Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-18 / 43. szám

Szeged, 19,15. február 18. DÉLMAGYARORSZÁG. 1 Az ukrainaiak. Uki 'ama, magyarul annyi mint- határ­ország és értették alatta a moszkvai és az egykori Lengyelország azon kevéslbbé népeo határvidékeit, amelyek a 'határok és egyéb ,nomád életet folytató népek országai felé es­tek. Legtovább megtartotta ezt a nevet az a vidék, amely a középső Dnyeper mindkét partján terül el. A 14. század közepéig hatalmas, tölbb fe­jedelemségből álló álilam volt az Ukraina, a kievi és halicsi fejedelemséggel az ólén. A lengyelek és a délről berontó ázsiai hordák által szorongattatván, 1654-ben arra kénysze­rült, hogy a moszkvai fejedelemséggel per­sonalundóra léjén. Az erre vonatkozó szerző­dést azonban egyes ura lom vágyó cárok csak­hamar lálbbal tiporták. Az ukrainai kozákok és azok hetmanjai véres és hősies, csaknem egy évszázadig tartó karcokban ipar­kodtak a lengyelekkel és az oroszokkal szemben állami függetlenségüket újból visz­szanyernl, ámde ez nem sikerült. iAz ukrainai nép ebben a halálos küzdelmében kifáradva, nem tudott szemíbeszállani azokkal a szom­széd népekkel, amelyeik az ő területén foly­tatták le és vitték döntőre a Fefeet.e-ten.gei mellékeért vívott világtörténelmi harcaikat. Bohdan Chmelnyekyj, Doroschenko és Iván Mazeppa hétmanteága alatt vívott hősies fel­keléseik után végleg legyőzetett az ukr; inai nép és Lengyelország felosztása után az Uk­raina maradákrésze is orosz iga alá került. Wladimir és Halies fejedelemségek kivételé vei, amelyek Galícia néven csatoltattak .Ausz­triához. Ezután rendszeresen folytatódott Oroszország részéről az ukrainaiak megsem­misitése. Hetmanjaikat sízásmüzték, önkor­mányzatuk roncsait eltörölték, a nyilvános életből kiküszöbölték a nyelvűiket, sőt a drá­kói intézkedéseknek feltették a koronáját az­zal, ami a történelemben páratlan, hogy el­tiltották az ukrainai irodalmat, amit első izben I. Péter 1720-bn rendelt- el és még szé­lesebb alapon megismételtetett 1876-ban, a fel­világosultság és demokrácia századálban. De minidezek a véres és lelketlen üldözések sem tudtáik a nemzeti életét és nemzeti gondolatot kiirtani az ukrainai népből. A nemzeti gon­dolat szikrája szakadatlanul ott éigett a .műit romjai alatt, az ukrainai népénekesek, a kobzarok dalaiban, amelyek a népet az uk­rainai hősi időkre emlékeztették. iEz a szikra csak alkalmas pillanatra várt, hogy világító lánggal fellobogjon. .Az európai népek álta­lános újjászületésével ez az alkalmas pillanat meg is érkezett. Az a hatalmas tavaszi fuvalom, amely a 18. század végén átlengte egész Európát és sok népet ébresztett fed hosszú szendergé­séből, a már csaknem egészen, elfelejtett uk­rainai népet is uj életre keltette. Az 1789. év­ben jelent meg Oroszországban ukrainai nyélven Vergilius .Aeneisének remek traves­tiája. Szerzője Kotlarewskyj, az ujjá életdt Ukraina első modern 'költője. Öt követte nem­sokára az osztrák Ukrajnában egy .másik mo­dern népköltő, Marfcian Saskievyts. Az ujabb ukrainai irodalom e két megalapítóját az­után az ukrainai irók tekintélyes serege kö­vette a 19. századiban. Igy Iván Franko, Olga Kobylanska, a kitűnő -novellairók, az egészen modern ós tehetséges Kociubinskyj, a legif­jabb nemzedékből Jackiv, Olesj és Olga Ko­sacz, akik bármely nemzet irodalmában fog­lalhatnának helyet. De az uj ukrainai iroda­lom ezen korifeusai fölött is magasan ki­emelkedik Taxas Sevcsenko, akit a külföld, sőt az ukrainaiak politikai ellenségei is meg­csodálnák. „Iván Husz", „Sson", „Kaukas", „Maria" eirnü müvei, amelyek német fordí­tásban kaphatók, mindenkinek ajánlhatók. Küldjünk katonáinknak thermosüvege­ket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a had­tápparancsnokíáigokhoz juttatja a honvédel­mi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Bu­dapest, IV. Váci-utca 38. a világ legnagyobbstilü kalandor szívesen lát mindenkit fellépései alkalmával — génles, SZOISÍSÉÍI IS IIIÍNIJ hétköznapokon 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 2 órától kezdve. 11. w U li felöl sőt, Raglánt olcsón, készpénzért akar vásárolni, KERESSE FÖL ABONYI M RUHAÁRUHÁZÁT = Szegeden, • SZÉCHENYI-TÉR 2. SZ. * Az első przemysli repülő betegágyánál. — Látogatás Taussig aviatikus főhadnagynál — (Saját tudósítónktól.) A pécsi cs. és kir. csapatkórhá'z egyik emeleti szobájában fek­szik csonka lábbal, a hős aívdatikus-lkatona­tiszt, Tausszig Aladár pilóta-főlhadnagy, aki­nek bravúros repülése még mindnyájunk emlékezetében él. Ö volt az első hadseregünk egyformán kitűnő aviatikusai közüli, aki Przemysl első éernirozáisa idején, amikor leg­hevesebben dühöngött az orosz ostrom, srap­nelek és 'gépfegyvergolyók záporéiban, fon­tos jelentésekkel berepült a váriba. Majd nem kevésbé veszedelmes utcn, ugyancsak jelen­tőségeis .hiradásokkal visszarepült a vártból, par ar.esnrlksá gáihoz. Mindez még októberben történt. Prze­mysl .első dicsőséges ellent állása idején. Tau­szig főhadnagy nevét akkor egyszerre szár­nyára vette a hir. Az illusztrált lapok, a csá­szárváros kirakatai, az ő fényképével voltak tele. A sajtó egy ideiig csak az ő nagyszerű repülésével foglalkozott. Interjúkat .hoznak tőle és részletes leírását a bámulatot keltő bravúrnak. Azt azonban kevesen tudják, hogy rövidre a fényes hőstett után, kényte­len volt elhagyni gépét s immár hosszú hó­napok óta megcsonkult jobb lábbal, a pécsi csapatkóiház legszenvedőbb lakója. .Amikor belépek, a .fivére, Tauszig Ernő fogad ,aki a főihadnagy özvegy édesanyjával fogad, aki a főhadnagy özvegy édesanyjával felváltva időzik a betegágy mellett, Tauszig kus tisztet megviselte a sok szenvedés ós láz. Ennek dacára, aránylag elég jó kedélyhan­gulatban találtam. Á jobb Iáiba, hatalmas pó­lyáiban, feiviiil a takarón. ak ágy fejénél egy örökzöld csokor. — Tizenhatodik hete, hogy igy fekszem, — fogad szomorúan a hős aviatikus, — nem tudom hova tenni ezt a lábaimat. Borzasztó soka.t szenvedek. Kérésemre elmondja, mikép jutott a kór­házi ágyra si onnét a műtőasztalra. — Prze'mysllbe már fagyásos lábakkal re­pültem 'be. Az időjárás akfecr esős, nedves volt és a cipőm átnedvesedett. Ilyen fagyá­sos lábakkal azután még hatszor repültem. Nem akartam elhagyni a (gépemét, azt hit­tem majd elmúlik a haj. Ehelyett még rosz­szafeb lett. A gépem halra huz, ennélfogva jobb lábammal nyomtam mindiig a kormány­zó vasrudat. A repülések közben csalk rövid ideig pihenteim; éjjel hideg ágyakban alud­tam, amelyben lábaim nem tudtak felmele­gedni. Ilyenformán m.ind a két lábam lefa­gyott. A j.ojb teljesen, mert ezzel szcritottaim a kormányt. Október 23-án Przemyelban ágy­nak dőltem. Uzalecz ezredes, a repülőosztály parancsnoka, .meglátogatott s azt a tanácsot adta, hogy még mielőtt a második körülzárás megtörténik, vitessem magam autón Neu­Sandecig. Ez október 5-én meg is történt. Neu-Sandeeból egyenesen Pécsre jötteim vo­naton. Az államvasút igen udvarias volt ve­lem szemben: mindenütt külön szakaszt 'kap­tam. De nem is utazhattam volna másként, mert az egész uton kezelni kellett a láibai­ma'C — Amikor hazaérkeztem, két hétig fe­küdtem .otthon, majd ideihoztak. A joibbláham üszkösödni kezdett s az első időben már az a szerencsétlenség fenyegetett, hogy az egész lábamat elvesztem. Hála Isten, erről most már nincs szó. Az öt ujjamat levágták s még egy darakot le kell majd vágni a talpamból. A talpam kétíharmaidrésze azonban az enyém marad, tehát sem hivatásomban, sem pedig a repülésben nem leszek gátolva. A hal lábam teljesen meggyógyult. S hogy .mindez igy 'tör­tént, azért kizárólag Liehtenberg professzor­nak, a kórházra valóságos áldásként ittmü­ködő strassburgi egyetemi orvostanárnak tartozom háláival. Neki köszönöm, hogy egy mdliméterrel sem vesztek el töibet a lábam­ból, mint amennyi elkerülhetetlen. — Eddiig két nagy operáción mentém ke­resztül 'és mindennap az átkötésnél is tisztit*

Next

/
Thumbnails
Contents