Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-22 / 20. szám

2 DÉLMAGYÁRORSZAG. Szeged, 1915. január 22 Keleten előbbre haladtak a németek. A német nagy vezérkar közli: Kelet-Poroszországban a helyzet változatlan. Lipnótól keletre egy kisebb ütközet ránk nézve kedvezően folyt le, 100 fogoly maradt kezeink között. A Visztulától nyugatra esö területen, Boszinowtól északkeletre támadásunk előbbre haladt. Az oroszoknak Lopusnótól nyugatra, Konskietöl délnyugatra ellenünk Intézett támadását visszavertük. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Budapest, január 21. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A helyzet az egész arcvonalon változatlan, csak helyenkint folyik ágyuharc. fiöfer altábornagy, a vezérkari főnök helyet lese. BUKOVINAI KIS CSAPATUNK GYŐZELME. Az északi hadiszállásröl jelentik: Gulicicban most a nehéz tüzérségünk dominál. Ennek a működése hivatott lehet a nagy eredményeket bevezetni . . . Mindenütt örömet keltett, hogy bukovinai kis csapatunk visszaverte az orosz túlerőt. NAGYMÉRVŰ AZ OROSZ FORRADALOM. Konstantinápolyból jelentik: Egyértelmű magánjelentések jöttek arról, hogy az orosz forradalom mérvei egyre nagyobbodnak. Tolstoj halálának évfordulóján sök felé elkeseredetten tüntettek a mai orosz behiralom és a háború ellen. OLASZ GUNY AZ OROSZ NAGYVEZÉRKARRÓL. Rómából jelentik: A Popolo Romano irja.Néhány nap óta elmaradnak az orosz győzelmi jelentések, pedig ezeket a hivatalos közleményeket már megszokták. Ugy látszik, a hideg kissé megártott a táviródrótoknak is, — talán befagytak. NIKOLAJEVICS BETEG? Stockholmi jelentés szerint az orosz lapok sokat irnak Nikolajevlcs nagyherceg, fővezér betegségéről. Vannak, akik szerint ez az egész betegségi publikálás az előhírnöke kiván lenni Nikolajevics visszavonulásának. OROSZORSZÁGBAN MEGLOPJÁK A HARCOLÓK CSALÁDJAIT IS! Stockholmból jelentik: Orosz lapok leleplező cikkeket irnak arról, hogy a bevonultak családjai nem kapják meg hónapok óta a törvényes államsegélyt. Vizsgálat indult meg, amelyben azonban nem igen bíznak. Az orosz belügyminisztert valószínűleg elcsapják. KeletgalicSából hurcolkodik az orosz. Az északi hadisajtószállásról jelentik, hogy az oroszok Kelet-Galíciában megkezdték kórházaik, lőszerraktáraik kiürítését. Mozgásuk a hóban és a fenekeden sálban igen lass'u. OROSZ BORZALMAK. Az oroszok kegyetlensége határtalan és minden képzeletet felülmúl. Hivatalosan nr.eg állapították, hogy az oreszok Dclhopoleban Kah n Ábrahámot agyor lőtték mindén tk nélkül és Poctzen Osiást keresztre feszitették s három napig kin'ódbtt a szerencsétlen. Egy fekvőbeteg asszonyt levágtak, a férjét, mert tiitakozpi próbált, lelőtték. De.htenitzl en fölégettek negyvenkét házat és a középületeket is, az összes zsidókat és a fölgyújtott házakból a lakókat mezítelenül kergették ki. józsef főherceg távirata. Budapestről jelentik: József királyi 1 ereeg, a hetedik hadtest vezénylő tábornoka, melegen válaszolt Alcsuth község újévi üdvözletére. — Szívből kívánom, hogy az újesztendő a sok hősi vér drága árán egy boldogabb jövő kezdete legyen szent hazánkra. A hires nagysziáv eszme. Az orosz ujságoi< nemrégen azt jelentetek, hogy Pétervárott S2láv hadiífcglyokrói gondoskodó nagysziáv iroda alakult. A 1 írcs Mcnsikov, aki a Novoje Vremjá-tói évente negyvenezer rubel, azaz több mint százezer korona fizetést kap és az orosz kormány másik bizalmi embere, Sztolipin, a Kievb.n megölt Sztolipin miniszterelnök testvére, nin s egy véleményen azokkal, akik részt vesznek e jótékony mozgaümbn, Mensikcv As trrkánból levelet kapott egy osztrák hadifogolytól, aki ezt irta neki: Nagyon kérem, küldjön nekem csekély pénzbeli támogatást. Semmi pénz m nincsen, de takarót, cipőt, kalapot, felöl.őt és keztyut . karok magamnak venni. Ez egész méltányos 'kívánság különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy ugyanaz a Novoje Vremj.i nagyon sokat irt erről a nagysziáv jótékonyságtól. De Mensikov ezt irja: Jóllehet ez a hadifogoly a saját áll tása szerint orosz nemzetiségű galíciai (galicsauin) és lelkes tisztelőin, kérését, sajnos, mégis t! kell utasítanom. Elámulok azon. hogy a mi hősies hadseregünk ellen való harcban fogságba jutott és ezért meg van az a lehetősé/, hogy mielőtt fogságba jutott, hőseink közül sokat megsebesített és megölt. Ilyen oroszokat és egyáltalán sziávokát, akik ebben a háborúban Oroszország ellen harcolnak, csakis Oroszország ellenségének tekinthetek még akkor is, ha va'amiféle kény széritő szük~égességgel akarják kimagyarázni a harcban való részvételüket. Nekünk sok millió katonánk van, aki Oroszországért harcol és akinek szinten pénzbeli támogatásra, uj cipőre, takaróra, felöltőre, Kcztyiire, stb. van szüksége. Sok millió (!) árvánk van, aki eltartó nélkül maradt. Végül vannak míg szláv sebesültek, akik közös ellenségünk ellen, küzdenek és a kikre szintén a legrettenetesebb nyomor feneketlen tengere vár. Ép ezért az én véleményem szerint fogságba került ellenségnek, még ha orosz vér csörgedez is ereiben, nincs joga a mi magántámogatásunkra és meg kell elégednie az állami segítséggel. Különböző városból Ilire jön, hogy szánakozó hölgyek és jószívű urak mennyire gondoskodnak a németekről, a magyarokról és az osztrákokról, milyen szolgálatkészek velük szemben és mennyire meg akarjak magukat kedveltdtni. Bocsánat a kifejezésért, de ez undorító magatartás. Egy másik moszkvai jelentésben a Novoje Vremja elpanaszolja, hogy a németbirodaimi és az osztrák katonatisztekkel, akik Moszkvában vannak, többnyire mint sebesültek, rendkívül jól bánnak. Egy ál alán — mondja a Novoje Vremja — a jószívűség az ellenséggel szemben Moszkvában tul ment az elemi etika határain. Sztolipin a jószivü moszkvaiakat hiilye bolondoknak és moszkvai vadaknak mondja, Hangoztatja, hogy e miatt való dühében sir ni tudna. Újítás a lövészárok építésében. — Elbújni az ellenség elöl. — A hadviselés mostani uj formája a lövészárkok építésének uj alakjára vezeteti. Minthogy a modem mozsarak rendkívüli pontossággal lőnek és a röpülök részletes adatokat nyújthatnak a tüzéreknek, a modem lövészárkoknak, amennyire csak lehet, láthatatlanoknak és keskenyeknek kell lenniök. Igy támadt a lövészároknak egészen uj művészete, amelv lényegesen eltér a korábbi háborúkban használt lövészárkoktól. Ashmead-Bartlett haditudósító, aki már az orosz-japán háborúban is részt vett és ott volt Port-Aarthur ostrománál is, érdekesen irja le a sáncmunkának ezt a változását, a mely a mai háború képének sajátszerű jelleget ad. A régi lövészárok mellvédje homokzsákokban fölhalmozott földből állott; ez most teljesen eltűnt a csatatérről, mert a repülőgépesnek jó tájékoztató jeliil és az ágyuknak pompás célpontul szolgálna. A japánoknak mlég nem kellett számolniok ezekkel a nehézségekkel. Ök mintegy 4 láb mélyre és 2—3 láb szélesre ásták árkaikat, a 1 ierrrelt földet vászonzsá'kokban 4 méter magasra emelték és ez volt a lövészárok előrésze. A homok zsákokat azonban nem rakták közvetlenül az árok szélére, hanem mintegy egy 'ábnyira előre, ugy, hogy egv folyosó'é'e maradt, a melyen közeledhettek és a lőréseken keresztül tüzelhettek. Ezeket a lőréseket, ügy csinálták, hogy kit homokzsák között 4—5 hüvelynyi hézagot hagytak. A lőréseket közelről is r.ekéz észrevenni, erre nézve legcélszerűbb, ha a: t vizsgálják, hogy az e"enség lövészá kának melyik •pon tj á n .ha tol át a fény. Ezt a négvszögletü kis fénypontot kell célba venni és ha a fény eltűnik, vagyis az ellenség f je 1 agy más testrésze odakerül, akkor rögtön 'őni kell. Ha a lövés talált, akkor ismét meg jelen a fényfolt, mert az ellenség elesett. A japánok ennek elkerülésére lörcseiket szik'adarabokkal zárták el és ha keresztül akartak nézni, akkor elvették a szikladarabot, de hirtelen. a fejüket dugták oda, hogy a fény egy pillanatra se hatoljon rajta keresztül. Azok az árkok, amelyek mo t a eseitornától Elzász-Lotharingiáig hiz'dnak, egészen másfélék. Ezek a lehetőség szerint keskenyek. A kiásott földet nem r: kjeik elébe, hanem elhordjeík, hogy az árok lehetőleg egy vonalban legyen a föleidei, A mellvéd egészen aiacsony, oly keskeny lőréssel, hogy a katona ép csakhogy tüzelni tud rajta keresztül, < nélkül, hogy fejét a földnél följebb emelné. Ném valami kellemes a tartózkodás hosszabb ideig az ilyen keskeny, öt-hat láb mély árokban, különösen esős időben. Így keletkeztek az: k áz iiregszerii búvóhelyek a lövészárkok hát ó fala mögött, amelyekben a tisztek és a katonák alhatnak és pihenhetnek, ha nincsenek szolgálatban a lövészárokban. Ezek a búvóhelyek is ügyesen el vannak rajtve, teljesen védve vannak az ágyúgolyótól, legföljebb csrk a nehéz mozsarak árthatnak nekik, de az ellenséges ágyú nehezen célozhat rájuk. Ez az újfajta lövészárok maga után vonta a támadás taktikájának változását K Az orosz-japán háborúban a védő gyalogság sohasem hagyta el árkait, hanem a mellvéd mögött maradt és onnan tüzelt a lőréseken keresztül vagy ha a támadók egészen közel voltak, a lövészárok fala fölött. Az ellenségnek. ha az árokba akart nyomulni, a homokzsákoknak négy-öt lábnyi magas falán kellett keresztülmásznia, ami elég nehéz akadály. Most, amikor az árkok csaknem egy szinten vannak a földdel, a támadók felülről lefelé törnek az ellenséges árkokra és igy a szuronyt nagy sikerrel használhatják. Ezért rz utóbbi időkben a védők kijönnek a lövészárokból s amikor az ellenség már egész közel ért, szuronnyal elébe mennek. Az árkok nagyrészt oly láthatatlanok, hogy ellenséges őrjáratok éjjel sokszor beleesnek és vagy a szuron,yoknak esnek áldozatául vagy pedig elfogják őket. cÁ