Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

Szeged, 1915. január 6. DÉLMAQYARORSSZÁö 7 Négy karácsonyfa aiatf. „Mindenki bízott valami Hogy mint töltötték e'1 véreink -szent1 karácsony előestéjét -a -harci mezőkön, arról csak most kezdenek levelek érkezni, haza. -A megragadó, (fenséges és tragikuis hangulatokról érdekes levél érkezett most Szegedre, az itteni Általános Hitelbank egyik tisztviselőjéhez, akinek k-ollégája és -barátja 'a következő -levelet irta haza, karácsonyi dátummal: (Mélyen tisztelt K. ur! Innen-onnan fél éve lesz, hogy a nagy ós nehéz napok ránk szakadtak -és s-ok-sok olyan tapasztalattal bővült életünk, a mi számunkra- katonáknak, egész életünkön át emlékezetes unarad. Láttunk bősöket, kiket eddig csak könyvből ismertünk s látunk égő városokat és széjjel rombolt falvakat. Láttunk nagy -és véres ütközeteket, hol sok-sok ezer erniber vére folyt. .Szóval, sok minden -olyannak voltunk (füles szemtanúi, amit legmagasabb fantáziánkkal sem tudtunk volna -elképzelni, ha magunk is részt nem vettünk volna belőle, ha mindig közivetlenü-l nem ás, de a tett helyétől nem nagyon messze. De mindezideig látottak -és hallottak elenyésznek amellett, amiben tegnap este, karácsony előestéjén részünk volt. Csak azt sajnálom, hogy nem -rendelkezem írói tehetséggel, hegy papírra tudnám vetni azt, aanit tegnap éreztem és velesnx -együtt sok ezer bajtársam. iA'zt az érzést ós azt -a lelki állapotot, amikor minden emberixék a gondolata, a lelke otthon, szerettei között van és fantáziájával ott kalandozik nagyon messze innen, ot-t, ahol ilyenkor legszívesebbem lenni szokott. Mintha az Isten is ünepet tartott v-oln-a, ugy dél-vitán 5 órakor kitisztult az égbolt és sok eze-r csillag világiotta meg azt, a 400 kilométeres hosszú frontot, hol élet és halálküzdelem folyik, alhel az ájtatos templomi z-solozsnxák ós orgona hangok helyett az ágyú és a puskaropogás hallatszik. Itt ezen a helyen tegnap este karácsony -előestéjét tartották katonáink. A szemben -fekvő ellenséges tálbor, mintha velünk együtt érzett volna, -egy aaitomati- ^ kus parancsszóra, mely a lelkiismeret hangja lehet csak, abbahagyta lövöldözését és hagyta nyugodtan ünnepelni keresztény ellenségét, -Bajtársaink a lövészárkok oldalához támasztották fegyvereiket és mintha nem is ellenséggel szemben, hanem valami békés családi együttesben volnának. Ki-ki a saját gondolatának adta át magát. lA szakácsok/ (boszorkányos- ügyességgel készítették a futóárok végén -levő, eléggé védett helyen az ünnepi vacsorát. -Hogy, hogyan, de volt sör, bor, kitűnő runxos tilxea, sok-sck cukor, sütenxxény, -szivar, cigaretta s minden, ami jót csak elképzelni leihat. -Vacsorára borjú sültet, burgonya garnirxxnggal kaptunk. Még négy karácsonyfát is állítottak -fel, tele mindenféle édességgel, -mely oly EátSiataÜan tényben." ügyesen lett összeállítva, Ihogy a legénységnek a legnagyobb meglepetés.-el szolgáltak vele. — Senk-i sem gondéit arra, hogy az ellenség meglepheti az ünneplő katonákat. Nemtartott senki attól, hogy -a karácsonyfán égő gyerty-avilágosságnál célpontul szolgálhatunk. Mindenki bízott valami láthatatlan lényhen, aki nem 'hagyja megzavarni az ünnepi hangulatot, (S ugy is történt. •Semmi zavar, semmi hangulatrontó esemény nem jött. közbe. -Szinte intim, családias jellege volt -az egész estnek -s mindenki nyugodtan fogyaszthatta el a jólelkű, hazafias közönség által adományozott édességeket és a -gondos hadvezetőség által megengedett, különös vacsorát. Többen -még felköszöntőt is mondtak és hogy- mindenki tudja a tartalmát, egyik árokból a -másikba további tolták a beszédet. Éltették a királyt, a hazát, a hadsereget és -mindazokat, kik a ihaz-a sorsában osztoznak. Megemlékeztek azokról, kik már a hazáért elvéreztek és -kegyeletes szavakkal adóztak hősiességüknek. (Én magam is abtheilungunk közlegényei nevében beszélte-m.) Már é-jifól felé járt az idő, mikor az ünnepies hangulatot rontó ellenséges ágyú hangja megszólalt és a mi oldalunkon is akcióba léptünk. iAz alvó karácsonyfa gyertyák lángja mellett lassú kórusban az Isten áld meg a magyart akkordjai fejezték he a nevezetes estét. Ilyen volt a karácsonyest, — azt hiszem — az egész vonalon, mert hiszen az egész hadsereg egy test egy lélek. Egy család ez az -egész táíb-or, -melynek szülőanya a Haza. Ha esetleg untattam i-gen tisztelt K. urat soraimmaíl, bocsásson meg, de azt hiszem, hogy ez a nevezetes kor, me-lyet most élünk, megérdemli azt, hogy egy-egy kimagasló momentumot vázoljunk azoknak is, kik csak gondolatban lehetnek velünk. S. Gy. t MIjSSIjRljS ffljllS r o szájp adlás nélkül. mr Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesenpótolják. Készítek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra. alatt lesznek kielégítve r B&Ha Aoustom fogtechnikus Ü SZEGED, KSGYO-UTCA 1. SZ. m TELEFON 1364. j-iáborus apróságok. Amikor Searborough ós -Hartlepool bombázása után. a -félelein -és rettegés egy kissé alábbszállt, a londoni ujonc-toborzó-ágensek szívből örültek annak, (hogy most legalább van xxjabb jelszavuk, amit zás-zlójaikra tűzhetnek. A Viktória-kereszt már úgysem hatott a kályha tövéiben kuksoló angolokra, íme tehát itt vo-lt az uj-aibb alkalom, xxjabb és hatásosabb jelszavakra: — Bosszuljátok -meg iScarlxorougbot! Fel, hősök! Fizessétek vissza a barbárok szégyentettét! Mr. Tomiin, az ágens erősen -bízott a siker-ben, hitte, remélte, lxogy egy pár munkakerülő mégis csak a horgára akia-d. Másnap meg is szólította egyik alantasát, aki -a közvetítés dicső szerepét szokta volt ellátni: — Nos, -Mr. Broclks, remélem az -elevevenixikre tapintottunk i-fj-ainknak! — Hm. Hát hiszen -tény, hogy v-alamenynyien átsiettek Scarborou-ghba! — Hisz -ez nagyszerű! — kiáltott fel Mr. Tomiin. — Hát annyira hatott rájuk fellhiváscim ? -Mr. Bri oks nyugodtan válaszolt: — Hát .bizony nagyon hatott. Vaja-menynyien ott vannak már ós — fényes üzletét csinálnak a német gránát-szilán kokkal. Azokkal kereskednek. Ilyen jó dolguk még nem volt a fickóknak! Mr. Tomiin, az ágens levegő után kapkodott. Mind több és több a jelentós arról, hogy karácsony estéjén -mily békés és barátságos élet uralkodott a -német-francia frontokon. Bár a francia hadvezetőség -e-lut-a dioi-ta -a. pápa erre vonatkozó kérését, -a katonák mégis' átértették a szent este jelentőségét és amikor csak tehették, pihentették fegyvereiket. Ezt irja meg egy német katona szüleihez -intézett levelében. A levél- igy hangzik: ... — A szent estén és egyáltalában a karácsonyi ünnepeken békességben, barátságban érintkeztünk ellenségeinkkel. Kezet szorítottunk egymással és- szivélye-sen cseréltük ki e-gy-má -sal jókívánságainkat. Sőt még le i.s fényképeztettük magunkat. Mi cigarettákkal és szivarokkal kedveskedtünk a franciáknak, ők pedig konyakkal, -süteményekkel ós cukorkákkal leptek meg bennünket. Megbeszéltük egymással, hogy amíg az üvn-epek. tartanak, nem bántjiuk egymást. Ők átjöttek a mi árkainkba, mi pedig őket látogattuk meg. Ez a szerencse csak miránk mosolygott, inert jobbra tő-Mink erősen tüzelt >k egymásra, sőt mint utólag hallottam, rohamot is intéztek egymás ellen. Németországban is akadnak vészmadarak, -amint azt -az alábbi apróság is bizonyítja. A szóbanforgó vészmadár egy drezdai helyiérdekű vasúton utazott és valahogyan ősze-kerti lt egy sebesült katonával. A vészmadár hamarosan megszólította a katonát: — Hallottam, hogy az ön ezredéből tizennyolc ember maradt életben. A katona elmosolyodott és csöndesen- dörmögte: — Sajnos, már annyian .sincsenek! A vészmadár: — óh, hiszen erről még nem is tudtam! A katona: — Igen, bizony ugy van. Már csak miBusz tizen vannak az ezredből. Az -egyik hajtársam, -aki márt- négy hét előtt hősi halált halt, tegnap levelet irt nekem .-Attól tudom... Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben _ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN = SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben dUplamaláfaSŐP!. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!