Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-15 / 14. szám

Szegted, 1915. január 12. DÉLMAGYARORSZÁG. 3 Harcok Déllengyelországban. E címen Klein Ernő a iNeue Freie Presse egyik harctéri tudósítója a 'következőkiben ismerteti a helyzetet: A déllengyelországi harcoknak az orosz előretörés visszautasítása idegén lényegesen más jellegük volt, mint az északiaknak v.agy a galíciaiaknak. Itt a két hadsereg centruma állott egymással szemben és míg a szövetsé­gesek minden erővel azon voltak, hogy a szárnyakon csikarják íki a döntést, a Tím.yrseft-badseregnek, amely a centrumot ké­pezte, az volt a feladata, hegy a Dél-Lengyel­országiban működő orosz erőket, amint én tu­dom a IV. és IX. orosz hadsereget ugy kösse le, hogy ne tudjon kiét szárnyának segítséget küldeni. A Woyrsch-kadseregnek a magva a szi­léziai honvéd-hadtest, az, amely a. háború kezdetén Sziléziáhál Kiélvén keresztül a Visz­tuláig nyomult elő, magát a folyót Jozefov­nál átlépte és Dankl Lublinba való előretöré­séiben részt vett. •Amikor Dankl hadseregének az ellene dobott orosz erőknek hallatlan számJbeli túlsúlya miatt vissza kellett vonul­nia, a sziléziai honvédéi ad test volt az, amely a tarnavkai véres visszavonulási ütközetben oly grandiózus módon kitüntette magát. A derék sziléziai honvédek minduntalan szem beszállottiak az u'tánuik nyomuló oroszokkal, minduntalan visszaszorították az utánuk özönlő túlerőt. Lépésről-lépésre vonultak az­után ők magúik is vissza, miközben az ő szu­ronyaikon .az oroszok minden támadása meg­tört. Vezérük: Woyr&ch tábornok maga is ott volt a legei ül ső soraikban, nyugodtan szívta a cigarettáját, imiközben újra és újra. lélikesi­tette az ő derék sziléziai legényeit. Nem is egyszer kerültek az orosz huszárok az ő és a törzsének veszélyes közelségéibe; egy 'he­lyütt maguknak a törzsbelieknek le kellett •-zállniPk a lovukról, hogy az oroszokat vére:­fővel visszaverjék. Azután következett a szövetségesek of­fenzívája Galiciában és Orosz-Lengyelország­ban, amelyet Hindenburg Varsó Lapujáig vezetett, nekünk pedig Przemysl felszabadu­lását eredményezte. A német és osztrák-ma­gyar csapatoknak ezen előnyouiitlásával az oroszok szemlbeszállot'taik és minden rendelkc zésükre álló hadtestükei, mindenekelőtt a turkeisztániakat és szibériaiakat, a leginkább fenyegetett pontokra, igy Varsó alá vetették, miáltal támadásiunkkal szemben akkora, túl­erőt állítottak sorba, hogy a döntés elő'l ki kellett térnünk és 'az egész vonalon visszavo tudnunk. Két és fél millió emberével most az orosz hadsereg Pozen és Szilézia határai felé özönlött és csak a szövetséges cápátok no­vemberben keresztül vitt uj csoportosításának köszönhető, hogy megállítottuk az orosz „gőz­hengert." Ezekben a kritikus novemberi napokban állotta ki a német és osztrák-magyar if egy ve­res testvériség a, legnehezebb próbát. Az osztrák-magyar hadsereg Galiciában az egész vonalon győzelmes előny omvlóbam volt, Przemyslt felszabó ditotta, meglehetősen veszedelmes közelségben volt Lembevghn, Bukovinában fölszabadult Csernavicz — de ugyanekkor előállott a német halárokon a Berlin felé való orosz előnyomulás óriási ve­szedelme. Itt nem sok idő maradt vezetőcé­günk számára a fontolgatásra. (Ha az oroiszcik elérik Berlint, akkor nemesük a németeknek, de nekünk is héfellegzlett. iEz a veszély a 'meg­fontolás ebben az egyetlenegy pillanatában a két hadsereget egybeolvasztotta egyetlen­egy közős céllal és közöis érdekkel ós ezen kö­zös célnak, közös érdeknek dobott oda áldo­zatul az osztrák-magyar hadsereg vezére min den eddig elért eredményt. Egy mozdulatá­val 'visszarántotta előnyomuló seregeit és azokra a helyekre dobta, ahol ia németekkel közös ügyünket a legnagyobb veszély fenye­gette. Ez az átcsoportosítás — mondta nekem egy magasrangu német tiszt — a modern hadvezetés leglángeszübb ténye. Az áldozat azonban, amellyel járt, megtermette gyümöl­cseit. Amikor az orosz offenzíva a német ha­tárokhoz közeledett, a német és csztrák-ma­gyar csapatok által alkotott oly szilárd falra talált, amelyen elkeseredett, december ele­jéig tartó miniden támadása összeomlott. Ennél az átalakításnál keletkezett a 11'oyrsch-hadseregrész, amelyben a német ós osztrák-magyar fegyver testvériség legjobban jut kifejezésre. Woyrsch táborszernagy ope­rációinak a vezetésében >az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága alatt áll, ő maga osztrák-ingyar hadsereg csoportot vezényel, azt, amely Mackensen hadseregét Piotrkov ellen való sikeres előretörése által Lodz ellen irányuló támadásában oly hathatósan támo­gatta. Az északlengyelországi harcok alatt, amelyeknek folyamán a németek dreeimber 6-án elfoglalták Lodzot, megfordult a kocka Dél-Lengyelországban is. Első rohaná-ukban az oroszok közel jutottak Censtcchovoh; z, de itt szembeszállottak velük a sziléziaiak és 18­vészárkaikhoz kötötték őket. Woyrsch sere­gének a szárnyán Dankl serege harcolt, amely körülbelül november közepén uj offenzívéiba lépett. Ezekben a napokban különösen kitüntet­ték magukat a bécsi fiuk: a deutschmeisterek. A v\lodovicei sziklákba az orsozok belevájták magukat és nem voltak onnan kiemelhetők. November 17-én éjjel támadtak a deutech­meisterek, 18., 19., 20-án újbóli ós újból. . „Nagyszerű volt nézni — beszélte nekem egy tiszt — mint mennek ezek a fiuk előre. Ke­zükkel .a (köpenyzisebb'en, a puska a vállon, j tekintetük a. földre szegezve ingadozás nélkül masíroztak bele ebbe a pokolba. Slhrapn eltek, gránátok, gépfegyver ós gyalogsági tűz árasztotta el őket és ennek dacára előre men­tek és 'minidig csak előre!" ötven-hatvan lé­pésnyire kerültek a bécsiek az orosz lövész­árkokhoz. Itt aztán nem lehetett setm előre, sem hátra. Itt, az ellenséges lövészek fegy­vercsöve előtt, el kellett bújni a földbe. És kitartani. Harminchárom napig. Éjjel és min­dig más órában, Ihogy az éber ellenség észre ne vegye, kellett a tábori konyháknak állá­sainkhoz sompolyogniok. Harminchárom na­pig feküdtek ott és mindig szemben ,a lesel­kedő halállal. Eleinte megpróbálták, hogy az oroszokat a harminc és felesékkel1 kirobbant­sák szikluoduikból, miután előzőleg a nehéz mozsarak sem tudtak bárt tenni bennük. Jó is lett volna, mert ahol egy ilyen óriási grá­nát lecsapott, a levegőbe repült minden: a szikla, a lövészárok, a 'katonaság, ámde a nagy területen szétröpk'ödő szikladarabck a saját csapatainkat is veszélyeztették és 'mi­után ezeiket nem lehetett visszavonni, aiblha kellett hagyni a velük való tüzelést. Nem maradt hátra más, miint várni és kitartani. December 15-én azok a vereségek, 'melye­ket az oroszok Limanovonál és Lodznál szár­nyaikon szenvedték, a centrumban is érezhe­tővé váltak. Innen, ahol határainkhoz a leg­közelebb állottak, szintén visisza kellett vo­Mulnidk. Kielcén át Ivangorod félé. De ívnint mindenütt, itt Dél-Lengyelországban is elke­seredett ellenállást fejtenek ki az utánuk nyo­muló szövetséges csapatokkal szemfben. A védelmezett vonal mögött mindig van egy, kettő, három, sőt mégy előre elkészített és megerősített vonaluk. Kielce, amelyet a né­metek első előnyomulása idején egy ágyu­. lövés nélkül engedtek át, most nagyon meg van erősítve ós az utóbbi betekben oly sokat emlegetett (NIda-szakasz is igen erőteljes, már a termézset által is rendkívül kedvező védelmi vonal. A PÁPA SEBESÜLT-KÓRHÁZA. Rómából jelentik: Benedek pápa kívánsá­gára száz sebesültet a Santa Maria-kórtiáz­ban elhelyeztek. A pápa a Vatikánból elment a kórházba s így megszüntette az évtizedes hagyományt, hogy a pápa nem hagyja el a Vatikán területét. A harctéri helyzet. Bécs, január 12. Ma csak a rossz időjárásról folyik a szó, amely Keleten a Visztulától nyugatra és a Kárpátokban akadályozza a hadműveleteket. Lengyelországban is szünetelnek most az akciók. Csak néhány helyen volt balladás le­hetséges. A fölázott, sáros, ebnoesarasodott talaj nagyobb stílű támadási mozdulatokat, a tüzérség alkalmazását, iá 'lőszer kiegészíté­sét a legnehezebb problémák egyikévé teszi. E tekintetben csapataink hallatlan teljesít­ményeket produkáltak. Érthető, hogy végüli is előállhatna a hajlandóság, hogy komo­lyabb hadműveleteink folytatásához szára­zabb időre várjunk. Az offenzíva ezzel min­denesetre időt adna a defenzívának a minél jobb berendezkedésre, iEz a hátrány és idő­veszteség az egésznek az érdekében általában elviselhető. Az ellenség számára a viszonyok ugyanilyenek. Rá nézve sem lehet kívánatos offenzívába átlépni, még 'az estben sem, ha a szükséges túlerővel rendelkezik. Igy meg­tör ténhetilk, hegy a legközelebbi időkben élénkebb akciók nem lesznek. •A rossz időjárás a Kárpátokban más­ként válik érezhetővé mint a síkságon. Nagy hóesés, hóvihar megakadályozhatnak, vagy elodázhatnak hadi vállalkozásokát. Kelet - Poroszországban nincs újság. Észak-Lengyelországban orosz előretöréseik. A Pilica keleti partján nincs változás. A Nidánál az ellenség kísérleteket tesz az átkelésre. Az egész arcvonalon heves tüzér­ségi harc és a déli szakaszon ma délelőtt az ellenség egy csoportja újból támadt. Azért változás nincsen. Az oroszoknak a Nidá-vo­n álon való tevékenysége azt ia benyomást kelti, mintha ki akarnák tapogatni állásain­kat a Nida hatalmukba való 'kerítésének min­den komoly szándéka nélkül. Talán ugyanez áll Észak-Lengyelországra és a Pilica keleti partjára. A Visztulától délre is tüzérségi harc folyt.. Egy üteg kizavarta az ellenséget egy majorból. A Kárpátokban az orosz az Ung felső völgyében közelebb húzódtak az wzsoki szo­roshoz. Nyugaton a La Bassée csatornától dél­re, Crowytól északra, Perthestől keletre (északra Chalonstál) és AiUynél, iSt. IMilhiel­től délre kisebb jelentőségű harcok folytak. Ezek csak arra való vállalkozáisok, hogy az ellenséget foglalkoztassák és nyugtalanítsák. Jelentősebbek az eseményeik aa Argon­nesekben, amelyre most már, mint a Berli­ner Tagéblattnak Kopemhágából sürgönyzik, a franciák is ráirányítják a figyelmüket. A né­meteknek e mintegy 15 kilométer széles terü­leten hosszabb idő óta folyó előnyomulása bizonyára már nagyobb haladást tett. Dacára annak, hogy a franciák keleten Verdunban ós nyugaton a Chalous-sur-Marne vidékén vannak, ez az akció nagy következetességgel tovább folyik. Egyelőre la végső kilátás nem ítélhető meg. A német argonnesi akciójának az el'len­képe a franciáké \Sundgauban. A franciák a magaslatok birtokában vannak, melyeket a németeknek a lapályhól kell tálmadnidk. A Sennheim melletti 425 méteres magaslat de­cember közepe óta állandóan a támadási pont. A francia jelentés ugy találja, hogy az egész német front erős várhoz hasonló, me­lyet neihéz elfoglalni. Ugyanazon jelentés szerint a franciák azt remélik, Ihogy az ango­lok Zeebrüggénéi való partraszállás után kb kényszeritik laz ellenséges arcvonal visszavo­nulását. Erre az a 'megjegyzésünk, hogy az előre bemondott hadmüveletek rendszerint nem sikerülnek. A háború egyik lényege mindig a meglepetés. A TÖRÖK NEM VÁNDOROLHAT AMERIKÁBA. Konstantinápolyból jelentik: Törökor­szágban megtiltották az Amerikába való ki­vándorlást.

Next

/
Thumbnails
Contents