Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-03 / 311. szám

3 DÉLMAGY AROfí SZAG Szeged, 1914. december 3. (Saját tudósítónktól.) Magyar sziveinknek a világháború legunáanoritóbb (hírét hozta meg' szerdán a távíró: Belgrád elesett, Nándorfehérvár, a történelem folyamán anyn.vi magyar vérrel megszentelt város a mienk. Esti szürkület volt, amikor a Délmagyarörszág egész terjedelmében publikálta azt a lelkes és a. nagy történelmi] dátumra való hivatkozással — az öreg király .uralkodásának 66. évfordulója van — megható hangú táviratot, amelyben Frank Liibóriu,s gyalogsági tábornok bejelenti az ősz uralkodónak, hogy az 5. hadsereg csapatai ina Belgrád városát birtokukba vették. Híradásunk hihetetlen örömet és lelkesedést keltett a városban. A késő esti órákig a telefon mellől el nem mozdulhattunk. Részleteket kívánt a közönség, amely a kiadóhivatal kirakataiba kifüggesztett táviratainkat éljenezve, lelkesedve, tüntetve olvasta. Este 8 óra táján a honvédzenekar bejárta a város népesebb utcáit. Egyre nagyobb tömeg követte, látható lag mámorosan a boldogságtól. A Délmagyar ország a nagy esemény világtörténelmi jelentőségéhez mérten kíván foglalkozni. Nándorfehérvár diesőségtefjes megújhodásával. Ezt a programunkat, valóra váltjuk mai lapunk mindem oldalán. Itt pedig — áh be kedves miniden magyar szívnek, higy ilyen aktualitás kapcsán rövid átekintést adunk arról, hogy a világon legjobbnak elismert katonáink és nagy hadvezéreink grandiózus fegyverténye mellett a történelmi tényeknek mekkora láncolata avatja Náu dcrfohérvárt a mienkké. Nándorfehérvár; vagy Belgrád (szerbül Beograd annyi mint fehérvár, törökül) Dur ul Dsi'.hfld annyi mint vallásháború színhelye) néhai Szerbország fő és székvárosa. A mostani erődítmények nagyabbára Sa voyai Eugén idejéből maradtak fenn. Belgrád stratégiai fontosságát korán felismerték a régi népek. A VII—IX. században az avarok birtokában volt, azután a bolgárok, majd pedig a bizánci császárok hatalmába került. 1070 körül1 Niketász volt Belgrád parancsnoka, ki szabad átjárást engedett a rábló hessenyőknek, midőn ezek a Dunán át hazánkba csaptak át zsákmány vegeit. Salamon király ez okból Géza ós László hercegek kíséretéiben Nándorfehérvárt kemény ostrom alá vette. Niketász derekasan ellentállott, de midőn egy magyar lány az alsó várost felgyújtotta, a magyar sereg a támadt zlavar közepette a várost elfoglalta, Uiire Niketász szabad elvonulás feltétele alapján a fellegvárt is feladta. A XlI-ik században a város megint bizánci,kézre került és a görög- befolyás korában t-öhb csata zajlott le a város határában és vidékén. Maga Mámuel császár is itt ütötte fél 1162-ben táborát, ahonnan hazánk ellen, indította ihadoszlopait, 1164-ben pétiig a várat még jobban megerősítette. 1.182. III. Béla vezetett Belgrád tájékára hadat, hogy Kommenos Andranikos ellenesászárt megfenyítse. Mióta IV. Béla király a mácsói bánságot megalapította, Belgrád is a magyar fenhatóság hatalmi körébe esett. Róbert Károly 1319-ben Milutin Uros szerb fejedelmet a magyar fenhatóság elismerésére kényszeritette, Nagy Lajos pedig Dusán szerb „cár" utódját, Urozt győzte le. 1426-ban Lázárevies István szertb fejedelem a törököktől való féléimében Zsigmond királlyal Tatán oly szerződést kötött, hogy halála után az általa, utódnak kiszemelt Brankovics György Zsigmondnak majd hűséget fogad, Belgrádot pedig és több más fontos szerb várat a magyar kormánynak fogja átengedni (ami meg is történt). Szolimán szultán felhasználván a Jagellók alatt beállott hanyatlást, 1521. nyarán Szabács bevétele után Belgrádot is ostrom alá vette. A vár bástyái jó karban voltak és a 700 főiből álló őrség több minit, busz ostromot vert vissza, de árulás, majd alkudozás folytán török kézre adták Belgrádot. 1521-től 16'88-íg török kézen volt Belgrád. Ez utóbbi értben a szövetséges féknentő hadak Miksa bajor fejedelem, Scherffenberg tábornok, Fürstenberg ezredes és a fiatal Savoyai Jenő vezérlete alatt komolyan hozzáfogtak Belgrádnak vissz avív áréhoz, mely Ibrahim pasa és 4000 emberének derék ellenállása után célhoz is vezetett. A császáriak diadala azonban nem volt tartós. Köprili Musztafa már 1690-ben 60 ezer emberrel jelent meg Belgrád előtt, melyet az Aspiemont parancsnok helyéibe küldött Croy herceg 5 ezer katonával védeLmezett. Ekkor augusztus 8-án iszonyú szerencsétlenség történt: a lőporraktár levegőbe repült, minek közetkeztében az őrség legnagyobb része szörnyű haliált halt, maga a vár ás város pedig teljesen romba dőlt. Croy herceg, ki vagy ötszáz katonával a Dunán keresett menedéket, kénytelen volt a füstölgő romokat. Köprilinek átengedni. Az 1699-iki karlócai béke érteiméten Belgrád török kéziben maradt. Csak tizennyolc év múlva, sikerült a császáriaknak a fontos végvárat ismét 'hatalmukba keríteni. 171:7-ben ugyanis Savoyai Jenő herceg (ki alatt Pálffy János, Starhemberg, Mercy Nádasdy állottak), komolyan hozzáfogott Belgrád visszafoglalásához. Először is átszállította hadának egy részét a Dunán, minden oldal felől elzárta a várost és csík most kezdte a várat erősen lövetni. Musztafa várparancsnok 30 ezer emberrel vitézül védekezett, annál inkább, mert tudta, hegy Chalil nagyvezér fülmentése közeleg, öhalil július 30-án csakugyan megérkezett és Jenő táborát ugy vette körül, hogy ez két tűz közé szorult. Jenő mást nem .tehetvén, elhatározta, hogy az ellenséges támadást megelőzi. A szerencse kedvezett neki. Vékony János egykori kuruc vezér, kit Oh.alil titkon a várba. küldött, a Musztafa pasának szánt levéllel Pálffy Jánosihoz jött, ki a leveleket tüstént Jenőnek kézbesítette. A. levélből megtudták a támadás napját, Ezt megelőzendő, Jenő augusztus 15-én hajnalban, a sürü köd dacára, Ghalilnak álomba merült hadát megtámadta, mely ugyan gyorsan a veszély tudatára ébredt és hősiesen ellenállott, mindamellett teljes vereséget szenvedőtt. A győzelem. láttára Belgrád parancsnoka másnap késznek nyilatkozott a vár átadására, ami meg is történt. 1717. óta tehát Belgrád megint keresztény kézben volt, de csak 1738-ig. Ez étiben Szukow paranesneik gyávasága, Neipperg császári (biztos kétszínű magatartása és Wallis tábornck ügyetlensége a várost a törökök kezébe adta, kik a paszaroici béke érteiméiben továbbra is megszállva tartották. E kudarcot Laiidcn tábornok tette jóvá, aki Belgrádot 1789. szeptember 30-án kemény ostrom után, 456 ágyúval kezébe kerítette. II. József utóda, II. Lipót kénytelen volt Belgrádot a szisz,tovaí telkében 17.92-ben visszaadni a szultánnak. 1867-ben végül a török katonaság a fellegvárat is átadta a szerbeknek a, nagyhatalmak köz,belépésére s midőn 1882-!ten, március 6-án Milán fejedelem magát szerb királlyá prcklamáiltatia, Belgrád királyi székhellyé lett. „A MAGYAR BAKA ELŐTT NINCS AKADÁLY." Szerbiában harcoló csapataink hangulata kitűnt') és bizakodó. Ennek bizonyságául itt közöljük egy rendelkezésünkre bocsátott tábori levél érdekes részleteit. Dr. Sch. I. zászlós irja Valjevó tájékáról: „Hajnal van. 1270 méter magasságban a tenger szine fölött, átázva, megdermedve a hidegtől, ülök az ép most rakott lagertiiz melleit. Közvetlen közelemben a Brigadekommando. Egy szerv, mely irányítja a mi csekélységünket. Egy szerv, amely éjjel-nappal dolgozik, gondolkodik helyettünk is. Micsoda élet, micsoda sürgés-forgás! Itt telefonálnak, ott telefonálnak, majd patruille hozza a legújabb híreket. Itt nem lehet aludni. Itt mindenki, a brigadéro.stól az utolsó emberig egész éjjel éber. Mi volt itt még tegnap? Ezt az egész -magas sziklás hegyet a szerbek tartották megszállva. Előttünk nincs akadály! Két egész nap és éjjel álltunk 30 lépésnyire tőlük. Mi lent, ők fönt a sziklákon. A Kárpátok sziklái sem különbek. Béke idején turistának is gondot okozna ezeknek a szerb szikláknak megmászása. Pedig csak 30 lépésnyire vagyunk a tetőtől! Es az ellenség golyózáport golyózápor után zudit ránk. A szikladarabok hullanak, mint a jégeső, A hó esik. Megmozdulni nem lehet. Az egész csapatot hótakaró fedi. Jó meleg hótakaró. De a magyar buka, előtt nincs akadály! Egy a jelszó: előre, előre! És most már mi vagyunk a tetőn! A hó itt még nagyobb. Az egész csatamező fehér, csak a szerb holttestek tarkítják meg. Az ozmánok háborúja. Konstantinápoly, december 2. A főhadiszállás a következő kommünikét adta ki: Asterbejdzsam környékén folynak a harcok. Az első csapat hadifogoly, amely hat tisztből és nyolcvanhárom közlegényből áll. Trapéz untba érkezett. (Közli a magyar miniszterelnöki sajtóosztály.) A SZENUZZIAK ÉS FRANCIÁK HARCA. Konstantinápoly, december 2. Hivatalos forrásból érkezett értesülés szerint Fezza tartomány déli részén a szemissziak és a francia csapatok között, amelyek Largen tábornok vezetése alatt állottak, heves csata folyt. A szenussziak vezére életét vesztette ugyan az összecsapás alkalmával, de a szenasszi csapatoknak mégis sikerült a franciákat menekülőre kényszeríteni. Nagy harc készül a Somtacfolycnál Bécs, december 2. A Reichspost jelenti Bernből: Montdidierbői jelentik, hogy a németek Atrechtnél nagy csapatokat gyűjtöttek össze, melyekhez Belgiumból is érkeztek erősítések. A Sonime folyónál heves csata fog kifejlődni, amelyhez a franciák is nagy csapatokat vonnak össze. AZ OROSZ KIKÖTÖK BEFAGYTAKKöln, december. 2. A Kölnische Zeitunghoz érkezett stockholmi távirírt szerint az északi kikötők már csaknem mind befagytak. Torma, Lutea és Pitéa svéd kikötőkben már beállt a jég. A Botni öböl orosz kikötőiben a jég miatt beszüntették a fiajóközlekedóst, valamint az északi jeges-t engér kikötői is befagytak. Csak a jövő évi májusban lesznek ismét szabadok a kikötők. Az angol-francia fSoffa működése Milánó, december 2. Bordeauxból jelentik a Corriere della Serának: A tengerészetiigyi minisztérium hivatalosan jelenti: A földközi-tengeri francia-angol flotta folytatja az Adriai-tenger és a Dardanellák blokádját és védi az egyiptomi és a szuezi partokat. Északon a francia és angol hadihajók felderítő szolgálatot végeznek a belga partvidék mentén. Ugy látszik, hogy a csendes-óceáni német cirkálók az október 1-én történt ütközet óta nem hagyták el a chilei vizeket.