Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-15 / 323. szám

rrrf.er 15. t'Őnyi franciák­azt a meg­sság most ed-ve miaí­>b mint fe­liig Angik pen védet­szádok Daily Mail ádok újból ellen. ger egyik z öböl déli Edinburgh. ÁZÁSA, lek a nya­tak a job dók szerint -én este U iy a neme­mkerque-ct. fél kilómé­SARC. is városára német had­zállva itart­ság — mint a németek net katonák •egymást, ihogy .a Unó' gtalánul el­K A NÉP­Igy londoú lök is meg' is mondott­ávetségeseií sen íogj'á elismeréssé k s legén}" /e iránt. A;: iződés, hogv igo-s. comSoH­stoekbolú . ho-gv a lú" áttörték a1 at körökbe" állást, ame) a Kárpáfe va. áttörté' eshetőség Ú >z seregeké dkét oldalé ágban küzd latnak érif ek követkef sak egy in0' 7 legrövidé rak a fronté múlása var 1 történhet],, íyei tehát 10 teremteti0 n-e tek a h-eb offenzíva E, rböl az kövU ikő ellen >n[', imdani. A11? fenziva teű , •ult. a MtC Szeged, 1914. december 15. DÉ-LM AGYA RORSZAG 3. Harctéri levél Hugó v. Hofmansthalhoz. Bécs, december 13. Cea;k a mostani idők azok, amikor lehet­séges, hog5r egyesek magánleveleit átadjuk a nyilvánosságnak, mert ezek a nyilvános­ság számára most jelentőséggel bornak. Most egyeseknek a tűzvonalból vagy -ve­ság'ból magánszemélyekhez intézett levelei közkincsekké válnak, sőt .szellemi és kedély­világunikra nézve mindenünk. Igy vállalha­tom újból a felelősséget, hogy költőnknek: Sehrőder. Sándor Rezsőnek egyik levelével az' ő engedélye nélkül A nyli-lvfcínossági elé lépek. Indító okot rá .a kifejezési módnak az a tiszta­sága szolgáltat, amellyel egy -a harcban nem közvetlenül részes férfiú kimondja azt, amit most oly sokan, férfiak és nők, éreznek. H-ug ov. Hofmainstbal. W ... erőd, a Keleti tenger partján, 1914. november 13. Ugyanaz az érzés, amely megakadályo­zott téged a levélírásban, nekem .is elvette a kedvemet a levélírástól. Sok mindent tudtam és sejtettem, ami rád nyomasztólag kellett, hogy hasson és mégis van az emberben az önfentiartási ösztönnek egy neme, amely arra indítja, hogy tekintetét ilyen borzasztó időben oda fordítsa, ahol .egy kis fény és remény csil­log. Csodálatosképpen a megkönnyebülés egy nemét találtam nagyszámú költeménynek a megírásában, ,amelyek, bár önmagam előtt értékteleneknek látszanak, annak a célnak, hogy sok embernek örömére legyenek, látha­tólag megfelelnek. .Érdekes, hogy mi lakha­tok ilyen, rímekben, hogy a kérlelhelen, bor zalmas valósággal szemben csak egy pillana­tig is a legcsekélyebb jelentőséggel hirhassa­•nak az emberi szívre nézve. Kedvesem, Lehetséges hogy ismét, talál­kozunk és hogy exisztenciá.nk egy világnak az összeomlása ifölött egy darabig megint to­vább virágzik, .mint valami kis növény, mely egy ihegyomladékkal lezuhant. Az elfordithat­lan rémségesre, a borzalmas tapasztalatra és az élet igazi képének a látására való emlékezés legmeghittebb biza-knasságunk között fog ál­lani. Bizonyára bensőbben fogjuk egymást szeretni, hanem arkádiiai -időnk könnyed és derűs félálma, amikor .a-z igazság komolysága, és gonosz arculata mégis csak álom volt az álmok között, a. felhők fantazmagóriája a lát­határon, nem fog- Ismét visszatérni. Mondha­tom, szinte. borzadok a pillanattól, amikor ismét visszatérünk mindnyájan otthonunkba, Hogy fog minden, megint ránk tekinteni, mint fognák a mult kihasználatlan, ki nem élve­zett dolgai ránk panaszkodni, mint fogjuk a megmaradttal egy uj háztartás- valamilyen formáját megkezdhetni? Jól tudom, hogy kül­sőleg mindez gyorsan, sőt mérhetetlen gyors átmenettel fog végbemenői. Ott fogunk ülni Íróasztalunknál és lakomáinknál, mintha semmi sem történt volna, .mintha sohasem nyilt volna meg .az örvény biztos és megszo­kott tulajdonunk előtt, De bensőlég'? Tatán,az is gyorsabban megy, mint az ember hinné, mert csodálatos valami a szivünk és felejtő képességünk e ceodáiliatosságok legcsodálatos­hika. Kezdeni érteni és sajátommá tenni az ó-testamentum-ot, fájdalmas meghatottsággal dvasom a Királyok és birák köny veiben, mint hagyta -el a zsidó nép egyik katasztrófától -a. másikig istenét, és .m.i-nt tért ismét vissza hoz­zá. Jezaiás hangját is értem most. Azelőtt mindez holt papiros volt számomra. Kedvesem, egyet -esküvel fogadunk meg magunknak. Az uj idő, ha megérjük, találjon bennünket jobb emberekként, igazabb, test­véribb, tisztább -teremtményekként. Sc 111 á som fogjuk napjainkat vakon elmélázni, miután most a legérthetőbben megtapasztalhattuk, hogy amit mi pusztulásnak és halálnak neve­zünk, nem áll életünk valamely célpontjában, hanem existenciánk minden pontját koncen­trikus gyűrűként övezi és hogy ennek a bor­zasztóan nagy világnak minden egyes lénye ebben a sorsban osztozkodik velünk és hogy csak a magáról teljesen megfeledkező szeretet képes egy gyönge, nagyon gyönge hidat épí­teni, mely az ellenségtől, a reménytelentől kiindulóTag e gyűrűn keresztülvezet. KÁRPÓTLÁS OLASZORSZÁG SEMLE> GESSÉGEÉRT. Zürich, december 14. A firenzei Perse­veranza jelenti: Ha Bülow herceg valóban becsületes alkuszként jön Rómába, -hogy kár­pótlást ajánljon Olaszországnak, ugy ez an­nak a bizonysága, hogy elegendő a fegyve­res semlegesség, hogy Olaszország igényei kielégittessenek és -olyan kárpótlást nyerje­nek, amit különben csak háborúban lőhetne elérni. Bulgária készen áll. Szófia, december 14. Ferdinánd bolgár király egy óra hosszat tartó 'külön kihallg-a­tá'so-n- fogadta Derussi román követet. A ta­nácskozásba 'később bevonták Radoszlavov miniszterelnököt is, aki azután meg több mint két óra hosszat tanácskozott a királlyal. E ta­nácskozás után tegnapelőtt este összehívta a miniszterelnök <a pártok vezéreit és- hossza­san nyilatkozott előttük az általános európai helyzetről és Bulgária jelenlegi 'magatartásá­ról. Később Tarnowsky Ádá'm gróf osztrák­magyar követ kereste fel a miniszterelnököt és sokáig tanácskozott vele. Vasárnap €a­now, Saknsow és Chirow ellenzéki vezéreik kihallgatáson jelentek meg a királynál. Ezek űzo'k a pártvezérek, akik a trónbeszéd felol­vasása alkalmával elvi okokból nem jelentek meg. Vasárnap 'az entente-hatalmak követei is felkeresték a miniszterelnököt. Szófia, december 14. Popoff igazságügy­miniszter a következő nyilatkozatot tette az Utro-ban: A -tegnapi külön kihallgatáson Ra­doszlavov miniszterelnök felhatalmazást ka­pott Ferdinánd királytól minden bel- és kül­politikai tervének keresztülvitelére. A kama­ra és a 'kormány -közt teljes az -egyetértés. Ugy a király, mint a kormány bizi-k iRadosz­lavovban. Az események fejlődése azon az utón van, amely nem ellentétes a mi létér­dekeinkkel és ezért Bulgária semlegessége továbbra is biztosítva marad. A kormány azt az álláspontot foglalja el, hogy semmiféle elő készületeket nem kell tennie. Egy kitüntetett huszár az attakról. Mint vészesen lobogó láng lobog az oro­szok fantáziájában a magyar huszár fogal­ma, akiket egyenesen magával az ördöggel azonosítanak. A vörös ördögöknek pompás típusával, Sz. G. törzsőrmesterrel beszélt teg­nap munkatársunk. A homonnai csatában keresztül lőtték a lábát. A sebét már eddig ki is heverte x pár napi szabadságra hazajött családjához. A huszár magyaros egyszerű­séggel ezeket mondotta el: . — A szurony rohamról sokat (hallottak, sokat irtak. Mi az, -hogy szuronyroham? Hát egy kis katonásdi, semmi egyéb. A huszár­attak földrengés, égi há-boru vagy imég annál is több: a világ vége. Volt egy attakunk Bu­csecsnél. Hajnalban — már felszállt a köd s az égre kapaszkodó vérvörös -naptól olyan volt a levegő, mintha -vérgöz párolgott volna benne — riadót .fújtak. Három' ezred volt összecsapva — egy -ezred 960—980 lovas. Némán készülődtünk a nagy tornára. Érezte mindenki, -hogy ez végzetes leszámolás lesz vagy az oroszoknak vagy nekünk. Talán mindenki hazagondolt és búcsúzott övéitől, senki sem zavarta ,a másikat. Mintha a pari­páink is megérezték volna, hogy mi vár rá­juk, idegesen táncoltak alattunk. Mikor az­tán elindultunk szorosan egymás mellett és kirepültek a nehéz kardok hüvelyükből, ' el volt felejtve minden. Én nem tudtam persze -megfigyelni a bajtársaimat, hiszen egész ma­gamon kivül voltam. De egy-egy pillanatra föleszméltem s olyankor azt hittem, hogy a tenger vagy a pokol támadott fel összes szörnyetegeivel. A fejem olyan forró volt, mint egy katlan, ugy éreztetm, hogy nem a lovam vágtat, hanem a föld rohan alattam visszafelé. Úsztunk a levegőbe. A torkomból ugy törtek ki a hangok, mint forró vérhullá­mok szakadnának ki, de nem hallottam a sa­ját hangomat attól a fülsiketítő zugástcil, a mely 71 levegőt betöltötte. Tizenötezer ko­zákkal csaptunk össze, iszonyú erőivel. Attila idejében lehettek csak ilyen rettenetes tusák. Az összecsapás után vadállati, öldöklő vere­kedés kezdődött. A vér látásától megrésze­gedtünk. Az egész attak 15 percig tartott csak. Az arcomon a V-eriték összefolyt a rá­frecscsent forró vérrel. A győzelem döntő volt. Az ötszörös fölényben levő kozákok \<ad meneküléssel kerestek egérutat. ,A csata után. sirta-m örömemben, ugy éreztem magam, mintha ujjászülettem volna s a lovam nyakát csókolgattam. Ez -a .huszárattak. — Az érdemrendet miért kapta? — Egy veszélyes felderítő szolgálat si­keres teljesitéseért. Az ezredesem -kiadta a további parancsot, hogy vigyem D . . ,-ba. a hol a parancsnokság állomásozik. Könnyű volt kimondani, de nehéz volt megtenni. I) . . .-in -még orosz kézen volt és csak a ve­le szemben levő D . . .-a -volt a mienk, ahon­nan 40 ágyúból lőtték az oroszokat. .A paran­csot gyorsan kellett továbbitanom, nem ke­rülgethettem semerre, hanem egyenesen be­vágtam az ágyutüz-be. Valóságos srapnell­eső zuhogott körülöttem. -Mintha -csak az úr­isten vagy derék lovamnak ösztöne mentett voína meg, hogy nem mentőm' fejjel egy srapnellndk -sem. D . . .-a közelében egy -baka kapkodta egy leégett ház közelében a fejét. Odakiáltottam: — Kolléga, ne kapkodj,a a fejit, mert -le­esik. Az excellenc ezzel fogadott: — Él az ezredes? — Él — mondtam s átadtam a jelentést. Átvette, elolvasta. Majd hozzám fordult s igy szólt: — Két .perc múlva vissza kell mennie! Értette? — Nem tudok visszamenni, ugy esik a srapnel!. — Magának vissza kell menni! Vegyen más lovat! Szóval a-dija át a parancsot az ezredesnek. Ha elfogják, az rám csak árthat. Az ezred -vonuljon vissza a D . . .-ához ve­zető útra a hegyek között. Elindultam. A fülem körül folyton zúg­tak, szólongattak a srapnellek. ihosszu. el­nyújtott bugással, körülbelül igy: — Fiuini, fiuuu — rájuk sem hederitettem, vágtattam vakon előre. Az ezredemig meg setm álltam. A parancs átadása után megkezdtük a visz­szavonulást. Tudtuk, éreztük a magyar hu­szár ösztönével, hogy a 'visszavonulásból meleg nap-ba, támadásba megyünk át. Olyan elszántak voltwik, mintha tényleg az ördög­gel kötöttünk volna szövetséget. Egy székelyudvarhelyi fiu odakiált hoz­zám: — őrmester ur, most még az orosz úr­istent is levágom, ha elém kerül. Sbjtelmiink nem csalt. A -nagy ágyupár­baíjt a pontos időben megérkezett ezredünk fejezte be. D . . .-a elfoglalása után- az excel­lenc -maga elé hivatott s az egész vezérkar előtt megdicsért és -megszórito-tta a kezemet. Szörnyű nagy kedvem lett volna a kész'szori­tást .viszonozni, hogy megtudja a generális is,

Next

/
Thumbnails
Contents