Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-23 / 47. szám

Szeged, 1915. február 21. DULMAGYARQBSZAG, 5 A monarchia amerikai nagykövete a háborúról. A clevelandi Szabadság szerkesztője előtf Búmba Konstantin, a monarkia aimeriikai nagykövete igen érdekes nyilatkozatot tett.' Dumba Konstantin nem 'fogadott újságírót, amióta a nagy európai háború kitört. Nem zárkózott azért el ugyan teljesen a publicitástól, de Ausztria-Magyarország igazát nem in tervi jakkal, hanem inkább angol' nyelvű, előkelő lapokba írott- cikkeivel világította ineg. Hogy diplomáciai működésével milyen, szolgálatot tesz 'a kettős monarchiának ezekben a nehéz időkiben, azt természetesen neim tudhatjuk, iazonban annyi bizonyos,' hogy Washingtonban a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak felőle hivatalos és neim' hivatalos körökben is. Kétségtelen, hogy a nagykövet konciliáns egyénisége és diplomáciai twdás'a nagy segítség ezekben a kritikus napokban, amelyeik mindegyike egy-egv uij és nehéz problémát vet iföl. Hegy mennyire konciliáns államférfi Dumba Konstantin, azt (kitűnően jellemzi egyik nyilatkozata, amelyeit a Worlds Work c'inü angol 'folyóirat hasábjain megjelent cikkéből idézünk: ... „akár a szövetségeseiket, akár Magyarországot vagy Ausztriát érné súlyos vereség, az Egyesült-Államok üzletembereit nagy személyes veszteség érné. Ez az ország a mai hadviselő 'feleknek adhatja csak el nyersterményeit. Nemcsak .a legjobb vevői eze'k az államok, de egyben adósai és hitelezői. Akármely,]k európai csoportnak az öszszeomkisift, gazdasági katasztrófái idézne elő az Egyesült-Államokban -is." A fenti nagyon érdekes és nagyon komoly nyilatkozat, amellyel a nagykövet az igazi semlegesség betartása mellett tör lándzsát, jellemzi a férfit és a diplomatát egyaránt. A nagykövetség kétemeletes vörös kőből épült palotája a Connecticut Avennuerra néz. Szemközt fekszik vele az angol 'nagykövetség diszesebb épülete, ;de a két ekszterritóriulm között a háború óta megszűnt minden érintkezés. A nagy tükörablakok némán tekintenék egymásra. ' A Szabadság szerint a nagykövet ezekef mondotta el: — Nem lehet bennünket kiéheztetni. Még a gyermek is, naponta négy kilogramot éhetik meg a legközelebbi termésig. Más élelmiszerekben szintén jól állu\nk. — A hadviseléshez imás is kell, mint élelmiszer, kegyelmes uram. Ágyuk, töltények és ami ezek gyártásához szükséges. Kell réz például, amit Európa csaik Amerikától szerezhet be. — Hadiszerek (tekintetében mi nem vagytí/ik másakra ráutalvh. A réz kell, az igaz, de ezen segítünk. A kettős monarchiában és Németországban nagymennyiségű rézhuzal van. Számtalan háznak a teteje rézlemezzel van befedve és azonkívül nagymennyiségű konyhaszer is készült ugyanebből az anyagból. Annyi réz van ott, amennyire cs'ak szükség van. —Van-e valami támpont arra nézve, hogy a háború meddig fog tartani? A nagykövet nagyon sokszor hallhatta •már ezt a kérdést, mert elmosolyodott és igy felelt: i — Ezt mi is nagyon szeretnénk tudni. Annyi bizonyos, hogy szeptemberre az ellenséges hatalmak is be fogják látni, hogy az osztrák-niagyar nnWarchiát és Németországát nem lehet kiéheztetni. Addig is 'bízzunk' bosszankodás és kellemetlen kezelési költségek a házicsengő berendezésénél, isenooreduhfart kapcsoltat a világítási hálózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igényel. Kapható FONYÓ SOMA világítási vállalkozónál Kölcsey-utca, Wagner palota. mindnyájan a győzelemben, és abban, hogy tartós, áldásos béke fogja követni, amely kárpótolni fogja Magyarországot és Ausztriát' azokért a szenvedésekért, amelyeket ez a sá~ ború hozott imiagával. — A háború pusztításait nehéz lesz pótolni alapos szociális reformok nélkül, kegyelmes uram, — mondottam. A nagykövet elgondolkozva felelt: — Betíer'jesébb gazdálkodásra és intem zivebb üzleti életre lesz szükségünk. Egy: a kettő ellen. Paris egyik legelterjedtebb újságjának, a Petit Jouityal-nák egyik minapi száma igen érdekes és figyelemreméltó cikket tartalmaz. A cikik mindjárt a lap élén jelent meg s ez különösen rátereli a Ifigyei,met. Amig hivatalosan és a lapok utján is a francia kormány igyekszik épen tartani a francia nép lelkesedését, ez a kis cikk rámutat néhány olyan tényre, amely szinte reménytelennek tünteti •föl a franciák számára a küzdelmet. Itt adjuk a francia lap cikkének ezeket a rendkívül érdekes részleteit: Németországnak 1872-ben 330.000 hadköteles volt. Franciaországnak 300.000. 1912-ben Németországnak 560.000 férfi ment sor alá, Franciaországban 283.000. Negyven évvel ezelőtt egyformán állottunk, most ugy állunk, mint egy a kettő ellen: 73 lakos él négyszög k'ilométerenkint Franciaországban ós 130 a németeknél. Pedig hiszen Franciaország földje semmiben sem rn'arad el Németország földje mögött. A mi földeink termékenyebbek, éghajlatunk enyhébb, elhelyezkedésünk az Óceán és' a közép-tenger közötti országunkat — mint a költő mondja: — az ég alatt a legszebb királysággá varázsolja. •És mégis! A íraneüák negyven év óta dol gőzt ák, takarékaskod'tak, megjavi tották anyagi helyzetüket, nagy tőkéket halmoztak ösisze. Nem feledkeztek meg, csítk a leglényegesebbről: nem pAödukáUak embereket. iMiért? Tudó'sökt, orvosok, moralisták vesződtek ennek a miéitnek a megfejtésén. Holott valamennyi ok összefoglalható* egy szóban éts az: az önzés. A születések számának a csökkenésé mindig azt jelenti, hogy egy népben meggyöngült a társadalmi együttérzés szelleme; aminek viszont az önfeláldozás szellemének a meggyöngülése az első következése. — Ó, ha Franciaország tudta voh\a e szörnyű következéseket. Ha csak gondolni is mert volna azokra! A ma feladata, ihogy kivívjuk a győzelmet minden, áron. Ámlde ez a győzelem nem lesz elégséges, nettrr fogja meghozni minden gyümölcsét, ha az önzést is le nem győzzük. Szükséges, hogy Franciaország uijra termékeny nemzet legyen, hogy a sulyegyen főn-' tartiható maradjon. E kis cikknek minden sora őszinte és őszinteségében értékes. Mint valami hamis fix fizetéssel és inkassó jutalékkal azonnal felvétetnek a ,Délmagyarország' kiadóhivatalában. Jelentkezni lehet d. e. 10 órakor. ékkő cs'illog ki belőle az az erőltetett mondás, amely a francia győzelemről beszél. Ez azonban a mi szemünket nemi csalja meg. Ennek a modásnak az üres csillogása csák a francia cenzorok szemének szól, hogy ezek a lesújtó igazságok •megjelenhessenek a párisi lapban. Idegenforgalom Szegeden Sokat és régóta kivánkozunk mi. szegediek idegenforgalom után. Jobban kidomborítaná nagyvárosi jellegünket, mert elvégre van némi jussunk hozzá, hogy egy kicsit . hiúk legyünk, a mi fiatal, szép, palotás városunkra. Aztán meg hasznot hajtó is az idegenforgalom. Alma után régóta hiába vágyakoztunk, azt megcsinálta most nékünk a háború. Közelből és távolból, mondhatni az ország minden tájáról csak ugy özönlenek most vasárnaponkint városunkba az idege-' nek. Valóságos etnográfiai felszivás ez. Magyarék és svábok, szerbek ás románok, elvétve tótok é's horvátok, sőt legújabban csehek i's tarkítják Szeged utcáit é stereit. Ezen idegenforgalmunk gyűjtőpontjai: a kórházak és a kaszárnyák. Feleségék és gyermekek, apáik és anyák zarándokolnak most ide. A' kórházba: akiknek a hozzátartozói már viszszajöttek a harctérről. Sebesülten ugyan, dé — visszajöttek. A kaszárnyába: akiké még csak ezután kerülnek a harctérre. Hogy menni fognak, az bizonyos. De vissza is térnelk-e, ki tudná? ... Hoznak mindenféle szépet és jót kedveseiknek. Főleg ennivalót. Füstölt kolbászt és oldalast, sonkát meg szalonnát. Hazait. Azután egy pár jó tepertős pogácsa, finom,' foszlós kalács, itt-ott egy-egy torta is kitelik a falusi szakácsmüvészettől. A csikóbőrös kulacsban is van lélek és bekívánkozik a városba, .a kisebbik gazdájához. Hadd csókol edz a na'k össze ajkaik! Tüzes a csók, amit Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! A kínematographia két legnagyobb szenzációja kerül pénteken, szombaton és vasárnap bemutatásra (Der Todesrlfi auf dem Rlesenrad.) Artista történet 2 felvonásban. vígjáték 3 felvonásban. A szezon legjobb vígjátéka. Jegyek mától kezdve válthatók a pénztárnál.