Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-17 / 325. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN cgésséwo, K24*—• félévre . . Ki2>steggredém K 8-— egyhónapi* K tELÓFIZETÉSl ÁR VIDÉKEN sgészévre . K28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonsz Arii 81. Egy szára árs !• BIMr. Szeged, 1914. HL évfolyam 325. szám. Csütörtök, december 17. s 8 • b b a • • • • a • a • » • • s a a a s i a .1 •i legátárori LEGÚJABB. Berlinből jelentik: A Nationalzeltung Belgrád kiürítéséről a következőket irja: Az osztrák-magyar hadvezetőségnek valószínűleg nehezére esett ez az elhatározás, de hogy mégis rászánta magát, ez azt bizonyítja, hogy ott politikai és prestige okokat teljesen félretesznek és kizárólag katonai szempontok lehetnek irányadók. Szerbia nagyon nehéz harcterület. Az erdős, vad, széttagolt ország, amely Svájchoz hasonlítható, olyan terület, ahol minden lépést csaik hihetetlen erőfeszítések árán lehet megszerezni. Ehez járul még, hogy a szerbek kitűnő katonák és rendkívül szívós, bátor ellenfelek, akik most kétségbeesetten harcolnak. Szakértő körök soha sem ringatták magukat abban az illúzióban, hogy a szerbekkel könnyű dolgunk lesz. Csak stratégiai ügyesség és a csapatok gyors mozdulata teheti lehetővé, hogy végleges sikert érjünk el. Szófiából jelentik: A Volja mai száma tüzetesen méltatja a szerb sajtóiroda legújabb jelentéseit. Kifejti, hogy a jelentések nyilvánvaló túlzásai Szófiában figyelmet keltettek ugyan, mert a szerhiai események közvetlenül érdeklik a bolgár közvéleményt, de azért a szerb sikerek mégis csak másodrendű jelentőségűek. Nem terelhetik ei a figyelmet a távolabbi, de sokkal fontosabb, északi harctér nagy eseményeiről. Szerbia helyzete ma épp olyan válságos, amilyen azelőtt volt. Az európai háboru mai fázisa a bolgár lap szerint olyan, hogy a nagy kalkulációban nem számit, vájjon Szerbia végzete három-négy héttel később teljesedik-e be? Ha Szerbiát a mostani pillanatnyi siker elbizakodottá tenné, ha a szerbek csakugyan semmit sem felejtettek el semmit sem tanultak, ez az ö bajuk lesz. Bulgária mindenesetre érvényesíteni tudja majd a jogait. A Dnevnik jelenti, hogy az osztrák-magyar csapatok által elfogott szerb katonák közül ezerkétszáz macedón bolgárt szabadon bocsájtottak. Kopenhágából jelentik: A dán kormány tudvalevőleg tiltakozott az angol kormánynál a semleges Észak-tengeri kereskedelmi forgalom elzárása ellen. Az angol kormány most a tiltakozásra elutasító választ adott. A Corrlere della Sera katonai munkatársa foglalkozva a nyugati harctéri helyzettel, arra a megállapodásra jutott, hogy ott tél előtt nem lesz döntés. Egyrészt, mert ez a németeknek nem szükséges érdeke, másrészt pedig a szövetségeseknek nincs meg a kellő erejük, hogy a döntést provokálják. A keleti harctéren az orosz seregben erősen észrevenni a krízist. A csapatok már nem teljesek és hiányzik belőlük a mozgás biztonsága. A legutóbbi nagy veszteségek az orosz sorokat igen megritkították és különösen igen nagy a muníció- és tiszthiány. A török háború ezenkívül a Lengyelországban szükségeit csapatokat elvonta és igy a numerikus fölénye az orosz csapatóknak megszűnt. Megállapítható, hogy jelenleg az osztrák-magyar-német csapatok helyzete sokkal kedvezőbb, mint az orosz seregé. „Galíciában és Déllengyelországban üldözzük az ellenségei." Hőfer vezérőrnagy legújabb jelentéséből idézzük ezt a mondatot. A vezérkari főnök helyettesének közlése .óriási jelentőségű. Kiterjed az egész frontra a közölhető meghatározás, tehát döntő jelentőségű s egyben befejezett dolgokról szól. S ha figyelembe vesszük azokat az eredményeket, a melyeket közvetlen kapcsolatban a németek végeztek, akkor bontakozik ki előttünk igazán, hogy az orosszal szemben valóban döntő harcokat vívtunk meg — döntő eredménnyel. (A miniszterelnöki sajtóosztály jelentése.) Galíciából és Dél-Lengyelországból visszavonuló ellenséget az egész arcvonalon üldözzük. Liskónál, Krosnónál, Jaslónál és a Bíala völgyében nagyobb orosz erök ellenállást fejtettek ki. A Dunajec völgyében csapataink harcolva Zakliczynig nyomultak előre. Bochniát is megint elfoglaltuk. DélLengyelországban ellenséges hátvédek rövid harc után visszavonulni kényszerültek a szövetségesek elől. A Kárpátokban az oroszok a Latorca völgyében még nem tettek le az előrenyomulásról. A nadvornai bystryca felső völgyében az ellenségnek egy támadását visszavertük. A przemysli helyőrség ujabb nagy kirohanást tett, mely alkalommal a magyar honvédek kitüntették magukat egy drótsövényakadályokkal ellátott támaszpontnak rohammal történt elfoglalásával. Miként rendesen, ezúttal is foglyokkal és zsákmányolt géppuskákkal tértek vissza a várba. Hőfer vezérőrnagy, .a vezérkari főnök helyettese. A hivatalos jelentés szerint tehát az egész orosz haderőt visszavonulásra kényszeritettük, még pedig nemcsak Dél-Lengyelországban, hanem Galíciában is. A Hőfer-jelenté's szórói-szóra azt mondja, hogy „az ellenséget az egész vonalon üldözzük". Ez az első eset, amidőn az egész arcvonalról van szó, amikor tehát részletsiikerek egész láncolata előzte meg az ös'szeredményt. A világháború sorsa ezekben a hetekben kizárólag az orosszal való küzdelmen van. Ha az orosz haderőket sikerül döntő eredményekkel alul hagyni, az esetben eldőlt a világháború — nemcsak az orosz háboru, hanem a nyugati is, sőt még a szerbrnontenegrói is. A szerbiai eseményeket tehát nem szabad különállóan és felületesen bírálni, mert hisz egész haderőnk most hetek óta a döntő csatát vívja az orosszal szemben, még pedig dicsőséges eredményekkel. HINDENBURG A SZÉKELY KATONÁKRÓL. A Zeit egy osztrák katona tábori levelezőlapját közli, amely ugyancsak hízelgő a székely katonákra nézve. „Németországon keresztül mentünk mi — irja benne — osztrák, magyar és német katonák — Oroszországba. Minden lépést vérrel kellett kiküzdeni, mert onnan, ahol az oroszok beásták magukat, csakis szuronnyal lehetett őket kiverni. A támadók hősiesek voltak, de a székelyek valósággal vakmeröek voltak és ugy rohantak az ellenségre, mintha ez csak szórakozás volna nekik. Azt beszélik, hogy Hindenburg tábornagy végignézte ezeknek a barna arcú legényeknek egy rohamát és örömmel ezeket mondta: — Eddig az ellenség csak a vörös ördögöktől rettegett, most pedig legnagyobb rémületére megismerkedik a „barna ördögök"-kel is. OLASZORSZÁG ÉRDEKEI HOZZÁNK FŰZŐDNEK. Róma, decembei\ 16. A számottevő sajtó rokonszenvesen foglalkozik Barzelotti tanárnak, az olasz szenátus neves tagjának beszédével, amelyet a lapok kivétel nélkül teljes szövegében közölnek. Ez volt eddig az olasz parlamentben a legmélegebb megnyilatkozás a hármas-szövetség mellett s különösen meggyőző erővel hatott Barzeloítinak az a fejtegetése, amelyben minden fentartás nélkül azt hangoztatta, hogy Olaszország a legjobban és legbiztosabban megoltalmazza érdekeit és igényeit a Földközi-tengeren, ka szorosan ra gaszkodik a hármas-szövetséghez.