Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-16 / 15. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szögied, 1915. január 14. sége állhatatos kívánságára fogadta el. Azu t i n ineg többször foglalkozott a lemondás szándékával, de a súlyos idők és fontos politikai akciók miatt megakadályozták a viszsz a vonulás tervének a keresztülviteléten. A legújabb időben azonban, mikor a katonai helyzet aggodalmakra nem ad okot, Berchtold az időt elég .alkalmasnak találta arra, hogy -elbocsáttatását kérje. Utódjának, Burián István bárónak az eddigi működése eléggé közismert és igv nem kel! erről itt szólanunk. 'Mint a Balkán alapos ismerője, előnyösen ismeretes. Diplomáciai működésben csaknem minden Balkán-államban fordult meg. Azonkívül közös pénzügyminiszteri minőségében Boszniát és Hercegovinát igazgatta, végül mint őfelsége személye körüli miniszter, figyelemmel kisérhette a monarchia mindkét felének a politikai viszonyait. Tudjuk róla azt is, hogy az utóbbi időkben nagy figyelmet forditott a monarchia külügyi politikájára és Berchtolddal élénk összeköttetést tartott fönn. Végül 'hangsúlyoznunk kell, hogy a monarchia politikai irányának a megváltoztatásu nincs tervbe véve. A msniszterváiíozás. Bécs, janíuár 13. Diplomáciai körökből vesszük a következőket : Diplomáciai körökben ez a miniszterváltozás élénk meglepetést keltett. Senki sem sejtette. Kiemelik azonban, hogy Berchtold gróf sohasem ragaszkodott görcsösen tárcájához, hogy nem szívesen vette át és hogy annak idején, amikor lemondott pétervári nagyköveti állásáról, el volt határozva arra, hogy a saját és feleségei birtokait igazgassa. Azonfelül ezen intervallum alatt Aerenthal gróf ösztökélésére a minisztérium számára egy iraton dolgozott, melyen papírra vetett; pétervári tapasztalatait. Ekkor közbejött Aerenthal súlyos megbetegedése, aki előbb Burián bárót ajánlotta utódjául, de mivel az nem találkozott a néhai trónörökös tetszésével, Berchtold grófot ajánlotta. Ha tehát most ismét Burián báróra került a sor, az egy régibb, tervnek a megvalósítása. Nem ismeretien, hogy a legutóbbi )hónapokban Burián báró befolyása már nagyon érvényesült a külügyminisztériumban. Őfelsége sokszor fogadta és szívesen tanácskozott vele. miáltal könnyen ersödhetett meg legmagasabb helyen az a gondolat, hogy Burián báró az előreláthatóan ebben az évben bekövetkező béketárgyalásokra a legalkalmasabb ember. CsauácJtj aSfábdreagy a front élén, (Saját tudósítónktól.) A Rendeleti Közlöny most közölte, hogy őfelsége a katonai érdemkereszt Il-ik osztályával tüntette ki Csanády Frigyes altábornagyot. Csarády a kitüntetést a következőkért kapta: Egy honvédezrednek Komqrnó közelében volt az első nagy csatája. Öt napon és Öt éjjelen át tartott az ütközet. Az ellenség folyton ujabb és ujabb csapatokat dobott a tüzyonalba. Előőrseink jelentése szerint két oldalról olyan szélességben terjeszkedett ki az orosz front, hogy a körülkerítés veszedelme fenyegetett. A katonák az öt napos tűztől ki voltak merülve. Menekülésre már nem igen. lehetett gondolná Ha az ellenség támadásba megy át, súlyos vereségre számíthatunk. Meg kell előzni! Igy határozott Csanády Frigyes altábornagy és vezérkara. Éjjel tiz órakor Csanády altábornagy kihúzta a kardját, a front élére állott és elindult az oroszok felé. A közelben két oldalról égig világított két falu lángolása, melyeket az orosz gránátok gyújtottak föl. A világítás fedezett minket, mert megvilágította az oroszok szárnyait. Minden katona tisztában volt vele. hogy 'élet-halál küzdelemről van sző. .Lassan haladtak Csanády altábornagy után, aki az oroszok közelében elkiáltotta magát: — Utánam fiuk! Előre! Nyomban megszólaltak a kürtök és a legénység mint a hé,íja csapott le az oroszok lövészárkaiba, ahol a váratlan támadásra rettenetes pánik keletkezett. Az orosz front közepét benyomtuk, a két szárny megszaladt. Tcijes volt a győzelmünk. Csanády altábornagy a Beszkidek tetején, a -beszkidi csárda közelében megsebesült. Az altábornagy közvetlen környezetének egyik tagja a hős katona megsebesüléséről ezeket mondja el: — Az altábornagy általában a tűzvonalban szeretett tartózkodni. Katonától katonához ment. kérdezősködött, sokszor félnapokon át maga is tüzelt a lövészárokból, együtt koplalt katonáival. Szerencsére nem találta srapnel. De a golyót még sem tudta elkerülni. A Beszkidekben megsebesült. Lágyék táján imádott be egy orosz golyó Csanády altábornagy testébe és a medencecsontban akadt meg. Egy vezérkari ezredes volt vele. Az első bekötözés után 'hordágyra tétette és elindította az orvosok felé. Két szanitész vitte az altábornagyot, ve'e ment hűséges szolgája h, a Mihály. De nem tudtak vele messzire menni. — Vigyetek gyorsan vissza! A s.zanitászek nem hallgattak rá. — Nem hallottátok, mit parancsoltam?! Azonnal forduljatok vissza! A szanitészek környörögni kezdtek: — Excellenciás ur, nem lehet, nem szabad! Előbb az orvos urakhoz szállítjuk. — Ne okoskodjatok, fiaim, csa'k forduljatok vissza. A két szanitész azonban tudta, mit esir nál, felkapták a hordágyat és vitték előre. Erre már dühbe Jött az altábornagy. — Én altábornagy vagyok és parancsolok nektek, én nagyobb ur vagyok, mint az ezredes ur és parancsolom, hogy azonnal forduljatok vissza. De a két szanitész süket maradt; megszaporázták a lépéseiket. Ekkor látta az. altábornagy, hogy az excellenciásnál nagyobb ur a szanitész. Taktikát változtatott és szolgájához fordult: — Mihály fiam, te szeretsz engem, vigyél vissza fiam. Ott van az én helyem, ahol az én fiaim vannak. Te érted ezt. Fordulj vissza. Ne okozz nekem fájdalmat. Mihály isirt, küzdött magával. Ura jóságos szavainak nem tudott ellentállni. Megpróbálkozott ugyan ellenvetésekkel, de végre is ura pártjára állott és a szanitészek, mit tehettek egyebet, visszafordultak. No hiszen volt fogadtatásuk a tűzvonalban. A vezérkari ezredes olyan méregbe jött, hogy majd megette a szanitészeket. De nem kimálte a ko^•holástó! az altábornagyot, 'hogy ennyi gorjdatlan és ilyen súlyos sebesüléssel is a harctéren akar maradni. Csonády egyre csak ezt hajtogatta: — Ahol a katonáim vannak, ott van az én helyem is. Az eszem ép, tudok dolgozri. A földalatti kunyhóban dolgozó vezérkar csak nagynehezen tudta rábeszélni a tábornokot, hogy vitesse magát a kötözőhelyre. Remegtek életéért. Azt mondották neki, hogy munkájukban feltartóztatja őket a jelenlétévei. Végre maga Csanády szólalt meg: — Látom, tényleg zavarom a munkátokat. A beteg ember sorsa az enyém. Nem bánom, vigyetek a kötözőhelyre. Érzékeny bucsu után ismét elindult a két szanitész és Mihály. Vitték Csanády altábornagyot a kötözőhelyre. Innét Budapestre szállították. Most egyik szanatóriumban kezelik a hős katonát. Sebesülése nem veszélyes, de eltelik néhány hét, mig felgyógyul. fjáboru Roda-Roda tollából jelentek mer/ ezek a színes ésigaz sorok a Neue Freie Pressében: Mimikry. Egyenruháink csukaszürke szene a háború kezdetén nem nagyon váb be. A kékes szin nagyon elütött a zöld lomboktól és a barna szántóföldektől. Ősszel a halványsárga tarlón és a vöröses lomb között erősen kiritt a csukaszürke, rnig az oroszok barnás- köpönyege majdnem egybeolvadt vele. Legrosszabb dolguk volt a huszároknak piros nadrágjukkal; a dragonyosok szürkére festették a sisakjukat. Hasonló viszonyok voltak Szerbiában is. A karsztszerii, kopár sziklákon a mi katonáink tökéletesen láthatatlanok, de ilyen- terep csak a középső Drina mentén van. Azonban némely ravasz járőr mégis tudott alkalmazkodni környezetéhez: bekenték magukat tetőtői-talpig sárral. így aztán észrevétlenül jutottak náha egész az ellenséges állásokig. Az -oroszok meg beburkolóztak a sátorlapjaikba és ugy kúsztak előre. Most, hóban, -esőben, ködben jobb a mi egyenruhánk az orosznál. De az orosz lovasság még mindig -előnyben van: kékesszürke nadrágot viselnek, egyébként teljesen olyan, mini a gyalogság. Az oroszok különben egyik semleges szomszédállamtól több százezer fehér vászongallért hozattak: mimikry a hóban ! Organizáció. A Visztula-menti német csapatok mögül visszatérő automobilvezetők csodákat -beszélnek a n-é-met szervezőképesséerői, dicsérik az uj utakat, telefont, sth. Az egész lakosság, rang-, vallás- és nemi különbség nélkül, részt vesz az -országutak készítésében. A távbeszélő hálózatot benszülöttek őrzik és felelősek minden kárért. A lengyel városokban porosz tisztaság uralkodik. Mindebből nem csekély haszna van Lengyelországban küzdő hadseregünknek. Házi csaták. Minden háborúban előfordult már, h-ogv ugyanazon sereg különböző csapatai egymásra lőttek, különösen éjjel és a szabad kilátást akadályozó terepen, legtöbbször pedig az operációk kezdetén, amidőn a legénység még izgatottan reagál minden puskalövésre. Csalhatatlan bizonyítéka azonban az orosz fegyelem" sülyedésének és az -emberanyag romlásának az, hogy egyre sűrűbben fordulnak elő náluk az ügynevezett házi csatározások. A multkorában egyik zászlóaljparancsnokunk Olkusz vidékén (Dél-Lengyelországban) tervszerűen idézett elő ilyen orosz házicsatát, amennyiben este kerülő utakon 2 járőrt küldött az ellenséges rajvonalhoz. Az egyik járőrnél kézi gránátok voltak, a másiknál néhány trombitás; mig jobbról durrogtak a gránátok, azalatt balról rohamot fújtak a trombiták. Leírhatatlan zavar támadt az oroszoknál. A riadó hangjai iránt rendkívül fogékony u muszka: ilyenkor legjobban szeret visszavonulni. Most agránátokkai megijesztett rész azt 'hitte, hogy a hátrálok a támadók és kegyetlen oldaltüz alá kapták őket. A bajonét. Vannak tisztjeink, akik kezdettől fogva a harctéren vannak és egyhangúan azt állítják, hogy sohasem hallottak orosz riadót. Eszerint mégis ritkábban kerül sor szuronyharera, mint azt a lapok közlései után gondolnánk. A balkáni háborúban is alig került sor a bajonétra. Értsük meg jól: minden ütközetben tizsz-er is támadnak szuronnyal, de az ellenfél vagy visszatartja a rohamot tüzeléssel; vaey meg idejekorán menekül, mielőtt a támadók odaérnek. A makacs bajonétharcokról szóló mesék valószínűleg ép oly kevéssé igazak, mint ellenségeink betonlövészárkai. Én legalább ilyent se Szerbiáoan, sem északon nem láttam.