Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-09 / 317. szám

Szeged, 1914. december 10. DÉLMAG Y ARORSZÁG 3 Berlin, december 8. A nagy főhadiszállás jelenti: a flandriai arcvonalon a legutóbbi esőzések által megromlott talajviszonyok a csapatrnozdulatok elé nagy nehézségeket gördítenek. Arrastó! északra tegnap néhány ponton némi előrehaladást tettünk. A lillei hadikórház tegnap leégett, valószínűleg gyújtogatás következtében. A franciáknak állítása, hogy az Argontlei erdőségben előbbre jutottak, nem felei meg a tényeknek. E területen francia támadás már hosszabb idő óta egyáltalában nem történt, ml ellenben állandóan lassan tért nyerünk. Malorcourtnál, Varrennestöl keletre, tegnap elfoglaltunk egy francia támaszpontot. Több tiszt és mintegy százötven főnyi legénység hadifogságunkba jutott, A franciáknak Nancytól északra levő hadállásaink ellen intézett támadását tegnap visszavertük. A keleti hadszíntérről, a keletporoszországi határról jelentősebb hir nem érkezett. Eszaklengyeíországban a német csapatok Lodzíól keletre és délkeletre a gyorsan viszszavonuló ellenségnek közvetett nyomában vannak. Az oroszok már tegnap jelentett rend fciviil nagy veszteségeiken felül eddig mintegy ötezer foglyot ós tizenhat ágyút veszteitek, az ágyukhoz tartozó löszerkocsikkal együtt. Déílengyeíországban említésre méltó esemény nem történt. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a magyar /miniszterelnöki sajtóosztály.) vígan folyik przemysl ostroma. Egy nyíregyházai fiatalember, R. Gyula. aki Przemyslben tartalékos hadnagyként szolgál, repülőpostán a következő nagyon érdekes levelet küldte szüleinek: Különböző dolgok bevásárlása végett ma bent voltam Przemysl városában, ahol egy véletlen folytán megismerkedtem egy pilóta hadnagygyal. Nagy volt az örömem, amikor béresemre megengedte, hogy általa levelet küldhessek haza. Mióta be vagyunk kerítve, nem történt semmi újság. Teljes szélcsend. Legalább mielöttiink nincs semmi mozgató dós. Kapunk néhány gránátot vagy srapnellt, éjjel békeben hagynak bennünket. Hála Istennek, egy sem tesz bennünk kárt. Ma itt igen ió híreket hallunk. Drót nélkül jöttek a hirek és ezek szerint ott nálatok nincs baj. Mindnyájatokat ölel a viszontlátásig: Gyula. A levél november 27-én kelt és hivat a; los cenzúrán is keresztül ment, mert rajta van a pecsét: K n. K. Fiiegerkomp a gnie. lakozzunk az tneyentsjre! Újvidéktől — Zimonyig. Zimony, december (6. Közben-közben a leheletemmel kell a hidegtől .összegémberedő ujjaimat megmelegítenem, mert fűtésről itt ma még szó sem lehet, jó szerencse, hogy ebben a lucskos időben egyáltalán tető alá tudtunk jutni. Igazi fűlikával lehetett csak a GUtima-ulicán levő Grand hotelben, mely csak tegnap uy'P meg. szobára szert tenni. Kezdem azonban élőbbről. Mondjuk Újvidéknél, A földrajzi közelségnél és bizonyára a lakosok tekintélyes részének nemzetiségi (szerb) voltánál fogva, az újvidékiek — per-sze a magyarokról és németekről van szó — külön ősképen átérezték Belgrád elestének nagy fontosságát. Alig van liáz, amelyen ne lengene ott a trikolór ;ün,nepi.es kifejezőjeként annaik az örömteljes hangulatnak, amelyet- Belgrád elfoglalása folytán éreznek .-. mieink. S a trikolór ott leng a magyarok, h németek és szerbek házain egyformán. A legnagyobb zászló talán a szerb püspöki palotát disziti, a katheiikus gyönyörű gótikus templomon a. magyar zászló mellett ott díszeleg a német és az osztrák is. Az utcán járó-kelők' arca imég ma is, Belgrád elfoglalásának az ötödik napján, csak ugy ragyog a boldogságtól. 'A biztonság érzete ül az arcokon. Már rég nem volt olyan jó vasárnapjuk az újvidékieknek. Délután Zimony felé indultunk. Sokan, nagyon sokan, .mert a közelebbi és távolabbi vidék minden irányából találkoztak itt vasúti gócponton a Zimonyba visszavándorlók. Harmadosztályú utas valaki, vagy első, nem jön. számlitásbai s mert személy.podgyászforgalom még nincs, ládákkal, jó nagyokkal, kosarakkal és a batyuk mindenféle fajtájával szállnak fel a vonatra, melyet z-ufölésig, sőt még azon is tul megtöltenék. A vasúti kocsik folyosói is meg vannak rakva utasokkal és batyukkal. Egyik-másik a batyujára űl vagy dűl, ahogy éppen adódik. Sok heti távollét után. régi ismerősök látják egymást viszont a vonaton. Kérdésekkel ostromolják egymást, mindenki tud vagy vár valami újságot. — X-né tudja-e már, .hogy elesett a fia? — kérdi egy viruló arcú leányka a fülkéből egy folyosón álló fiútól. Éles sikoly hallatszik be fülkénkbe a Folyosóról. Aztán megtudjuk, hogy éppen a kérdezett X-né is ott volt a folyosón szorongók közt. Most már tudja. Aztán éhvjságolják egymásnak Kovácsomén Marának, a zimonyi szerb tanítónőnek az esetét, aki fanatikus szónoklattal fogadta annak idején a iZimonyba benyomult szerb katonákat s aztán sorba homlokon csókolta a szerb bősöket Persze nem valamenynyit, csak addig, ameddig győzte. De sokáig győzte, ugy mondják. Mikor aztán rövid dicsőség után kiszorultak a szerbek Zi monyból, utánuk ment Mara kisasszony is. Azért-e, hogy nagyon szerette a szerb katonákat, vagy azért, Ihogy félt elragadtatása következményeitől, azt nem tudták biztosan. Közben haladt a vonat, de nem ugy, mintha valami nagyon sietős volna az útja. Igazi tábori képet mutatott az a sok száz fuvaros szekér, mely ott táborozott a vasúti vonal mentén, künn a szabad ég alatt. A szekerek egyébként üresen állottak, bizonyára tartalékként. 'Vonatunk már a begyek alatt mászott, itt-ott a dombtetőn egy-egv katonai őrszem állott, jobban mondva egy helyben ugrált, ugy melengetve a zubogó esőtől fölázott földtől. fázós lábadt. tA kultttó szem földalatti vagy domboldalba vájt földkunyhókat és lövészárkok egész láncolatát vehette é-zre. Lövészárkokat, amelyekre hál' istennek, nem volt és nem is lesz szükség. IKörülbelüil két órai késéssel értünk he a zimonyi állomásra. A vissza vándorlókon máijóval előbb látszott az izgalom, melyet a visszatérés öröme váltott kii belőlük. Mikor pedig a vonat megállott és szuronyos nép föl kelőink között vagy kétszáz szerb fogoly kínálkozott első látványul, egyesekből hangos szóval tört ki az öröm, ujjongtak és tapsoltak. Biztatóan jő jelnek vették a szerb foglyok látását. A pályaudvarról kiérve, valami kéjes öröm fogott el, mikor megpillantottam a Duna túlsó partján a volt szerb főváros fölött terjengő fényt. A fényt, mely most a mi bakáink számára világítja meg Nándorfehérvár utcáit és tereit. Strieyl F. József. Offenzivánk Belgrádtól délre. Budapest, december 8. (Hivatalos.) A déli hadszíntérről érkezett délután egy óra tizenötkor. Az uj csoportosítás programszerűen megy végbe. Az ellenségnek egyes kísérleteit, melyek ezt zavarni akarta, visszautasitottük. Eközben az ellenség érzékeny veszteségeket szenvedett, Belgrádtól délre oíienzivánk kedvezően előrehaladt, itt tizennégy tisztet és négyszáz főnyi legénységet fogtunk el. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) OROSZ MUNICIÓS HAJÓK A DUNÁN. Szófia, december 8. Hivatalosam jelentik, hogy Viddmben u beállott erős fagy miatt három. Szerbiának szánt orosz municiós hajó ottrekedt s most nem tudják utjukut folytatni a Dunán. A munwiós hajók személyzete nem mer parthi szállni. ••••••••••„•••••••••••••••••••••••••„iiiaiiitaiím Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! Szülők vigyázzatok gyermekeitekre !!! Jönnek Lányok őrszkec'jatsk a léfekkufárokíői í!! iyci«|