Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-25 / 333. szám

szeged, 1914. decemílmr 25. DÉLMAGY, A RO®S&ÁG 3 ahol találtuk. Vagy a karabély tört él vagy a fej, amelyikre vágtunk. A fírnter hadnagyot tetszik ismerni a szegedi hármasoktól? Ott a hegytetőn egymaga tizenkét maszkát vágott agyon; /mindjárt onnan jobbra egy kicsit IháR sebesültek (Saját tudósitónktól.) A 'városi közikórházban, évről-évre megszerzik a betegeknek a karácsony est örömét, melegségét. A kórház igazgatójának: Boross József dr.-nak a felesége gondoskodott ezelőtt is karácsonyfáról, apró ajándékokról és a betegek hálatelt szívvel köszönték meg a nemes szívre valló gondoskodást. Az idei karácsonyest más volt, mint az ezelőtti esztendőkben. Az idén az ország betegei: dicső hőseink, Vitéz katonáink töltik meg a kórház termeit, akik a nemzet igazáért, becsületéért harcoltak és tisztelétet, becsülést szereztek a magyar vitézségnek. Ezekről az édes véreinkről, testvéreinkről és velünk egy seregben harcoló idegen ajkú, száz halállal szembe néző vitéz katonákról kellett az idén gondoskodni és megszerezni a családi otthon nélkülözött melegségét és azt az á'hitatos hangulatot, amit karácsony előestéje szokott a lelkekben. előidézni. Csak gyöngéd asszony szivek képesek erre, azoknak tiszta érzése tudja létre hozni még a lehetetlent is, hát még a lehetőt. Boross József dr.-né minden tiszteletet megérdemlő agilitással vette kezébe az istennek is tetsző ügyet és hetek óta azon. fáradozott a munkában szintén fáradhatatlan társnőjével: fíerger Mór dr.-néval, hogy Iha csak egy percre is, feledtesse betegen fekvő katonáink fájdalmát és a családi kör áhítozott melegségét árassza a szivekbe. Mindegyik kórteremben karácsonyfa, volt felállítva, rajta apró gyertyácskákkal, amelyeknek lángja világította meg a termet és a rom huszár huszonötöt. Tessék felmászni, még ott fekszenek egy-egy rakáson. A szegedi honvédhuszárok bámulatosan verekedtek és aránytalanul kevés .halott és sebesült akadt közöttük. karácsonya. betegeik halovány arcát. A folyosón a városi gimnázium énekkarának mintegy ötven tagja állt sorfalat és Prellog József kegyesrendi tanár vezetése mellett egyházi dalokat énekelt, majd Himnuszt adta elő. Az ismétlődő énekek közben Reinholz Odorik alsóvárosi barát teremről-teremre járt és beszédet mondott, a melyben a haza nevében, köszönte meg vitéz hőseinknek azt az áldozatot, amit a hazának, a hazáért hoztak. A beszéd végeztével Boross József dr.-né, Berger Mór dr.-né, Bodnár Géza dr.-né, Szarvady Rózsa, Berger Erzsi, Tömörkény Erzsi, Jezernitzky Márta és Emma és Stokofszky Bruna teremről-teremre járlak és minden betegnek nemzeti szinü szalaggal átkötött csomagot, két iiveg be/főttet és egy üveg bort adtak át, szerető, vigasztaló szavak kíséretében. Megható látvány volt a betegek hálálkodása, a szemükben felcsillanó könny. Sírtak, hangosan zokogtak a beteg katonák, ezek a dicső félistenek, akik száz halállal szálltak szembe a csatatéren. És velük együtt sirt a szépséges ünnepségen jelen volt közönség is, amelynek sorában ott láttuk a városi hatóság részérő! Bokor Pál helyettes-polgármestert és Gaál Endre dr. tanácsost. A megható, .szivekből sarjadott ünnepségen megjelentek a kórház igazgató főorvosának: Boross József dr. vezetése mellett: Berger iMór dr., Feuer Egon dr. (aki az éjjel utazik vissza az északi harctérre), vírág Marcsa dr., Vass József dr., a, kórház orvosai, Gátsér György kórházi gondnok és az ápoló személyzet teljes, számban.. Beteg katonáink a má|r felsorolt megemlékezésen kivül külön ajándékban is részesültek, még pedig Kass János és családja részéről. A derék és szivjóságáról ismert Kass János két leánya: Brana Iván, dr.-né és Demeter Lajosné és fia: ifi. Kass János sorra járták a betegeket és mindenkinek egy-egy csomagot adtak át, amelyben Ízes falatok és cigaretták voltak. Ezt is hálálkodva, könnytelt szemekkel köszönték meg azok, akiknek mi tartozunk köszönettel, örök hálával. Szivekből jött, szivekhez férkőzött ez a kórházi ünnep. Minden tisztelet és elismerés azoknak, akik lehetővé tették ajándékaikkal Boross Józsefné dr.-né akcióját és hódolat Boross József dr.-uénak, aki kezdeményezője volt ennek a szépséges, szeretettől áthatott kórházi ünnepnek és hódolat e nehéz munkában való társnőiének, Berger Mór dr.nénak. A máv. internátusban Gidóifalvy Béla dr.-né elnöklete alatt -működő bizottság igazán mintaszerűen és példásan llátlta el a sebesülteket. Minden egyes beteg kapott — külön e célra készült — ízléses fehér vászonzacskót piros szalaggal átkötve. A zsákok mindenikén piros sziinii & az alábbi szöv: ;et tartalmazó köriraki bélyegző volt: .JSzükség tartalékkórház Máv. internátus. Szeged, 1914. december 24." A zsákhoz volt erőaitivo egy zöld fenyőág ós egy kis papírzacskó, mely 13 cigarettát és szivart tartalmazott. A vászonzacskóban. volt: füge, dió, onkrclk és lratféle sütemény. Ezen kiVül minden beteg kap tt egy-egy mákos és diós patkót, levelező-lapot, ceruzát, narancsot, almát és felváltva különféle apróságokat. Legkedvesebb ajándék volt az iskolás növendékeiktől összegyűjtött és kis leánykák által kiosztott szentképek, amelyeket a betegek nagy hálával fogadtak. Minden betegszobában megjelent Gallér Kristóf tanítóképzői igazgató és rövid, tartalmas alkalmi 1),eszedet mondott magyarul és németül. Beszédeit a vezetése alaitt álló ifjúsági daloskör vei 1 líl" sos egyházi énekei követték. Értesülésünk szerint az ajándékok összegyűjtésében nagy érdem jutott az alfSvárc&i a feleség, a gyermekek szeretettel teljes ölelése helyett az ellenséggel való gyilkos ölelkezés a szeretet ünnepén. Ellenségeink előbb megcsúfolták az emberben a kulturlényt, ma, szent karácsony napján megcsúfolják az emberi szív legmagasztosabb érzelmét: a szeretetet, megcsúfolják magát az embert es megcsúfolják az isten-embert, aki ma született ímeg Betlehemben. Megszületett, hogy békességet hozzon a jóakaratú embereknek, de vére hullásával, élete feláldozásával sem tudta az embereket jóakaratuakká átváltoztatni. lHasztalan hangzott el a nagy ige: Fiaim, csak szeressétek egymást! A szeretet szerény virágát elnyomja a gyűlölség csalánja. Milliók küzdenek milliók ellen s a dühöngő, embergyilkolást kedvelő Mars hatalmasabb, mint a názárethi bölcs, kinek jövetelét szent próféták hirdették, ákit a jászolban pásztorok és királyok imádtak. Évszázadok vérzivatara hiába zúgott eí az emberiség feje fölött, mert az emberekben lakozó vadállat vérszomja csak növekedett. Mikor jön el a te országod betlehemi kisded?! Mikor következnek el a szeretet zavartalan ünnepnapjai, amikor csak jóakaratú emberek lesznek a földön? Miikor?!... Miikor lesz egyszer vége a hazugságok korának? Mert hazugság minden. Hazugság a kulturánk, hazugság a tudásunk, hazugság a szeretet, hazugság az imádságunk, csaik egy nem hazugság, a — gyűlölet. A szegény gyűlöli a gazdagot, a gazdag a nálánál előkelőbbet, a beteg gyűlöli az egészségest, a béna az épet. Gyűlöljük azt, aki más nyelven beszél és gyűlöljük azt, aki más istent imád. Mindenki gyűlöl valakit és senkisem szeret igazán, mást. Azaz mindenki szeret valaki/, — önmagát. Az önmagunk imádatában merül ki a szeretetünk. önmagunkon kezdődik a szeretet és önmagunkon végződik. Mindenki, még a leghitványabb is, önmagát képzeli a világ középpontjának. Amikor azt hisszük, hogy mást szeretünk, önmagunkat szeretjük benne, mert amint a szeretet nem talál viszonzásra, gyűlöletté válik. A szeretet krisztusi tana eltorzult. A gyűlölet papja mindenki, a szereteté senki, amikor nem önmagunkról, hanem .másokról van szó. S ebben az a keserű igazság, hogy nem — túlzás. Amikor oly szívesen hisszük el másokról a rosszat és semmiképpen sem a jót, amikor keresve keressük másokban a rosszat és kéjelgünk benne, ha azt .megtaláltuk vagy legalább megtaláltnak véljük, a gyűlölet nyilatkozik meg bennünk. Éppen csak hogy annyira nem mentünk vakmerőségünkben, hogy a gyűlöletnek külön ünnepet szenteljünk. De valójában a gyűlölet ünnepe minden egyes háború, amelyben egyik nemzet a másiknak a leigázására, a tönkretevésére, a megsemmisítésére tör. S hanyadiik ünnepnapját üljülk már a gyűlöletnek e most duló háborúban? Ellenségeink , egyetlenegy napig sem tudták szüneteltetni az ellenünk érzett gyűlölséget, holott bizonyos, hogy nem ezen az egy napon múlik a diadaluk. Amit száznál töbib napon át nem tudtak elérni, azt nem fogják elérni ezen az egy napon sem, mert a gyűlöletnél is van valami hatalmasabb s az a vaiami: az — igazság, melyen, nem vesznek erőt a poklok kapui sem. Hát csak hadd dörögjön az ágyú, csak hadd folyjon a vér patakokban a mai szent napon is, hasztalan minden hiu erőlködésük, a végleges diadalhoz egy Lépéssel sem fognak közelebb jutni ma sem. Ez az ádáz düh nem az ő erejük, de gyöngeségük bizonyítéka. S az ünneprontóknak ez a nagy gyöngesége nagy vigaszunk és nagy elégtételünk karácsony szent napján. Fájó érzéssel bár, de bizakodó reménynyel, a föltétlen győzelem biztos reményével üljük meg a betlehemi kisded ünnepnapját. Mert a háború ide-oda ingadozó kockája végül is a mi diadalunkkal fog véget vetni a minden idők legnagyobb és legvéresebb háborújának, amikor millió és millió harcosunk fogja diadalittasan velünk együtt kórusban zengeni: Békesség a földön a jóakaratú embereknek!