Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-12 / 320. szám

Szeged, 1914. december 10. DÉLMAG Y ARORSZÁG 285 magyar honvédek dicsérete az osztrák világlapban. Az .ellenség előtt tanúsított bátor ma­guktartásáért kitüntetett tiszek között sokan kerültek ki a tizenharmadik számú magyar királyi honvédezredből. Ez az ezred a háború egész tartamán keresztül ' különös bátorsá­got tanúsított. A pozsonyi honvédek — ir.ia a Neue Preie Presse — ugy a támadásban, mint a védelemben, éjjel és nappal hősiesen harco'ltak és tekintélyes veszteségeik dacára is megőrizték harci kedvüket. Csak néhányról emlékezünk meg, akik •ennek a kitűnő, hcnvédezred összteljesítmé­nyének csak csekély töredékét reprezentál­ják. László István őrnagy a szeptember 4. és 5. közti éjszakán Pioirkovek mellett, mint a dáridártartalék parancsnoka, határozott ve­zetése által 'lehetővé tette, 'hogy a dandára négy, nagy erőkkel intézett éjjeli támadást visszautasított és számos foglyot ejtett. Ez alkalommal a dandártartalékhoz szá­zadparancsnokként beosztott Somogyi Pál százados is különösen kitüntette magát. Az előnyomuló orosz csapatok már fenyegették a dandár szárnyát és hátát, amikor Somogyi ' százados egy tetjejseu önállóan és vakme­rően kéreszitülvitt ellentámadással meghiú­sította az ellenség szándékát és igy súlyos veszteségektől mentette meg saját dandá­rít. Amikor a Vöjciechov melletti harcokban az ellenség nyomasztó túlereje és a szenve­det; veszteségek folytán két harcban álló ezredünk egyes részeiben bizonyos bizonyta­lanság kezdett mutatkozni, Prikkel Géza százados céltudatos energiájának volt kö­szönhető, hogy saiját személyes példája és a Parancsnokában rendületlenül bizó százada által az ingadozó csapatok 'kitartásra buz­dultak fel, -sőt megújult energikus támadás­ba mentek át. Az előbb ép említett harcok egyikében kükemezei Bánó Kálmán századost, mint a dandár jobb oldalvédjének a parancsnokát küldték ki. 'Bánó százados észrevette, hogy erős orosz csapatok kelnek át a Por-pata­kon a saját szárnyunk ellen. Bánó felismerte t helyzet veszedelmességét, az ellenség túl­ereje dacára az ellenséges oszlop oldalba tá­madását határozta el. Nyolc órai, szívósan kitartó harc után sikerült a túlerőben levő ellenséget visszavetni a századával, mely 11 halottat és 54 sebesültet veszített Az ezrednek még a következű tisztjei tünte'k ki: bekei Bartha-Koos százados. Ki­rály főhadnagy és Gyarmathy hadnagy. Di­csérően kell megemlékeznünk az ezred kar­mesteréről, Striczt Józsefről is, aki szemé­. Íves befolyásával oda hatott, hogy a zenekar legénysége valódi önfeláldozással működött közre a sebesültek hordásában és ápolásában. A hadsereg parancsnokságától dicsérő elis­merésben részesült. Martynovicz százados, az 58. gyalogez­red 11. századának a parancsnoka, a K. alatti harcok előtt azt a parancsot ikapta, hogy a harcvonal tóti oldalt fekvő magaslatra menjen, hogy ott kipillantást kapjon jelen­tett erős ellenséges lovasság után és hogy a dandár bal szárnyát minden körülmények kö­zött fedezze. A százados az ellenségtől ész­re nem véve elfoglalta századával az emii­tett magaslatot és annak előterében nem­csak több század kozákot konstatált, hanem az egész harcteret domináló ponton ellen­séges tüzérséget is, amiből a saját szomszé­dos hadosztályára könnyen kellemetlen, kom­plikációk fejlődhettek volna. Ezért elhatá­rozta, hogy az ellenséges tüzérséget rögtön megtámadja. Nagyon kapóra jött neki. hogy a saját állását az ellenséges .tüzérségtől sürü erdő választotta el, amelyet fedett előnyo­mulásra használhatott föl. Az erdő azonban olyan úttalan és nehezen járható volt, hogy százados, amint elérte az erdő túlsó szélét, re törni. Ezzel a két szakasszal Martynovicz százados, amint elérte az erdő túlsó szélét, rögtön meglepő tüz alá fogta ugy az éllen­séges tüzérüteget, mint az ott levő kozák­hadosztályt. Erre a tüzérség rögtön elvág­tatott, a kozákok azonban leszállottak és gyalogharccal iparkodtak ellenállani. M. .százados erre minden további nélkül szuronyrohamra tért át, melyet a kozákok azonban nem állottak. Meghódított állásából teljes bepillantást nyert az ellenség uj sürü tömegeibe, amelyek egy helység előtti híd­nál állottak. Ezeket rögtön megsemmisítő tüz alá fogta. Ezalatt az ellenséges tüzérség új­ból fölállott és azon volt, hogy ;a mieinket gránáttűzzél elárassza. Szerencsére ez ré­szünkön csak egyetlenegy halottat eredmé­nyezett. Azonfelül erős ellenséges tovasqsz­tályok attakkal hátba támadták csapatun­kat. Ezt a százados még idején vette észre és gyorsttizeiéssel szétugrasztotta őket. Több mint ötven gazdátlan ló rohant körül a csa­tatéren, amelyekből többet elfogtak a század emberei. Így a bátor század nagyban megküny­nyitette a szomszédos hadosztály jobb szár­nyának az előnyo.mulását. A százados ezért a bátor magatartásá­ért megkapta a katonai érdemkeresztet a hadi ékítménnyel. Két szakaszíparancsnoka: Lemberger hadnagy és Kucseru kadét, vala­mint több embere a legénységi állományból szintén kapott kitüntetést. A 10. huszárezred főhadnagyának, Gyer­gyének a .földerítő lovaglásai előbb Szerbiá­ban, később Oroszországban, megérdemlik, hogy a katonai iskolákban, mint mintasze­rűek előadassanak és tanulmányoztassanak. A sabáci visszavonulás után Gyergye önként vállalkozott arra, hogy mindössze 18 huszár­ral átkeljen a Száván a tőlünk kiürített Szer­biába, ahol 20 kilométernyire nyomult előre, az egész éjszakát ellenséges területen töl­tötte, mig biztos jelentést hozhatott arról, hogy a szerbek nem tesznek előkészületeket támadásra. Galíciában szeptember 16-án Ggyergye főhadnagy Olchova és Olcicze mellett végig­lovagolt az orosz rajvonalak előtt, minde­nütt tüzet kapott, de azért megtalálta az utat oda, ahol ellenséges tüzérséget gyanított, az azt eltakaró erős lovascsapatokon egysze­rűen keresztüllovagolt. Ezzel az áttöréssel a báltor tiszt teljességgel tisztába jött. az oro­szok felállításával,, de tapasztalhatta az oro­szok koncentrált fáradozását is, amellyel őt és őrjáratát el akarták vágni és megsemmi­síteni. Egy rajvoma'1 tüzelése folyftán elvesztet­te három huszárját és kilőtték alóla a saját lovát is, de rávetette magát egy másik lóra, miközben kiáltotta egy fél század kozák egy­idejű attakját is. Ezen is keresztül vágta ma­gát és elvitte ezredéhez rendkívül értékes je­lentéseit. Gyergye főhadnagy megkapta a katonai érdemkeresztet. U3»*BBBKSBaaitHBBBBBBBBBBBBBBBaBSBBDBBBBftBBBaBBftllB£i& Éjszakai kaland a far kassai a csatatéren. Elbeszéli egy Szegeden sebesülten fekvő katona. (Saját tudósitónktól.) Az egyik szeged), tartalókkórliázban jártam ma délelőtt. Fent az emeleten, a. műtőterem közelében, egy hosszúkás alakú, keskeny, jól fűtött szobában fekszenek a nehéz sebesültek. Az ablak vé­kony, fehér függönyén kérészül besütött a didergő, téli napfény és a bágyadt, elgyötört, halvány katona-szemek még ezt a világossá­got sem birták állni. Az. egyik ágyban na­gyon nyöszörgött valaki. Tompa, nehózke­uiozdulatokkal fordult másik oldalára, hogy árnyékba tegye, össze-vissza kötözött, SOK szenvedést eláruló arcát. Oda léptem az ágyához és akkor láttam csak, hogy ezzel a szőke szakállú, jámbor ki­nézésű legénnyel valami rettenetes dolog tör­ténhetett. Mindákét lába, a bal karja, a .melle és a feje volt bebugyolálva a tépések végte­len rengetegébe. Ivét szeme, mint két hunyó mécsvilág pislogott a. fehér kötés alól, ajkai szikkadtán vonagtettak erős fogsora körül. Halkan és szépen szóltam hozzá, megkér­deztem, mi haja van, he! szerezte irtózatos sebeit. — Nem tud mágyár, — felélt csöndesen a katona. A mellette fekvő sebesült, egy joviális kinézésű, nagy .harcsa bajusza, elhízott nép fölkelő, mindjárt udvariasan magyarázni kezdte. — Ez oseh fim kérem, próbáljon németül beszélni vele. Szóltam hozzá németül, igy már vala­hogy megértettük egymást, bár olyan dara­bosan és; kinos akcentussal beszélte a német nyelvet, mint ahogy ' Demosthenes beszélhe­tet, amikor Kaviccsal a nyelve alatt tanulta az „r" betű kiejtését. (Megkínáltam cigaret­tával, ez láthatólag jól esett neki, nem is kérette sokáig magát, hanem egy-kettőt nyögve még és kényelmes poziturába helyez­kedve, elmesélte megsebesülésének különös történetét. — Galícia déli részén, a Kárpátok köze­lében volt a századunk. Ott lestük néhány nap óta az oroszokat. A hadnagy ur azt mondta, hogy nagyon közel lehetnek már év engem, meg két másik társamat egy káplár vezetésével, ugy alkonyattájban kiküldött előőrsöknek, hogy kémleljük ki, merre van az ellenség. A bajonettel levettük a fegyver­ről, hogy csillogása árulónk ne legyen; a Legalkalmasabb karácsonyi Megérkeztek az uj Ha és Habig kalapok, ingek, nyakkendők, HammerSi k&ztyük és az ösz­szes divatcikkek, továbbá gal- Szeged, KeSemen-ufca 7. lérok, kézelők, ingombbok, Telefon 813. parfüm és bőráruk. Ilgpoíí eOU SB0ÉIS teflIÉfelSH.

Next

/
Thumbnails
Contents