Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-10 / 318. szám

2 DELM A G Y A ROSSZA G Szeged, 1914. december 10. Lengyelországban nagy küzdelem folyik. Berlin, december 9. A nagy főhadiszállás jelenti: Keletporoszországból nincs ujabb hir. Északlengyelországban csapataink közeli érintkezésben állanak az oroszokkal, a kik Miazga folyótól keletre nagyon megerősített hadállásban helyezkedtek el. Lovicért tovább folynak a harcok. Déllengyelországban osztrák-magyar csapatok és a ml csapataink vállvetve ujabb sikeres támadásba mentek át. (Közli a /miniszterelnökség sajtóosztálya.) Krakó, december 9. Ütegeink borzalmas pusztítást vittek véghez az oroszok soraiban. Egyes csapatokból csak szilánkok maradtak meg. A sebesültek borzalommal beszélnek az oroszok pusztulásáról. Pétervár, december 9. Az orosz vezérkar legutóbbi jelentésében beismeri a Lengyelországban szenvedett nagy vereségeket. Lodz eléstét azonban elhallgatta. Semleges Sféief a lengyelországi helyzetről. A Bázelban megjelenő Natiomlzeitmg egy cikkében a lengyelországi helyzetet illetően azt irja, hogy számolni kell avval, hogy az oroszok újból megfordítják a dárda nyelét, hogy túlerejüket felhasználva, kireparálják a szenvedett kárt. Ilyen reparaturára azonban nagyon rossz előjel az az eset, hogy Rennenkamp tábornokot a börtönbe vezette és a hadi törvényszék elé juttatja. Oka bizonyára az, hogv az orosz hadsereg — a Times pétervári levelezőjének a jelentése szerint — borzalmas nélkülözéseket kellett, hogy szenvedjen és ugy látszik, olyan állapotban van, mely nem kedvez gyors meneteléseknek és a manövrirozásnak. Bármilyen impozáns is az orosz hadseregnek az alkoholtól való abszolút tartózkodása, azzal még nincs elintézve minden. Mert az ivásról ugyan le lehet szoktatni a kato'nút, de nem az evésről. A franciaországi harcok. Berlin, december 9. A nagy főhadiszállás jelenti: Rheimstől nyugatra, Pecheriefermet, noha erről is genfi lobogó lengett, csapataink kénytelenek voltak bombázással felgyújtani, mert repülöfényképezés utján megáílapiítatott, hogy közvetlenül az épület mögött francia nehéz üteg rejtőzködött. Franciáknak Souain környékén és Varennes és Vanquois helységek irányában az argonnei erdőség keleti szélén ellenünk intézett támadását, az ellenségnek veszteségeket okozva visszavertük. Az Argonnei erdőségben magában különböző pontokon tért nyertünk, eközben foglyokat ejtettünk. Nancytól északra folyt harcoknál, melyekről tegnap tettünk említést, franciáknak erös veszteségeik voltak, a mi veszteségeink aránylag csekélyek. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) A „HÖS" FRANCIÁK SZÖKNI SZERETNÉNEK. Genf, december 9. Nemrégiben kihirdetett miniszteri rendelet szerint a 20—48 éves franciáknak meg van tiltva a Franciaországból való távozás. A svájci határra nagyszámú gyarmati csendőrség érkezett a határ őrzésére. ELSÜLYESZTETT ANGOL GÖZÖS. Amsterdam, december 9. Santiagói magánhir szerint a Valparaiso melletti Papubo kis kikötőnek tengerészeti hatóságai arról adnak hirt, hogy a német Prinz Eitel cirkáló egy Charcas nevű angol gőzös legénységét szállította partra, miután a gőzöst magát Corall magasságában elsüllyesztették. NÉMET VASKERESZT — FRANCIA TISZTNEK. Berlinből jelentik: A német-francia harctéren a lövészárkok között megsebesült egy német katona. Sokáig ott feküdt segítség nélkül, mert a németek a franciák tüzelése miatt nem hagyhatták el helyüket. Végre előlépett a lövészárokból egy francia kapitány, fölkapta a sebesüttet és átvitte a németek táborába. Az egyik német tiszt elébe sietett a francia kapitánynak és meghatottságában levette a melléről császári kitűnt ét ését, a Vaskeresztet és mellére tűzte a frlancia kapitánynak, aki sértetlenül visszatért embereihez. Most megállapították, hogy a> francia kapitányt Detweiler-nek hívják, az apja nagykereskedő volt Strassburgban és a hetvenes évek végén családjával kivándorolt Franciaországba. Detweiler kapitány a háború kitöréséig a nancy-i helyőrségben szolgált, most pedig Cherbourg közelében kórházban fekszik, mert időközben maga is megsebesült. A Kaukázusban döntő események lesznek. Berlin, december 9. A Frankfurter Zeitung konstantinápolyi tudósítójának jelentése szerint a kaukázusi harctéren a legközelebbi időben döntő jelentőségű események lesznek. Kaukázus délnyugati részében a lakosság föllázadt az orosz kényuralom ellen és tömegesen csatlakozik a török csapatokhoz. Batum alig tarthatja magát tovább néhány napnál. A Sinai-félsziget a törökök birtokában van. Milánó, december 9. A milanói lapok közlik, konstantinápolyi jelentés alapján, a következő cáfolatot: Valótlan az orosz főhadiszállásnak ama jelentése, hogy török csapatokat a Sinai-félszigeten folyó hadmüveletek alkalmával nagy veszteségek értek és hogy föladták ott elfoglalt pozícióikat. Mindez légből kapott koholmány az Orosz főhadiszállás részéről. A kaukázusi fronton két török divízió folytán győzelmesen nyomul előre. Ezeknek a csapatoknak veszteségei csak igén jelentéktelenek az ellenség igen nagy veszteségeivel szemben. A Szuez-csatópnánál folytatott harcaink következtében megtörtént elönyomulásunk és elfoglalt kitűnő pozícióink azt eredményezték, hogy az egész Sináifélsziget birtokunkban van. Az ezen sikereinket gyengíteni akaró angol jelentések nem felelnek meg a valóságnak, az ukrainai felkelés és a törökök Bécs, december 9. A Fremdenblatt jelenti Berlinből: Az ukrainaiak készülődéseihez jelentik Konstantinápolyból, hogy a fölkelés szervezése be van fejezve, ugy, hogy Törökország csapatainak esetleges partraszállitásánál számithat a lakosság támogatására. Két proklamácíó a megszállott szerb területről. Belgrád, december 9. A megszállott szerb területen a balkáni hadvezetőség az alábbi proklamációt tette közzé szerb nyelven: HIRDETMÉNY. A fegyverviselés szigorúan tiltva van. Minden fegyver és muníció a legközelebbi osztrák-magyar katonai parancsnokságnál beszolgáltatandó. Ez történjék minden talált fegyverrel, munícióval vagy bármilyen hadieszközzel. Aki fegyveresén lép uz utcára vagy akinek a házában fegyver találtatnék, az azonnal a helyszínén kivégeztetik. PROKLAMÁCÍÓ. Megtörtént, hogy az ittmaradt szerb lakosság az osztrák-magyar csapatokra orvul rálőtt. Ausztria-Magyarország csak szerb katonákkal akar hadat viselni és nem békés polgárokkal, Mivel azonban a visszatérő lakosság között polgári ruhába öltözött katonák is rejtőzködnék, akik orvul lövöldöznek csapatainkba, ezennel elrendeltetik, hogy: Minden 116—60 éves fegyverképes szerb férfiú, aki bábmely megszállott helységben állandóan vágy ideiglenesen tartózkodik, tartozik azOnml vágy legkésőbb jelen pmklamáció megjelenésétől számított 48 órht alatt a legközelebbi katonai parancsnokságnál jelentkezni. Minden 16—60 éves fegyverképes szerb} aki ezen Határidő leteltéig nem jelentkezik, halállal bűnhődik. Hadseregparancsnokság. Vilmos császár a keleti hősökről. Boroszló, deceaiiíber 8. A Woyrscli-liadsereg vezérkari főnöke átadta a. ScMessvtche Zeitung-i\ak azt a beszédét, melyet Vilmos császár az előtte egybegyűlt Wcyrseb-hadseregbeli és osztrák-magyar esapatbeli küldöttséghez intézett. E beszéd igy szól: Bajtársiak! A Keleten harcoló csapatok küldöttségeit idekértem, de nincs módomban mindnyájatokat a. lövészárkokban üdvözölni. Vigyétek el az első sorokban harcoló bajtársaitoknak szivélyes üdvözletemet, valamint császári köszönetemet; úgyszintén a haza köszönetét hősies -magatartástokért, amelyet az elmúlt három hónapban tanúsítottatok az orosz túlerővel szemben. Odahaza nálunk joggal mondják, hogy minden a Keleten küzdő harcos egy-egy hős. Abban a szerencsében részesültetek, hogy vállvetve küldhettek szeretett barátom és rokonom Ferenez József császár és király hadseregével a jogos ügyért, a szabadságért, a nemzet .létjogosultságáért és egy jövendőbeli hosszú békéért. Ha még soká. is tartana, nem hagyhatunk nyugtot az ellenségnek és tovább harcolunk, sikerrel mint eddig, mert az ég mi mellettünk van. Istennel ajkunkon kiküzdjük a hosszú békét, mert a mi idegeink erősebbek ellenségeinkénél. Császári barátom már ismételten kiemelte az osztrák és magyar testvéreinkkel harcoló csapatok bátorságát é- amint látom, legkegyelmesebb kitüntetésekkel is kifejezést adott köszönetének. Ha mn«f. visszatértek régi hadállásaitokba, vigyétek el bajtársaitokhoz szívélyes üdvözletemet és mondjátok meg nekik, hogy bár ismét nyugatra kell mennem, gondolataim mindig nálatok vannak és szemeim rajtatok nyugszanak, mintha mögöttetek állanék. És most végül adjunk kifejezést testvéri érzésünknek, amidőn azt kiáltjuk: Ö felsége Ferenc József császár és király és hadserege hurrá! linrrá! hurrá!