Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-17 / 16. szám

Szeged, 1915. január 5. DÉLMAGYARORSZÁG. 5 tornai szolgálatra bevonultak, lia e körülményt a kajtonaii parancsnokságok, vagy polgári hatóságok 'valamelyike állttal hitelesen igazoltatják, a háború tartama alatt a 2 korona ikiiáillitási illeték változatlan hagyása mellett ;a d'ijszabás&zerü illeték felének megfizetése ellenében ,a bérletjegyet avatgy ia féláru igazolványukat más személyre átírhassák. — Nyilvános elszámolás. Az ujszegedi VIII-ik. tartalékkórház karácsonyfájára begyült pénzbeli adományokról. A 'beérkezett pénzbeli adományok összege 285 K. Fejenként 5 korona; segélyt kaptak a következő sebesültek: Haberl Mihály, Seliütz János, Steinermann József, Bergmeister József, Retzenauer József, Koineesni Metold Mieskai János, Osztaniuk Iván, Nagy Antal, Török Ferenc, Dz'Oiinbia Sacir, Steidler Adolf, Wagnei Autón, Unieik József, Balogh József, Radoi Nisztor, V/aszilon Juon, Popacsuk Miron, Sztianile Ile, Kartail János, Barhács Lajos, Horváth János, Schiller József, Ráidi Ernő, Tóth Ferenc, Olveczki József. Összesen 130 K. Ajándék csomagokhoz pipák és pénztárcáik 59 K 46 f. Hét vég nemzetiszínű szalag 4 K 20 f. Papir és zsineg 2 K. Gyertyák 4 K 90 f. Talpfa ia karácsonyfa alá 84 f. Papírzacskó 5 'K. Összes kiadás 206 K 45 f. Kószpénzmaradváuy 78 K 5-5 f., melyet az érkező és távozó szegénysorai sebesültek segélyezésére fordít a bizottság. A bizott-ság ez utcin is bálás köszönetet mond Tóth József kereskedőnek, aki díjtalanul bocsátott a lábibadozó sebesültek mulattatására egy -gramofont és 50 drb lemezt. Gróf Árpádné, Lovács József, özv. Nagy Ferencné, Klement -Antalné, Abaffy Rózsi, Di íiii a felügyelő bizottság tagjai. — Piaci árjegyzék január 16-án. Hizott liba 10—16, Sovány liba 6.40—11, hizott kacsa 4.50—6.20, sovány kacsa 3.50—4.—, csirke 1.50—2.—, tyúk 2.-3.60, pulyka; 6.—8.60, káposzta savanya kilója 0.26—0.28, krumpli kilója 0.10—0.12, gyökér kilója 0.18—0.22, sárgarépa kilója 0.18—0.22, torma kilója 1.10—1.20, fogba gyí na kilója 0.98—1.10, vöröshagyma kilója 0.50—0.54, .marhahús sütni 1.74—1.88, marhahús levesnek 1.60—-1.70, marhahús paprikásunk 1.40—1.60, borjúhús eleje 2.40—2.60, borjúhús hátulja 2.80—3.—, sertéshús 2.—2.10, zsir 2.20, jubhus 1,16—1.126, tej literje 0.20-0.2S tojás darabja 0.08—0.09, kenyér fehér kilója 0.46—0.50, kenyér barna kilója 0.44—0.66, disznó élő súlyban I. 2.10—2.30 korona. -,.<,3AV)II!S8BIIMASB9I9BASESABIA>BA>BBIAABNEB)IB9AASA«RA*I> SZÍNHÁZ MŰVÉSZET 0000 MŰSOR: VASÁRNAP d. u.: félhelyárakkal másodszor Fészek a viharban, vigjáték. ESTE: Bérletben, leszállított helyárakkal másodszor Lengyelvér, nagy operett. (Páratlan 2/s-os.) KEDDEN: Zóna és ifjúsági előadás félhelyárakkal Az obsitos, daljáték. SZERDÁN: Bérletben, leszállított helyáraikkal harmadszor Lengyel vér, operett. (Párcs "la-os.) CSÜTÖRTÖKÖN: Bérletben, leszállított bolyának,kai Púlfy Mariska, Sziklay Jenő ós Bende László újonnan szerződtetett tagok első felléptével először Jó éjt, \Muki, bohózat. (Páros -Va-'Os.) SZOMBATON: Bérletben, leszállít ott helyárakkal másodszor Jó éjt, Maki, bohózat. (Páratlan A-cs.) VASRNAP d. n.: félhelyárakkal Falvrossza, népszínmű. ESTE: Bérletben leszállított helyárakkal ötödször Lengyelvér, operett. (Páros Vc-os.) A Vörös-Félhold hangversenye. (Saját tudósítónktól.) A török-magyar testvériségnek és a közös nagv küzdelemben való benső együttérzésnek egyik művészi formában való megnyilatkozása a szombat esti hangverseny a Vörös Félhold javára. A szegedi honvéd zenekar jónevü és rokonszenves karmestere, Fichtner Sándor, aki régebbi hangversenyeivel oly sok kellemes órát szerzett a szegedi műértő közönségnek, ismét akcióba lépett és e nagysikerű hangverseny rendezése is az ő nevéhez fűződik. hiadbaiinduló katonákat. De szüksége is van a Bizottságnak különösein a mostani nehéz időkben a közönség legteljesebb támogatására, bogy ál dáiscs feladat árnak - megfeiMhess.8n, -azért ismételten lkéri a további szíves pártfogást. Legutóbb a következő adományok érkeztek a bizottsághoz: Kristóff Elvira 10 iK. a „Makói Erzsébet iSzeretetlliáz" adománya. 16 Ibósapkia, 13 pár térdvédő, 23 pár énnelecitő, Szegedi Feministák Egyesülete folytatólagos ladományia: 59 pár érmelegitő, 49 pár térdvédő, 1 zsá!k tépéte', Tóth Molnár Itsváinnó ezatymazi vemdéglősné 5 tollpárna 5 huzattal, Hoffmann Ignácné 2 vánlkcs 2 híuziaíttat, 3 hálóing, dr. iGaál Endrémé 2 ihósapka, 2 tricó-ing, N. N. 5 zsebkendő, 1 ing, 1 nadrág, 1 nyúl bőr, Lőwy Ilonlka 1 kiiló 30 deka tépés, manzsetták é;s 10 drb gyermekmha. Magyar Imréné 1 csomag gallér és imanzsetba, Makra Anna 1 kiló tépés, Farsang Mariska 1 kiló tépés és egy csomó gyermuelkruha, Piukcrvics Ödönné negyed kiló tépés, Maxianorvics Naunnné Ujszentiiván 1. ing, 2 alsónadrág. Prémekét adóin árnyoztalk: Vedres Erzsébet 40 deka szőrme, Jezerndezky Ákos 2 drb, Thury Béláné 3 drb, Tímár 7 dirfb és 2 bot, Ábrahám Jánosné 2 drb nyül'bőr, Endrényi Lajos .1 drb őzbőr. Hósapkát, kéz ós térdrvédőt adományoztak: Tóth Aurélné (folytatólagos!) 10, Tömörkény Istvániné 11, Magyar Józsefiné il4, Alsóvárosi iskola 2, Kiss Manczi 28. Dr. J uhász Istvánná 5, Ká.klor J. és Társa 5, Thury Béláné 4, Hiauser R. Sándorné 2, Kroó Boriska 3, Brauswetter Ottómé 4, Lőhi Adollfné 46, Sauerwald Ilona 7, Ungár Beinőné 3, Vedres® Lászlóné 19, Sdhwallim Jánosné (folytatólagos) 24, Katho'Mlkms-köri vörös kereszt 6, Weiner Antalné 1, Berényi Henri'kné 8 darahot. — Iskolai értesítés. A szentgyörgyi népiskola második fiúosztályába járó növendékeikkel a tanítás január 18-án reggel megkezdődik a 'Szóclhenyitér ós Tisza! Lajos-körut sarkúin levő Jermey-házban. Kérőm az érdekelt. f. szülőiket, ha gyermekeiket ezen időre az iskolába elvezetnék. Szász Gyula igiazgatótamitó. — A vasúti bérletjegyek átírása. A kereskedelemügyi miniszter ur megengedte, hogy azok, akik az általános mozgósítás elrendelése előtt váltották meg- bérilet jegyűikét vagy félára igazolványukat és tényleges kaHáború. — Jack London rajza,*) — Angol eredetiből fordította: ZSOLDOS BENŐ Fiatal férfi volt még, alig" több 25—26 évesnél s ifjúságának gondtalan könnyedségével iilt a lován. Fekete szemei fürgén tekmtgettek erre-arra, követve a gallyak és faágak mozgását, — amelyeken kicsiny madaruk ugrándoztak, mind előbbre törekedve a váltakozó fasorokon és bozótokon át s a cserje sűrűjében húzódva meg a másik oldalon. S amint kémlelt, hallgatózott, — némán lovagolt tovább, biztonságban a távol nyugatról jövő ágyudörgéstől. Ez a dörgés egyhangúan zúgott füleibe órákon át s legföljebb csak annak megszűnése keltette volna fel inkább, a figyelmét. Mert neki most sürgősebb tennivalója volt. Nyereg-kapáján keresztül ott ingott-lengett egy karabély. Oly nagyon elgondolkozott, hogy mikor egy fiiri-csapat rebbent fel a lovának léptei alatt, ez annyira megijesztette őt, hogy abban a pillanatban mintegy ösztönszerűleg megzabolázta a lovát, — a karabélyt pedig már 'félig lövésre emelte. Tétován mosolygott aztán, feleszmélt és tovább lovagolt. Oly szórakozott volt s annyira 'lefoglalta az a feladat. melynek meg kellett felelnie, hogy az izzadság, melyet nem törölt le homlokáról, ,f) Jucik London a mali angol elbeszélőirodalom 'egyik legizmosabb fiatal tehetsége. Hazájában sokan ezt a „War" ciíinü rajzát szeretik legjobban, ímellyet az orosz-japán háború idejében irt. Közvetlensége és időszerűsége érdemessé teszik a bemutatásra. Zs. B. csípte a szemeit, észrevétlenül futott le az arcán és a nyeregkápán pergett alá. Lovassági kalapjának széle foltos-piszkos lett az izzadtságtól. A deres ló szintén párás volt alatta. Egy lélekzetfojtó forró nap délelőttje volt. Még a madarak és mókusok sem merészkedtek a napra, 'hanem a fák között keresgéltek ennivalót a bűvös búvóhelyeken. A férfi és a ló falevelekkel volt teleszórva és sárga virágpor lepte be őket, mert a nyíltabb helyre nem mertek kijönni j.obban, mint a mennyi ezen elkerülhetetlen volt. A bozótok és fák mellett tartottak s a férfi állandóan meg-megállt, előre tekintgetett, a merre egy száraz tisztás, vagy a fensikon levő rétrég nek egy kopár területe húzódott keresztül. Mindig észak felé figyelt, bár kanyargós volt az utja s épen észak felől vélte ő legjobban észrevehetőnek azt, amire most figyelt. Nern volt gyáva, de bátorsága csak az átlagos műveltségű emberek bátorsága volt s ezen csak arra gondolt, hogy éljen, nern pedig, hogy meghaljon. Egy kis domboldalra követett egv tehéncsapást olyan sürii bozótokon keresztül, hogy kénytelen volt leszállani és vezetni a lovát. De mikor a tehénut észak felé kanyarodott el, letért arról és ismét nyugat felé vette útját a magaslatnak tölgyekkel borított gerince mentén. Ez a gerinc egy meredek lejtőben végződött; — oly meredek volt az, hogy a férfi ide-oda kanyarodott a lejtő mentén, csúszva és botorkálva a száraz levelek és összefonódott indák között s vigyázó szemmel figyelt fent a lovára, mert attól kellett tartania, hogy rá talál zuhanni. Az izzadtság csak ugy szakadt róla és a virágok csípős hiwpora szájába és orrlyukaiba szállva, növelte szomjúságát. Ugy sikerült, amint akarta, ámde a leereszkedés zajjal járt s ő számtalanszor megállt, lihegve a száraz forróságban, valami alólról jöhető neszre hallgatózva. A lejtő alján egy lapos területre ért, a mely olyan sűrűen be volt fásitva, hogy nem tekinthette át annak terjedelmét. Itt a fák minősége már változott s ő megint lóra ülhetett. A hegyoldalnak indákkal összefont tölgyei helyett vastag törzsű és buja lombozatú, magas és egyenes növésű fák emelkedtek a nedves, kövér talajból. Csak itt-ott voltak könvnyen kikerülhető bozótok, mígnem szellős, parkszerű tisztásokra talált, hol barmok legelészgettek azokban az időkben, mikor a háború még el nem riasztotta őket onnét. Most gyorsabban haladt előre, amint lejött a völgybe s mintegy fél óra multán egy régi deszkakerítésnél állapodott meg egv tisztás szélén. Nem tetszett neki a hely nyilt volta s utja még keresztül vezetett a fák szélső vonaláig, mely a folyó partjait jelezte. Mindössze is egy negyed mértföldnyi terjedelmű volt az a nyilt terület, de nem volt épen tanácsos oda kimerészkedni. Ezernyi ellenséges puska rejtőzhetett ebben a határban a folyó mentén, — ő meg csak egy védtelen célpont volna előttük. Két izben is hozzákezdett az induláshoz, de mind a kétszer mégis csak — maradt. Csiiggedésbe ejtette a saját egyedülvalósága. A háború ériitése, mely a nyugati tájról lüktetett felé, csábító volt a harcoló ezrekhez való csatlakozásra; — itt nem volt semmi más, csak a némasúg és önmaga — s valószínűleg halálthozó golyók ezernvi leshelyről. Pedig a feladata mégis az volt: kifürkészni azt, a mire ugv félt ráakadni. Mennie kellett to-