Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-29 / 26. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. január 29. sortűz. Néhány ember nyögve csapódik oda a fákhoz. Valahol egy hál doki ónak a hangja hasítja át a 'levegőt. Gyorsan, amint a villám, odalapulunk a puha taliajra. Tartjuk a fromtot. És élőttünk jobbról és balról és mindeuütlt az ellenség. De vajjen az .az ellenség? (Egyenkint és kis csoportokban kozákok tőnek a 'fák és a fatönkök .miögül. Itt 'is, ott is felbukkan és azután isimét edtünük egy-egy lapos, pisizkoszöld sapka — céltalanul és szabálytalanul — majid közvetlenül előttünk, majd mélyen bent az erdőben, vagy pedig oldalt a sűrűben. 'Kapitányunk kiadja az avizót: Miindikét szárny hátrafelé elhajolni! Célzott egyes tiiz! Raj vonalunkból megszólal a fegyverek tompa ropogása. Egyenkint és szünetekkel e'lőbb, majd mindjobban egybeolvadva a visszhanggal, mely beborítja .a fatörzseket és koronákat és hátunk mögött elszáll a -szabadba. Az ellenség lövései elsivitanak a fejünk fölött és röviden és szárazon Ibeileosapódnak a fába. Az ellenség majd itt, majd ott. Századosunk a raj vonalban f ekszik. Egy sebesültünktől elvette a fegyvert és hosszan és elővigyázóan céloz, mielőtt lő. Egyszerre csak felugrik, egy pillanatra látjuk szögletes. fortélyos arcát, mereven és mozduílatlaliill, mint mindig, azután megcsóválja a fegyvert a feje fölött és azt kiáltja: Előre! A századok szorosan, sűrűn zárt sorokban közvetlenül .mögötte vannak. A lövegek ólmos záporesője csap félénk. A levegő hangos, mintha ezer meg ezer lánc csörögne Keresztülrohanunk az ellenség első halottam. A fenyvek tüleveleinek puha ágyából 'hosszú, véres karok merednek felénk, sárga, lesoványodott arcú emberek karjai . . . {Megint fedezéket kéli, keresnünk a földön. Közülünk már tukokan estek el... És az ellenség, amelynek az arcvonala nem ismerhető fel, kétoldalt kitér. Féltenünk kell hátmögötti vonalunkat. Elülső raj vonalunk égy hosszú, sekély mié] védésbe tümiku&l. A szárnyakon újból megkezdődik a zaj. A százados basdn végigcsusziik a rajvonalak mögött. Embereinek tudniuk kell, hogy ő itt vau. Egyszerre meghökken. 'Egy orosz tiszt fekszik a mieink kellős közepén. Fiatal, csinos arca fehér, mint a ihó az ágakon. Szeme ide-oda lobog, sápadt ajkai keresik a szót. A százados mélyen föléje hajlik. Egy szakaszvezető megállapítja: Mell és felső comb! Bekötözik és a lehetőséghez képest fe(lüditik. Századosunk odébb akar menni. Ekkor az orosz halkan és kifogástalan németséggel azt mondja: „Ne Jöjjenek . . ." A százados hátra csapj a a sapkáját, és felhúzza a szemöldökét: Hogyan? Meg akarjátok magatokat adni? A másik nevetni próbál. Nagy, egészséges fogai vakító fehéren csillognak. — Mi doni kozákok vagyunk ... Mi nem adjuk meg magunkat . . . De semmit sem ettünk . . . négy nap óta . . . Lovaink elhullottak . . És az oroszok imár messzire vannak . . . — Hányan vagytok? — kérdi a parancsnokunk. — Talián hat szotnya, . . . De az erdő, az erdő . . . Éj jel-.nappal az erdőben ... És harcolunk és harcolunk . . . Mindenki külön ... mindenki magára... És mindegyik élveszett . . . Századosütük a. sebesültet, aki felsőtestével fel akar emeükedhi, gyöngéden visszanyomja a fekhelyére. Mielőtt az erdő jobbról-balról estük ugy zug a fegyverropo-gáisitól, határozatlanul térdel az ellenséges tiszt mellett. Rejtélyes arcán először fut végig egy lágy vonás. Szájszöglete körüli fájdalmas árnyék. — Meg kell, ihogy adjátok magatokat, momdjia röviden és határozottan mérni szünet után. Egyenlőtlen a küzdelem. Az orosz rázza a fejét: — Nem akarják, nem akarjuk, doni kozákok vagyunk . . . — De meg keli lennie! — A százados felugrik és megparancsolja a zászlóalj-kürtösnek: Tüzet beszüntetni! A kürtszó csak nehezen hat keresztül az ezerhangu lármán. A puslk'aropogás a-z egész vnoailom megszűnik. Az erdő mélyén is már csak egyes lövések dördülnek el. A százados megint lehajlik a sebes Lilit fölé: — Mi majd megmondjuk mékilk. Ön és én. Ön majd meg fogja parancsolni embereinek. Meg kell parancsolnia. És én tisztelni fogom a hősöket. Mert ők hősök. Négy ember 'hordágyat rögtönöz. Az •oroszt ráfektetik. Minden lépésinél nyög egyet és szeme egyikről a másikra téved. 'Századosunk elől megy, magasra szegzett ifővtell az erdő sötétjébe. Mögötte két ember a tiszttel. Gsaik várunk és várunk a földre lapulva és lélefezet visszafej iva. A nap pedig keresztültör az ágakon és kedves langymeleget áraszt reánk. És egyszerre ugy dlllágyiuiunk, olyan mélyen meghatódunk a nap fényétől és az einiberiesség sugarától, amely (hirtelen, akárcsak egy más világból lopódzott hideg, rideg életünkbe. ÍA percek lassan és hangtalanul múlnak, harc nélkül, vér és borzalom nélkül . . . És amint a nap mind magasabbra száll, a. kozákok lassankint összegyűlnék1 körülöttünk. Minden irányból özönlenek elő. Bizalmatlanul és habozva az elsők, rohanva és éhesén az utolsók. Előbb ránk ijeszt a. sovány, nyomorszántotta arcukról lerivó inség, azután megnyílnak tarisznyáink .és — megborzadunk attól az állati mohóságtól, amellyel ezek az emberek eszmék. 'Századosunk a sebesült orosszal utolsónak érkezett. Mindketten mosolyognak. (Még. délután elérjük a szomszédos (hadosztályt. Négyszázötven fogoly doni kozákot vittünk magunkkal. ANGLIA AZ OLASZ IPAR ELLEN. A Popolo Romano irja: Dacára az olasz kormány magyarázatainak és a római angol nagykövet fáradozásainak, Anglia mégis erősen fentartja mindama rendszabályokat, melyek lehetetlenné teszik, hogy Olaszország ipara számára a kellő nyersanyaghoz juthasson, mert attól tart, hogy ebből esetleg Németország és Ausztria-Magyarország valamelyes hasznot húzhatna. Ennek folytán Olaszországban egyre nagyobb lesz a munkanélküliek száma, mivel sok gyár üzeméi beszüntetni vagy legalább is nagy mértékben korlátozni kénytelen. Miután az az esztelen angol szabály, mely a ként hadi dugárunak minősiti, a szicíliai helyzetet elmérgesitette, ennek folytán a katániai zavargások is csak a kénipar krízisének reílekszei. A Sole pénzügyi lap statisztikát közöl, melyben kimutatja, hogy a gyáripar, a hadsereg és a tengerészet számára szükséges nyersanyagok behozatal jelentekenyen csökkent és hogy a kész gyártmányok kivitele augusztus óta ugyancsak nagyon megapadt. A cikk ezekkel a szavakkal végződik: —- Anglia tagadhatatlanul megsérti Olaszország legmagasabb érdekeit és az clégiiletlenség atmoszféráját teremti meg. <E£NSBSIIAAIB*BSSAAAAHAF!AHB!IAAAIA«BAASAAASIIAIAII5AGAI HÍREK 0000 %ógyszerészhiány Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Élénk diszkussziókra ad most alkalmat a szegedi gyógyszerészek körében iaz a kérdés, íliogy mai történik azokkal a gyógyszertárakkal, melyefenek főnökeit vagy okleveles' alkalmazottait behívták, vagy március elején, esetleg előbb is behívják. A gyógyszerészék tömeges behívása eddig is meglehetősen neliéz probléma elé állította a gyógyszerészeket. A 'gyógyszerészi karban országos jellegű a panasz, hogy nem kapnak alkalmazottat, aki a recepturát és általában a gyógyszerészi teendőket saját felelősségére végezheti. A B) osztályú népfölkelők sorozása és behívása miatt imég égetőbben aktuálissá vált a kérdés, mert (Szegeden ismét több gyógyszerésznek, gondnoknak és okleveles gyógyszerészsegédnek kell bevonulni. Az Országos Gyógyszerész-Egyesület a fontos közegészségügyi érdekre (hivatkozással akciót indított a nélkülözhetetlen gyógy.- zereszeik felmentése érdekében, de — mint megbízható forrásból értesülünk —• ez az akció legalább is Szegedem, nem járt kellő eredménnyel, amennyiben a honvédelmi minisztériumi a kérvények egy íészét 'elutasította. A nagyérdékü kérdésre Franki Antal gyógyszerésjztullajdonos, törvényhatósági bizottsági tag a következőket vólt szives (mondani: — A gyógyszerészül iámy már-már általánossá desz. Én például egyedül vagyok a gyógyszertáraimban, amelynek forgalma nagyobb lett. Eddig két, a mozgósítás óta egy segédet foglalkoztattam. Most éjjel-nappal magiamnak kell szolgálatot teljesíteni. Hogy meddig fórom, nem tudom. Egy másik gyógyszerésznek egyetlen alkalmazottja február 15-én vonul be. Uj .alkalmazottakat pedig" Semmi pénzért sem Miét kapni. Ugy tudóan, három gyógyszertár főnökének is be kell vonulnia, ha fel nem mentik őket, Értesülésünk szerint ugy a polgármester, mint a tiszti főorvos nagy megértéssel kezelték a kérdést. iGondosIkodniok kell tehát, idejében arról, hogy izavar e fontos ügy körül ne támadjon. Rendezni kell például mindenekelőtt az inspekciót, amint Nagyváradon tették. — A fehér város. A szürke, esős, tavaszi idő után, ma reggel kellemes .megílepetésre ébredtünk. Szetlid (fehér (hótakaró borult az egész városra. Amerre csak a szem ellát, mindenütt szüz-tiszta hópelyhek ringatóznak. Az utcáikon puhán nyúlik cl a végtelen takaró •és a házak tetejét egyforma bőkezűséggel fedi be. A kunyhók szalma fedele és a paloták ércsisakja büszkén tekint az 'ég felé; mintha dicsek vőn hivalkodna mindegyik, (hogy nem emberi kéz meszelte 'fehérre. ,A felhős égboltozatra is visszatükröződik ez a szent föhérVendéglőben H MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN KÁVÉHÁZBAN SZT. ISTVÁ Füszerkereskedésben • • M^F m Wi ISH XI ^ ÓVAKODJÉK * Csemegeüzletben (j (J p | g flft 3 I É t 3 S Ö T t,J« UTÁNZATOKTÓL!!