Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-04 / 282. szám

Szerda, 1914. noveuüber 4. 0ÉLMAGYARORSZÁG 3 A búrok uj szabadságharca. A Lokülanzeiger érdekes részleteket kö­zi)' a burok fölkeléséről, amely mindig na­gyobb arányokat Ölt. A forradalmi mozga­lom1., amelynek vezetője Dewet tábornok, nap­ról-napra súlyosabb aggodalmakra ad okot Londonban. A fölkelők kitűnően vannak föl­fegyverkezve, elsőrangú vezetőik vannak és nem valószínű, hogy az angol csapatok gátat fognak tudni •vetni a mozgalom mindinkább nagyobbodó erejének. Dewet és társai sze­rencsésen használták ki a kedvező pillanatot, amjkor a .csapatok egy része Német-Délke­let-Afrikában harcol, más részüket pedig Franciaországba vitték. Az angol lapok az­zal biztatják a közönséget, hogy Anglia még nem veszítette el a fejét és nem fog eltérni főcéljától: a németek megsemmisítésétől. A forradalmi mozgalom két vezetője: Maritz ezredes és Dewet tábornok. Elvben mindenesetre jelentékeny eltérések vannak közöttük, Maritz ezredes a délafrikai angol hatalom ellen karcot és szabad államot akar teremteni a délafrikai Unióból. Dewet tábor­nok egyelőre nem kívánja végleg megdönteni az angol uralmat Délaífriikában, hanem a föl­kelése csak a Botha-mmisztérium ellen irá­nyult, amely belevonta a világháborúba Dél­afrika fegyveres erejét is. Különböző céljai azonban nem akadályozzák a két vezért ab­ban, hogy együtt és egyöntetűen ne dolgoz­zanak. Londonból jelentik a romjai Tribunának: tiotha tábornok kedd reggel elhagyta Rus­teenburgoí és még a délelőtt folyamán ösz­szeütközötí Beyers generális párthiveiivel Bolha serege 80 foglyot ejtett. Beyers egy­néhány Ibivé megsebesült. Az üldözés még tart. A belga tengerparton dörögnek az ággisk. Róma, november 3. Amsterdamból je­lentik a Telegraphnak, hogy déltájban Kid­ketöl északi irányban erös ágyúzást hallot­tak, amely 45 percig tartott. Az ágyúszót 12 óra múlva ismét hallották. Azt hiszik, hogy heves tengeri harc folyik. Berlin, november 3. Rotterdamból jelen­tik: A Times tudósítója Epernayból a követ­kezőket ifja a régi francia koronázó város, Ryims, jelenlegi állapotáról: Teljes képet azokról a károkról, amelye­id a bombázás Reimsnek okozott, még nem alkothatunk magunknak, de az ideérkező me­nekültek rettenetes részleteket mondanak el a bombázásról. A gránátok mintegy hétszáz polgárt megöltek. Még nagyobb a sebesültek száma. Háromszáz ház a tüzérség ágyúitól tiizet fogott és teljesen leégett. Százötven ház ezenkívül kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. A város százezer lakójából ma csupán negy­venezer tartózkodik Reimsben. Napokig egész családok a pincékben éltek'és nem volt más ennivalójuk, mint száraz kenyerük. A borke­reskedők pincéi nyújtották a legjobb mene­dékei, mert ezeket a lehető legkényelmeseb­ben berendezték. VILMOS CSÁSZÁR A HARCTÉREN. . Róma, november 3. F*árisból jelentik a Tribunának: A Daily Maii értesülése szerint Vilmos császár jelenleg Franciaországban tartózkodik, ahol az összes harcmozdulato­kat intézi. Tegnap a szász királlyal autóki­rándulást tett a harctérre, személyes megje­lenésével és szavával bátor itva katonáit. ELLENTÉTEK ALBERT KIRÁLY ÉS CHURCHILL KÖZÖTT. Berlin, november 3. Angol bankkörökből származó magánforrások az Albert belga ki­rály és Churchill között kitört éles konflik­tusról tudnak. Már Antwerpenben heves je­lenet játszódott le Churchill és a belga ki­rály között, aki a németekkel békét kívánt kötni, mert számit ott Vilmos császár lova­giasságára és reménye volt, hogy a béke­kötés még biztosithatja Belgium függetlensé­gét és önállóságát. Bahkkörökben e nézet­eltérés következményének tudják be, hegy Anglia a belga állami kölcsön kamatainak kifizetését megtagadta. A belga király béke­szándékairól szóló Unir most már másodízben merül fel és mondják, hogy a király felesége az utóbbi időben rendkívül sürgette a béke­kötést. A BELGA TENGERI HARC. Róma, november 3. Ideérkezett londoni admiralitás hivatalosan ezeket közli: — Az angol flottának a német jobbszárny elleni harcában a Falcon nevű hadihajóra egy gránát esett, amely egy tisztet és nyolc ten­gerészt megölt és egy tisztet és tizenöt ten­gerészt megsebesített. A Brilliant hadihajónak egy halottja és több sebesültje van. a Rinal­A Rundschau jelenti Bukarestből: A Rjecs jelentése szerint Ferdinánd román ki­rály kijelentette, hogy semmi irányban nem fog letérni arról az útról, melyet elődje neki kijelölt. Semmiféle áramlat országában nem fogja öt oly módon befolyásolni, hogy ezt az álláspontot feladja vagy megváltoztassa a külpolitika irányát, melyet Károly király állandó érvénnyel megállapított. Bcszarébia várja a román testvérek fegyverét! Egy bécsi lap hasábjain Argenty, a fran­cia-román liga alelnöke, ép ő, cikket ir, mely­ben hatalmas érveléssel és meggyőző erővel bizonyltja, hogy Románia nem áll. nem áll­hat az orosz érdekek mellé, mert ha jövőjét biztosítani akarja, akkor aggódnia és félnie kell az orosz befolyás nagyobbodásától. Er­veinek támogatására egész sor tudós és po­litikus nyilatkozatait és müveit idézi, köztük francia tudósokét is, akik leírják, hogy mi­lyen végzetes volt Románia sorsára és a ro­mán politikára mindig az orosz befolyás. Eme idézetek között legérdekesebb Rambaud fran­cia miniszternek és a Sorbonne volt tanárá­nak nyilatkozata, amelyből a következőket iktatjuk ide: „Az orosz veszedelem Romániára min­dig borzalmasabb veit, mint bármely tö­rök vagy tatár betörés. .4 román nemzetet 1739-ben az oszrák beavatkozás mentetté meg, 1828-ban pedig olyan szerepeket kez­dett játszani Romániában az orosz követ, mint II. Katalin alatt Stockholmiban és Var­sóban. Az oro^z abszolutizmus volt az, a mely ellen a Románia intellekíuálitásának újjászületése érdekében a harc megin­dult." Aztán következett még egy egész sereg érv, mely mind arra utal, hogy Románia he­lye nem lehet-Oroszország mellett. A mai helyzetben Románia részére nem marad más hátra, mint kihasználni mindazokat az elő­nyöket, melyek részére abból származhatnak, ha Oroszország hatalma végre megtörik és a rabszolgasága alól Elszabadulnak mindazon népek, melyek önállóságra és kultúrára hiva­tottak. ilyen nép a román is. Besszarábiában, dónak pedig nyolc sebesültje. A német ten­geralattjárók megkísérelték hadihajóinkat megközelíteni, torpedóink azonban megvédel­mezték a flottát. föoltke a császári kastélyban üdül. Berlin, november 3. A Wolff-ügynökség jelenti: Moltke tábornagy, a német száraz­földi hadsereg vezérkari főnökének, akinek megbetegedéséről legutóbb közlést tettünk, teljes felgyógyulása végett üdülésre van szük­sége. A német császár e célból hamburgi kastélyát boesájtotta rendelkezésére. Moltkét továbbra is- a hadügyminiszter fogja helyet­tesíteni. EGY TÁBORI MISE. Köln, november 3. A Kölniscihe Zeitung egy düsseldorfi harcosnak október 4-én kelt leveléből egyes részeket közöl. A levél a nyu­gati harctérről jött és többek között a kö­vetkezőket tartalmazza: Ma vasárnap van, tábori misével, melyen nekem is szerencsém van részt vehetni. Hosz­szu idő óta Pmia láttunk először fokészeket misemondó ruhában. Halálos csend és na­gyon komoly arcok. A tábori lelkész egy­szer már francia fogságban volt és miután szabadon bocsátották, a császárnál kihallga­táson jelent meg. Elmondotta, hegy a császár a következő szavakkal búcsúzott el tőle: Kö­szöntse harcban álló bajtársaimat, mondja meg nekik, hogy bizzanaik Istenben, aki majd nemsokára győzelmesen enged bennünket ha­zatérni. amelyet a plevnai segítség viszontszolgálatául Oroszország Romániától elrabolt, egy tömeg­ben millió és millió román él. Besszarábia vár­ja a román testvérek fölmentő, segítő fegy­vereit. A mi románjaink testvéri érzéssel egyesült velünk és román meg magyar vér egyformán öntözi/ a csatatereket. A mi ro­mánjaink tudták, hogv kj a közös ellenség, hogy ki ellen kell teljes erővel harcolniok. Scká nem tarthat, hogy a román állam is felismerje ezt és megtartsa végső leszámolá­sát az ősi ellenséggel. Olaszország a Cjörög ierv cHeire. Szófiából jelentik: Rómából ideérkezett, feltétlenül szavahihető híradás szerint, az olasz kormány hivatalosan értesítette az athéni kormányt arról, hogy semmi körül­mények között sem egyezik bele abba, hogy Görögország okkupálja Epiruszt. Ehez a hírhez az a megjegyzésünk, hogy Olaszország teljesen azt akarja ezzel a döntéssel is, amit a monarchiánk. Olasz­ország e nyilatkozatával helyettünk is be­szélt. Bulgária: ugrásra készen. Konstantinápolyból jelentik: Miután a bolgár kormány a leghatározottabban vissza­utasította az orosz kormánynak azt a köve­telését, hogy engedje keresztül Bulgária a Szerbia számára küldött hadi anyagot, az orosz kormány ismét azzal a követeléssel lé­pett föl, hogy a bolgár kormány távolittassa el az aknákat Ruszesuk kikötője elől a Dunán, vagy legalább is jelölje meg a veszedelmes zónát. A bolgár kormány ezt a követelést is visszautasította, mint teHiesNlietetlent és fi­gyelmeztette a pétervári kormányt, hogy a szuverenitás joga az Al-Duna fölött Romá­niái illeti meg, tehát Oroszországnak a ro­mán kormányhoz kell fordulnia, ha azt kiván­ja, hogy Szerbiának szánt hadiszerei a Dunán á; jussanak Szerbiába.

Next

/
Thumbnails
Contents