Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-13 / 291. szám

•Szeged, 1914. navemiber 13. I/£LMAG Y ÁROSSZAG 3 Przemyslben. A prágai Bohemia cimü lap mai száma Prz^nyslből a következő helyzetképet közli: — .4 polgári lakosság elhagyta a várost. A helyőrség és a vár védőserege a legnagyobb győzelem reményétől van eltelve. Bíznak benne, hogy az oroszok ismét itt hagyják a fogukat. Az utóbbi napokban rengeteg mennyiségű muníciót hoztak a várba és hallatlanul magas hegyekbe halmozták 'föl a hadi készleteket, ugy, hogy Przemysl vára elegendő eleséggel van ellátva és hónapokig nyugodtan állhatja az ostromot. Tegnapelőtt óta folyvást hallatszik az ágyúdörgés, jeléül annak, hogy az oroszok közelednek. Tegnap két ellenséges aeroplán jelent meg nagy magasságban a vár felett. Az egyik erődből srapnellekkel lövöldöztek rá. Evvenesen a mi fejünk fölött szállottak el és ekkor mi is jól célba vettük, de magasan repültek és nem tudtuk megállapítani, hogy kárt tettünk-e gépeikben. Annyi bizonyos, hogy messze tőlünk leszállottak. Reméljük, hogy a második ostromot ép oly sikerrel fogjuk állni, mint az elsőt. Gránátok és srapnellek repülnek át hozzánk. Kárt azonban nem- tesznek. A mi ágyúink és tarackjaink hasonlíthatatlanul jobbak az övéiknél, AZ OROSZ HIVATALOS JELENTÉS. Pétervárról jelentik Rómán át: Az orosz nagy vezérkar november 8-ikán reggel a következő hivatalos jelentést adta ki: — .4 kelet-poroszországi fronton a harcok tovább folynak; még pedig a Rominten és Lyck között fekvő hegyes vidéken, úgyszintén a Mlava-tónül. November 5-ikén egy német hadoszlop Censtochovútól nyugatra megindult ellenünk és csapatainkkal találkozva kisebb összetűzés történt Wattá városka mellett és egy nagyobb összeütközés Andrewmesernél, Merzava közelében. az oroIrta : MORATS1 ŐRNAGY, a Berliner l agebialt katonai munkatársa. Az eredeti terv szerint Oroszország kimeríthetetlen milliós hadseregének az előrenyomuló franciákkal, angolokkal és belgákkal Németország közepén kellett volna találkoznia. Egyelőre az oroszoknak ehez sem idejük, sem erejük nincs. Nagyon furcsán állanának a dolgok, ha az oroszok operációi komolyan befolyásolhatnák a nyugati harcteret. Bizonyos tekintetben lehet ugyan befolyásról beszélni, mert csökkenti támadó erőnket nyugaton. Hogy ennél nagyobb befolyása nincsen, azt Németország hü szövetségesének köszöni. Nekünk németbirodalmiaknak sohasem szabad elfelednünk azt a nagy szolgálatot, umelyet Ausztria és Magyarország tett nekünk. Annál kevésbé szabad elfelednünk, mert nem olyan dicső tett, amely mindenkinek a szemébe ötlik, hogy stratégiailag deienziv módon mindaddig nekifeszüljön az ellenség óriás túlerejének, mig a német szövetséges kezét nyújthatta. Ausztria-Magyarország hadserege ezt hősi módon megtette, de nemcsak a védelemre szorítkozott, hanem erős támadásba is átment és a háborút részben az ellenség földjére vitte át. ,4 német északkeleti hadsereg helyzete e pillanatban Kelet-Poroszország határán és Suvalki kormányzóságban eldöntetlen. A támadás gondolata itt is uralkodik. Az orosz támadás minden visszaverése után megkezdődik az előrenyomulás újra a Narev-Bobr vonal ellen. De ez a Visztulától nyugatra és üaliciában levő döntő harcterekkel való viszonyban csak mellékoperáció, amelynek Kelet-Poroszország védelme a legfőbb föladata. Ez azonban hamarosan megváltozhatik. Ennek a hadseregnek a helyzete a beavatkozása, ha később erősítést kap, nagyban hozzájárulhat a végső eredményhez. Ha párhuzamba állítjuk a keleti erőket, nem szabad figyelmen kivül 'hagynunk a nagy orosz veszteségeket. Megtörtént számitások szerint az oroszok halottakban, sebesültekben, foglyokban és szökevényekben az Ausztria és Magyarországgal való harcokban mint egy négyszázhuszezer embert, a németekkei való harcokban mintegy háromszáznegyvenezer embert vesztettek el, ugy, hogy az egész veszteség hétszázhatvanezer ember. Ha hozzászámítjuk még azt a veszteséget, amelyet a háborús statisztika tanúsága szerint a betegség okoz, akkor még további háromszáznyolcvanezer embert kell számitani. Az egész veszteség tehát kerek egy millió százötvenezer ember vagy az én számitásom szerint kilencszázezer ember. Ehez járul még, hogy az oroszok nagy anyagi kárt szenvedtek fegyverben, gépfegyverben, ágyúban, mutációban és mindenféle fölszerelésben. A pótlás a mostani viszonyok közt, amikor minden behozatal megszűnik, idejében alig lehetséges. Még japán segítség sem pótolhatja a veszteséget. Az orosz hadierő egész száma nehezen becsülhető meg. Mindig fölmerül az a kérdés, hogy politikai okokból mennyi erőt kell a harcvonaltól távol tartani. De mindenesetre négy-öt milliós hadsereggel lehel számolni. Ép ily nehezen lehet kiszámítani, mily erősek ez idő szerint az orosz hadseregek Galíciában és Lengyelországban, de még most is bizonyára három is fél millióM lehet becsülni. Ez a szám a szövetséges hadsereget nem ijesztheti tr.eg, mert a belső érték, a melynek oldalán szokott lenni a győzelem, nagyobb a német-osztrák és magyar oldalon. A német nép határtalan bizalommal kiséri Hindenburg tábornokot. De lázunk szöElső hallásra, nemde, ugy hangzik, mintha hadi adót akarna jelenteni. Egy fogalom, amelyet kezdtünk megérteni, megszokni attól a perctől fogva, amelyben az ellenségeinktől ránk kényszeritett háború kezdetét vette. Tehát — valljuk be — el voltunk készülve a hadiadóra. Hiszen amikép fegyverbe szólították a haza összes harcképes fiait, ép ugy joggal megkívánják az itthonmaradottaktól, hogy ők is megfeleljenek honpolgári kötelességeiknek, ők itthon, a maguk ereje és. képessége szerint vegyék ki részüket a létéét való nagy küzdelemből. Es íme, most mit kiván tőlünk az állam? Nem áldozatot, nem is hozzájárulást, csupán kötelességteljesitést, csupán belátást, csupán elegendő józanságot ahoz, hogy beismerjük azt, hogy az az üzlet, amelyet nekünk fölajánl, igen kedvező, igen előnyös. Van máilehetőség arra. hogy a háború első ijedelmében szekrényeinkbe rakott, harisnyáinkba eldugott, talán a földbe ásott pénzeinket biztosabb helyre vigyük, jobban jövedelmeztessük. A kölcsönök kibocsájtásának eddig megszokott módja az volt, hogy az állam megállapodást létesített azokkal a bankokkal, amelyek a kölcsön átvételére kötelezettséget vállaltak,'amelyek az állam fizetőképességébe vetett bizalmukat a kölcsön elhelyezhetősége — ők tudták, milyen jelentéktelen — rizikójának vállalásáért hol jobb, hol rosszabb árt fizettettek maguknak — nem az államtól, hanem végeredményben a közönségtől, mely a kölcsönöket tőlük' megvásárolta. Most mi magunk vagyunk az állam bankárjai, Rothschildjai, mi magunk élvezzük annak a bizalomnak ellenértékét, amelyet a kölcsön jegyzésével kifejezésre juttatunk. Megvallom, hogy én a magam szerény. veiségeseink hadvezetőiben is. És ezek az osztrák és magyar csapatok és katonatisztek! Az utóbbiak szerények és szeretetreméltók, fáradhatatlanok és szorgalmasak; a csapatok készségesek, igénytelenek és kitartók. Öt forró napon át ezerötszáz kilométeres autó-uton kisértem mindenféle fegyvernemet, útközben és ütközetben. És csak megismételhetem azt, amit akkor irtam: az osztrák és magyar hadsereg éles instrumentum és tisztikara fáradhatatlan szorgalmának gyümölcse. Ezek a csapatok a mi csapataink oldalán bizony le tudják gyűrni az oroszokat. AZ OROSZOK UTJA A KAUKÁZUSBAN. London, november 12. Pétervárról jelentik a „Times"-nek november 5-én: Az orosz csapatok egyfolytában harminc órás meneteléssel vonultak át a Kaukázus hóval fedett utjain, hogy megközelíthessék a török hadállásokat. Éhben a háborúban ez volt egyike a legnehezebb felvonulásoknak. Az oroszok frontja mintegy százhatvan kilométer és az első jelentősebb ütközet Erzerumnál várható, ahol kilencvenezer török áll. (Ez az ütközet azóta megtörtént.) TésI tábor OstencSében. Genf, november 12. Párisi jelentések szerint a németek Ostendét téli tábornak rendezték be. OLASZORSZÁG. Milano, november 12. A Daily Chronicle Olaszország állásfoglalásáról a következőket irja: Olasz politikai körökben általános az a hangulat, hogy az országnak semlegességét a legvégsőkig fenn kell tartani. Mindamellett az összes politikai pártok megegyeztek abban, hogy .Olaszországnak katonai előkészületeit az európai eseményekre való tekintettel meg kell tenni. A katonai intézkedések meg tételében nem szabad figyelemmel lenni semmiféle pénzügyi -szempontra. saját házi használatra alkotott véleményem szerint eleinte magasnak találtam a 6 százalékos kamatoztatást, tekintve, hogy utolsó kölcsönkibocsátásunk, bár — elismerem — alacsonyabb árfolyam mellett, de mégis jelentékenyen kisebb jövedelmezőséget nyújtott, 4 és fél százalékos bázison történvén. Sőt még mindig az a nézetem, hogy egy 5 és fél százalékos típusú kölcsön ép ugy meghozta volna a kivánt eredményt, inert mig egyrészt a hazafias íölbuzdulástól diktált jegyzéseket fél, sőt talán egy egész százaléknyi különbség egyáltalában nem befolyásolta volna, addig a számitó és számoló közönség annál nagyobb megnyugvással fogadta volna az 5 százalékos, esetleg 5 és fél százalékos kölcsönt, mert az, amellett, hogy még mindig kielégítő, minden más kamatoztatási módot meghaladó jövedelmezőséget nyújtott volna, azonkiviil a közönség tulajdonában levő régebbi kibocsátási államkölcsön-papirok árképzésére is, — hogy óvatosan fejezzem ki magamat — kedvezőbb kihatással lett volna. No de ez most már túlhaladott kérdés és ha éppen nta olvasom, hogy Páris városa is állítólag 6 százalékos kötvényeket bocsát ki, akkor legalább is azt vagyok kénytelen kommentálni, hogy a kormányunktól bizonyára előkelő szakemberek meghallgatása után választott kölcsöntípus mindeneseire csak még jobban biztosítja a kibocsátás teljes sikerét. Igen fontosnak tartom, hogy a kölcsön ne csak nagytőkéseknél és a vagyonos polgárosztálynál helyeztessék el, hanem, hogy az minél kisebb tételekben a közönség legszélsőbb rétegeibe találja meg útját, mert ez nyújt leginkább garanciát arra nézve, hogy az ily módon klasszirozott, szétszórt papirok rövid idő múlva nem kerülnek ismét vissza