodzból, Strykovón, Glovnón és Loviczon keresztül Sochaczev vidékére. A gránátoktól sok helyütt felszaggatott úttesten szorgos rrr'rika folyik — honvéd-utászok javítják a hidakat itt és falusi l: kos-o-k dolgoznak kellő felügyelet ai tl másul. Hogy a B u a mentén nem pi ennek, azt vi go ián mu attá'k azok a nagyszámú lőszer-koraioszlopck, amelyek vagy üresen mentek visszafelé St ykov irányában, vagy megrakottan a harcvonal félé tartottak. A néhány napi erős fagytól megmerevedett az utak sara és járha óbbá lett gyalogosok és szekerek számária. Egyebekbe-, a megszokott kép. Lapos, sivár, (ketten v'dék. Az utak mentán nincsenek gondozott gyümölcsfák, mint Sziléziában, csak itt-ott láthatók elnyomorodott fűzfák, oly szánalmasak, mim maga az egész ország és olyan n omott 'ki nézés bek, mint .azok laz emb rek, a kiknek az .a sorsuk, hogy itt tengessék az életüket. Amoti a varjak százai repülnek károgva. Itt egy összelőtt fát aprítanak fel .az emberek tüzelőnek, miközben félénken tekintenek körül, vájjon nem látja-e eket valiaki e munkájuk közben. Végtelen, hadoszlcpok mozognak csigalassúsággal az országutakon, mögöttük különböző okokból elmaradozott katonák. A velünk találkozó szekerek, csaknem mind katonai jármüvek. Oak ritkán találkozunk parasztokkal, akik terményeikkel a városba iparkodnak a piacra. Mintha a halál borulna az egész vidékre. A romimá lőtt faivakban sem történik semmi, ami ia romok fölé életet varázsolna, avagy legalább eltakar ritaná a harc borzalmat keltő nyomait. Le érthető is, hogv itt, ahoi naponta és éjente még hallatszik az ágyúdörej, nem gondolnak most az újjáépítésre. Érhetetlen, azonban, miért nem gyűjtik ös'sze és nem válogatják ki későbbi felhasználásra, amit a tűz inegk'mált. A -paraszt, aki dacolva a veszéllyel, megmaradt a lakóhelyén, szobáját elmenekült szomszédiának az ablakrámáival fiiti. Vájjon iifií kor mernek a szerencsétlenek, akiket a háboni házatlanná és 'hazátlanná tett, visszatérni? Csak azon tűnődik az ember, hová lettek és hol vannak mindannyin, a hazátlanok. Loviczban rövid pihenőt tartottunk és csodálkozással láttuk, mint gondoskodott emberbarátai testi jólétéről a szeretetreméltó had tápparancsnok, aki béke idején egy nagyon látogatott tengerparti fürdő élén áll. A Hindenburg-utca egyik házán két német zászló leng. a kapun pedig felirás, hirdeti, hogy itt a „Tiszti étkezde". És Loviczban müncheni sört mérnek! Ennivalót is kapni mindenfélét, jót és olcsón. A vendéglősnek rövidesen meg kell gazdagodnia, ha ember a tálcán. Az öszszes szobák tele voltak éhezőkkel és szomjazok kai s csakncm irigykedve gondoltam most utólag az azelőtt Loviczban töltött $zu napokra. Autónkkal egyenesen a főparancsnokságra jutni. ahol jelentkezni akartam, még a most megfagyott talajon, is tehetetlen. Az utak állapotát egyébként jellemzi, hogy szekéroszlo- j paink a felszántott földeken hajtanak keresz- 1 tüi, mert ott gyorsabban jutnak előre, mint magukon az utakon. KORZÓ-mozi igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. Csütörtökön ni! itt balra ő Vígjáték 3 felvonásban. Óriási derültség? kacagás az egész előadáson. Soha eníifji nevafés még nem Valamint az kisérő műsor! iaiásofi (Éi'il 5,7 és g ttor. • íiBBBBBBBBiasBBaBBa Falvakon, robogtunk keresztül, amelyek teljesen kihaltaknak látszottak és miről közelebb jutottunk a harctérhez, annál elhagyatottabb volt minden körülöttünk. Egy lélek sem volt az utcákon és nem volt látható füstölgő kémény, amely arra mutatott vo'na, hogy az ágyutüztől megkímélt kunyhókban élő emberi lényeik vannak. K.-ban egy vén anyóka ült egy félig leégett ház küszöbén, mereven maga elé bámulva és egy e'meháborodottnak a benyomását keltve, .a piacon ' árom gyerkőc ugrándozott és egy hesseni szekerész a templom előtt, több ütnak a keresztezésénél ta !!egvezdet'evesebb eszk"zök el. útmutatót átütött fel. Semmi .más élő, sem a köze'ben, sem a távolban és ez a vigasztalan, magány ránehezedett az ember szivére' és lelkére. Az ember szinte félélevzik, ha e'hagyta a "'egsze ényebt emberi boldogság ez elhagyatott romjait és irrg'nt künn van az ország'üo", ahoi nem emlékezteti minden lépés oly közvetlenül a pusztulásra és halálra. Az orosz tea-hét. Oroszországban a falvakban és -lövészárkokban egyaránt egy álló hétig ünnepelték a karácsonyt. A karácsony és újév közel idő kiilcajhöző szokásairól a Times sok mindenrf él ét ir. Karácsony éjszakáján éjfélkor az orosz parasztok papiresiliagoikait erősítenék botjaik 'végére és énekelve járják be az utcákat. A hó magasan fekszik az utcáké n és ci .falusi fatetőkön. 'Most is, amikor Or-oszoriszá.g háborúban áll, és .elhallatszik az ország•bellsejóbe a csatazaj és halálhörgés, a végtelen orosz sikíáigokon béke és nyugalom honol. A fiatalok mind hadba szállottak és a liáboru oly messzire van. Karácsony reggelén az asztalok rogyásig vannak megrakva libasülttel, pulyka,pecsenyével, sonkával, nyalánkságokkal és csokoládéval. A (szatmoár gö zölög és a ifalusi banda beállít a házsikihöa, liory leadjon egy csomó hazafias nótát, ifőleg pedig a cári himnuszt. A parasztokat megcsókolják, az asszony okinak boldog ünnepeket kívánnak és kapnak egy-egy darab libasültet és egy pohár teát. Belép a községi csendőr (nem rendőr) is, hangosan elkiáltja magát: „Isten védje meg a cárt!" ós szintén iszik egy pohár — teát. .Eljön a postamester is, azelőtt az övé volt a falu pálinkamérése, majd megjelenik a pópa és kísérete, azután a pék, a szatócs, mind összecsákolóznak, énekelnek, ordítanak össze-vissza, miközben szakadatlanul isszák — a teát. lAzok, alkik egy igazi falusi karácsonyt átéltek Oroszországban, neliezen tudják az orosz karácsonyt v,utki nélkül elképzelni. A v-utki tudniillik eddig minden orosz ünnepségnél óriási szerepet játszott; de az idén csak tea-karácsony volt. A .lövészárkokban sincsen vutki, csalk fagy, fáradtság, elcsigázottság, rosszul gyógyult sebek ós tea, tea és mindig csak tea található ott 'és ez: a lövészárkokban bizonyára jóOroszország számtalan kolostorában és csodatevő helyén az idei karácsonyi héten is ugyanannyi zarándok fordult meg, mint más esztendőkben. A régi, vallásos é'et a háború alatt is zavartalanul folytatódik. Kivételt képeznek persze az ország azon vidékei, amelyeken a háború dui és a, Fekete-tenger melletti Uj-Athos, a Dardanellák előtti Átkos-hegy, Jeruzsálem és Betlehem, A paraszt-zarándokok azon ezrei, akik minden évben elmentek Betlehem/be, az idén nem jutottak oda. A háború a vallásos érzés- fokozását eredményezte Oroszországban. A katonák a harctéren is megcsókolják a feszületet a. papok kezében és minden orosz katona azzal kezdi a napot, hogy megmossa az arcát, ha ugyan vízhez jut, azután letérdel és elmondja az imádságait. De mikor az idei egész karácsonyi héten hideg és sötét lövészárkniiban kellett ülnie és a német ágyuk távoli dörgését szüntelenül hallgatnia, bele kellett törődnie abba, liogy ennek a karácsonyinak az ünnepségeit a legközelebbi karácsonyig elhalássza.