Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-16 / 324. szám

"Szeged, 1914. december 16. DÉLMAG Y A R ORSZÁG 3 A francia sárga könyv. rezét' A december 22-ikére összehívott francia kamarák elé egy diplomáciai okiratgyüjte­mény: a háború sárga könyve kerül. Ebben a gyűjteményben a francia kormány azon /fá­radozik, hogy a háborúért való felelős'séget a népképviselettel, a semleges államokkal és Európával szemben a szövetségesekről, elhá­rítsa és Németország nyakába varrja. Az ok­iratgyüjternény élén Avertissements cím alatt a Németország elleni vádaskodások egész so­ra áll. A francia berlini nagykövetnek „'intő ki­áltásai" az uj ihaderőtörvény behozatala óta hangzottak. Ez a törvény 1913-ban a német haderő tekintélyes növelését eredményezte s amely „neim ,a birodalmat közvetlenül fenye­gető veszély kényszere alatt hozatott, hanem ellenkezőleg, az 1912-iki törvény (fatális kö­vetkezményeként jelentkezik" . . . „'Hogy ezt a hadsereg-megerősitést igazolják, Berlinben, a szláv veszedelmet hozták fel ürügyül, a mellyel szemben a közvélemény teljesen kö­zömbös volt, de az entíhusiasmust a Francia­ország elleni harcok emlékünnepével költöt­ték föl és Poroszországban lelkesedéssel ün­nepelték meg a Parisba való első bevonu­lást." A nagykövet jelentése azután egy titkos német ügydarabról beszél, egy 1913. március havából való (hivatalos jelentésről, amelyből mintegy bebizonyitottnak látja, hogy 'Német­ország előkészíti a (háborút, „anélkül, hogy az ellenfelek figyelmét és bizalmatlanságát föl­keltené, miközben azonban ugy intézte a dol­gokat, hogy a német nemzet ,harc,t elszerelés ek su'lya és a folytonosan feszült politikai hely­zet következtében a háborút felszabadaulás­nak tekintse . . ." Ebben a titkos aktában, amelyet a fran­cia had ii gym i nisz téri imi állítólag „biztos for­rásból" kapott, azon eszközökről elmélked­nek, nmelyek által Egyiptom, Tunisz, Marok­kő, Algir fel lázitható és elvvé lett, hogy a kfs államok is Németország kombattánsai legye­nek vagy leigázandók. Különösen Belgiumiét és Hollandiára voltak tekintettel, sőt ezeket az országokat egyenesen meg is nevezi. Vé­gül előrelátja ez a német okmány, „hogy rö­vid lejáratú ultimátum intézendő, melyet rög­tön az inváziónak kelil követnie". „Ez az ulti­mátum lehetővé tenné, hogv akciónk a nép­jog szempontjából igazolva legyen." cél, azaz a német világuralom megalapításának el­érésére — mondja a francia minisztérium — szükséges volt elegendő seregtömegek egye­sítése. Ez okból kellett a hadseregre,form­prcgramot 1914. nyara előtt keresztülvinni, a melynek első eredményeül a németeknek em­lékezetükbe kellett (hozni, ihogy Bourgogne grófság és Lotharingiának egy szép része még a franciák kezén van és hogy a német test­vérek ezrei nyögnek a balti tartományokban orosz iga alatt." 1913-ban a hangulat harcias volt Német­országban. Hivatkozik a francia követ, Cam­bon, a német vezérkar főnökének, Moitkenak ilyirányu nyilatkozataira. November havában a francia követ jelenti, hogy Franciaország ellen a hangulat növekvőben van és hogy a császár megszűnt a béke hívének lenni. A francia követ tudomást szerzett arról, hogy ugyanezt a benyomást szerezte a belga király is egy megbeszélésen, mely Moltke jelenlété­ben folyt le. Az Avertissements-okban hivat­kozás történik a német császár azon kijelen­tésére is: „Szárazon kell tartanunk a puska­Port!" Abban a pillanatban, amikor a császár megengedte, hogy a hadsereg köreinek türel­metlensége uralomra jusson, a katonai párt szervezkedett és befolyást nyert a tömegek­re, amelyek ösztönszerűleg békeszeretök, de felizgathatván, egy emberként támad föl. Ily hangulatban következett be a szerajevói ese­mény, amelv Ausztria-Magyarországnak Szerbiához intézett jegyzékét1 vonta maga l'tán . . . Magát az okiratgyüjteményt Dumaine­nek, a bécsi francia követnek 1914. julius. 2­ról kelt jelentése vezeti be: „A sarajevói bűntett katonai köröbkeu és mindazoknál, akik nem tudják elviselni, Ihogy Szerbia a Balkánon azt az állást elfog­lalja, melyet 'kivívott magának, élénk moz­golódást keltett. A merénylet eredetének a vizsgálata, amelyet Belgrádban oly feltételek alatt fognak követelni, amely ne,m egyeztet­hető össze ezen ország méltóságával, vissza­utasítás esetén katonai eljárásra adhat ürü­gyet." iJúlius 6-án Páléologue követ jelenti VI­vianínak, lwgy Smmiov figyelmeztette az osztrák ügyvivőt azon imitációkra, amelyi­ket az osztrák sajtó Szerbia elleni támadásai­val Oroszországban előidéz. Czernin gróf azon megjegyzésére, hogy az osztrákmagyar kormány arra kényszerülhet, hegy a saraje­vói merénylet okozóit szerb földön keresse, Sasianov élesen azt válaszolta: „Egy ország sem szenvedett annyit oly merényletek alatt, mint Oroszország, amelyeket idegen földön készítettek elő és még sem követelt idegen államok ellen olyan rendszabályokat, mint az önök tijsúgjad (Szerbia ellen. Ne angazsálja magát túlságosan ezen az utón!" (A köztársaság budapesti konzula d'Ap­chier Le Maugin Tisza István grófnak egy interpellációra adott válaszáról azt jelenti, hogy ő ugy veszi észre, hogy a kormány m in­dent elkövet a közvélemény lecsillapítására. A hivatalos lapok nyugodtabbak, de mérsék­letük nem talál visszhangra, az emberek hisz­nek a háborúban és félnek tőle. 'A közvéle­mény nem osztozkodik az optimizmusban. Abban a hisaemhen vannak, hogy Francia­ország dezorganizált állapotban van és kép­telen a maga megvédésére. Oroszországot illetően abban a hitben élnek, hogy mcst, ép oly /kevéssé fog megmozdulni, mint az an­nexiós krízis idején. Dumáimé idézi a Neue Freie Pressét, amely megtámadja Tiszát második beszéd­jének a mérsékeltsége miatt. (Megemlékezik a sárga könyv azokról a. tárgyalásokról, amelyeket a londoni német nagykövet Lichnowsky herceg Ed,várd Grey­vel folytatott. Ezekből kitűnik, hogy Anglia, az Izvolsky által évek óta előkészített hábo­rúban való részvételre el volt szánva, bár Grey bizt osit ott,a a nagykövetet, hogy ©meny­nyiben 'Németország a. konfliktustól távol tartja magét, Anglia beavatkozásáról szó sem lehet. /Anglia párisi nagykövete Francis Bertde jelenti Greynak, hogy Poincaré szerint — ez junius 30-án, tehát két nappal a mozgó­sítás előtt volt — a béke fentartása Angliá­tól függ. Ha az angol kormány kijelenti, hogy egy francia-német konfliktus esetén Franciaország mellé áll, akkor nem lesz há­ború, mert Németország ez esetben rögtön megváltoztatja magatartását. Kiilf,ejtettem — jelenti Bertie — mily ne­héz ,az angol kormánynak ilyen nyilatkoza­tot tenni, de Poincaré kijelentette, hogy ez a béke érdekében szükséges. Erre (Anglia aug. 2-ikán kijelentette, hogy ügye Franciaorszá­géval közös. iA sárga könyv nagy része Németország azon kísérleteivel foglalkozik, amelyekkel a francia kormány állítása szerint Angliát és Franciaországot Oroszországtól akarta tántorítani és igy az ententeba éket verni. A berlini francia, követ jelentést tett Jer­gow német külügyi államtitkárral való tár­gyalásairól. Jagow kijelentette, hogy Német­ország nem avatkozik bele az csztvák-nm­gyar-szsrb konfliktusba és mindenképpen rajta van, hogy egy esztrák-inagyar-orosz konfliktus elkerülhető legyen. Hangsúlyozta azonban, hogy ha ez nem sikerül, Németor­szágnak Ausztria-Magyarországgal szemben fennálló kötelezettségeinek ,mindenképpen eleget kell tennie. Amikor megkérdeztem tőle, Németország a hiá,borút akarja-e, protestált ellene és, kije­lentette, hogy Németország szívesen együtt­működik Franciaországgal és Angliával, de valami formulát kell találni. Megjegyezte, hogy Bécs és Pétervár között is folynak tár­gyalások. Csaknem ugyanazon időben működött Schoen német nagykövet is Parisban a béke érdekében. Schoen- kijelentette, Bienvenu­Martinnek, hogy Oroszország elhatározásai­tól függ a háborúnak az elkerülése. Németország váltig hangoztatta Francia­országgal való békés szolidaritásának az ér­zelmeit, de mikor Berthelot megkérdezte Schoen úrtól: „Teliát ön biztosit bennünket arról, hogy Ausztria-Magyarország elfogad­ja a ,szerb jegyzéket és kapható lesz a hatal­makkal való megbeszélésekre?" ez meglepett­nek látszott és visszautasító arckifejezést öl­tött. Erre Berthelot kijelentette, lmgy Nó­anetoírszág magatartása/ nem magyarázható másként, mint hogy háborút akar. Schoen új­ból hangsúlyozta Németország békés szándé­kait és hogy Ausztria nem engesztelhetetlen, hogy egy barátságos szó Péter,várói, az en­tente-hatalmak békülékeny nyilatkozatai szí­vesen fogadtatnának. Isvolsky ezekről a tárgyalásokról rögtön értesült és aniegsiirgönyölzte Pétervárra: A német nagykövet kísérleteinek nyilvánvaló­an az ,a céljuk, hogy Oroszországot és Fran­ciaországot összeveszítse, e két államot kom­premit,tál ja, végül háború esetére a felelőssé­get elhárítsa Némteorsz,ágról, mely megtett minden erőfeszítést a béke fentartása érde­kében. Az egész sárga könyvből egyébként ki­tetszik, hogy ,az entente-hatalmak hangolva voltak a 'háborúra és, a német követ őszinte fáradozásait közönséges csapdának tekintet­ték. Schoen jóakaratú szavait nem akarták meghallani és rosszakaratú értelmet tulaj­donitottak neki. Ezen bizalmatlanság alatt véreznek most Európa népei. A Times a helyzetről. A Times irja: Az a nézet, 'hogy a had­müveleteket Lengyelországban vad és kiet­len területen folytatják, a legtávolabb áll minden igazságtól. Lengyelország sokkal sű­rűbben lakott föld, mint Oroszország bárme­lyik más része és minden város, mely a táv­iratokban szerepel, nagy ipari központ, Plock cukoriparáról hires, Kalis, amelyen, óriási né­met csapattestek vonultak át, híres csipke- és himzési, iparáról, minden kis városkának az ütközet színhelyén malma, textilüzeme van. Lengyelország ércbányái gazdagok és szene igen jó minőségű. Nem kell Sziléziaiba menni, hogy gyárakat találjunk, vagy telepekét, a melyekben már német kéz is dolgozik. Lodz lakosságának egyharmada német, nemrég be­vándorolt családok. Ha Oroszország a német támadástól (megtisztíthatta volna Lengyelor­szágot, bizonyosak vagyunk benne, hogy ezt meg is tette volna. Az entente szövetségesei­nek végcélja csak egv lehet és örökké erre kell gondolni: hogy német területre 'behatol­junk. Minél gyorsabban tudjuk elérni ezt a célt, a háború annál hamarabb véget ér. Az az állit ás. hogy az entente szövetségesei straté­giai célokból engedték saját területükre az el­lenséget, a tényeknek ferde beállítása. Nincs kormány, amely kényszer nélkül megenged­né azt, hogy országa területét pusztítsák, vá­rosait tönkretegyék és elnéptelenítsék, iparát szétzúzzák. Németország erőszakolta ki ezt a háborút, fel is készült rá és az entdnte ha­talmainak most le kell varrni ebből a követ­kezményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents