Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-24 / 302. szám

S.-:. :/; 1914. aovem-bsr 24. DE LM A '..'< Y MíO tiisZAU védelmezik Szarajevóból táviratozzák a Die Drau­itakAz Ide kisérí szerb foglyok elmondták, hogy a Belgrádot véíiö csapatok élén György herceg áll. Puínik vajda vezérkari főnök és Pasics miniszterelnök is Belgrádban idöz­jtiek. A Belgrád és Arangyelovác közé esö helységeket kiürítették a 'szerbek. A bolondos ©yorgye Potsiik vajda ehen. A sabáci fogolytáborban egy szerb fő­hadnagyot őriznek, aki egy ideig a belgrádi helyőrségben szoigál i. Onnan a tisztet a vai jevói csapatokhoz osztották be és amikor se­regeink Yalievót ostromolták, a tiszt szintén , fogságba került. Éppen akkor, amikor egy társavai Sab'áeban kocsira ültették, hogy a Száván át a magyarországi .fogolytáborba in­ternálják, egy magyar újságírónak alku:ma vbít ve-e teszélni. — Arait mindnyájunk által tisztelt, ősz Puínik vajdával müveit Györgye, az egyene­sen felháborító, — mondotta el a szerb tiszt. •— A vezérkar főnöke valami tanácsot adott o hercegnek, ami stratégiailag igen fontos ie:t volna, György herceg ezt a tanácsot a tő­le megszokott durva formában visszautasí­totta. — Fenségedet arra kérem, ihogy tana­csai.ni.at, mint a vezérkar főnökéét, kegyes­kedjék megfon tol óvá tenni. — mondotta Puí­nik, —• mire György herceg ingerülten kikelt ; 2 ellen. Iiogv őt, mint várparancsnokot lec­rézt essék. Szó szót követett, tanúja ennek a jelenetnek' én nem voltam, de hallottam:, hogy végül György herceg a szobából kiutasította Patnik vajdát. Az affér tiszti-bizottság elé ike­. ük. >• ugv tüdőm, hogy Putriik a .méltatlan elbánás miatt, le akarta tenni magas rangját, •azonban a tisztikar impozáns módon nyilvá­nította iránta bizakrá-t. Sándor .trónörökös a • •c-zerb főhadszállásról egv bosszú sürgönyben kért elnézést bátyjának meggondolatlan cse­lekedete miatt s végül György herceg kényte­•;m volt Putnik vajdát személyesen felkeresni lön ünn< oélycsen bocsánatot kérni. •Monda­nom vé-m kell,' Hogv végül is Putriik tanácsa rivegadtatott'-s mini azóta -bebizonyulnem :••• n : íu/tk ózott hiábavalónak. . A szefb hadsereg feíc bsre­kép-eleiv Szothilói je'entili: A •félhivatalos L'Echo ác Bulgarie legutóbbi számiban „Szerbia sor­sa" cim alatt igen íigyefemreméltó vezércik­ket közöl, amelyben a legutóbbi események alapján igyekszik megrajzolni a jelent Szer­biában és a legközelebbi jövő kilátásait, illet­ve reménytelenségét. — Az osztrák-magyar hadsereg erejével szemben — irja a lap — Szerbia elvész, tönk­remegy. Hadai nem tudnak eUehtúllni az el­lenséges haderőnek. A szerb hadseregnek több­mini a fele már harcképtelenné vált. Az el­ese.. ék, hadifoglyok és sebesültek száma száz­ezerre rag A sereg szét, van szórva, hazaf­iam:; kószái. A áemormzáeió teljes. Szerbia •fileutáliása ilyképen megtört. Az osztráknma­-: var seregek már elérték a szomszédos ál­lam szivét. — Nem akarunk szomszédainkra rágal­makat szórr.i, ebben a reá nézve tragikus idő­re niban. Megelégszünk azzal, hogy egysze­rűen múgállapitjük a fényeket. Akaratlanul is vissza kell emlékeznünk a közelmúlt időkre, amikor Szerbia kívánsága és vétke folytán mi rossz helyzetben voltunk. Az ellenség, a szerbekkel az élén, egyszerre négy oldalról rohanta meg nemzeti területünket. Számiban, t! egíogvatkozott, vitéz hadseregünk, amelyet egy kegyetlen és ihosszu hadjárat már kifá­rasztok, la pihent ellenség csapásai alatt su­lvosan szenvedett. Még sem ismerték kato­náink a reménytelenséget és nem vonultak vissza. Vitéz katonáink megtartották pozíciói­kat egészen a fegyverszünetig, amelyet a bu­karesti békekötés követett. — Miután minden módon intrikáltak -Bul­gária ellen:, Szerbia ekkor örömujjongásban, tört ki. Spalajkovics, aki Szerbiát képviselte a bukaresti tárgyalásokon, kijelentette a bolgár megbízottak előtt, hogy Szerbia el -fogja ven­ni'Bulgáriától az összes hódított teriileteket, egészen a régi török-bolgár határvonalig, hogy igy mindig lába alatt tarthassa szom­szédját és a szivének irányítva' fogja marká­ban a kést és- 'amikor jónak Játja, Szófiát, is megszerzi. Igy vették el Bulgáriától még Tza­rovo Selót is és a kalimantzi-i -síkságot, aihoi a bolgár hadak srapnell-eső közepette, halál­megvető bátorsággal küzdöttek tizenöt napon át. Szerbia tehát Bukarestben elvette tőlünk mindazt, amit a csatasikon fegyverrel a ke­zében nem tudott elvenni. A Gondviselés ma megmszulja Szerbiában mindazt (t vétket, a mit egykor Bulgária ellen elkövetett. /Vtoniesifán harctéri hely­zetünk, Mmarelli Fitz Gemtd báró, gyalogsági tábornok a Neue Freie Presse vasárnapi szá­mában fönti cimen. a következőket irja: A szövetségesek közül, akiket a jelenlegi háború ellenünk és Németország ellen egyesí­tett, eddig legjobban Oroszország ábrándítot­ta ki barátait. Hiszen csaknem kizárólag az -Oroszország mindent elnyomó tulh-at almára felépített vér­mes remények voltak azok, amelyek barátait vödig hajszolták mind nagyobb erővel politi­kai útjaikon, míg nem adódott más kint, mint — ez.a gonoszul felidézett háború. És mit értek" el Oroszország -szövetsé­gesei a hadüzenet óta eltelt több -mint száz nap alatt az o .segítségével? Sokkal kevesebbet a semminél is! A Fekete hegyek fejedelmének álma: egy­kor a domináló Lovcsen-magaslat'rcl orszá­gának szegényes karsztsziklái helyett a Tre­bincica .és. Narenta- termékeny völgyeibe, va­lamint Cat-íaro kikötőjén át a szabad, a világ­gal összekötő tengerre uralkodó- és paran­cso-lóként tekinthetni — a francia flotta ismé­telt hasztalan és siralmas kísérletei dacára már rág és mindenkorra szétfoszlott. Szerbia, amelynek határain lelketlen iz­gatók előkészítették ezt a borzalmat, amely az európai -háború lobogó fáklyájává leeifdett, ama fél Szerbia, amely azt képzelte magáról, hogy a Balkán Pi-emontja lesz és az orosz aranyak elvakító fényénél a legnagyobb há­látlansággal arra vetemedett, hogy kikössön hatalmas szomszédjával és egykori pártfogó­iával, ma segítség nélkül és letörve földre te­rült, minden kilátás nélkül, egyhamar ismét magához térhetni. Belgium, amelynek állami fedfiatósága ma már csak néhány rommá lőtt, egyébként siralmasan jelentéktelen helységre terjed ki, minden katonai erejét kimentette és maga az oly hatalmas Franciaország, amely nem sej­tett erővel és •hatalommal védekezik, hóna­pok óta- harcol — Anglia erőteljes segítségé­ve! — -miként mind világosabbá lesz. teljesen kilátástalanul -viseli háborúját Németország győzelemhez szokott csapatai ellen, hasztalan lesve és figyelve, nem jön-e meg végre az oly forrőan kivá-nt és neki biztos kilátásba helye­zett hir az orosz kozákoknak Berlinbe való benyomulásáról. És annak dacára, hogy Ausztria-Magyar­3 ország és Németország röviddel azelöí.tig kényszerülve voltak egészen egyedül viselni a harcot a mindenfelől fenyegető túlerővel szemben, a kozákok -ma ép oly messzire,' il­letve még -távolabb állanak Berlintől, mint a háború kitörése előtt; fényes bizonyság ez seregeink és Hindenburg hadtesteinek dics­teljes bátorsága mellett. A keleti hadvezetés különösképen lénye­gesen elütő jellegű a nyugatiétól. Mig ez utóbbi területen makacs, röghöz tapadó álló harcban Icvészárokról lövészárok­ra fáradságosan folyik a küzdelem a sikerért, ugy, hogy szinte az ostromharc jellegét viseli magán, addig Oroszországban mindenütt töb­bé-kevésbé mozgóháboru fejlődött ki, miköz­ben az oroszok a mi kisebb számú seregeink ismételt és hősies támadásai által eddigi tu­lajdonképeni háborús céljuktól: Berlintől, déli irányba elszoriftattak. Erre a mi erőinket ólomsuilyal ipar­kodtak lekötni, majd áttörtek a Visz­tulán, november 10-én elérték a Wartát, mi­közben egy másik sereg a Visztulától -északra Thornra vette az irányát és alárendelt, lát­szólag jobbára lovasságból álló erők ismétel­ten próbáltak betörni Kelet-Poroszország­ba. A mi és a német csapatoknak a harcté­ren ismételt csoportosítása által a német fő­parancsnoknak sikerült nagy erőknek bal szárnyán való összegyűjtése után Tkomtól -északra, valamint a nyugat-poroszországi déli határon erőteljes támadást intézni az orosz jobbszárny ellen. Ez utóbbi nemcsak arcéi-ben. volt messzi­re széthúzva és a Visztula által elválasztva, hanem mélységbe is erősen tagolva, ugy, hogy a németeknek sikerült előbb 13-án Wloc­1 a veknél és 14-én Növi Duninovnál (a Visz­tula mellett) egy előretolt orosz hadtestet megverni és 15-én ugy északon Lipnóoál, mint délen Kutatónál az oroszokat visszavetni. A máig beérkezett jelentésekből kivehe­tő, hogy a rnf seregeink is sikerrel vették tel a harcot az orosz főerőkkel és mivel továbbá ismeretessé lön, hogy a német, a mi északi szárnyunkhoz valószínűleg közvetlenül csati a-t kozó harcéi Czenstochovától Lodzoa át Rloc­kig terjed,. tehát a Wartá-vonalon ismét tul van, feltehető, hogy az orosz főerő ereje da­cára defenzívára szorult, amihez nem járult hozzá lényegtelenül Przemysl erőteljes védel­me. A nyugati harcterén a harcok meg ném csökkent makacssággal tovább folynak; a franciák az argonnei-erdőkben, Verdimnél és a Vogézekben való támadásaik által nyilván­valóan arra törekszenek, . hogy az északi szárnytól német erőket vonjanak el; hogy -ez nem sikerült nekik és a németek most, mini .azelőtt láthatólag arra törekszenek, hogy jobb szárnyukkal keresik a döntést, -azt bizonyítja •x' többek közt az a körülmény, hogy Porosz­ország elite-csapatát, a gárdát az angoloktól vddig'oly bátran védelmezett Ypern támadá­sára használják. Déli harcterünkön derék csapataink győz­tes vezérük alatt minden akadály dacára fel­tartóztathatatlanul nyomulnak előre. A Legyőzendő nehézségekhez most észa­kon és délen egyaránt a tél zor ósága fog csat­lakozni. Meleg, jól védett tűzhelyünknél, szivünk minden dobbanásával s mély hálájával kell de­rék katonáinkra gondolnunk.

Next

/
Thumbnails
Contents