Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-14 / 292. szám

Szeged, 1914. november 14. DR LM A G Y A KOKSZ AG 3 A balkáni helyzet. A NÉMET JOBBSZÁRNY SIKERE. A Kölnisehe Volkszeitung jelenti Rot­terdamtól: Dixmuidenben a németek temér­dek foglyot ejtettek és s-o'k gépfegyvert zsák­mányoltak. Diximuidenben a helyőrség fele szinesbőrii katonákból állott. A német támadás a jobbszárny más részeiben is nagy eredmé­nyeket ért el. Az angolok az utóbbi időben teljesen beszüntették előnyomulásukat. Életveszedelemben Nikoiafevícs. Bemből jelentik: Pétervári lapokból most derül ki, hogy kicsoda az egész orosz sereg nagyvezérkarának főnöke. A titok ugy pat­tant ki, hogy az orosz főváros lapjai a cár rendeletét közlik, amellyel Januschkewitsoh tábornokot, az orosz sereg nagy vezérkarának főnökét, a IV. osztálya Szent György-rend­"jeiíel tüntette ki kiváló érdemeinek elismeré­séül. A cári kézirat hangoztatja, hogy Janusch­kewitsch tábornoknak, az orosz sereg fővezé­rének a német birodalom és az osztrák-ma­gyar monarchia haderejével szemben megál­lapított haditervét körültekintéssel hajtotta végre és gondos elővigyázatossági intézkedé­seket is tett az orosz generalisszimusz életé­nek oltalmára, midőn Nikolajevics Miklós nagyherceg fővezér élete a lengyelországi üt­közetek közben egyszer nagy veszedelemben forgott és a vezérkar főnöke mentette meg. Egyidejűleg Nikolajevics Miklós nagyherce­get a IH-ad osztályú György-rendjellel tün­tette ki a cár személyes bátorságáért. DEWET CSAPATAI BOTBA ELLEN. A Reuter-ügynökség jelenti Pretoriából: November 8-án heves harc folyt Kronstadt határán, ahol a burok két nap óta nagy szám­mal gyülekeztek, nyilván azzal a szándékkal, hogy a várost megtámadják. Botba tábor­nok tizenkét angol mértföldnyire a várostól kétszáz emberrel megtámadta a búrokat, akik négyszázan voltak és akik áttörték Botba csapatát. Amikor azonban Botha segédcsapa­tokat kapott, akkor visszavonultak. A burok­nak egy halottjuk, hét sebesültjük volt és he­vet foglyul ejtettek közülök. Botha seregében csak ketten sebesültek meg. November 10-én Botha harminc angol mértföldnyire Kronstad­tól ismét összeütközött a burokkal és tizet elfogott közülök. A foglyok közt van iiendrik Serfortain oranjei képviselő is. — Természe­tesen Dewet csapatai sokkal nagyobb ered­ményeket értek el, mint azt az angol hivata­los lap bevallja. Sajnos, Délafrikából jó ideig csak olyan hirek kerülhetnek Európába, ami­ket az angolok adnak le. AZ EMDEN KAPITÁNYA. A Daily Telegraph vezércikkében ezeket irja: Szinte sajnálni szeretnők, hogy az Em­den i; harcra kényszeritették és megsemmisí­tették. Reméljük, hogy Müiler parancsnok se esett el, mert igazi katonatisztnek és gentle­mannek mutatkozott. Vállalkozó szellemű volt, bátor és vakmerő, ha hajóink ellen vo­nult. Hurd Archibald ugyancsak a Daily Te­legraphban ezeket irja: Müiler kapitány mes­tere volt hivatásának. Rendkívül lovagias és finom érzékű, de egyúttal vakmerő és bátor. Bebizonyította, hogy a lehetetlen is lehetsé­ges. Stockholmból ejlentik: Az angol lapok azt a mesét találták ki, hogy Müiler kapitány, az Emden hősi parancsnoka tulajdonképen nem is német, hanem' angol. Azt írják, hogy Müi­ler rokona Lloyd Georgenak, Walesből szár­mazik és felesége is angol nő. London, november 13. A Times irja szó­fiai keltezéssel november 7-én: Azzal, hogy Törökország is a hadviselő felek sorába ál­lott, a balkáni helyzet teljesen megváltozott. Románia, Bulgária, Görögország ugyan kije­lentették, hogy semlegesek maradnak, de minden pillanatban komplikációk állhatnak be. A status quo máris megváltozott az által, hogy Görögország okkupálta Délalbániát és Epiruszt is hatalmába akarja keriteni. Szer­bia életéért harcol, Románia és Bulgária pe­dig látszólag csendesen várja, hogy jövő eu­rópai kongresszus hogyan fog dönteni kérdé­sekről, amelyeknek elintézését ez a két állam jogosnak ismeri. Romániában a Bratianu­kormány ugyan újból kijelentette, hogy sem­legesek maradnak, az uj király még nem fej­tette ki részletesen politikai nézeteit és bár érzelmei bizonyára németbarátok, tekinté­lye nem hasonlítható össze apjáéval. A bal­kán államok mind tisztában vannak vele, hogy a bukaresti szerződés nyitott lap, ame­lyet egyetlen nagyhatalom sem irt alá és az európai diplomácia nagy tévedést követett el, mikor a bukaresti szerződést revízió nélkül hagyta. Romániáért az entente és a német­osztrák-magyar szövetség között nagy ver­sengés folyik. Bulgária nem marad sokáig semleges. Szófia, november 13. A félhivatalos Kam­bana „Hova csatlakozzunk" cim alatt cikket ír, amelyben ezeket mondja: — A török-orosz háború a tüzet hatá­rainkhoz hozta. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Nem lesziink-e megtámadva valamelyik ellenségtől és nem-e kényszerítenek bennün­ket. hogy egyik nagyhatalmi csoporthoz csat­lakozzunk. Ellenszolgálat fejében mindkét ol­dalról nemzeti ideáljaink megvalósításátMa­cedóniát kínálják, Az idő, amelyben élünk, döntő fontosságú jövőnkre és attól függ egész jövőnk, hogy kihez csatlakozzunk, A semle­gesség nem lehet örökös. Minden késedelem az elhatározásban fatális lehet ránk nézve. Csatlakozzunk tehát ahhoz az oldalhoz, amellyel szimpatizálunk és az meg fogja or­szágunkat nagyobbítani. A kettős szövetség­hez kellene csatlakoznunk, ha a szabadságot akarjuk biztosítani testvéreinknek. Törökország belebocsátkozott egy két­ségtelenül egyenlőtlen küzdelembe, mert bí­zik a bolgárok barátságában. Ha Bulgária a kettős szövetség mellé áll, akkor Németor­Eszakon és délen emberfeletti erővel küz­dünk gyűlölködő ellenségeinkkel. Védenünk kell hazánkat a fenyegető szláv áradat pusz­tisztásaitól s meg kell törnünk romboló erejét, hogy nemzeti életünk íenmaradúsát, nyugodt, biztos fejlődését évszázadokra biztosítva lás­suk. Fegyverben áll hazánk ifjúsága, munka­bíró férfiaink szine-java; küzdenek a legszen­tebb önzetlenség hősi önfeláldozásával; küz­denek érettünk, mindnyájunkért, a jövőért! Érettünk adják oda mindenüket: erejüket, ép­ségüket, életüket -- fáradságot. lankadást nem ismerő 'hősi lelkesedéssel. Aggódó szeretettel és bizakodó remény­séggel kisérjiik gondolatban fáradhatatlanul küzdő katonáink minden lépését és boldog megnyugvással látjuk hadvezetőségünknek minden akadályt és. minden nehézséget le­küzdő gondoskodását, amely katonáinknak minden szükségessel bőségesen való ellátásá­szágból segitő transportok tudnak jönni Ber­lin—Bécs—Belgrád—Ni$—Szófía—Konstanti­nápoly vonalon keresztül Szerbia megsemmi­sítése után. Románia a német terv szerint három ol­dalról lesz támogatva, ha Oroszország őt nem támadja. De három oldalról lesz támadva, ha Oroszországhoz pártol. És ebben az esetben Románia területe szintén helye lesz azoknak a csatáknak, amelyek akkor fognak lejátszód­ni, amikor Oroszország programja értelmé­ben Konstantinápoly felé iparkodik. Ha áten­gedjük viszont az osztrák-német katonai szál­lítmányokat 'területünkön, ugy biztositj,uk magunknak az ő komoly haderejüket, mint védőket és támogathatjuk seregünk egy ré­szével Törökországot, mig a másik része felszabadítja vért estvéreinket és a törököket Szerbiában és Görögországban. Az egyetlen veszély, amely fenyegethet, ha Görögország ellen háborút viselünk, az Aegei-tenger felől jön, mert ott az angol és görög flotta bom­bázhatja és blokirozhatja partunkat. De a flot­taakc ió nem lehet döntő operációinkra és nem akadályozhatja meg győzelmünket Macedó­niában. Az entente fáradozásai eredménytelenek. Szófia, november 13. A Südslavisöhe Kor­respondenz jelenti: A független lapok megál­lapítják, hogy az entente fáradozása Szófiá­ban, Athénben és Bukarestben arra nézve, hogy Törökország ellen együttes akciót in­dítsanak, elérte tetőpontját. A szövetségesek képviselői nem takarékoskodtak Ígéretekkel, sőt fenyegetésekkel sem, hogy a három kor­mányt kívánságuk teljesítésére rábirják. Amig Bukarestben megpróbálkoztak azzai. hogy a román kormányt rávegyék arra, hogy meg­engedje orosz csapatok átvonulását, addig Athénben Görögországnak Egyiptom ellen irányuló katonai expedícióját készítik elő. Szófiában is arra irányul a szövetségesek ak­ciója, hogy Bulgáriát Törökország ellen való föllépésre rábeszéljék. Itt az a vélemény, hogy azok a fáradozások, amelyek Szófiában már kudarccal végződtek, Bukarestben is ered­ménytelenek lesznek és Venizoleszt is elég óyatosnak tartják arra, hogy egy ilyen koc­kázatos vállalkozásba belemenjen. ELZÁRT OROSZ KIKÖTÖK. Kopenhüga, november 13. Pctervár és Kronstadt kikötői teljesen el vannak zárva. Pétervárt a tenger felől is a legrövidebb idő alatt elzárják. Pétervárott tnár kemény téli időjárás van. ban nyilvánul. Mert ebben: a küzdő hadse­reg ellátásában, küzdő erejének, harcképessé­gének íentartásában rejlik a siker, a végső döntés kedvező eredményének egyik fontos alapfeltétele. E célra már eddig is sok száz millió kiadása volt szükséges és. még sok száz millió kiadására kell felkészülnünk, hogy a végső döntés idejéig 'katonáink hiányt semmi­ben ne szenvedjenek. Erre a célra kéri most az állam tőlünk megtakarított filléreinket. Az állam kéri — vagyis mi magunk, a polgárok összesége; a nemzet számára kéri vagyis mi magunk szá­mára, a mi védelmünkre, a mi vagyonunk, nyugalmunk, jövőnk biztosítására. Nem ado­mányt kér az állam tőlünk, csak kölcsönt s a polgárok áldozatkészségét öntudatos bőkezű­séggel oly magas kamatokkal honorálja, hogy mindazok, akik a felhívás első szavára lelki­ismeretes kötelességtudással sietve hordják A nemzeti hadikölcsön.

Next

/
Thumbnails
Contents