Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-12 / 11. szám

4 DÉL/MAG YARORSZA G. Szeged, 1915. január 12. Irjam-e tovább. Ugy történt, ahogy Va•szil kieszelte a dolgot. Egynéhány kivételévei az oroszok mind fogságunkba jutottak. A csendőrhadnagy és Vaszil kitüntetése — ugy beszelik — már utón van. Oroszország persze felhajtotta összes ázsiai hordáit ellenünk. Olyanokat is ezrével és ezrével, akik még alig emelkedtek fölül az állatiságon. Akik még soha életükben kávébabot nem láttak, sőt még takarék-tüzhelyet sem. Erről tanúskodik az az eset, amelyet egy most másodszor menekülő kereskedő mesélt el nekem. Mikor az első menekülés után haza kerültem, bizony elfacsarodott a szivem. Az egész üzletem ki volt fosztva, az állványok, fiókok összetörve és egymásra dobálva. Nem maradt uram a boltomban még egy szög sem, de ínég egy gyufaszál szem. Mikor pedig benyitottam a konyhámba nagy keserűségemben is fölkacagtam .Képzelje, a konyha közepén a kövezeten elhamvadt tűznek a maradványa, két élére állított téglán, hárcmláb helyettesitőjeként, egy fazék tele vízzel és kávébabbal. Egész modern takarék-tűzhelyem meg érintetlenül ott állott. Bizonyosan nem tudták mire való, összetörni meg csak azért nem törték vallószinüleg össze, mert féltek tőle, hogy hátba valami ördög masinája. Ilyeneket és elithez hasonlókat még sokat hallottam. Ezeket csak mint legjellemzőbbeket jegyeztem föl. Apró, kis epizódjai a mostani véres, nagy eseményeknek, de mindegyikben van valami olyan jellegzetes, hogy megérdemlik a — nyomdafestéket és talán— az elolvasást is. Striegl F. József. álló Magyarország, szabad és önálló elhatározása alapján Ausztriával és vitéz népeivel egyesülten harcol a mi közös és nagy missziónk érdekében egységesen és hösie-en. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a történelmi tény sok más történelmi tényt ki-korrlgál, mert a történelmet tényleg csak a történelem javíthatja ki, Mig a mai nemzedék még a t tanulta iskolás könyveiben, hogy 1848-49ben az osztrákok és oroszok egyesülten harcoltak a magyarság ellen, a jövőben -minden idők végezetéig azt fogják az iskolai könyvek tanitam, hogy -Magyarország és Ausztria népei a moszkovita tá a adás ellen egyesül.en harcoltak és közösen ontották vérüket. A közcsen ontott vér hatását semmiféle diplomáciai vagy e-mbe; i ravaszság sem fogta Magyarország polgárainak a tudatából kitörülhetni és azt hiszem Ausztriáéból sem irtható ki, ugy, hegy etinség ink, ha az a cél leb gett volna elöltük, hogv minden sértő tradíciót megsemmis'ts-e-nck köztünk és ahelyett a Habsburg-monarchiának -egy nagy nemz tközi misszióra egybeolvadt két államát megteremtsék, ugy ezt a céljukat bizonyára elérték. Azt hiszem azo ban, hogv ezeknek a tanulságoknak még más tapasztalatokkal is ki kell bővülniük, mert a világon nem a politika a minden, amellett \ n még nemzetgazdaság is és r.em kell 1 ezzá jóstehetség előre megmondhatni, hogy a háború után a politika és a nemzetgazdaság anm ka :gyte fog chatim, hogy a kettőt gymástól még górcsővel sem lesz lelhető egymástól megkülönböztetni. A -központi hatalmak részéről a középeurópai hatalmakra gyakorolt nyomásnak meg lesz az ellenhatása. Ez a hatás Némítorszúglar, de különöien Ausztriában és Magyarországban közös lesz. A légköri nyomás gazda ági téren önkéntelen ír, az emberek akarata nélkül is közös érd-eket és annak érvényrejutbatását fogja eredményezni. Bármely déren km,átkozzanak is a visszahatások, hátterükben ott fognak állani a háborúban szerzett azon megdönthetetlen tapasztalatok, hogy ezek a gazdasági problémák a Kárpátok medencéjébe! fekvő egységes ter-ület szilárd ize kezeie nélkül noegköz-litőkg sem oldhatók n eg. Azt hiszem, hogy Ausztria népeivel való érimkezésünkben sok kicsinyesség el fog tűnni. Ez a megismerés kölcsönös lesz. A nagy politikai szükségszerűségek életkérdéssé tették sziámiinkra, hogy Ausztria és Magyarország kölcsönös'és sértetlen föntartás: kért síkra szálljanak, de azt 'Is, hegy Ausztria gazdasági érdekeinek a fejlődését ahhoz k pcsoí'a, hogy a magyar nemzetgazdaság még latens erői az egész monarchia népe'nek a hasznára meg nyilvánuljanak és kifejlődjenek. Mert akár a világtörténelembe, akár a nerrzetgazdaságtanba vetünk egy pillantást, azt fogjuk t. láltji, hegy az emberiség nagy -életproblémája mindig hibban áll, hogy egyik vagy másik ország elég erős-e arra, hogy meglevő és jövendő lakosságának képes-e 'megfelelő mennyiségű feli-ériét és kalóriát rendelkezésére bocsátani. Ugy Ausztriának, mint Magyarországrak a bábom után annyi lesz a pótolni valója, hogy csak azok a gaz asági intézk:dések lesznek helye-ek, amelyek m'nden kicsim eskedés- nélkül -'mindkét rész legnagyobb terv elő képességét biztosítják, ami együtt 1 a lehető legnagyobb emberanyag föntartását is jelenti. Mindezen okok alapján meg vagyok róla győződve, hogy csak az képes Tisza gróf beszédjét helyesen megérteni, aki abban nem látjií az osztrák érdekek háttérbe tolását, a mint azt Magyarországon senki sem olvasta is kii beszédjétől, -sőt azt egész becsületes nyíltságában ugy fogja föl, hogy Magyarország évtizedes törekvéseit a Habsburg mo•narchia nagy nemzetközi hivatásával való teljesen -egyetértésében mutatta be. Ez a beszéd Magyarország számára ugyanazokat a tanulságokat nyújtja, mint Ausztria és összes szövetségeseink számára. Ez a tanulság abban (foglalható össze, ihogy -ezen nagy világháború .minden emberi mértéket meghaladó megpróbáltatásai közepette a lőpor füstjéből, a vér párolgásából és az égő házak tuzíényéböl látóhatárunkon apokaliptikus.jelenség képMagyarország a világháborúban. A Neue Freie Presse vasárnapi számába Hegedűs Lóránt e elmen nagyérdékü cikket irt, melyet a következőkben közlünk: Mintha a mostani esős időjárásban a "házak fölött a köd közepette hirtelen egy n-ag transparent jelennék meg -messziről olvasható betűkkel, ugy tűnt föl most előttünk Tis a István újévi beszéde ködös politikai látóhatárunkon. Ennek a beszédnek a jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy ennek a rendkívüli erős, vezető személyiségnek mindenképpen v-ilágos és becsületes megnyilatkozása, amely a maga nagy igazainak a oldatában nem tűri meg maga előtt a diplomáciai spanyolfalat, hanem abban is, hogy a háború tüzében keletkezett monumentális öntvénye annak a alakulatnak, amelyet Magyarország és első sorban a magyarság az osztrák m igyar birodalom nemzetközi missziójában fölvett. És ép azért, mert ez a szerep Tisza gróf beszédjével összefüggésben nemcsak a magyar, hanem az osztrák -és a német sajtóban is megbeszélések tárgyát képezte, legy-en nekem szabad a megjelent újság-kommentárokhoz néhány őszinte szót hozzáfűznöm. Ellenségeinknek ép ugy, mint barátinknak el kell ismerniük, hogy a magyarság e ránk -kényszeritett világháborúban az első pillanattól fogva fölismerte, hogy létérdekei a monarchia nemzetközi hivatásával nemcsak párhuzamosak, mert ez tulgyönge megjelölés volna, -hanem tökéletesen azonosa-k. Ezzel adva is volt Magyarország helyzete a világháborúban. Mindazok, akik hazánklkai szemben nem- voltak előítéletesek és akik -egyes zsurnaliszták irásai által nem vezettették magukat félre, nagyon jól tudták, -hogv ugy lesz, amint máskép nem is lehetett. Magyarország nagy áldozókészségével a háború kitörése idején és hősi kitartásával azóta, nem is kell magunknak dicsekednünk. Erről elég sok -elfogulatlan tanú tett bizonyságot. De bennünk is kialakul -ezen érdekek azonosságának a sejtése, mely eddig bennünk szendergett, a világháború tiizfényénél világos tudattá, a melyre egész Európa és főleg a birodalom másik fele előtt mint kézzelfogható fényre mutathatunk rá, azon tudattá. Ihogy nemcsak a magyarságban nem lakozik egy centrifugális szemcse sem és 'hogy nemcsak a magyarság óhajt összes törekvéseivel -a Habsburg-birodalom keretein belül érvényesülni, hanem — és erre itt különösképpen a-karok rámutatni, — hogy a magyar-országi nemzetiségek lelkesedése -ebben a nagy akcióban annál nagyobb volt és annál általánosabban jutott érvényre, minél jobban tudott az illető nemzetiség vagy személy a magyarság államalkotó gondolatához hozzásimulni. Meg kel! ugyanis állaphamink — és igazság sohasem állhatott ki nagyobb próbát, mint éppen ebben a világháborúban — a magyarságnak a monarchiára oly fontos belső erejét: a nem magyar nemzetiségeknek ia monarchia céljainak a szolgálatában ugyanabban a mérték-ben magával ragadni, amely mértékben ezen a nemzetiségek magával a magyarsággal barátságos, megértő vonatkozásba jutottak. A magyar politikára ez nagyon becs . s következmény. De az egész monarchiára még becsesebb, hogy ily módon a háborúnak a nagy tüzránye »z. összes kulisszák m-ögé világított és megmutatta, melyek a legerősebb oszlopok, amelyekre az aikotmányszerkezet többi részei pusztán mint külső díszek -és függelékek hozzátapadnak. A kiállott -próba alapján a Kárpátok m-e dencéjének a körvonalai élesen kiválnak az égő láthatáron. A magyar történelem tanítása, hogy a Kárpátok medencéjének ép olyan nagyok a hátrányai, mint az előnyei. Nagy hátránya, hogy a legnagyobb magyar királyoknak sem sikerült a Kárpátokhoz nem: tartozó területrészt tartósan hozzákapcsolni. De épp a mostani védelmi harcban mutatkozik a Kárpátoknak az a nagy előnye is, hogy az or szág birtokállományának, sőt az egész monarchiának a í-entartásához ezen egység minden egyes részecskéjére szükség van és amint ezen történelmi és geológiai alakulathoz semmi sem volt hozzákapcsolható, ép ugy attól el sem vehető. E tekintetben jelemző, hogy Erdély összes folyói, mint a levélnek az erezete, az anyaországba: Magyarországba folynak össze, mig annak a két folyónak a völgyeit, amelyek délkeleti csücskeién el. hagyják az országot, miként a dugó a palacknak a nyakát, a körülbelül félmilliónyi székely nép zárja el. Azt mondhatni, hogy a magyar -állam egységes alkotmányos szerkezete nem egyéb, mint az ország egységes topd grafikus alakulatának politikai szervekbe összefoglalt állandó kinyomata. Ha tehát Magyarország evvel a szerkezetével és az eni ck megfelelő .nemzetiségi politikájával hozzásimul ama védelmi álláshoz, melyet egyrészt a monarchia dualisztikus rendszere, másrészt a (Németországgal vérrel és vassal összekovácsolt barátsága kijelöl, minden egyes magyar tudatában van annak, hogy a saját céljai-ért küzd, amiikor a monarchia nemzetközi misszióját és a középeurópai 'hatalmak nagy hivatásáért vérét ontja. Az a körülmény, hogy ez a tudat él és hogv Magyarország egységes szervezete a próbát kiáltotta, annak tie-m szabad Ausztriában semmiféle kedvetlenséget előidéznie, hanem ellenkezőleg, Ausztria népeinek ezt -a saját főntartűsük érd-ekében örömmel kell üdvözölniük. Ezt nemc-ak azért mondom, mert csak a magyarságában megbizo Magyarország képes a -mo-naroh'a déli és délkeleti határait megvédeni, hanem azért is, mert ha az osztrák törzsek ugyanazon elismerésreméltó hősiességgel küzdenek :t magyar határokon és fordítva, a mi fiaink Galíciában véreznek, akkor ez a közös vérontás a monarchiáért oly nagy jelentőségű, mely semmiféle lebecsülés által nem csökkenthető, sőt minden áldozatra -méltó. Ma van az első/példánk arra, hogy egy szabad és ön-