Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-29 / 307. szám

2 délmagy ABORSZÁG Szeged, 1914. oovembe-r 29. Az egyiptomi benszülött csapatok fellázadtak az aíigoSok ellen* Konstantinápoly, november 28. Mint a Tasvir-i-Efkair jelenti, a benszülött csapatok a Szuez-csatorna vidékein fellázadtak az angolok ellen és sokat közülök megöltek. Négy nappal ezelőtt több angol sebesültekkel telt vasüti kocsi érkezett Kairóba. Eriver pasa a török sikerekről. Konstantinápolyból jelentik: Enver pasa hadügyminiszter egy interjúban kijelenti, hogy a Kaukázusban és Egyiptomban működő török csapatok feladatuknak eddig a legnagyobb sikerrel feleitek meg. A Kaukázusban a nehéz terepviszonyok és az erős téli viharok miatt természetesen csak lassabban fejlődbetik ki a török előrenyomulás, de azért a csapatoknak már oít is egy egész sor jelentős sikerük volt. Fényesen fejlődik ki a török haderőknek Egyiptomban való felvonulása; a melynek visszahóditása a legrövidebb idő kérdése. Görög lapok a török nagyszabású egyiptomi expedícióról szólva annak a nézetüknek adnak kifejezést, bogy az angol védekezés már csak a török sereg számbeli fölénye következtében se számithat sikerre. A nem mohamedán indus csapatok, amiket Anglia esetleg szembe állithatna, nagyon is a török sereg mögött maradnak harcképesség dolgában. HARCKÉPTELENNÉ TETT OROSZ PÁNCÉLOS. Konstantinápoly, november 28. A Turán jelenti, bogy a Swiati Jewstaft orosz páncélos cirkáló a legutóbbi feketet-engeri csatában sérüléseket szenvedett, amelyeknek kijavítása két-három hónapot vesz igénybe. teljesen kimerült és ami Angliát illeti, bár Franciaországba küldött sorkatonasága, ép ugy, mint a francia, tiszteletreméltó ellenfélnek bizonyult, mint toborzott legénység, már eredetileg csekély számú és szenvedett súlyos veszteségei következtében kiképzett tartalékát már körülbelül fölemésztette. Anglia ugyan óriási erőlködést fejt ki. hogy nagyszámú uj sereget kiképezzen, de minden erőlködése dacára sem; tudta összehozni az első millió újoncot, ami ha talán sikerül is, Angliában hiányzik mindannak az előfeltétele, amely alkalmas egv milliós újonc zsoldos hasderegnelc belátható időn belüli kellő kiképzésére. Azért ;az a hír, hogy Oroszország több mint egy millió harcos katonával nyomul előre — se hirre nyugati ellenségeink minden reményüket építik —- a német népben a legkisebb nyugtalanságot sem idézte elő. Tudják, hogy bevált német haderők osztrák-magyar szövetségesünk -főerejével hűséges testvériségben áll ellent az oroszoknak és igy bizalomteljesen várják azoknak a harcoknak az eredményét, amelyek ott néhány nap óta kifejlődtek, A nemzet ebben a bizalmában nem is fog csalódni. A KOLUBARA VIDÉKÉN! Szlavóniából jelentik: A lazar eváci pozíciók elfoglalásával, — mint egy Szerbiából visszatért tiszttől értesülök, — csapataink niár megkezdték a felvonulást. Itt a szerbeknek igen erős állásaik vannak. Lövészárkaik már akkor készen voltak, amikor csapataink még Valjevó előtt harcoltak, a Kolubara folyó felső részének elfoglalásával azonban megdőlt a szerbeknek ez a hosszabb defenzívára készült védelmi vonala is és igen valószínű, hogy már az első ütközetnél összeroppan ellenállásuk. Lazarevác elfoglalásával a mi birtokunkba került a Belgrád és Kragujevác felé vezető országút. A mi csapataink kezében van a Kolubara által nyújtott természetes védelmi állás is és ezzel Észak-Szerbiában a főközlekedési vonalakat feltétlenül uraljuk. A szerb csapatokkal szüntelenül vannak heves összeütközéseink. A Kolubara vidékén állandóak a csatározások és a visszavonuló szerb sereg mindent elkövet, hogy csapataink gyors előnyomülását a lehetőségig késleltesse. A Szerbiában uralkodó nagy hideg a mi csapatainkat egyáltalában nem akadályozza az offenzíva további gyors lefolytatásában. A 'hegyeket méter magas hó takarja. Mindazonáltal a rossz karban tartott szerb országutakat katonáink sietve helyrehozták és igy a hózivatarokban is biztosították a trén elővomilását. NEHÉZ MUNKÁNK SZERBIÁBAN. Szerbiából jelentik: Sár, sár, sár . . . Hihetetlen rossz utak, feneketlen sártenger, a melyben tengelyig jár az autó kereke, dűlők, ösvények, ahol sziigyig sülyeda ló: ez a szerb síkság talaja; Két méteres friss hó, alatta fagyott rögök, csúszós keréknyomok keresztül-kasul, hepe-liupás zökkenős lejtők.- ez a dombos, hegyes-völgyes vidékek útja. Es mégis mindezekkel a nehézségekkel gyorsan és győzelmesen birkózik meg hadvezetőségünk, gyalog ősök, tüzérség, élelmezési és szerkocsik szinte vágtatva törnek előre a járhatatlan vidéken, előre, a végső diadal felé. Az utak javitására, helyrehozatalán ezernyi munkás dolgozik, köztük igen sok alföldi, Szeged, Csongrádmegye és Szabadka vidékérni való kubikos. Úgyszólván egy-egy éjszaka alatt mintaszerű országutat teremtenek, s virradóra a kombattás seregek után törtető szekerészek már könnyű szerrel jutnak előre. A lengyelországi harcok. Á német nagy vezérkar közli: Kelet-Poroszországban csak jelenték telest harcokfolytak. Lovicnál csapataink újra támadtak Novo-Radonrsktól nyugatra az oroszok erös támadásait visszavertük. Dél-Lengyelországban egyébiránt minden változatlan. (Közli a magyar miniszterelnökség sajtóosztálya.) A VISZTULA MÁSIK PÁRTJÁRA . . . A Stockholms Dagblad katonai munkatársa ma a következő leírását adja a keleti harctéri helyzetnek: A keleti harctéren még mindig folyik a 'lengyelországi nagy csata. A Visztulától északkeletre az oroszokat Mlawától is viszszaverték. Ugyanúgy a rövidebbet húzták azoknál a harcoknál, melyek a Plock mellett felevő fontos Visztula átkeléseknél támadtak. A németek előrenyomulása Lodz felé erősen, visszaszorította az oroszokat a Visztula másik partjára. Az orosz vezérkar hivatalos lapiában, a „Hadihirnök"-ben megjelent ezeknek a harcoknak leírása. Ez német előnyomufásokról szól, melyek jelentékeny erőkkel történtek az orosz front ellen, a Lowic—Skiernewice vonalon. Ez a két város Lodzíól északkeletre fekszik, husz kilométernyire egymástól és mindegyiket vasút köti össze Varsóval. (A Skiernewice és Varsó közti távolság vasúton 62 kilométer.) Kogy törtek be az oroszok. Az északkeleti harctérről jelentik: Tiz napi a, 'hogy az északi határon álló csapatainkhoz az első jelentések érkeztek arról, hogy erős orosz erők közelednek a szorosok felé. Az előőrsök mindennap azzal jöttek vissza, hogy megfigyelték az orosz erők felvonulását és hozzávetőleg meg is állapították az erejüket. A határon álló erőink egy pillanatra sem tévesztették szem elől az oroszokat és minden elő volt készítve a fogadtatásukra, Az orosz betörés nem jött váratlanul. Tiz nappal ezelőtt szólaltak meg először , az ágyuk a zempléni határon. Az oroszok bevonulása három irányban történt. Miután az oroszok túlerejét megállapitották, csapataink csatázva, folytonos erős harcok között engedték be a magyar területre az oroszokat. Az oroszok folytonosan támadtak és mindig uj rohamra küldték csapataikat, amelyek nehéz veszteségeket szenvedtek, Véres fejjel kergették vissza őket katonáink. Ez a betörés nem. sikerült. Az oroszokékkor be akarták keríteni egyik nagyobb csapatunkat. A mieink azonban vakmerő mozdulattal meghiúsították az oroszok tervét, átvágták magukat az orosz vasgyürün. Kedden reggel megkezdődött a mieink általános támadása. Két irányból támadták meg' az oroszokat, majd nemsokára csakhamar csatlakozott a harmadik irányból történt támadás is. Kedden estére kiverték az oroszokat, azonban a következő napon, szerdán, ujabb orosz tartalékerők vonultak be. Kőzheti a mieink is jelentékeny erősítéseket kaptak és ma reggel újra kitört a harc. Porosz tábornok a helyzetről. Blume porosz gyalogsági tábornok a Lokulanzeiger-ben cikket közök amelyben szembeszáll külföldi újságok azon állításaival, mintha Németország békére szorulna. Sőt már annyira mentek, hogy már megállapitottá'k azokat a föltételeket, amelyeket Németországgal szemben fölállítanának, ezek között szerepelnek: a német birodalmi szövetség feloszlatása. a német flotta kiszolgáltatása, 25 milliárd 'hadi kárpótlás stb. Ezzel szemben Blume tábornok a valódi hadállás következő képét rajzolja: A Vogézek néhány pontjának a kivételével. sehol sem áll ellenség német területen. Kelet-Poroszország néhány kis részét átmenetileg át kellett engednünk az ellenségnek, de jelenleg azok már líel vannak szabadítva és minden emberi számítás szerint azok ugy is maradnak. Néhány távolabb fekvő gyarmatunk az ellenség könnyű zsákmányává lett. a legnagyobbak: keleti és délkeleti Afrika, mint azelőtt, most is birtokunkban vannak. Szövetséges ü nk Ausztria-M agyar ország Galícia egy részét ideiglenesen átengedte az oroszoknak, egyébként azonban ura egész területének és Szerbia tekintélyes részének. Szerbia egyébként teljesen letört. Nyugaton néhány négyzetkilométer kivételével egész Belgium a mienk, valamint Franciaország gazdag határvidéke, maidnem ugyanakkora terület, mint Belgium. Hasztalan törekszik már kéí hónap óta a vitéz francia hadsereg, hogy a saját gyarmati ós Anglia csapatainak segítségével minkéi onnan elszoritson. A mi csapataink nem hátrálnak és a veszteségeket, mi hasonlíthatatlanul könnyebben tudjuk pótolni, mint ők. Franciaországban a hadseregpótlás