Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-17 / 16. szám

Szeged, 1915. január 13. DÉLMAG YARORSZÁ.G. 3 Luigi Barzini harctéri naplójából. # Ostendéről a belgák aligha nem llemondtafk -már, de nem az angolok, akik azon a tájon próbálkoznak a legkeményebben a németekkel szemben. Bizonyára nem ta belgáik, hanem — a maguk kedvéért és -Anglia biztonságáért. Ostende 'tehát még mindig -aktuális s azért időszerűnek tartjuk, liogy Luigi Barzinpwk, a „Corrier-e dália Sera" vliJághirii harctéri tudóisitóijánalk ia naplójából apgy lapot -közöljünk, azt, amely Ostendénak a németek által ivinló meg-zállásáról szól. Október 15. O-Ptende ikiiihált, Ostende már nem él, olyan, mint egy levágott végtag. Tegnap est-e még ugy tetszett, -mintha sok lakó akarna megmaradni a városiban, ma- reggelre azonban mindannyiukat, átfogta a pánik. Szatócsok, akik boltjaikat még kinyitották, egyszerűen -elszaladtak, anélkül, hogy zártak volna. Az utcák piszkosak és mooslko-sak. Egy utcácskában, mely a halpiacra vezet, három -katona látható. Levetik az egyenruhájukat, hogy polgári ruhába bújjanak. Ök a '.legutolsó belga katonák, akiket Ostcndében láttunk. Délelőtt tiz óra, A németek a város kapui előtt állanak. Eluiiegyünk a polgármesterhez, — szép fiaimla-ndi férjin, -ak,i szőke szakállával régi festményre emlékeztet — hogy livrt kapjunk. „Utazzanak el rögtön!" mondja, „a németek tiz perc muiliva itt lesznek." Tényleg. Csakhamar jő lóháton egy ulánu:3, mellette egy kerékpáros. Vágtatva jön neík Bianikenherghe. irányából. 10 óra 20 perc-. Belgium meghódítása be mm fejezve. Az uláuus altiszt k-eresztüllovagol a kikötői hidakon és az inódház-térnél befordul! a vári -ha, ügetve -érkezik -a városházához a hellyel -is-merős biztonságával és a sétalovagló nyugodt-ágával. lElőr-e néz, -anélküli, hogy a legcsekélyebb kíváncsiságot mutatná az elhagyott várossal szemben, amelyben ő és a kerékpáros úgyszólván az egyedüli é-lő lényéknek látszatnak. A városházánál megáll, lehajlik a nyeregből és az egyik városi szolgának átnyújt •egy kis csomag papirost. Ez átveszi, mintha izzó vas volna, mely megégeti a kezét, azután eltűnik véle az épület belsejében. Valószínűleg ezek -az uj kormány első .rendeletei a polgármester számára. Az ulánus vár, miközben a lova nyakát veregeti, a kerékpáros visszavágtat. Ezalatt rövid időküzöklbeiri néhány előőrs vonul be, csoportok Ihét-nyöl-c uilánusböl tisztek vezetése alatt. iA szürke egyenruhák szaporodnak. A iBrügge -felőli országúton jönnek. A kihalt -utcákon patkók doibbaná-a; érdes, teuton vezényszók hangzanak és a piatrullok elszélednek a városban. A városházából lesz a főhadiszállás; vágtató küli! ön-cök j önnek --menn ek. Ostende megszállása az -elképzelhető legegyszerűbb imódon unegy végbe. Egyszerű f> rómaiság az egész és nem lliadi vállalkozás. A német csapatok pompás látványt nyújtanak. Nem vehető észre rajtuk sem fáradtság, sem zavar. A lo-vak kitűnő formában. Minden olyan szürke, minden olyan egyforma, mintha a katonák valamennyien egy öntésből kerültek voilna ki, — -a- legújabb német kiviteli cikk. Arckifejezésük első 'tekintetre nem (derült; érzéketlen. -Bizonyára tudják, -hogy az ablakok -mögül lesik őket- és nem akarnák túlságosan hiza-lmuekoidókuak látszani. Büszkeségükkel nem igen lehet tréfálkozni. -H/a valaki megtagadná nekik az engedelmességet egy pillanatig sem haiboznának néhány gramm ólc-mnak a fél-használása miatt. Egy őrs megszállja a táviirdalhiv-atalt, egy amisük -a pályaudvarra lovagol. Biztosra vehetjük, hogy közé! áll a kikötő megszállása és hogy jachtunk, mely künn áll angol lobogó alatt, abban a veszedelemben forog, hogy rátegyék ia kezüket. Legfőbb idege, hogy bajóra. szálldjuuk, -a németek már csak két lépésnyire vannak tőllünk! Elbeszéli azután még Barzini, iliogy a jachtról néhány angol újságíróval még egyszer leszállott egy bárkáiba, hogy rargközelitóélk a kikötő töltését, de német ulánusok ttiz állá fogták őket. Ezzel fejezi be: „És most Németország bizonyára be -fog mutatni nekünk egy számlát három -lírányi hadi költségről a céltalanul elpocsékolt munícióért!" USIFCVFIHTTABEXAHEBBSABISAIIBAEFL&BBBAÜAABASQASSSEASUESAA** HÍREK 0000 Pihennek a kötetük. A tavasziasan enyhe tél-c az -cka, vágj az a hiedelem, hogy katonáink már úgyis el vanak látva téíli bokrával, avagy az az általános emberi vonás, hogy mindent hamar megírunk, de tény, hogy már alig-alig látunk 'asszonyokat, leányokat, akiknek kötőtű va na kezében. Pihennek a kötőtűk. Azelőtt La vonaton utaztunk, ha befordultunk a kávéházba, vagy -megfordultunk társaságban, vagy pedig benéztünk egy-egy leányiskolába, mindenütt ott csillogtak puha fehér női ujak között a kötőtűik. Egyeis társaságok egész 'kötőz.-urokat rendeztek és hasznos -munkával töltötték be ráérő, máskor tisztán csak ,szórakozásra szánt idejüket. iN-em szemreliáuyá;s- és nem panaszképpen -mutatunk most rá arra, hogy pihennek a kötőtűk. M-ert hla vlalak.i, mgy a ml magyai hölgyeink a háborúval- kapcsolatos társadalmi tevékenységiből ugyancsak -szépen kiivették ia részüket és minden dicséretre méltóik. A hadi kórházakban, a napközi otthonokban mindenütt ott találtuk -és tiailálljük őket. A -sebesülteket önfeláldozóan ápolják, a ha-dbavonultk gyermekeit önzetlenül gondozzák, táplálják és ruházzák. Ö nélkülük nem lehetett volna a harcmezőn küzdő és vérző fiaink számára az alig imult karácsonyt oly poetiik-usan -széppé ós meleggé varázsolni. Nemi, nem, azt a-z igazságtalanságot nem követjük el a mii hö-1 gyeinkkel, ez itthon tevékenykedő hősökkel szemben, hogy panfcszszial viaigy szemrehányással! i-llessük őket. Gsiak szerény emlékeztető, hogy még nincs -itt az ideje, hogy a kötőtűk pihenjenek. Igazi tél -még nem volt, ép azért bizonyos, hogy még csak ezután ilesz. -Mért a tél kiadja a tmérgét. -és mom muráid adósunk. Még mindig lehet két-három hónapos telünk, holott •két-három szigorúan -hideg n-a-p és éjszaka -i-s elegendő 'a harctéren szenvedő fiaink 'végtagjainak a lefagyasztá-s ára. És ha vlan iis- -a harctéren küzdő minden (katonáinknak ez idő szerint megfelelő télli felszeretése, ne feledjük ól, hogy a harcmező nem sima parkett, hanem hogy útszéli bokrok, sürii erdők és érdes sziklák között folyik a halálos küzdelem. A tövis, az erdő, a szikla -megszaggatja a puha, meleg h-olmit, -mely azután pótlásra, kiegészítésre szorulna. S h-a már most pihennek a kötőtűk, nem lesz -honnan. Azután százezernyi újonc áll (ínég kiképzés alatt, akiknek a ibiarctérre menése esetlég már csak egy-két rövid hét kérdése. Őket i-s -fel kóll még szerelnünk. Ne -pihentessék tehát ínég kötőtűiket n-agsyágos asszonyaim és ifjú, hájas leánykák! Hiszen olyan sóik szép gondolatot ós oly sók m-eleg érzelmet lehet belekötni -az érmeilegitőhe, a hósaplkába. A mi hős katonáink pedig meg fogják érteni az-t a sok szép gondolatot és meg fogják érezni azt a -meleg szeretetet, -amelyet téli holmijukba belekötnek magyar hon leányai, akikért küzdenek, akikért vérzőnek, akikért meghalnak ... —gl, — Elmarad a Vörös-Kereszt hétfői hangversenye. A Vörös-Kereszt vezetőségé ma arról értesített bennünket, hogy nem tarthatja meg az egyesület a 18-ára tervezett hangversenyét, mivel ma este 7 órakor a -következő sürgönyt kapta Apponyi Albert gróftól, aki az est egyik legvonzóbb szereplője lett volna: „A vonatok rendetlen közlekedése miatt most nem jöhetek, -kérek 'halasztást a vasúti rend helyreállitásáig. Apponyi." Ennélfogva el kellett a hangversenyt halasztani a vasúti rend helyreállitásáig, akkor azonban feltétlenül meg lesz. A -már eladott színházi jegyek árát a színház pénztára kívánatra visszaadja. — Deák és Széchenyi szobra. Szeged közönségét kellemes meglepetés érte ma: leleplezték Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrát. Mind a két szobor a Széchenyitéren áll, amely immár nemcsak Magyarországnak, de egész Európának a legszebb terc. Öl hatalmas szobor büszkélkedik rajta. Most, hogy a két uj műalkotást látjuk, ébredünk annak tudatára, milyen helyes politika volt Lázár György dr. kedvelt és nagystílű eszméje: legyen Szeged a szobrok városa. Deák és Széchenyi alakját minél többször kelt látnunk, hisz egyik a haza bölcse, a másik a legnagyobb magyar s a magyarság kérdése ma nagyobb, mint volt bármikor, ezer esztendő óta. És érezzük, hogy Deák és Széchenyi szent intelme máris bent él minden igaz magyar lelkében. — Segítsünk a szegedi fagyoskodó véreinken! Minden külön kommentár aduik a következő levelet, amely nagyon is érthető, ha szívvel és lélekkel olvassuk: Szeged szab. kir. város t-ek. polgármesteri Hivatalának. Tábori posta 151. 1915. január 1L Minthogy a szegedi 5. honvéd népfölkelő gyalogezred II. hadtápzászlóalja egy hónap óta a Száva-parton nehéz őrszolgálatot teljesít, amelyet su-lyosbir az a körülmény, hogy a Száva áradása folytán a terep mindenütt vizenyős, minek következtében a legénység lábbelije átnedvesedik, továbbá minthogy a legénység sem meleg téli kapcát, sem karácsonyi vagy újévi ajándékot nem kapott, arra való tekintettel, hogy ott beszerezni ilyes félét nem 'lehet, alulírott parancsnokság arra kéri Polgármester urat, szíveskedjék a város áldozatkész közönségétől odahatni, hogy a zászlóaljának Szegedről származó 200 főnyi legénysége részére fejenkint 2 pár meleg téli kapca, vagy a szükséges flanelt az ottani kereskedőktől vagy pedig adakozás utján Szeged fiai részére beszereztessék. Végül kérem az átvétel végett alulírott parancsnokságot mielőbb értesíteni. M. kir. szegedi 5. répíölk. gyalog ezred II. hadtápzászlóalj parancsnoka. — Elesett katonák elárvult gyermekeinek gondozása. A Hadba gos segélyző bizottsága a .szül mi gyermekvédelmi intézked szágos Gyermekvédő Ligái" hogy a társadalom gyerme' dése központi irányítás alá ' Orszá-