Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-17 / 325. szám

Szeged, 191.4. december 17. DÉLMAGYARORSZÁG 7 a győzelem utá Irta: Aage Madelung Homonna, december végén. Seregeink az éjszaka folyamán behatoltak Homonnára és mire a nap felkelt, a város már birtokunkban volt . . . Autónkkal a kötpzőhelyen állottuník meg, mert Barkónál tovább nem volt szabad mennünk. Andrássy Sándor gróf 'is ideérkezett nagy automobilján, hogy megnézze, meg van-e még nagyszerű ka stélya. Azonban őt is ép ugy feltartóztatták a csendőrök, miként a többi civileket, miként a cigányokat, akik busán néznek Homonna felé s miként minket. Korán indultunk el, ihogy az elsők 'legyünk, akik az újonnan visszahódított várost üdvözölünk. A téli nap lassan emelkedik a vidék fölé és végigtekint a csatatéren. A messzi hegyek közül idemorajlik az ágyuk dörgése. Az oroszok már messze futnak, valahol Szinnán tul Vannak már. Lábaik nyomán füstölögnek felpérzselt házak, nyöszörögnek ásszonyo'k és leányok, Homonna romban levő házai közül még most is szálldogál égnek a füst. A szibériai kozákok dz égő magyar házak lángjánál melegedtek és ott öntötték feneketlen torkukba a zamatos magyar bort. Láttam Barkón ilyen szibériai vadászokat. Nagy bozontos süveg van a fejükön. Erős szikár alakok, akiken nem látszik meg, hogy egy hadjáratot már végigküzdöttek és hogy olyan nagy távolságból jöttek ide. Siirü sorokban mennek. Valami nyomasztó érzés honol rajtuk, mint bármely fegyverétől megfosztott és elfogott katonán. Az egyik jókora darab kenyeret tart a kezében és rágódik rajta. Kérdezem, hogy honnan szerezte a kenyeret: — Ez a mi saját kenyerünk, — feleli, — komiszkenyér, amilyet az orosz katonáik számára sütnek. Kezembe veszem, megnézem és megszagolom az orosz katonakenyeret. Durva lisztből készült, de illata jó és a katona kinézéséből ítélve: valószínűleg tápláló is. A fogolyh'anszport elhalad mellettem. Legutoljára •tégy orosz katona halad, akik rudakon egy gyermekkocsi kosarát hozzák. A kosárban eKy orosz katona hullája fekszik. Ugy van ^gyömöszölve. Sem kötést, sem sebet nem 'átok a halotton. Kérdezem a halottvivőket : — Miben halt meg bajtársatok? — Nem halott ez, uram, csak részeg. A válasz után a legnagyobb lelki nyugatommal mennek tovább és viszik a holtrészeget, aki bízvást lehetne halott is. mert nem tud magáról semmit. Nevetni való dolog. A gazember legalább száz botütést érdemelne,feikor kijózanodik. Azonban nem 'kell bánta!'> 'mégsem, mert akkor még tényleg elhiszi, fegy nálunk az orosz foglyokat kínozzák és bántalmazzák. Több fogolytól halottam, hogy orosz tisztek még a háború elején és azfea folyton azzal rémitgették katonáikat, hogy bálunk a 'foglyokkal a legkegyetlenebbül 'bániak. . Amint állok, egyszerre azt vélem hallaJfe hogy a vasúti síneken* vonat közeledik fetéfe. Hátranézek és a síneken olyan szörnyálét látok mozogni, amilyen ezrével népesitfette be az özönvíz előtti korban a világot. De *? a gondolat csak egy pillanat századrészéig P csak bennem. Hamarosan látorn és tisztában vagyok vele, hogy a páncélvonat az, a rbély felém közeledik. Ez-a mai idők tüzet ráádó sárkánya. Lassan és kémlelve halad a tét végtelen acélsínen. Mindössze három ko°hból áll. A mozdony a 'középen vau. Az jteszből a páncélon kivffl nem látszik semmi. ( ott a páncélon nyílásokat látok, melyeken [. a vnsszörny tüzes golyókat szór arra, aki ^'fenségesen közeledik feléje A páncélvonat ^foben állott meg a kötözőhellyel. Mit akar Á Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. he*..itt *ez a szörny? Tegnap-tegnapelőtt nem állottam volna ilyen nyugodtan a páncélvonat mellett, mert akkor golyókkal permetezte végig a tájat maga körül. Egyszerre csak megnyílik az első kocsi páncélajtaja és kilép rajta egy férfi, utána a második, aztán a harmadik. Az első kettő tiszt, a harmadik gépész. A tisztek félé megyek és köszönök. Fakók és halványak. Kérdeznek: — Itt van a parancsnokság? Megadom a választ, hogy nincs itt, mert itt csak a kötözőhely van. A parancsnokság sokkalta előbbre van. Hallgattunk és szivaroztunk. Aztán azt kérdeztem a kapitánytól: — Mondja, kapitány ur, hogyan volt lehetséges, hogy tegnapelőtt a páncélos vonat egyik tisztje megsebesült? Megmagyarázza: — Látja ott azt a kalapszerii nyilast a kocsi tetején? Azon át kémleltem az ellenséget és ép azon* voltam, hogy a nyilast bezárjam, mikor a liszt kért, engedjem öt is kinézni. Alighogy kidugta a fejét, jött egv orosz golyó és orra fölött a fejébe hatolt. Á lövés tönkre tette a tisztnek mindkét szemét. Azután* megint elhallgat a kapitány és sűrűn fújja maga köré szivarjából a füstkarikákat, majd ismét megszólal: — Az oroszok revolverágy ulait hoztuk magukkal páncélvonat jáink ellen. Szerencsére a páncél kibírja a golyókat. De a fejet a nyilason át kidugni nagyon veszedelmes dolog. Van szerencsém! . . . Előre! A kapitány beugrik a páncélkocsiba, a másik kettő utána. A láthatatlan mozdony páncélhasából két gőzsugár lóvét ki és a vonat lassan megy .tovább, előre. Nemsokára ismét üres mellettem 'a sinpár. Barkóban egészen otthonos vagyok, A tót parasztokat, akik szabad idejükben az utcákon ácsorognak és a katonákat nézik, a gyerekeket, akik üres konzervdobozokkal és gránáthüvelyekkel játszanak, jövő-menő orvosokat, zsandárokat mind ismerem már. A katonák mind sürögnek-íorognak. Tesznek-vesznek. Foglalkozásuk közben nevetgélnek, beszélgetnek, dohányoznák. Valamennyien kedélyesek és ugy tesznek, mintha mind egy nagy családnak volnának tagjai. Ugyanilyen hangulatban mennek a csatába, elesnek ott, megsebesülnek vagy pedig sértetlenül férnek ismét vissza. Egyik igy, másik ugy. A hálái és a sebesülés már elvesztette 'minden érdekességét, minden rendkivüliségét. Mindkettőt ugy tekintik, hogy foglalkozásukkal jár és — elmaradhatatlan, A kötözőhelyen* a sebesültek semmi feltűnést nem keltenek. Sántikálva, bicegve jönnek vagy pedig hozzák őket. Valamennyit sorban megvizsgálják, bekötözik és aztán* tovább szállítják. Ez egészen magától értetődik és mindenki tisztában van vele, hogy a kötözőhely azért van, hogy sebesülteket kötözzenek ott be. Igy teremt és támaszt a háború uj érzéseket, igy tereli az embereket uj irányok felé, amelyek talán közelebb vannak az élet eredetéhez, ahogyan azt a békesség emberei esetleg gondolták volna. iNem felelek meg a kérdésre, Ihogy jobban van-e ez igy? Beérem a ténnyel és hallgatok, figyelek. ... A kötözőhely mögöttünk maradt. Homonna felé robog gépkocsink. Ezt az utat is ugy ismerem, mint hogyha iskolás gyermek koromba sokat jártam volna errefelé. Ez az ut. melyen már egyszer végighaladtam, minden fájával, minden bokrával és kilométerkövével* önkéntelenül is bevésődött emlékezetembe. Az ut mentén most .sürün hever a lódög. Homonna előtt, egy dombon baloldalt, egv kis kápolna áll. A kápolnához'felfelé vezető utat két felöl vörös téglából emelt oszlopok szegélyezik. Minden* oszlopon szentkép van. Az ut alján pedig az oroszok üres lövész árkai ásítoznak. Ez volt az oroszok utolsó menedéke. Itt fejtették ki végső erőfeszítésüket. Itt tört meg végleg az oroszok erőlködése. Itt játszódtak le a bomonuai csata utolsó jelenetei, mielőtt az oroszok vad futásukat megkezdték. Beérkeztünk 'Homonnára . . . Üdvözlégy, te szép, .megváltott, drága magyar város! 0tvenezerraé9 több a szerb Pécsi tudósítónk jelenti: Tegnap ismét nagyobb szerb fogolyszálliímány ment át a pécsi vasúti állomáson. Az egyik szállítmány, melyet az előző napon jeleztek, jelentékeny késedelemmel, délelőtt 11 órakor érkezett Pécsre. Ebben a végtelen hosszú vonatban 1500 emberből álló legénységet és 15 tisztet hoztak. Szánalmat és borzalmat keltő látvány az ilyen vonat. Az ajtó- és ablakok nyilasán át kikandikáló alakok Dante poklának meggyötört embereire emlékeztetnek, ak'.k már átszenvedték az alvilág minden kínjait. Sápadt, sovány, kiéhezett, szőrös vadállatok piszokban, rongyban valamennyien. Egyiknek-másiknak egy-egy cső nyers, száraz kukorica vpn a kezében, erről morzsolgatja a szemeket és eszi, mintha nem is ember, hanem sertés volna. Reguláris csapatok katonái vegyesen komitácsikkal henteregnék .a vasúti lószállitó kocsik padlózatán s az ajtóknál szuronyos fegyverrel magyar népifölkelők teljesítették az őrségi szolgálatot. Ez a fogolyvonat öt percig állt a pécsi állomáson s mindjárt folytatta útját a fogolytábor felé. A .második fogolyvonat az esti órákban érkezett Pécsre. Ebben is ezerötszáz s egynéhány fogoly volt. Jellemző, hogy mily nagy számmal utaztak már át városunkon szerb foglyok. Október tizenkilencedikétől u mai napig 152 szerb tisztet ós huszonötezerhatvunkilenc legénységi állományú szerb foglyot szállítottak át a pécsi Vasúti állomáson. Ez .magában véve tekintélyes szám s ebez még hozzá kell vetni azok számát is, akiket október tizenkilencedike előtt vittek át. A szerb foglyok száma jóval meghaladja az ötvenezret. Szabadkáról jelentik még: Tegnap és ma 3200 szerb foglyot szállítottak Szabadkán keresztül. ffaaaaabbbbbbabaaasaaabbabhbbbaasaabbbaaabbacbsaaa»a Mennyit jegyzett a magyar vidék. 257 millió hadikölcsön 1800 vidéki intézet utján. (Saját tudósítónktól.) Köztudomásu dolog, hogy a hadikölcsön jegyzése körüli buzgalomban, kevés kivétellel, igen tiszteletreméltó szerpük volt hazafias vidéki intézeteinknek, amelyek helyzetük nehézsége ellenére a mozgalom rendelkezésére állottak. A jegyzésben 1800 vidéki intézet vett részt és ,257.038,750 koronával gyarapította a milliárdos kölcsön, eredményét. A vidéki intézetek megmutatták ezzel, hogy igen értékes részét teszik a magyar közgazdasági életnek s mélfánylást érdemel az a kérésük, mely a túlságos betételvonással szemben a pénzügyminisztérium kisegítő intézkedését várja. A kölcsönjegyzés a vidéki intézetek mostani betétállományának 9.5 százalékát vonta el átlag, belyenkint azonban jóval az átlagon felül. 'A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége a vidéki intézetek kö-lcsönmozgalmáról érdekes statisztikát ikészitett. E szerint: )Al>aujtor.niamegy.ébe.n három pénzinlakozzunk az ingyentejre!