Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-02 / 2. szám

TMMKáai fim n zszsa&mKfSBsasszxsgi ELŐMSRÉM AS SZEGEDEM (gtefm . K félém . . K 17r~ aqgjwdévm K 8"— egy takotapra K 2-­ELÖF1ZETÉSÍ ÁR VIDÉKEN egta érre , K félém . . K 14.­oeyyedévre K T— egyhóíiapr* X 2'4ő MWtaifeiv Kiadóhivatal Káráaz-ntca fi, Telefonszám! 81. Efyw szám Ara !t fillér. ^ Szeged, 1915. IV évfolyam 2. szám. Siómba!, január 2. Tisza István beszéde A magyar miniszterelnök a munkapárt mai fogadása alkalmából, egész Európának beszélt. Beszédének belpolitikai vonatkozá­sú részei nem kevésbbé jelentősek ugyan — mint a külpolitikai fejtegetései. Mindazon­által a kormányelnök előadásának nemzet­kőzi jelentőségét nyilatkozatainak az a ré­sze adja meg, amely a diplomáciai és a had­ügyi helyzetre vonatkozik. Tisza István az ő világos, határozott, meggyőző modorában foglalkozott azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy a világhábo­rúért ki felelős. Beigazolta, hegy a hármas szövetség /mindiég deffenziv jellegű volt, mig ellenben a másik hatalmi csoportosulást of­fenzív érdekek hozták létre. Már 1908-iban az anexio alkalmával ki­tűnt, hogy Szerbiának agresszív célja van a monarchia ellen és hogy ebben Orosz­ország támogatja. A monarchia béke szere­tete igazolja, hegy már akkor sokan voltak, akik béíkeérzésüiiket túlságosnak mondották. Itt a miniszterelnök érdekes kijelentést tett. Határozottan hangoztatta, 'hogy ő a maga részéről amikor neki befolyása volt a kül­politikára, mindig .amellett érvelt, hogy a bé­két fent kell tartani, amiit azt becsülettel megtehetjük. Bátorságnak tartotta, minden­kor és tartja ma is, azért viselni hálborut ma, mert azt esetleg a jövő ránk kényszeritlheti. Emberi önérzet túltengése az, ha valaki elő­re akarja látni a jövendőt. Rend,kiviil érdekes a kormányéi,nők be­szédének az a része, melyben, levonta az eddigi háború tanulságait. Mindenek előtt is bebizonyult az Ellenségeink nagy ámula­tára, hogy ez az állítólag gyenge szerte hul­ló monarchia, életerős, egységes és áldozat­kész. Nagy csalódás volt ez az ellensége­inknek. De Tisza ezután szokott őszintesé­gével rámutatott arra is, hogy bennünket is ért csalódás. Az ellenségeink már kezdetben nagyobb erővel lépitek fel, minit azt gondol­tuk, de ez is csak azt mutatja, hogy ők már rég lestek a háború alkalmára. A hallgatóságnak lelkes tapsai között utalt Tisza a katonai erényekre; azokra a gyönyörű megnyilatkozásokra, melyek min­den magyar eimber lelkiéit jogos 'büszkeség­Ke! töltik el. Végül megállapította, hogy északon a harc biztató jelenségek mellett folyik, egyenlőre azonban döntés nélkül hul­lámzik. Hii maradt a miniszterelnök az ő egye­nes szókimondó természetéhez amikor egy­általában nem igyekezett elsiklani a bennün­ket' Szerbiában ért kudarc fölött: — Fáj az én lelkemnek, — úgymond, — hogy az a hő­siesen küzdő hadsereg, hónapok munkájá­nak dicsőségét elvesztette csak azért, mert emberfeletti dolgot kívánták tőle. Ez az egyetlen ami a történteikben joggal okoz ke­serűséget, mert a katonai csorbát rövid időn helyrehozhatjuk. A kormán vein ők végső megál'apitása az volt, hogy katonái,nk impozánsan teljesi­tik kötelességüket és ha a társadalom ugyan ezt cselekszi, akkor bennünket baj nem ér­het. Nagyjelentőségű volt még a beszédének az a része, amelyben a miniszterelnöknek a német szövetségesünkhöz való viszonyunk­ra tért ki. Ezt a viszonyt ugy állapította meg, hogy köztünk és a. németek között tel­jes katonai és politikai harmónia áll fenn. Ezt Tisza gróf közvetlenül tapasztalta a né­met főhadiszálláson tett látogatása alkalmá­val, melyről érdekes közléseiket tett. Kijelentette, hogy ezt az utat nem vala­mely felmerült kellemetlen incidens, sem pe­dig valamely coücrét kérdés tette szüksé­gessé. Végig beszélték a háborúnak és a há­ború utáni időnek nagy kérdéseit és kide­rült, hogy ugy momentán:, mint a ^'sőbbi kérdések megoldása tekintetéiben, a két szö­vetséges . között, teljes a harmónia. Ezek a kijelentések mély benyomást tettek a hallgatóságra és bizonyára egész Európában nem fogják eltéveszteni hatásu­kat. Volt á kormányelnök beszédének egy passzusa, amely lelkesedésre ragadta a hall­gatóságot és fogja ragadni az egész orszá­got, mert Tisza ismét, mint már gyakran az egész nemzet lelkéből rámutatott arra, hogy ha voltak eddig a monarchia és másik álla-4 maiban elszigetelt törekvések, melyek Ma­gyarországnak a 67-ben lefektetett közjogi önállóságot vissza csinálták volna, ugy ezeknek imost már örökre el kell némulni ok. — Megmutattuk mondotta a miniszter­elnök emelt hangon, hogy milyen erőt kép­visel a függetlenségét visszanyert magyar nemzet ebben a monarchiáiban. Igazán köz­veszélyes őrült volna az, aki ezen sfruktu­rán, ami hátrányunkra változtatna. A végén a 'korimányelnölk kifejezést adott annak a reménynek, hogy még ebben az évben éfvézhetjü'k a béke áldásait; egy olyan békét, amely- jobb és hatalmasabb helyzetbe ,'hozza a nemzetet. Tisza István uj esztendei beszéde e: y nagy szellemnek hatalmas megnyilatkozása volt, mely alkalmas rá, hogy az egész nem­zet lelkében az önbizalmat megerősítse és a tetterőt fokozza. támadé oroszokat ismét visszavertük. Az orosz hadsereg súlyos helyzetében csak ugy tudja tartani magát, ha 'helyenként erős offenzívával biztosítja hatalmas frontjá­nak áttörhetetlenségét. Ez a szándék irányít­ja az orosz vezérkart akkor, amikor sere­geinek ugy Galíciában, mint a Kárpátok kö­zött, nagy áldozatokkal és súlyos vesztesé­gekkel járó offenzív magatartást diktál. Ez a gyakran megújhodó orosz támadás amellett bizonyít, hegy az oroszok még mindig re­ménykednek abban, hogy a mi csapataink el­len valahol eredményt1 érhetnek el és igy el­terelik majd a figyelmet balsikereikről. An­nál örvendetesebb az alábbi jelentés, amely beszámol arról, hogy hős seregeink az orosz támadást megint erélyesen vissza­verték : A Visztulától északra tartós erös köd akadályozta harci tevé­kenységet, ennélfogva részben nyu­galom volt, részben kisebb előre ha­ladást tettünk. A déli hadszintéren semmi sem történt/ / Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, január 1. (Közli a mi­niszterelnökség sajtóosztálya.) A Kárpátokban és Bukovinában to­vább folynak a harcoik. Ezek teg­nap nem váltották meg a helyzetet. Biala szakaszon Tamotól délre, el­lenségnek a nap folyamán és éjsza­ka ismételt támadásait, súlyos vesz­teségeket okozva, visszavertük. Csapataink ez alkalommal 2f)00 oroszt elfogtak és ihat gépfegyvert \ zsákmányoltak. Galíciában győzünk. Grác, január 1. A Kárpátok nyugati ré­szeiben csapataink tekintélyes eredményt ér­tek el. Előrehaladásunk az uzsoki szorostól Gorlice, galiciai helységnél sikerült. Az oro­szok hatalmas erőkkel, megújították támadá­saikat, de tüzérségünk és gyalogságunk pusztító tüzében a támadások összeomlottak. Az oroszok óriási veszteségeket szenvedlek és most már csak Schvead-nél fejtenek ki ellenállást. Varsó körül. Berlin, január 1. A németek gyűrnie Varsó körül egyre szűkebbre szorul. Az új­esztendő első napjai meghozzák a hivatalos hirt, hogy a nehéz ostromágyuk eljutottak Varsó külső erődítési vonaláig.

Next

/
Thumbnails
Contents