Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-08 / 316. szám

Harcok a /Vlazuri-favaknál. (Saját tudósítónktól.) A berlini Vorwcirts cimü szocialista lapban érdekes tudósítást közöl egy szocialista katonatiszt, a Mazuri-íavaknái folyó harcokról. A tudósítás igy szól: — „A téglagyárat még az oroszok tartiák megszáll'va!":— mondotta fa; tó tjjkrén levő védelmi állás parancsnokához érkezett teieíon jelentés. A parancsnok egyúttal a gyalogság. a tüzérség, egy utászcsapat és a lovasság parancsnoka is volt és egy gőzös admirálisa. amely jégtörő és ágyúnaszád szolgálatot teljesített. A gőzös, mint jégtörő, keresztülhúzza az oroszok számításait; olyan széles nyilast vág a jégen, hogy azt átugrani, de még átúszni sem lehet. Nagyon szigorúan felügyelnek a tó széles tükrére, tekintet nélkül arra, be van-e fagyva, vagy sem. Az oroszok már néhányszor megpróbálkoztak vele, hogy a sötétség védelme alatt átkeljenek a keményre fagyott mocsarakon. A kísérlet mindig sok sebesültjükbe és halottjukba került; sokan fogságba jutottak. Most ki akarják verni az oroszokat a közeli helységekben levő állásaikból. A parancsnok elrendelte, hogy ugy a gőzhajó, valamint erősebb testvérei, a könnyű és nehéz tüzérség különböző állásokba átlőj jenek. A szárazföldön álló ütegek a téglagyárat, az oroszok legfőbb támasztékát tisztítsák meg. Amikor a kikötő-hidhoz értünk, éppen akkor fejezte be a gőzös reggeli sétáját; a jégíeTületből kiszakított táblák még bólintottak egy másra, recsegve-ropogVa hullottak rakásra. Néhány pillanat alatt a hajó elkészült az ágyúzásra és már el is küldte az első lövedékeket, amelyek üvöltve búcsúztak tőle. Nem messze a kivágott vizi úttól, kimért távolságban csúszkáltunk át a sima jégen a legközelebbi szigetig. Csapataink itten egy gazdaságban rendezkedtek be otthonosan, A láncra kötött házőrző kutya ugatva fogadott bennünket, az ólból hizott disznók röfögése hallatszott, •tyúkok kapirgáltak és egy eke mögé házinyúl rejtőzött. Szalmából álló fedezékünk mögül háborittatlarn.il figyelhettünk. Alig 800 méter távolságban az erdőszé•ícn egy orosz előőrsöt láttunk. Az őrség nyugodtan állt még akkor is, amikor távolabbról egy előretolt német gépfegyver kezdett kattogni. Nem: vehettük ki ennek a tüzelésnek a célját, de valószínűen nem; szólt a fáktól védett orosz előőrsnek. Közben a szárazföldről egy nehéz és egv könnyű üteg is megkezdte dübörgő munkáját. A hajó a falut lövöldözte. Egyszerre lángok csaptak föl az egyik épületből. „Bravó!" -— kiáltotta valaki, — „ezt jól csinálta!" A háború logikája azt kivánja, hogy bizonyos körülmények között annak is örülni kell, iha a német lövegek egy német falut fölgyújtanak. Lehet, hogy egy szalmával megtömött raktárt gyújtottak föl vagy pedig az elvonuló oroszok gyujtogáttak, elég az hozzá, hogy a tüz gyorsan terjedt és csakhamar hatalmas tiiz•osziopok lángoltak a magasba. Az orosz előőrs még nyugodtan a helyén maradt és az ellenséges' tüzérség is jelentkezett néhány iha• tástalan srapnell-üdvözlettel. Vezetőnk véleménye szerint az oroszoknak elment a kedvük a lövöldözéstől vagy pedig elfogyott a 'Őszerük. Másik szigetre indultunk. Ezért vissza kellett mennünk és széles kanyarodásban a part mentén nyugati iránytó1 haladunk, hogy veszedelem nélkül átcsuszkállhassunk a tavon. Velünk egyidőben érkezett a gőzös is a parthoz. A tüzelésben beállt szünetet arra használta a hajó, hogy a vágott nyilast kibővitse. Éles sivítással vágott bele a .iégbe és a táblák recsegve,ropogva, zizegve törtek le, fenyegetően támaszkodtak neki a hajó ikarcsu derekának, nyugtalanul himbálóztak és végül egymásra, torlódtak, mintha el akarnák állani az útját annak a hajónak, •'mely erejüket és hatalmukat megtörte. De fz ügyet sem vetett rájük és félretolta a táblákat. Félórai csúszkálás után a másik szigeten a? előőrshöz érkeztünk. A tó felületét részben "ad boritotta. Lépteink alatt a nádszálak éles, az üveg csörrenéséhez hasonló ropogással törtek szét a sima jégen. A nád katonáinknak igen kedv éne épitőanyagid kunyhók, kamrák és falak építéséhez. A szükség találékonnyá tesz. A nádból művésziesen épített, szalmával béléit kunyhókban kelleines hömérsékef találtam. Csapataink építményeiről mondhatom, hogy ezekből még a legborzalmasabb hl Jégben is gyilktíSan mel&g frígeidtatásban részesítenék az ellenséget, ha közeledni merészkedne. Egy magaslaton levő figyelő állásból láttam, hogyan csaptak le az ágyúgolyók az erdő mögött levő téglagyár telepére. iMost már eltűnt az orosz előőrs, mert az ügy nagyon kényelmetlen kezd..:t lenni a számára. Viszsza tér tünkben- rövidebb, egyenes utat választottunk. Veszedelem', ugy látszik, nem fenyegetett, mei-í különben az oroszok a legnagyobb könnyűséggel tisztíthattak volna le bennünket a sima jégfelületről. Amikor viszszatértünk, megkezdték a szigeten az őrségek föl váltását. A menetelés, a jég tükrén nemcsak ingadozással járt; hangos kiáltással fogadták minden katona elesését. A fölváltott legénység közül két gyalogosnak és egy vadásznak a jelenlétünkben tűztek vaskeresztet a mellükre. A vadász mosolygott, a gyalogosok komolyak maradtak. Az egyik, magastermetü, sovány gyalogos megsimogatta a kereszt szalagját és tekintete gondolkozva meredt a messzeségbe, amikor a kapitány üdvözlő beszédében az otthonmaradt asszonyokat és gyermekeket emiitette ... A védelmi állás parancsnoka, aki L. gróf kastélyában ütötte fel tanyáját vezérkarával együtt, ebédre hívott bennünket. A konyha és a pince kitűnő állapotban volt. Ebéd után, az alkonyatban jött a jelentés, hogy az oroszok elhagyták a téglagyárat és egv három emberbői álló előretolt őrjárat tizenkét oroszt- fogott el; német részről nem volt veszteség. Fél óra múlva megérkeztek a foglyok is. Valamennyi derék, erőteljes, jól fölszerelt alak. Jóképű fiuk voltak, nevetgéltek és tréfáltak, de azért egyikük megkérdezte, hogy csakugyan levágják-e a fülüket? Miközben a kastélyt körüljártuk, amelyben rengeteg műkincs hever régi bútorokban, egy orgonával fölszerelt terembe jutottunk. Egy zeneértő vasúti hivatalnok énekkart szervezett a kastélyban tanyázó katonákból. Éppen akkor hozták a parancsnoknak a jelentést, hogy még néhány sebesült oroszt fogtak el és a téglagyárban sok orosz holttest hever. Az orgona megszólalt és a kórus énekbe kezdett. Az elutazásunk késlekedést szenvedett, mert az oroszok vissza akarták foglalni a téglagyárat. „Közéjük tüzelni!" — volt a parancs. Gyorsan fölkerestük az ütegeket. A tüzérek olyan nyugodtan dolgoznak, mintíba a lövöldözés csak technikailag érdekelné őket. Éz talán azért van, mert csa'k holt tárgyakra céloznak és főnék. Közben koromsötét lett és a már nappal beállított célba lőttek. Az arcvonalban' álló gyalogosok többnyire mozgékonyabbak, mert ezek emberekre céloznák és a saját testük is célpontja az ellenségnek. A kastély bejáratánál L. gróf francia nyelvű írást függesztett ki, amelyben fölszólítja az oroszokat, hogy az esetben, ha győztesként vonulnak be a kastélyba, viselkedjeÖt szobás lakás! kerosek. Ajánlatokat kérek a „ Délmagyarország " kiadóhivatalába, üji.- a nek ugy, mint ahogyan kívánják, hogy az ellenség viselkedjék a saját országukban asszonyaik. gyermekeik és vagyonuk iránt. Az írek szabadulni szeretnének Angliától. Milánóból jelentik: Az Írországi lapok a háború kezdete óta hangos szóval tiltakoztak az ellen, hogy az angol hatalom ir férfiakat is az orosz érdekek szolgálatában a csatatérre küldjön. Ezt a tiltakozást, az Írországi újságok a legélesebb hangnemben cselekedték és mind kellemetlenebbé váltak az angol kormánynak. Különösen bátrak volta'k ebben a kampányban az Irish Volunteer, az Irisü Freedom, az Irish Worker és a Sinp Fein cimü újságok, amelyek véres kíméletlenséggel ostorozták az angol kormány lelkiismeretlen és szolgai viselkedését. Most azután, mint a Corriere della Sera londoni tudósítója jelenti, elhatározta az angol kormány, hogy a bátor szavú lapok megjelenését tovább nem tüfi és egyszerűen megszünteti valamennyit. A kormány, hogy igazolja eljárását, a lapok két cikkét közszemlére bocsátotta a parlamentben. Az egyik cikknek az volt a tartalma, hogy az angol kormány azért küldi az ir önkénteseket a háborúba és azért dobja őket a németek seregei elé, mert igy akar megszabadulni a veszedelmes ir önkéntesektől. A másik cikknek még jelentősebb a tartalma. Azt irta ugyanis az egyik szókimondó újság, hogy Írországnak kedvezőbb lenne a sorsa, ha az Angliával való u/dóból kikerülne, német főnhatóság aki juthatna. Az Írekkel tehát most ugy bánik György király kormánya, ahogyan Finnországgal a cári kormány. Éhhez azután nem is kell több megjegyzés. Hogy verekszik a Hindenburg-haka Egyik székesfehérvári lap irja: A fehérvári 69-esekről, a Hindenbúrg-bakákról kaptunk olyan hír, amelyre méltán büszkék lehetünk, A mi íkivá-ló főispánunk, gróf Széchenyi -Viktor hrx$záxifőhadnagy paranesör•tűfet, a"galíciai harctérről- mull hó 2fi-.ik'i keltezéssel levelet irt. Szül;s Jenő alispánnak, amelyben közli, hogy muff hó 25-én a galicia Brzeznicu ne.rü falunál a derék 69-esek tel jeöen széjjel vertek egy túlerőben volt orosz sereget, és 600 oroszt foglyul ejtettek. „Büszkék lehetünk a hős fiukra!" — üzeni haza főispánunk, őfi-eseiuk ragyogó bizonyságát szolgáltatták, hogy méltók a „Hindenburg-baka" a magyar katona, névre. Husz millió kárt okoztak a szerbek Boszniában. Szerajenó, deqember 7. Az a pusztítás, melyet annak idején Boszniába betört szerb és .montenegrói bandák emberéletbén, ingó és ingatlan vagyonban okoztak, immár teljes és részletes hivatalos megállapítást nyert. Az erről szóló jelentést az országos kormány legközelebb közzé fogja tenni. A megejtett vizsgálat a betört hadak gyalázatos gaztetteinek egész sorozatát állapította meg. iRagoicán nemcsak a lakásokban található ruhanemüeket harácsolták el, hanem a testen levő ruházat jobb darabjait, is maguknak követelték. — Ved le és add ide! Ez volt a szállóige, anielylyel igényüket bejelentették. Aki vonakodott, lehetett az férfi, asszony, vagy leány, cipőjét, pruszlikját, kendőjét levetni és odaadni1, azt- puskatussal kínozták meg. Vagy levetkőztették és szilrmzes hordóban menhengergettók. Aksarie iHafiz .mohamedán birtokosra és családjára ok nélkül rázárták és