Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-10 / 318. szám

Szeged, 1914. december 10. DELMAG Y AítÜiiSZAG Törők vélemények a és (Saját tudósítónktól.) Két komolyképü, nyugodt tekintetű emberrel találkoztam ma délelőtt. A Szeged-állomás felé igyekeztek és a legrövidebb ut után érdeklődtek. Érdekes •emberek ezek. Testüket jól szabott, bár kissé kopottnak látszó polgári ruha födte, egyáltalán az egész alakjukon nem volt semmi különös s csak az élénk piros fez a fejükön volt feltűnő, melynek fityegő csinibókja minden lépésüknél méltóságosan libbent jobbrabalra. Török volt mind a kettő, még pedig a Marmara-tenger mellékéről, a kies fekvésű Periszteríből. Az egyiket, az idősebbet Nelim Konstantinnak hivják, a másiknak pedig Koroszin Dimitru a neve, ötvenkét éves az egyik, tizenhét a másik. Érdekes emberek és érdekes a beszédjük is. Egy jó darabnyi uton elkísértem őket, miközben élénk kíváncsisággal kérdezgettem tőlük egyet-mást. Folyékony, szépen perdülő rémet nyelven beszéltek, különösen az idősebb, aki — mint szavaiból kivettem, — Penszteríben tanítóskodik. Az érdekes beszédMi, mely hűen adja vissza a török nép lelkét •és hozzánk való vonzódását, a következőket ismertetjük. Nelim Konstantin vitte a szót: — Nagy élvezettel és érdeklődéssel töltjük napjainkat itt Magyarországon. A rokonszenvünk és szeretetünk, mely eddigelé is a magyarokhoz fűzött, most, hogy a háború egyfnáS' mellé állított bennünket, még erősebb és szorosabb lett. Sajnos, nem sokáig maradhatunk itt, rövidesen ismét vissza kell térnünk. — Az önök íéríiai és asszonyai, akik itthon maradtak, igazán szépen viselkednek. Büszkeséggel mondhatom, hogy a mi asszonyaink is ilyenek. Hanem a híreket mi is nehezen várjuk. El sem hiszi, hogy még mielőtt mi beavatkoztunk volna, már akkor is hojgyuln lestiik-vártuk az önök híreit. Örüljünk, ha a németek ujabb és ujabb győzelméből hallottunk és épp ugy ujjongtunk, amikor az önök katonái verték meg az oroszt vagy a szerbet . . . Hej, azóta so'k minden történt már. Azóta mi már a Kaukázusban járunk és katonáink nagy lelkesedéssel mennek neki az orosznak. A meglepetés azonban majd csak ezután következik, olyan lesz az. hogy még gondolkodásra sé jut idő az ellenségeinknek. — A győzelmeinket mi törökök már eleve biztosra vettük. Látni kellett volna, hogyan ujjongott a mi népünk, amikor a török hótta mostani első szereplését meghallotta. Periszteribeu a hatóság emberei házról-házra jártak és örömtől sugárzó arccal adták hirül az embereknek a Fekete-tengeri eseményeket, A szavukra is jól emlékszem: „Emberek! A nagyhatalmú Allah jigy akarta, hogy hü népe lerázza magáról a tesPedés béklyóit és karcba szálljon az önökellenséggel, az orosszal. Bátor és erős ellenségeink oldalán mienk leSz a győzelem, mienk fesz az élet." — Mondhatom, hogy olyan lelkesedést "rég sohasem láttam embereink körében. Ez a lelkesedés az egész Izlámot talpra állította és majd a döntő események fogják beigazolni, 'hogy a török nemzet méltó tud lenni erős szövetségeseihez. — A hosszú ut, melyet idáig megtettünk. Bulgárián és Románián keresztül vezetett. A bolgárók mindenütt a legnagyobb barátsággal és szeretettel láttak bennünket. Dimoti.foán és Plovdovon különösen alig fogytunk ki a csodálkozásból. Szinte ünnepeltek bennünket és élénk jókedvvel éltették hadseregünket. Én nem vagyok valami nagy diplomata, de annyit mondhatok, hogy Bulgária altg várja már az alkalmat, hogy a gyűlölt szerbeket oldalba kapja. — Ivisztován egy rendkívül mulatságos esetnek voltunk szemtanúi. Egy délelőtti nadon ugyanis a kis városka utcáin egy zárt és háborúról a balkáni népekről. jól lefüggönyözött kocsi tűnt fel, melyet aszszonyok, leányok és gyermekek vettek körül nagy kacagás és csufolódások közepette. Többen gúnyosan kiabáltak össze-vissza: — Tűje velíki király, Petár! (Itt van Petár, a nagy király!) — Az utca hangos volt a jóízű kacagástól és gúnyolódástól. Egyes polgári lapok ugyanis aznap azt irták, hogy a szerbek királya menekülni készül. Amikor azután ez a gyanús kocsi az utcán felbukkant, az utca egyszerű népe biztosra vette, hogy a benne ülő nem lehet más, mint a menekülő Petár. Hamarosan belátták azonban tévedésüket, mert a kocsiban a „várva-várt" Petár helyett egy környékbeli asszony ült. — Romániában is volt alkalmunk eleget látni. Mi ránk törökökre közömbösen néztek az emberek, semmi ellenséges szándékot nem mutattak. Pedig a román nép ki szokta fejezni nem tetszését. Önök iránt a nép nem igen van jóindulattal. Sokat dolgoznák köztük a ruszofil agitátorok, akik igazán nem sajnálják a pénzt, csakhogy önök ellen hangolják fel a népet. Annái erősebb és szilárdabb azonban a román kormány és általában a román intelligencia. Ezekben a körökben igazán kielégítő a hangulat. Egyesek szükségesnek hangoztatják a beavatkozást — az antant ellen, mások viszont erősen agitálnak a semlegesség mellett. Romániában az intelligencia a föíényezö, a nép izgágasága nem sokat számit. A román-magyar határon mély csend uralkodik, én román részről nem láttam semmilyen ellenséges készülődést. Jóra fog minden fordulni és mienk lesz a győzelem minden vonalon! Nelim Konstantin és Dimitru Koroszin elbúcsúzott. Tovább mentek. Kérdeztem tőlük, hogy mi a teendőjük Szegeden. Erre nem feleltek. RENNENKAMPOT MEGMÉRGEZTÉK ? Frankfurt, december 9. A Frankfurter Zeitung azt a szenzációs hirt közti, hogy Rennenkamp tábornokot megmérgezték. A lap megjegyzi, hogy ezt a hirét beavatott román forrásból kapta. bbebbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbnabbsosoabbbebbbabbbbbbosea 1915. évi május hó 1-re kiadó Petőfi Sándor-sugárút 32. szám. Bővebbet a háztulajdonosnál. Alig használt gáz-kályha es egy nagy töltő kályha azonnal eladó. Szemtanuk az Audadous elsüllyesztéséről. Amsterdam, dec. 8. Az Andaeiou.s egyik gépésze a következőket mondja el: A hajó belsejében tartózkodtam, midőn hirtelen hatalmas dörrenést hallottam, mintha ágyút sütöttek volna el a fedélzeten. Néhány perccel később lekiáltották a fedélzetről: Torpedólörés a hajó hátsó oldalán, az összes vízhatlan rekeszeket be kell zárni! A parancsnak eleget tettem, a fedélzetre siettem, a hol a legénység nyugodtan várta a további parancsokat. (Eleinte azt hittük, hogy az Audaeioiust torpedólövés érte, később azonban kiderült, hogy aknára futott, a melyet egy norvég zászló alatt haladó halászhajó helyezett el. A parancsnok rendelkezésére az Anditcioast este 9 órakor légbe röpített ék. Miután az admiralitás az Audacious elsiilyedését titokban akarta tartani, az Olimpicnak, mely megmentette az elsüllyedt dreaduought legénységét egy hétig Lough Swilliyben kellett maradnia és az utasoknak esküt keltett fenniök, hogy a dologról, hallgatni fognak. A Hearst féle lapok egy levelezője, aki szintén az Olimpic fedélzetén volt, a következőket adja elő: Kedden reggel Írország majgusságában mintegy 4—5 itengerji mértföldnyi távolságban egy angol dreadnoughtot, egy cirkálót és egy torpedó naszádot láttunk. Feléjük 'hajóztunk, mire az Audacious jelentette, bogy siilyedőben van. A dreadnought több kísérletet tett, bogy drótkötelet dobjon az Olimpic fedélzetére és mélyebb vízbe vontassa magát. Ez végre sikerült is, de alig hogy az Olimpic megindult, a drótkötél elszakadt. Az Olimpic azután eltávozott és később rettenetes dörejt hallétünk és nagy lángoszlop csapott az ég felé. A lőporkamra a levegőbe röpült és a szép hadihajó a hullámok martaléka lett. Cím a kiadóhivatalba. 0 0 0 0 Hindenburg község. Zabrze községi el ül járója a német keleti főhadiszállásról december 4-iki kelettel a következő táviratot kapta: A községi elnlijáróval tisztelettel közlöm, íhogv Hindenburg őkegyelmessége hozzájárult ahhoz, hogy községük nevét az ő nevére változtassák. Ö kegyelmessége azonban megjegyzi, hogy ezzel nem akar a királyi kormánynak, mint erre illetékes, hatóságnak, elébe vágni. Caemmerer J. A. százados, első segédtiszt. A kormány bizonyára nem tagadja meg hozzájárulását Zabrze város azon határozatához, hogy kimondhatatlan szláv nevét a jelenkor legnépszerűbb német hadvezér jól esengő német nevével fölcserélje. A mohamedánok forrongása terjed. Bécs, december 9. A Südslawische Korrespondenz jelenti Konstantinápolyból: A Perzsián keresztül ide érkezett -„Sirads ui ahbari afghan" cimü afgán újság fontos hireket közöl India belsejéből, ahol az angol kormány a legnagyobb szigorral elnyomja a lakosságot. A lap szerint már egész Indiában érezhető a szent háború hatása, mert ennek hirét az Afganisztánon keresztül küldött, álruhában utazó megbízottak elterjesztették az országban. A mohamedán komiték Bombayban, Heidarabadban és Allahabadban az országot felhívásokkal árasztották el, melyekben háborúra szólítják fel a lakosságot a kalifáért és az angol uralom ellen. Becsempészték e felhívásokat a kaszárnyákba is és a mohamedán legénység több helyen már is forrong. Több bómbumerényh>t történt katonai