Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-09 / 317. szám

Reiidktotiii kiadás, ára 2 fillér u3H éra t» ELŐFIZETÉSI ÁR SZEÜEÖEN «®éaséwe.K2f*— félévre . . K12,~ Hegycdé*** K Gr— «^5té®apraK 2 ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapi* K 2*40 s» Kiadóhivatal Kárísz-utea ft. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 16 fillér. II évfolyam 317. szám. Szerda, december 9. szükség, ha a szövetségesek haderejét felülmúlná a német haderő. Ez az eset azonban nem forog fenn, a nyugati harctéren az ellenséges haderők számbelileg egyenlők, az orosz sereg tetemesen túlhaladja a német és osztrák-magyar haderőt, fia azonban a szövetségeseket vereség érné, Japán tudni fogja kötelességét, mely a szerződésből rá háramlik s akkor valóban segitö csapatokat fog küldeni az európai harctérre. Nyugat-Galiciában a harcok hevessége fokozódott. Immár nyugat felöl is támadnak csapataink. Az ellenséget Dobczyce Wieliczkáná! állásából kiűzték, támadásunk még tart. Foglyaink száma még át nem tekinthető. Eddigelé több mint ötezer foglyot, közöttük huszonhét tisztet szállítottunk el. Lengyelországban Pletkowtól délnyugatra fekvő területen csapataink és a németek ismételt orosz támadásokat mindenütt visszautasították. A Kárpátokban jelentős esemény nem fordult elő. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökéneik helyettese. Szófiából jelentik: A bolgár lapok szerint Misben leírhatatlan a pánik. A szerb sereg rendetlenségben menekül. A bolgár hadvezetőség katonaságot küldött a határhoz, hogy föltartóztassa a bolgár területre menekülő szerb katonákat. Szerbia összeomlása teljes. Kopenhágáöóí jelentik: Petár szerb király a harctérre utazott. Berlinből jelentik: A császár trónörökösünket a westfáliai huszárezred parancsnokává, Conrad bárót az ötödik gárdaezred parancsnokává nevezte ki. A debreceni 39-ik gyalogezred bravúros támadással Koskónál fényes győzelmet aratott. Ez alkalommal a trónörökös, József főherceg, Conrad vezérkari főnök, Boroevics tábornok üdvözlő táviratokat küldtek a debreceni ezrednek. Rómából jelentik: Tripoliszbaii a benszülöttek és az olasz csapatok közt heves összeütközések vannak. A lázadás terjed. A kormányzó kihirdette a hadiállapotot. Pétervárról jelentik: A montenegrói király a lapoknak azt táviratozza, hogy a harmadik montenegrói hadsereg a harctéren elesett. Ezek dacára folytatják a harcot a monarchia ellen, hanem pénzt és muníciót kér Nlkita az oroszoktól. Berlinből jelentik: Vilmos német császárnak a harctérre való mára tervezett visszautazását néhány napra ei kellett halasztania, mert lázas bronchitisben megbetegedett. A császár betegsége dacára tegnap este és ma fogadta a hadsereg vezérkari főnökének jelentését. Londoni lapok jelentik, hogy Ostende lángokban áll. Azt még nem tudják, hogy a tüzet lövöldözés okózta-e, vagy pedig ugy gyújtották föl a várost. A Tokióban megjelenő Hochi Shimbun irja: Európában hírek merültek föl, hogy Japán segiíöcsapatokat fog a harctérre küldeni. E hírnek jelenleg nincs alapja, mert csapatküidésre nincs ok, ez iránt nem intéztek felszólítást japánhoz. Arra csak akkor volna Möraht őrnagy a lodzi győzelemről ezeket irja a BerLiner Tagehlatí-ban: Ha az egész harcvonalat Lovitztöl északkeletre a Visztula felső folyásáig Krakó és Tarnov között vesszük szemügyre, Lodznál oly győzelemről van szó. amelyet hatásaiban stratégia-keresztültörásnek lehet nevezni. Végérvényesen azonban csak akkor nevezhetjük igy, ha az orosz visszavonuláshoz a német üldözés csatlakozik és ha a győzelmes német centrum eléggé erős, hogy az áttört orosz haderő északi és déli részei közé beékelje magát. Ez a lehetőség igen Iközel fekszik és bizonyos mértékben megkoronázása a Hindemburg-íéle hadműveleti tervnek, a mely mindig alkalmazkodóan illeszkedik a helyhez. Most már az orosz haderő DélLengyelországban arra van 'kényszerítve, hogy a Visztuláig való visszavonulást ellenséges üldözés alatt tegye meg vagy elszakadjon saját centrumától. Az irányt és a tempót ellenfelük diktálja, de nemcsak az, amely nyugat felé áll szemben velük, hanem a Pilicátói északra Pietrokovnál leVő győzelmes német centrum is. Északi irányban ezt nem kerülheti ki az orosz hadsereg szárnya. A győzelmes német centrummal kerül itt szembe. Déli irányban szintén nem mozoghat. Szandornirig a felső Visztula akadályozza, ezen tul pedig az osztrák és magyar hadsereg győzelmes előnyomulása Nyugat-Galiciában. Énnek az utóbbi körülménynek fontos hirét az osztrák-magyar vezérkar tegnap éjjeli jelentéséből tudjuk meg. Dél-Lengyelországban és Nyugat-Galiciában csak keveset használhat az orosz balszárnynak minden vitézsége és számbeli fölénye. Sorsát stratégiai szempontból a német centrum fogja eldönteni és erre a döntésre szövetségeseinknek délről és nyugatról való előnyomulása fogja ráütni a pecsétet. A pétervári angol haditudósítók távirataiból meg lehet állapítani, hogy a legutóbbi német előnyomulás az orosz offenzíva erejét jelentékenyen befolyásolta és keresztezte az oroszok számításait. Az orosz vezérkar mai jelentése elhallgatja Lodz kiüritését. E jelentés szerint a tegnapi nap jelentős változás nélkül tett el s azt mondja még a jelentés, hogy a küzdelem még folyik. A német támadásokat visszavetették. Ezzel szemben a Daily Mai haditudósítója azt jelenti, hogy a németek hevesen támadtak és több ponton előre nyomultak. A Times haditudósítója azt jelenti, hogy a németek november 30-án megkezdték Lodz bombázását. A harctérről ugy látszik, mintha Lodzot lángtenger venné körül. (A németek szerdán indultak el Zgierzből, hogy Lodzot ostromolják.) Győzelmeink hatása A Bukarester Tageblatt legutóbbi számában figyelemreméltó cikket közöl arról, hogy milyen benyomást tettek komoly román politikai körökben az egyesült osztrák-magyar-német seregek orosz-lengyelországi sikerei és a monarchia balkáni haderejének győzelme és Belgrád bevétele. Ez utóbbi eseménnyel kapcsolatban megjegyzi, hogy Romániának semmi oka Szerbiáért exponálnia magát. Csak a politikában járatlan emberek mondhatják, hogy Szerbia összeomlása Romániára nézve veszedelmeket rejt magában. Kétségtelen, hogy egy NagySzerbia kialakulása, amely Oroszország égisze alatt vezető állam lenne a Balkánon, nem érdeke Romániának, hasonlóképen Bulgáriának. Ezért gondoljuk mi azt, hogy Románia és Bulgária együttműködése a leghelyesebb politika lenne. Szem előtt kell tartanunk, hogy Bulgáriában sohasem volt oly ellenséges hangulat Romániával, mint Szerbiával szemben. Hisszük tehát, hogy Ro-