Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-03 / 281. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1914. november 3. A török beavatkozás poiíiikai Jelentősége. Bécs, november 2. A Neue Freie Presse irja: Egészen természetellenes dolog lenne, ha Törökország, abban a pillanatban, amikor két nagyhatalom nehéz, de minden sikerrel biztató harcot folytat Oroszország ellen, tétlen maradna. Semmiesetre sem lehet elképzelni, hogy nyugodtan tudja végignézni, mint küzd az osztrák-magyar és a német hadsereg az Ottómén birodalom ősi ellenségével. Minő sorsra jutna Törökország, ha Oroszország a világ szerencsétlenségére túlsúlyba jutna a háboru után. Hiszen a legutóbbi időkben is kegyetlen magatartást tapasztalt Angliától, Oroszország megsértette és az angol tengerésztisztek, akik zsoldjában állottak, a leggaládabbul megcsalták. Törökország nem tehet egyebet, meg kelt védenie életét és valószínűleg megragadja az alkalmat, hogy a két nagyhatalommal együtt küzdjön az ádáz ellenség ellen. Annál is inkább kedvező az alkalom rá nézve, mert ismét jelentékeny hatalommá emelkedett. Különösen újjászervezett és bátor hadserege van, amely a balkáni háborúban véres, de megfizethetetlen tapasztalatokat szerzett. A török flotta szelleme kitűnő és egészen valószínű, hogy a Hamidie nagyszerű példája áll az összes hajók előtt. Törökország ebben a pillanatban, valóban nem kényszerült arra, hogy Anglia-és Oroszország kegyetlen magatartását tűrje. 'Eddigi engedékenységei legalább is mind .megbőszül ták magukat, mint az Ciprusnak az angolok kezébe -való átengedése után, is bebizonyosodott. A szultán az összes 'mohamedánok kalifája és morális befolyása van az öszszes mohamedán népekre; különösen nagy a hatalma Egyiptomban, ahol különben a háboru alatt már eddig is érezhető volt a mohamedán, szellem hatalma. Az angol uraimat halálosan gyűlölik Egyiptomban és a lakosság bizonyára csak a kedvező alkalomra vár. A török-orosz háboru hatása természetesen a Balkánt is érinti. Különösen a macedóniai elnyomott és szerencsétlen népekre lesz nagy hatása a hadviselésnek, mert ezek a nagyobb részt mohamedán és bolgár törzsek mindannyian vágynak a felszabadulás után. Róma, november 2. A Giornale d'Italianak táviratozzák Dünkirchenböl: A szövetséges sereg napokig vagy talán csak órákig tarthatja még Dünkirchent, amelynek védelmezése nagyon nehéz, A várost néhány eröd oltalmazza és ezek is igen gyenge tüzérséggel vannak ellátva. A tenger felöl csak dagály idején lehet védeni ,a várost, mert ha apály van, akkor az angol-francia flotta kilométerekre kénytelen eltávolodni a parttól a honi ok zátonyok miatt. A franciáknak a nuüia is valami. London, november 2. (Rómán át.) Az elmúlt hétről a franciaországi angol főhadiszállás a következő hivatalos jelentést adta ki: A helyzet kielégítő kezd lenni. Az ütközetek a hosszu harcvonal egész frontján hevesek és pusztítók, azonban területnyeréseink és teriiletvesztéseink kiegyenlítik egymást. A FRANCIA FLOTTA A BELGIUMI HARCBAN. Bordeaux, november 2. (Rómán/ át.) A francia tengerészeti miniszter jelentése szerint a belga csapatokat a német jobbszárny elleni harcokban nem esak az angol flotta, hanem a francia flotta is támogatta Nienportnál. A Francis Garnier száz mm-es ágyúival öt kilométer távolságból a Westendienél felállított német nehéz ütegekkel folytatott harcot és a többi francia torpedó is állandóan résztvett abban az akcióban, hogy a német tüzérséget megkeresse és telhetőleg elhallgattassa. ILYEN HARCOT MÉG SOHA NEM LÁTOTT A VILÁG. A Times irja: A belga határon folyó csatát a világtörténelem legnagyobb csatái közé kell majd számítani. A legnagyobb fontossága van annak, — mondja a lap, — hogy a németeket miegkadályozzák abban, ihogy Calaisban megvethessék a lábukat. Attól a kérdéstől. vájjon a németeknek sikerült-e vagy nem, Calais birtokába jut ni ok, függ kétségtelenül ennek a háborúnak további menete. A brit csapatok Nagy-Britannia hosszu története alatt még soha sem vettek részt rettenetesebb harcban. A vérfürdő a legutóbbi napok harcaiban, amelyek napról-napra hevesebbekké váltak, példátlan nagy volt és még az orosz-japán háboru legnagyobb csatáinak veszteségeit is felülhaladja. A németek egész zászlóaljakat áldoztak föl, de a szövetségesek vesztesége is nagyon nagy volt. A kétségbeejtő harc még mindig tart és pedig a szárazföldön, a vizén, a levegőben és a tenger alatt. Ilyen harcot eddig még sohasem látott a világ. Az albánok is fámadják Szerbiát. Szófia, november 2. Az Utro jelenti Nisböl: Az osztrák-magyar hadsereg október 28-án megindult uj offenzívája rendkívül nagy eredményt mutathat fel. A boszniai fronton a szerb haderő nem képes feltartóztatni a monarchia előrenyomuló hadait. Szófia, november 2. Ideérkezett hirek szerint egy erös albán csapat, Prizrendböl kiindulva betört a szerb területre és elfoglalta Bródi, Plajnlca, Krabicsa és Kuklibey helységeket, ahol albán közigazgatást léptettek életbe. Berchíold a szerbek ellen elért sikereinkről. Róma, november 2. Az itteni osztrákmagyar nagykövetség gróf Berdhtold külügyminisztertől a következő táviratot kapta: Azok után a szép sikerek után. amelye kei csapataink Boszniában még október 25-én és azután értek cl a Mokro és Rogatica vonalon, 40 kilométernyire keletre SzerajevótőJ, operációinak kedvezően folytatódnak, arneíyekntx célja az, hogy Bosznia egész területét megtisztítsuk a szerbektől. A szerb oszlopot, amelyet nyugatra Visegrádnál, Veíikobrdóná! és Vlasenica magaslatain megtámadtunk, nagy veszteséget okozva neki, visszanyomtuk Visegrádig. Az ellenséget üldöző csapataink elérték a Driuát. Visegrád, Medzsedse és Gorazsdánál két szerb ágyút és nagymennyiségű tüzérségi muníciót zsákmányoltunk, A Bosznia keleti részében folytatott ezen operációink folytán az ellenséges had'sereg teljesen meg van zavarva. A montenegrói különítmények már különváltak a szerbektől és délnyugat felé húzódnak vissza. Szerbiában a Száva és a Drina között a Macsva vidékén csapataink brilliáns tüzérségi akció után, deára a dróthálózatnak, két pozíciót foglaltak el, amelyek Ravanját és Rodenkovjét dominálják. Itt nagymennyiségű gépfegyvert zsákmányoltunk és számos1 foglyot ejtettünk. KECSKÉT ÍGÉRNEK A SZERBEK. Az egyik zágrábi lap irja: Derék horvát harcosainkat a háboru tüzében sem hagyja el jókedvük. Ahol csak szerét ejthetik, ugratják a szerbeket, nemcsak bajon ettek de szóval és „erdei posta" utján is. Ez' a legújabb, alkalomszülte intézmény a barátságos érintkezés módját teszi lehetővé a hadviselő felek között. Szerb találmány, rendesen a megadásra kész szerbek élnek vele olykép, ihogy az éj sötétjében vagy sürü ködben proktamációkat szögeznek ki a tiizvonalak közé eső magános fákra. Ilyen uton csábítgatja a szerb hadvezetőség is katonáinkat, de igen siralmas eredménnyel, ami az alább közölt két „erdei levél"-bői is kitűnik: A szerb „pwklamúció": Bátor 78-ik osztrák-magyar ezred! Gyertek át hozzánk s rakjátok le a fegyvert! Van minálunk bőven minden: frissen főtt pálinka, kecske és édességek, amennyit csak akartok! A horvát ezred felelete: Bátor 20. szerb ezred! Jobb lesz, ha ti jöttök át hozzánk s leteszitek a fegyvert. Van frissen sült borjú,'vésésünk, fehér cipónk (tisztjeitek sem ettek ilyet), vau borjúnk, likőrünk, pezsgőnk. Kecskehussal és pálinkával nem élünk. Császárunk és királyunk .nem sokara a ti uratok is lesz, ha isten is ugy akarja. A horvát ezred jóslata csakhamar bevált. mert még az nap elfogták a szerbek száznegyven emberét, akik .most Boszniában lesik a borjuvesést és az ígért finom borokat. Anglia háborúba szeretné kergetni Hollandiát. Hollandia immár elegendő jelét adta annak, hogy a semlegesség mellett a végletekig kitart s amennyiben egyszer mégis csak kénytelen lesz fegyvert fogni, annak a fegyvernek az élét nem Németország ellen fordítja. Hiszen már az angol újságok hetek óta panaszkodnak, hogy Hollandia egyoldalúan magyarázzaa a semlegességet, még pedig Németország javára. S valóban, a németek rengeteg árucikket kaipnak még Angliából is — Hollandián keresztül, Hollandia barátságából. A nyilvánvaló jelek ellenére is Anglia görcsösen ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, hogy Hollandiát is a vágóhidra kergesse, amint Belgiummal tette. Most az úgynevezett Schelde-kérdést igyekszik fölébreszteni Hollandiában, tódván azt, hogy a történelem tanúsága szerint ez a nagy folyó, amely három országot érint futásában, évszázadok óta súlyos problémája Hollandiának. Legújabban a Times irt cikket a Sebeidéről, amellyel kapcsolatosan idézte Napóleonnak ezt a históriai mondását: — Antwerpen egy Angliára szögezett pisztoly. — Antwerpen, jelentőségét pedig a Schelde adja meg, amely mintegy száz kilo/méteres hosszúságban a legnagyobb ihatok szamara is járható, tehát biztosítja Antwerpennek egy tengeri kikötő minden hasznát, megtoldván azzal, liogy a tenger felől nagyszerűen védhető és onnan valóban megostremolhatatlan. A Times ezt a helyzetet akarja fölhasználni arra, hogy a hollandusokban félelmet és bizalmatlanságot keltsen a németek iránt. . A folyó eddig nem volt veszedelmes Hollandia érdekeire, mert Belgiumnak nincs komoly tengeri hadereje. Ami abban a pillanatban, amint a németek lettek úrrá a folyón, a Schelde rögtön halálos fenyegetéssé vált Hollandiára, figyelembe véve a németek •tengeri haderejét. Természetes, — végzi cikkét a Times, — hogy Hollandia tudni fogja, mi a teendője. Most a németek tartják kezükben Antwerpent. De a Schelde torkolata most is a hollandusok kezében: van, tehát ők, !ha logikusak akarnak lenni, meg fogják tiltani a németeknek, ihogy a tenger felöl behatoljanak a Sebeidére. A ngyképü Times kissé mohón nyul tehát a hollandi segítő kéz után. Antwerpen Angliának szegezett pisztoly — idézi a londoni újság, S mindjárt utána azt kéri, hogy Hollandia tartsa oda a mellét a pisztoly csöve elé. Hollandiát azonban józan és okos emberek lakják. S azonfelül igen közelről szemlélhették a belga menekültek százezreinél mit jelent az angol barátság.