Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-18 / 326. szám

Szeged, 191.4. december 333. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Magyar-imádat Németországban. S A Neue Freie Presse hadi tudósi tója irja Gresz-LengyelországbcH: Visszatérvén az északi 'hadszinterekre, engedélyt kaptam, hogy Orosz-Lengyelor-szágból, ahol a német, osztrák és magyar -csapatok vállvetve küzdenek, körutat tehessék. Az oroszok eredeti haditerve az volt, hogy óriási túlerejükkel előbb megsemmisítik az osztrák-magyar kádsereget, azután pedig teljes erejükkel Németországra vetik magukat. Tervük az osztrákmagyar csapatök hősiességén hajótörést szenvedett. Az oroszok most már más tervet kíséreltek meg. (Lengyelország felé és •Szilézia irányába dobták óriási csapataikat, mire az osztrák-magyar hadvezetőség nyomban megiídelt erői uii csoportosításával és megakasztotta! az oroszok előnyomulásút, megtörte offenzív újukat. Igaz ugyan, hogy •csapataink kénytelenek voltak e miatt Prze-myslt ismét magára hagyni és bizonyos orosz erőket a Kárpátokba engedni. 'Mégis ezek az áldozatok 'meghozták .gyümölcseiket), mert nemcsak, 'hogy ''megállították az orosz túlerő hömpötygését, hanem mi az egész egész vonalon offenzívába léphettünk át es közös erővel meghódítottuk Lodzot. ahol az oroszok borzalmas 'veszteségeket szenvedtek. Ezt a csodálatos sikert csak egy mindenféleképpen kiváló együttműködés eredményezhette. Az összes mellék tekintetek elestek és a közös ellenséggel szemben, álló hadseregek egybeolvadtak a győzelem érdekében. Igazi „vállvetett" küzdélem volt ez a szó legtisztább érteimében. Cgy ködös reggelen érkeztem célom közeliébe. A vonat orosz földön haladt'már és egyik 'hatalmas csapattest a másik után vonni t fel mellettünk. Németek, majd osztrákok és magyarok tünedeztek fel éis az állomások nyüzsögtek a csukaszürke és zöldszünii egyenruháktól. A katonák egymás mellé helyezkednek el a vasúti kocsikban és hamar összebarátkoznak. Ezen a vonalon egész tucat színmagyar ezred helyezkedett el. Természetesen a félsősziléziai népifölkélő s a zombori baka között nem mondható folyékonynak a társalgás, de azért mindnyájan megértik egymást, ha másként nem megy a dolog. Kölcsönösön cigarettával, pipadohánnyal traktálják egymást és kezet fogván egymással, nevetve mondják: — Szervusz, Kamerád. Egy nagyobb állomáson magyar népfelkelő áll őrt a bejáratnál és a pályaudvaron karcsú magyar zsandárok cirkálnak. A néniét uniformisok úgyszólván eltűnnek itten a tok csukaszürke ruha között. A városka polgárai válogathatnak, hogy melyik tetszik lobban, nekik, a magyar huszár, a dragonyos, a magyar baka vagy az osztrák vadász^ — Hej, milyen csinos, jóképű legények a magyarok és milyen pompás gyerekek az osztrákok. — mondja egy öreg ur, aki a vasÚti kocsiban együtt ült velem. — Tudja olyan barátságosak, olyan vidámak, olvan izé . . . ntondja már. — Olyan fessék. — Igen, igein. Igaza van, olyan fessek. Ezen' az állomáson három magyar fiu száll be hozzánk. Fiatal, üde kölykök és az őrmesteri stráf vadonat újonnan ragyog a gallérjukon. Három napig Boroszlóban időztek, hogy bevásároljanak sok mindenfélét az ezredük számára. Egyik sem lehet idősebb buszonkét esztendősnél. Végtelen rokonszenvvel beszélnek arról, hogy töltötték Boroszlóban az elmúlt napokat. — Az emberek mindenfelé olyan kedvetok voltak, szívesen üdvözöltek s megkérdezték: Magák osztrákok? Mi azonban büszkén feleltük: Mi magyarok vagyunk! Es ép olyan kedvesek maradtak azontúl is. _ Fgétoen idegen emberek asztalukhoz és házukba hívtak, mindnyájan pezsgőt ittunk. — Együtt harcolnak a német csapatokkal? — kérdeztem tőliik. Bakáink Boroszlóban Egy német katonatiszt levele. — Természetesen. Tetszik tudni, vállt vállnak vetve, mint ahogyan a hadseregparancsokban (szokás mondani. Mellettünk, egészen hozzánk csatlakozva fekszik egy német regiment. Ha időnk van, meglátogatjuk egymást kölcsönösen és -meghívnak bennünket, mi pedig őket. De a mim-etek jobban szeretnek hozzánk jönni, mert mi kitűnően főzünk gulyást. Az öreg ur mellettem szelíden mosolygott, könnyes szeméivel megsimogatta a magyar legényeket és mikor a legközelebbi állomáson kiszállt, igy búcsúzott tőlünk: — Isten veletek fiuk. Nekem is van három ép olyan fiain, kettő nyugaton harcol, a harmadik pedig itt 'küzd a hazáért. Az egyik már elesett, de- a másik kettő él még. A Frankfurter Zeitung legutóbb érkezett számában egy német katonatiszt következő levelét olvassuk: — Az utóbbi időben ismételten alkalmam volt Budapesten megfordulni s az egész magyar népnek a hősies buzgólkodásban való egységességét szermélyesen (megcsodálni. A győzélemre való eltökélt akarattól nagy és kicsiny egyaránt át van Íratva és semmiféle vagyoni vagy véráldozattól nem riad vissza. Mily kitűnően verekednek a magyar ezredek s micsoda hőstettéket követnek el a hönvédcsdpatok! Hala istennek, ezeket a tényeket nálunk is jól ismerik. De nem általánosan ismert — s áll ez sajtónk nagy részére is — Magyarország helyzete a kettős monarchiában, aminek az a magyarázata, hogy sok lap mindig csak a német-osztrák csapatokról, a német-osztrák fegyver társakról stb. bestéi. Ez pedig megbocsáthatatlan háttérbe szorítása a mi derék szövetséges társainknak, ami természetesen nem szándékos ugyan, de ami azért ott mindenkinek zokon- esik. mint ahogy magyaroktól már ismételten hallottam. Erről végre is tudomást kellene venr gész német birodalomban, de ki vált ke, < a sajtónk vérébe kellene átmenni annax a tudatnak, hogy Magyarország teljes egész és egyenjogú fele a kettős monarchiának, ehhez képest tehát osztrák-magyar hadseregről kell beszélni s kivétel nélkül mindig ezt a megjelölést kell használni, valahányszor német és osztrák-magyar közös intézményről van szö. Az a mentegetőzés, hogy ez a megjelölés hosszú szót eredményez, egyszerűen- tarthatatlan. Ne múljon azon a néhány szótagon, mikor arról van szó, hogy a piros-fehér-zöld zászló alatt küzdő fegyvertársainknak külsőleg is megadjuk azt a tiszteletet, ami őket megilleti. F sorok közzétételét és terjesztését kérem. Visszavonulásunk Szerbiában. A szerb harctéri helyzetről beavatott helyről a következőket közlik: Legutóbbi offenzivánk Szerbiában október utolsó harmadában kezdődött és több mint hat héten át szakadatlanul, úgyszólván pihenő nélkül tartott. A teljesen elázott, nehezen járható agyagos utón ember és állat többé-kevésbé kimerült. A legénység ruházata i:s nehezen állt ellent a viszontagságos időjárásnak. Az élelem, főleg pedig a lőszer irtán szállítása nehézségekbe ütközött. Ez a pihenő nélküli előnyomulási vágy lehetett az, amely a bajt előidézte. A visszavonuló szerb sereg, amely csak a hátvédjét engedte harcba bocsátkozni a mi csapatainkkal, előre kijelölt helyeken A Délinagyaiország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. gyülekezett és megfelelő segitséget kapván emberben és hadianyagban egyaránt, napokon át pihenve és felkészülve várhatta a mi csapataink előnyámulását. Az ellenséges felek ilyenformán aránytalan erőviszonyok között kezdték meg a kiizdefmeket. Arangyelovác és Milánóvác előtt, valamint Válj evőt ól délre akadlak csapataink először erre az előre elkészített eltenállásra és az előnyomulástól fáradt seregünk nem volt képes azt a támadó erőt kifejteni, amely a szerbek túlerőben levő ellenállásának megtörésére szükséges lett volna. Ezt hivatalosan is jelentettek. Csapataink újból és újból megpróbálkoztak a megpihent és tulerős ellenséggel szemben és utoisó erejüket megfeszítve mentek küzdelembe. Azonban az erők aránytalansága éreztette hatását. A mieink a végén kénytelenek voltak visszavonulni. Hangsúlyozni kell, hogy viszszavonulni voltak csak kénytelenek. Visszavonulásukat azonban a pihentebb szerb sereg követte és ezért nem volt tanácsos csapatainkat az ellenség közelében ellentállásra képes védelmi vonalon csoportosítani. SZERB MAGYARÁZAT. Róma, december 17. Az utolsó négy nap folyamán Nishen kiadott hivatalos jelentésekből megállapítható, hogy az osztrák-magyar hadsereg visszavonulása meglepő volt. A szerb jelentésekből az eseményeknek következő képét állíthatjuk össze: Az osztrák-magyar hadsereg december harmadikán ért el arra a helyre, ahol a szerbek fel akarták venni a mérkőzést. Itt helyezkedett el-a szerb haderő zöme, inig a jobbés a balszárny igen hosszú, körülbelül száz kilométeres vonalban fejlődött ki. Bár a szerbek szándékosan és tudatosan választották ki ezt a területet a harc szinteréül, fegyvereik győzelmében nem voltak biztosak. A december harmadikán megáldott harc nagy hevessegge' folyt négy napon át és ez idő alatt a szerbeknek igen nagy veszteségeik voltak. December 6-án a szerib hadsereg balszárnya Usfeénél éjjeli xtánwdásH intézett, amelynek azonban a szerbek nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak. Ez alkalommal az Usicénél álló osztrák-magyar csapatok visszafelé vonultak. A szerbek nem tulajdonitottak nagyobb jelentőséget, mert az ily mozdulatok a részlet-harcokban, egy igen hosszai csatavonal egyik-másik pontján- gyakran megesnek. Reggel azonban, amikor kivilágosodott, a szerbek azt látták, hogy az osztrák-magyar hadsereg egész vonala visszavonulóban van. A visszavonulás oly észrevétlenül történt, hogy az osztrák-magyar hadsereg már jelentékeny távolságban volt, mikor a szerbek ellentámadásba léptek. A szerbek ennek tulajdonítják, hogy visszavonulás megkezdése után csak két helyen jutottak érintkezésibe az osztrák-magyar csápotokkal: Valjevómíl december 8-iíkán és Usicénál december 9-ikén, ahol az Osztrák-magyar csapatok visszafordultak cs ujabb támadásba léptek a szerbekke! szemben. Az itt leirt Harctéri eseményeknél a szerbekre nézve véresebbek voltak azok a harcok, amelyeket a másik osztrá'k-magyar sereggel Szerbia északi határának közelében vivtak. A másik vonal általános visszavonulása következtében azonban ez a seregünk is más pozícióba helyezkedett el. Tengeri csata a svéd szigetek körül. Stockholm, december 17. A Dagens Nyhether közli, hogy közvetlenül a délkeleti svéd szigetvilág közelében tengeri csata volt. Ciántól délre is hallották az ágyú dörgését. A csata körülbelül 10—12 percen át tartott. Egyik ágyúlövés a másik után következett. fyto S.v- 5- .' 4