Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-31 / 338. szám

Szeged, 1914. december 31. DÉLMAG Y ARORSZAG 3 AZ ENTENTE BULGÁRIÁHOZ. Szófiából -jelenítik: <A hármas entente kormányai panaszt emeltek Szófiában, hogy a bolgár hatóságuk Dedeagacs bolgár kikö­tőn átengedték a Törökországnak szánt, hadi­anyagot. A barátságos tárgyalások során a bolgár kormány kijelentette, liogy a semle­gesség megóvását a legszigorúbban értelmezi és Dedeagaoson át semmilyen hadianyag nem ment Törökországnak. Ezt az entente tudo­másul vette, igy tehát az a bár, hogy az en­tente flottája bkkirozná Dodeagaesot, nem felel (meg a valóságnak. A CURIE ELSÜLYESZTÉSE. Genf, december 30. Párisból táviratoz­zák: A francia tengerészeti kormány most emlékezeti meg először a Gvrie tengeralatt­járó naszád pusztulásáról. A minisztérium, jelentésében ezeket mondja: — A Gvrie francia tengeralattjáró na­szád, a mely k ülön vált a flottától, hogy ön­állóan végezzen katonai hadmüveleteket az osztrák-magyar hadihajók ellen, nem tért vissza a hajórajhoz a megszabott időre, tehát, ugy látszik, igazak a külföldi lapoknak ama hírei, hogy a Curivt elsüllyesztették és legény­ségét fogságba ejtették. AZ ENTENTE TERVE A SEMLEGES ÁLLAMOKKAL. Bein, december 30. A francia képviselő­ház költségvetési bizottságában az elnök megnyitó beszédében azt fejtegette, bogy a szövetségeseknek szigorú blokáddal meg kell akadályozniuk, hogy a német birodalom és A usztria-Magyaro rszág számára eleséget szállítsanak. Mihelyt bekövetkezik a blokád, az ellenség ereje megtörik és eleség hiányá­ban a német birodalom legkésőbb áprilisban vagy májusban kénytelen lesz a háborút abbahagyni. A Temps, amely a költségvetési bizottság elnökének beszédét közli, szükségét látja annak, Ihogy a szövetségesek gyakorol­janak nyomást a semleges államokra a né­met birodalom és az osztrák-magyar monar­chia ellen végrehajtandó blokád sikere érde­Orosz törekvés a román kultura ellen. Irta: Isac Emü. A Pester Lloyd hasábjain hetekkel ezelőt+ egy cikket közöltem, amelyben megjósoltam, hogy a románság a háborúban nem fog a szláv imperializmus szolgálatába állani, ha­nem inkább a középhatalmakat fogja támo­gatni. Azóta sok minden történt s az esemé­nyek igazolták sejtetemimet, A monarchia, románjai, mint a hadsereg katonái ugy vitézségükkel, mint áldozatkész­ségükkel kitüntették magukat. A román ki­rályság latinsága visszautasítja még a gon­dolatot is a tradíció elleni merényletnek s a mi lehetetlennek tetszett, valóság tett: a ro­mán kormány meg tudta őrizni a román ál­lam semlegességét, és nem bocsátkozott bele k a l an öos v ál 1 a 1 k ozásokb a. A háború kezdetén, mikor még az elején voltunk mindennek, nem lett volna célszerű filozofálni és kultiurprcblemákat fejtegetni, de most, mikor a fegyverek ereje „fait ac­ccmplis"-k elé állított országokat és embere­ket s Nyugat-Európa térkepén is figyelemre­méltó változások történtek, a filozófiai bon­colgatásnak ás: meg van a létjogosultsága. Az események elé vágni vagy jósolni mindenesetre most sem volna helyén való, de a román kultúra szempontjából megállapít­ható, hogy az Andrejew által „Európát meu­tő"-uek nevezett szláv kultúra ebben a [rabo­mban inkább a cárizmust, mint az mtellek­tuálizmust szolgálja, miért hiszen a iszlávok máig még nem adták tanújelét annak, hogy ezt a háborút a civilizáció szolgálatában akarják végigküzdeni. Konstatálható már kehen s ily módon lehetetlenné fog válni, hogy Németország én Ausztria-Magyarország külföldről eleséggel láthassa el magát. )XK«>Bsaaiic*B)t«Ba9HacBBaiisagisaDiiBBaaai3BiiasaaBaBBcaB oooo Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesü­letnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! Harcoló katonáink karácsonya. Az ajándékokat pontosan megkapták. — (Saját tudósítónktól.) /A legaktuálisabb kérdés, amely most bizonyára napról-napra sok százezer érző, aggódó, fájó és reményke­dő szivet nyugtalanít, az: vájjon kellő időre megérkeztek-e a katonai ajándékcsomagok a táborba•? E kérdés nagy fontossága közérde­kű volta arra késztetett bennünket, hogy va­lamennyi illetékes helyen, főként pedig a tá­bori posta igazgatóságánál és a hadtestpa­rancsnolkságon fővárosi tudósítónk által ös­szegyűjtsük az erre vonatkozó adatokat. Az eljárás során megállapíthattuk, bogy a karácsonyi csomagok kezelése, továbbítása és kikézbesítése, a lehetőség 'határain belül a legnagyobb precizitással történt. Mindazok, akiknek a csomagok szállítása körül teendő­jük volt, nemcsak hivatalos igyekezettel, de ezen tul terjedő buzgósággal ós főként meleg szívvel végezték munkájukat. . lEnnek a nagy igyekezetnek meg volt az az eredménye, hogy valamennyi gyüjtőállo­másról ntég kellő időben indíthatták útnak a, csomagok százezreit, hogy ezeknek nagy ré­sze még a karácsonyi ünnepek folyamán a címzettek kezébe került. Pontosan megkapták csomagjaikat mind azok a katonák, alkik Magyarországon vagy Ausztriában helyőrségi szolgálatot teljesíte­nék. Még a kárpát vidéki háborús .operációk színhely én állomásozó seregrészek is legna­gyobbrészt hozzájutottak küldeményeikhez, most is, hogy az oroszok bennünket, románo­kat, a -legkevésbbé sem kíméltek ebben a há­borúban. Amint pusztították Galíciában a nagyszerű német kultura. emlékeit, ugyanúgy összerombolták Bukovinában is a román kul­túra symbolumait: a esermovici hercegprímás templomát és palotáját összelőtték, felgyúj­tották a román bojárok kastélyait, száz és száz román parasztot kiraboltak s megtiltat­ták a román nyelv használatát (épen ugy, mint Bessizaráb'dában). Az orosz kormány természetesen mindent, cáfol, de e cáfolatok­kal szemben ugyebár elég Stere tanárra, a kiváló tudósra, a román parlament alelnöké­re hivatkozni? Ámbár — ezek a tények relatíve igazán nem fontos ismertetőjelei az orosz psidhé-nek. A szlávok, akik már a tizennegyedik század óta ki akarták irtani a. latin balkánt — egé­szen más bűntettekre isi képesek. Az orosz imperializmus, győzelme esetén, Potemkin mintájára, kikezdené csellel és kétszínűség­gel a román kulturát is. Mindenekelőtt, — a mint ezt már a 17-ik században is megtette, a román templomi könyvéket átíratná cirill betűkkel. (Hivatkozva Puscarinre, a kitűnő kánon tudósra és1 Jorgára.i) Ez a megbecste­lenitése a román vallásnak Besszarábiában már keresztiül is van vive. .Az egyetlen újság a „Dunarea" is csak paroszláv nyomtatásban jelenhetik meg. A román vallás ekizlávositása után eth­uikai harcot indítanának a román kultura minden ága: a sajtó, irodalom, művészet és tudományok ellen. A sajtóra ráoktrojálnák Wittének „ős orosz" eszméit s igy rövid időn belül a románok ugyanolyan helyzetben vol­nának, mint a lengyelek Oroszországiban, a kikről Sienkiewicz ha. jól emlékszem egy Tol­ámtbár itt természetesen a vasúti forgalom korlátozása és a rossz utvonalak miatt egyes állomásokon csomagtorlóclásra került a ser. Ugyanilyen torlódás volt a. délkeleti forgalmi csomópontokon is, ahol a névre szóló külde­mények igen nagy része még kézbesítésre vár. Mindaz .azonban nem jelenti azt, hogy o seregrészek ajándék nélkül maradtak. Észak­keleti vármegyék közönsége áldozatkészség­gel gondoskodott arról, hogy az elsősorban őket védelmező katonák ünnepet ülhessenek, a közigazgatási hatóságok fejei, s az ottani választókerületek országgyűlési képviselői karácsony előtt állandóan talpon voltak, ön­kéntes tvéucsapalokat szerveztek s a katonai parancsnokságok pártfogásával még a tiiz­ronalba is eljuttatták az általános, nem, egyénnek címzett csomagokat. Ebben az igyekezetükben-annyira mentek, bogy még egyes, nyolc-tíz főből álló kis őrxógkülönit­ményekröl sem feledkeztek tmeg s több izben külön automobilt indítottak. útnak az ilyen kis őrcsapatiOk meglátogatására. Konkrét adatként említjük meg, ihogy egy Kassától északra operáló hadtest — amelynek 'kará­csonyi ellátásáról osztrák városok gondos­kodtak — nyolc napon át szakadatlanul kap­tak ötven kocsiból álló önkéntes trón utján csomagokat. A csomagoknak a harc vonalba, különö­sen pedig 'a galíciai hadműveletek szinterére való kikézbesítésénél figyelemmel 'voltak a küldemények tartalmára 'is. Ételnemüeket, romló árukat, húsféléket isoronkivü] további­tották, mig a meleg ruhákat tartalmazó cso­magokat egyelőre visszatartották. Ezidő sze­rint ugyanis az északkeleti harctéren meleg ruhára szükség nincs, valamennyi sereg részt már eddig is elláttak ruhafélével s az időjá­rás meglehetősen enyhe, ugy, hogy a hideg ellen fokozottabb védelemre szükség nincsen. A téli ruhafélék kézbesítésére csak január közepe felé kerül a sor. Addigra mostani vé­dőruhák használhatatlanná válnak s előre­láthatóan keményebb hidegre is csak ezidő­tájt kerül sor. Ezzel az intézkedéssel nagyon megköny­nyitették 'a tábori posta 'munkáját, mert épen ruhafélékből állnak a legterjedelmesebb és legnagyobb csomagok s igy7 ez egyáltalán . sztoj Leóhoz intézett válasz,iraiában a „Daily Mail" hasábjain azt, irta, hogy Maskieviez verseit, akinek szonettjeiben a lengyel nyelv a legkristályosabihan eseng, — - alig értik már meg. Ugyan milyen értéke volna Romániának önálló kultúra nélkül és ugyan milyen ga­ranciát tudna Oroszország nyújtani, hogy nem folytatna etnikai harcot a románság al­lén? Tegyük fel, bogy Oroszország látszólag nem nyúlna Románia független:-égéhez, fel­tehetjük-e erről az Oroszországról, amely jól­lehet, tudja, hogy csápjait Amerikáig soha ki nem nyújthatja s ennek dacára milliókat áldoz pánszláv célokra Kanadában s az Egye­sült. Államokban, ihogy7 el tudná fojtani asz­szimiláló törekvéseit? Ugyan mi lett a len­gyelekből, a finnekből, az öiuiiényekből, az ukrajnaiakból s. a besszarábiai románokból orosz jogar alatt? iS ugyan bizony a románo­kat megkímélnék ugyanettől a sorstól? Nekünk, románoknak a tényekkel kell számolnunk. Kulturális és nemzeti életünk­ben csak akkor lelhetünk önállóak, ha kultú­ránkat és nemzeti életünket józan alapokra fektetjük. A 200 'milliós orosz rabszolga ko­losszus bennünket is rabszolgákká tenne. A szláv nem tud megalázkodni, ő csak leigázni tud. Mi románok egy életerős, demokrácia és szabadság után vágyódó nép vagyunk. Az orosz eexárizmius emblémája a sónak és kenyérnek való átnyújtása szolgaságot je­lent, épen ugy kerülnünk kell. a Podtjedouo.s­cewet, a kanosukat é's a Mirt. A román kul­turát most érien ugy veszélyezteti a cáriz­mus, mint, Romániát a szláv gyürü, amely nem hogy lazulna, de meg akar fojtani ben­nünket.

Next

/
Thumbnails
Contents