Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-08 / 286. szám

Szeged, 1914. uc-varüber 8. DÉLMAG YARÜÍtSZ AG Orosz foglyok között. A Berliner Tágéblatt neves haditudósí­tója, Aage Madelmg, aki tudvalevőleg Észak-Magyarországból és Galíciából küldöz­gezte haza szebbnél-szebb Írásait, legutóbb Mezőláborcról és az ott folyó életről, vala­mint az ott fogságban levő orosz foglyokról számolt be lapjának egy rendkívül érdekes és közvetlenül megirt tudósításban. Az érde­kes irás igy -irja le a kitűnő haditudósító él­ményeit : Már régóta uto-n vagyunk. A vonat, ame­lyen utaztam, félig-meddig katonavonat volt, amennyiben polgári utas alig volt rajta. 'Úgy­szólván magamban voltam; és amikor Mező­laborcra érkeztünk, fölkeltem, fekhelyemről, hogy körülnézzek. A pályaudvar elé érve egy rendkívül álmosnak látszó hivatalnoktól a vasúti étterem után érdeklődtem'. Megrázta a fejét és azt mondta, ihogy nincs. Tovább­mentem. Egy tiszt jött szembe velem és azt mondta, hogy a vendéglő helyiségeit egész­ségügyi szempontból -bezárták, de ha enni vagy inni akarok, szívesen látnak maguknál. Köszönettel fogadtam a szives meghívást és a barátságos tiszt kíséretében a katona­konyha felé tartottam, Egyszerű, féltető alá helyezett helyiség volt a konyha. Hatalmas üstökben kellemesen fő a ihus. Az illata fel­ségesen csábított, én azonban nem ettem be­lőle, sem a jó levesből, sem- pedig az ízletes­nek látszó gulyásból. Nem. volt étvágyam és igy meg kellett elégednem egy jó nagy bögre teával. Megittam és olyan jólesően éreztem a hatását, mintha ujjászülettem volna. A tiszt pedig csak kinált és mosolyogva incsel­kedett : — Tessék csak egész nyugodtan. Szí­vesen adom, -még ha orosz is az ur. Egy kicsit meghökkentem, majd a zse­lémbe nyúltam, hogy igazoljam -magam, de a tiszt hamarosan megnyugtatott: — Ugyan kérem;, hiszen csak tréfa volt. És csak azt akartam vele mondani, hogy mi még az oroszokat is szívesen látjuk. Ez megnyugtatott és nyugodtan tovább ittam teámat, -mialatt a tiszt (főhadnagy volt) elmesélte, hogy csak az imént hoztak ujabb ötszáz orosz hadifoglyot. Közben a fő-hadnagy az üstök körül foglalatoskodó katonákkal is beszélgetett és megkérdezte tőlük, hogy mi­csoda finomságok vannak ma az étlapon. A legénység egyik része gulyást kap, a másik része -pedig kávét és kenyeret. A szívélyes tisztem hirtelen az ajtó -felé siet és hangos örömmel üdvözöl egy belépő tisztet. Melegen megrázzák egymás kezét és ugy láttam, össze is akartak ölelkezni, csak előttem röstellték a -dolgot. A kérdések é.s feleletek hamarosan tisztázódtak. A főhadha­gyom megtudta, hogy bajtársa a harctérről dőlt és egy orosz fogolyszállitmányt kalauzolt ide. Többet nem is hallottam a beszélgetés­ből, de meg nem- is -érdekelt. Most már a fog­lyokra voltam kiváncsi. El is mentünk. Egy katona félretaszítja a nagy ajtót és bevilágít a -kocsiba. Ott feküdtek szépen sorjában amo­lyan deszkaágyakon a foglyok, jól beburko­lózva földszínű köpenyükbe. Valamelyik katona lengyelül szól hozzá­juk: — Fölkelni! Teát és kenyeret kaptok. Az oroszok lassan feltápászkodnak, lát­szik az arcukon, hogy csodálkoznak. Mennyi •mindent olvastam ki a szemükből: fáradt­ságot, fatalizmiust iés belső lelki szemrehá­nyást'! Alakjuk -úgyszólván valamennyiüknek erőteljesnek látszik vagy ta-lán csak a magas csizmák adják ezt a látszatot? Azt hitték, hogy álmodnak, iho-gy fáz­álmokban gyötrődnek, amikor a fülükbe csen­gett a ritka szó, a régóta nélkülözött és vágy­va-vágy ott igéret: — Kenyér . . . tea . . . Föl is tápászkodnak. Élénken villanó sze­mekkel ott -ülnek -már a deszkaágyakon és sóvárogva, lázasan várakoznak. Az egyik kü­lönösen szédítő látványosság volt. Fáradt, el­csigázott testtel vánszorgott a kocsi ajtajáig, ott letérdelt és tágrameredí, újjáéledt 'sze­mekkel bámult bele a -kis álló lámpás láng­jába. Majd az egyik karját mohón, valami könyörgő gesztussal, előrenyújtotta és halk, félő hangon — mintha attól tartana, hogy kérését nem fogják 'teljesíteni — lehelte ki a csöndes, rimánkadó szót: — ühleb! . . . . C'hleb! . . . Bro't . . . Kenyér! . . . Alázatosan, nagy-nagy tisztelettel volt mondva, mint -egy kis, félénk gyermek első imádsága, melyet édesanyjától tanult. Mire elhallgatott a szánalomraméltó em­ber, mellette már ott térdeltek társai, ki­nyújtott, reszkető kezekkel, szemünkben az élet felcsiiláml'ó reményével és megismételték a kérést: — Chleb! . . . Kenyér! . . . Az állomásparancsnok hirtelen megszó­lalt. Halkan, vontatva, mintha nagyon meg­hatotta volna a látvány: — 'Húst is adjunk nekik? . . . Van gu­lyás és van kávé is . . . Senki sem válaszolt. -Az állomásparancs­nok erre csöndesen odaszólt a íogolyszállit­mány vezetőjének: — Azt hisz-eim, elég lesz nekik kávé és kenyér . . . Ott jön egy kórházvonat. A se­besülteknek nagyob szükségük lesz a hús­ra! .. . Egy csésze meBeg tejet A „Feministák 'Szegedi Egyesülete" min­den szociális mozgalma között az ingyentel­akció az, amelynek a legteljesebb és legálta­lánosabb megértésre kel! találnia a társada­lomban. A háború gazdasági hatása elérhet mindnyájunkhoz, de a gyermek számára gon­doskodnunk kell arról, ami leginkább táplálja, ami nélkül elcsenevészesedik és alkalmatlan­ná válik arra, hogy helyét megálló harcosa legyen annak az uj lendületnek induló gaz­dasági rendnek, amelynek eljövetelét a háború sikeres -befejezésétől várjuk. Azt kérjük min­denkitől, akinek a sors kegye csak valamics­kével is többet juttatott a legszükségesebbnél, gondoljon áldozatkészséggel azokra a sze­gény gyermekekre, akiket nemcsak játékok­tól, ké-pes könyvektől és tiszta szobáktól, de egy meleg és tápláló reggelitől is megfosztott a végzet mostohasága. Erre a célra minden­kinek adakoznia kell. Filléreit és koronáit mindenki hozza el a „Délmagyarország" ki­adóhivatalába (Várnay iL. könyvkereskedése, Kárászro.), mert -csak igy gyűlhet össze any­nyi pénz, amennyiből egész télen út el lehet látni az arra szoruló gyermekeket egy csé­sze meleg tejjel és egy darabka kenyérrel regvei ir-e. Ma a következők adakoztak: Müll-er Mórné 5, Taussig Ellyke 5, Eis-en­-berger Nán-dorné 5, Orkonyi Ede -dr. 10, Mav Gyuláné 20, -Holtzer Emilné 10, Szécsi Edé­né 10, Berger Mór d-r. 10, Holtzer Dánielné 10, Dávid Sándor 10, Székelv Vilmosné dr.­né 10, Székely Ferenc 2, összesen 107 ko­rona. Az eddigi gyűjtés eredmény-e 1173, te­hát összesen 1268 korona. MH1RÜETÉSEK. PETROLEU Ha szép u i i áo ossáoot a Bamum Dll F.-L amely takarékos használata, kifogástalan •". égése, nagy viláqité erejével tűnik ki. \ Hat szobás modern uri lakás erkéllyel a Kállay Albert (Hid) utcza első emeletén kiadó. Tudako­zódás Deák Ferenc-utca 24. szám. Telefon 521. sz. í Hajöszűiés ellen csakis az ártalmatlan Leit­zinger-féie „Hajrestorer" használja. Ára 2 korona. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged, Széchenyi-tér. 250 Modern képkereteket; legfinomabb kivitelben j a legrövidebb idő aiatj HOFFER; ÉS társaI készit iskola-utca 18.1 Főüzlet: Református palota. Fióküzlet: Kossuth Lajos-sugárutl. Alkalmi vételek S 140 széles cosztüni szövetek . . . . K 2-töl 8 K-ig 80 széles finom pargetek . 68 fillértől 80 fillérig Lepedő és fehérnemű vászon . . K 13-tól K 24-ig Divat bársonyok K 1 -90 Pargett és flanel pongyolák K 5-— Cloth alsó szoknyák KI '90 Pargett és flanel női blúzok K 3-— Parget leányruhák Ki -50-tól K 3-ig Női kötények K 150-fői K1 "90-ig Trico alsó ingek, nadrágok, szveterek, érmelegitök, hósapkák, keztyük, harisnyák, férfi és női divatcikkek meglepő olcsó ágakon dl SZEMÜVEGEK ORRCSIPTETOK H LORGNON ü CRV6S1 RENDELETRE IS. ta wj m m bs »» wa kj MUIMMMMJB «<w m w m «f w & Mi — l| Ki OZ/JAMU V JC.VJil.rV 1 . _ fi s ELSŐRE EJPU SZAKOPTiaUS VEZETÉSE ALATT KÉSZÜLNEK i OB LÁTCSÖVE ÉS EGYÉBB OPTIKAI ŰZIK KEK ÓRIÁSI VÁLASZTÉKBAN ES MÉG EDDIG SZEGEDEN NEM LÉTEZEIT OLtSÓ ÁRAÜGH KAPHATÓK OPTIKA! MÜINTÉZETÉBEN SZEGED, Széchenyi-tér 16.

Next

/
Thumbnails
Contents