Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-23 / 21. szám

Szeged, 1915. január 26. DÉLMAGYARORSZÁG. 153 Az orosz közvéleményt aggodalom fogta el. Bécs január 22. Egész Oroszországban nagy feltűnést kelt a pétervári hivatalos lapnak, a Pravitelstvienni Vjesztnik-r.tk következő hivatalos kommünikéje: ,.Az orosz közvéleményt megfoghatatlan okokból aggodalom fogta cl, holott .ennek semmi alapja sincs. Azok az- emberek, akik nem vesznek közvetlenül részt a háborúban, nem is Ítélhetik meg a harctéri helyzetet, mert az egyes ütközetek eredményei nem döntik el. Bízzék az orosz közvélemény a hadvezetőségnek és a felelős tényezőknek meggondoítságában. Érthető, hogy a háborútól távol állók előtt ifei-merül az a kérdés, vájjon az orosz harctéren a mi seregeink helyzete van-e oiyan kielégítő, mint szövetségeseinké a francia-angol fronton. Legyen nyugodt a közvélemény, mert az orosz hadseregnek és a szövetséges hadseregeknek minden hadműveletét a legnagyobb körültekintéssel dolgozzák ki és a seregek a legnagyobb bátorsággal harcolnak. Mind ni elkövet az orosz hadvezetőség, de a szövetséges seregek vezetősége is, hogy a háborút német területre vigye át." Francia kacsintás Olaszország és Románia felé. Clémencau a „Homme Enchainé" cimü lapban „Gondolatok a háborúról" címen a többek közt azt irja, hogy egyik töoka, amiért a katonai operációkról nem ir, az, hogy ilyen nncációk egyszerűen nincsenek. AZOK a jelentések, amelyek nap-nap mellett német lövészárkok eifogiaiásáró! és haladásról szólnak, ép oly kevéssé hatnak rá, mint a francia csapatoknak Soissons melletti veresége. A lövészárokharc szerinte egyáltalán nem zseniá litás és netn volna szabad ahhoz hasábokon keresztül kommentárokat irni, amint azt a hónapok óta tartó sovány eredmények dacára megcselekszik. Franciaországot' türelemre intették. De a háború győzrlmes bet jezését nem volna szabad csupán csak a lövészárokharctól, a gazdasági blokád hatásától ás még kevésbé a Szövetségesek segitlégétől várni. A gvözelem csak erőteljes fferiziva által érhető el. Franciaországnak elsősorban önmagára és saját teljesítő képességeire kell számítania, főleg pedig önmaga segítsen magán. A leendő szövetségesek sem fognak csupán Franciaország szép szeméért a háborúba beleavatkozni. Romániának is, Olaszországnak is kívánságai vaunak, amelyeknek a teljesedését megvalósultnak szeretnék látni. Ezek annál inkább lesznek hajlandók a beleavatkozásra, minél biztosabbnak látják a franciák győzelmét. Distraeli és Anglia mai külpolitikája. (Saját tudósítónktól.) Disraeli Be* jami \ Rcaconsfield lord, a brit világbirodalom megalapítója, az angol államhatalom mostani intézőit, az ő utódjait, sok mindenben felülmúlta. Mélyebb és szabadelvűbb műveltsége volt és ismerte a világot, 'Rugalmas volt a tf ntáziája, ami arra képesítette őt. hogy .írás nemzetek lelkivilágába is bele tudta magát képzelni. Olyan tulajdonságok ezek, amelyekre a nagy államférfiaknak sokkal nagyobb szükségük van, mint gondolnók. Olyan tulajdonságok. amelyekből Ascniithban, Greyben, Kitchenerben és Churchillban vajmi kevés van. Disraeli lett volna bizonyára az utolsq angol, akit orosz pórázon bele lehetett vcInti rántani egy Németország és Ausztria-Magyar ország elleni háborúba. Aki csak felületesen ismeri is Disraeli működését, igazat ifcg nekünk ebben adni. Disraeli ebbeli fölfogására rendkívül érdekes, amit erre vonatkozóan a Kreuzzeitung idéz: fia a Németországgal való szövetségre alkalom kínálkozik, irja Disraeli, ezt az alkalmat örömmel fogom megragadni, mert ez a szövetség Angliában népszerű. Európa jövőjének előbb vagv utóbb számolnia kell azzal az elkerülhetetlen ténnyel, hogy Oroszország és Erunciaország közeledni fog egymáshoz. Franciaország azonban sohasem fog arra merészkedni, hogy Németországot megtámadja, ha tudja, hogy Anglia ezt casus bellinek'tekinti. Á királynő is kívánja a Németországgal való megértést, mert több min: negyven éves uralkodása alatt ismételten tapasztalta, hogy Anglia legkíméletlenebb és legveszedelmesebb ellenfele ugy Európában, mint Ázsiában: Oroszország. A trónörökösnek Franciaország iránt érzett rokonszenve, amelyről annyit beszélnek, inkább a francia nőknek szól. bár meg kell engednem, hogv békés időkben, inkább Franciaország felé haitik, mint Németország felé. De ha Németország Oroszországgal és Franciaországgal háborúba keverednék, a herceg Anglia valódi életérdekeinek helyes Elismerése alapján sohasem működne közre az orosz befolyásnak és orosz hatalomnak Európában való megerősítésében. \.keleti kérdésben Disraeli Bismarck támogatását és Ausztria-Magyarországnak angol érdekben való befolyásolását kérte, mert szerinte Ausztria-Magyarországnak s Angiid, nak a Boszporusnül nincsenek ellentétes érdekei. Ha pedig Németországnak és AusztriaMagyarországmik Angliává! vailó szövetkezése miatt a két központi hatalom Oroszországgal háborúba keverednék, — igy szólt Bismarckhoz — megbizhatik abban, hogy ebben u háborúban Franciaország nem venne részt. Disraeli azt szokta volt mondani: Ha Anglia elveszti az eszét, akkor GJadstanet választja miniszterelnökéül, ha ismét megtalálja, engem! Vájjon mit szólna most Disraeli ahhoz, hogy Anglia külügyi politikájának intézője már csaknem egy évtized- óta —r Grey?! 8 órakor ezt is magával ragadta az ár. Mindössze két tartalék-századot és 100 gránáto-t léhetett előzőleg átszállítani rajta. A sebesülteket ágyútűz köziben kellett * Saint-Panlba, Soissons egyik külvárosába, vinni. A német tüzérség végül arra kényszeríti a franciákat, .hogy az összelőtt Bucy, Moncel és S-aint Marguerite falvakat elhagyják. A franciák egy előretörést kíséretnek meg, -de a németek viszszaüzik őket e falvaik romjai köze- A vezérkar kiadja a parancsot, hogy ezeket az állásokat minden áron tartsák ínég. Közben két uj hidat megint elvitt a viz. Az Aisne bal partján álló tartalékok telhetetlenek. Beáll a csütörtökre virradó éj. A franciáknak nincs élelmük és lőszerük. Végre jön a hír, hagy Mbnynál sikerült hidat verni. A visszamnu}ásnak- gyorsan kell megtörténnie, ki tudja, meddig áll a liid. A Condé-erőd fedezi a visz-zavouulást. A gyalogság hosszú menetekben lép ét az Aisne-en. Január 1 bének ia hajnala dereng. A németek észreveszik a visszavonulást és megújítják támadásukat, de már csak a gyalogságnak -egy íkiis töredéke van « jobb parton. A sei^eg legnagyobb része át tudott menekülni a bal partra. A párisi újságok a németek soissonsi győzelme és; a Zeppelin-veszedelem miatt nyugtalankodó párisi lakosságot bátorítani igyekeznek. Az „Echó de Paris"-iben Cherf'ds tábornok azt mind ja, hogy nem szabtad, hogy a közönség átadja magát az izgalmaknak, mert ezáltal leszállhat Franciaország erkölcsi barométere. A „Hnuiuui'tá" a soissonsi néunet győzelmet összehasonlítja a franciáknak Vermeiles és Perihes melletti előretöréseivel, de kifejezetten hozzáfűzi: „Sietve hozzátesszük, hogy a németeknek Soissonsnál éléit "sikere a mi Vermoiles ós Pert'hes mállott elért sikereinket messze felülmúlja." A németek soissonsi győzelme francia világításban. Basel, január 19. A Maiin „Tüz és viz között" cimeu a soissonsi ütköz/eit szemléltető leírását adja a következőkben: Az ütközet kedden (múlt héten) délelőtt 11 óraikor kezdődött, miután -a francia hadoszlop elérte Cronyt. Egy órakor az összes francia erők a CrouyAlissy vonalion állottak. Mivel jelentés érkezett arról, hogy vonaton, gyalog és autóikon néniét- erősítéseik érkeznek, egy francia repülőgép azt a parancsot (kapta, hogy a vasúti vonalai bombázza. A németek azonban ezt a pilótát eredményes -tüz alá fogták s igy az a francia harc-vonal mögött kénytelen volt leszállani. Súlyos sérüléssel vitték Odább. Tiz perccel négy után az árvíz elpusztitta a venizeli hidat, öt, órakor ugyanez a sors érte a missyi hidat is. Az Aisne bal partjával való összeköttetés igy megszakadt. A harc állandó hevességgel folyt. A francia tábori tüzérség eredménytelenül keresett megfelelő állást. Este felé érzékenyen érezhetővé vált a hideg. A csapatok élelmezése lehetetlen volt. A tüzérségnek kifagyott a muníciója. Nem tudtak hova- lenni a sebesültekkel]. A hidászok Missy mellett egész éjjeil dolgoztak egy uj hídon, miközben tiz ember a vízbe fúlt, másik tizet lefagyott lábaikkal kellett elvitetni. Szerdán reggelre január 13. — szerencsétlen nap, jegyzi meg itt a jelentés — végre elkészült az uj híd. De A gyűlölködés nem nemet tulajdonság. Bécs, január 22. A Neue Fre-ie Presse mai szánná tudósítást közöl arról a beszélgetésről, amelyet az Associated Press berlini munkatársa folyta -fotó Bethman n -HoU we.y néniét birodalmi kancellárral. Az amerikai hírlapíró előbb leírja a kancellárt, majd felemlíti az e.n temt enak azt a törekvését, hogy Németországot kiéheztesse. A ikíancöílár erre így nyilatkozott: — Németországnak elegendő imtnnyiség'ü reze, olaja, gumija és mindeniféte más hadianyaga van, ncha Anglia az ocpáiiíón akadályozza kercekedöl'inünket "(. Minden cikkünk elégséges arra, hagy ezt a háborút' végigfűzd j ük. — Franciao rezág irányában — folytatta a kancellár — nemi táplálunk gyűlöletet, -sőt ellenkezőleg: a fronton levő néniét csapatok csedáíatoské-p'én a szó szórós értelmiéiben barátkoznak a francia katonákkal, ntlk 'hozzájuk közéi a lövészárkokban. fekszenek. Mi, nénietek, nemi szoktunk gyűlölni, a gyűlölködés nem német tulajdonság. ' jKgész öt évi kancellároskodásetm alatt mindig és szüntelenül jó viszonyt akartam'teremteni Angliával is. Nem rajtam múlott, bogy fáradozásaim hiálbai vallók voltak, ós nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nam követtem el olyan hibákat, melyek a háborút előidézhették volna. ÍÁz amerikai újságíró szóba hoztia ezután az angol és francia lapok vádjait a németek kegyetlenkedéseiről. A kancellár élénken közbevágott: — A mi fiaink nem rossz fiuk. Ilyen ocsmányságokat német fink nem követnek el.