Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-22 / 300. szám

Saeigied, 1914. november 22. DÉLMAGYARORSZÁG 9 A semleges államok. (Saját tudósítónktól.) Vannak még olyanok is. Kevés -számmal, de vannak. Semlegesek annyiban, hogy még nem- -húzták -ki a kardot, de a kezük már ott van a kard markolatán. Téved, aki azt hiszi, ihogy az általános világ-felfordulás e napjaiban valami, irigylésre méltó ez államok helyzete. A semlegesség megtartása óriási munkát és erőkifejtést igényel az illető országok államlférfiai részéről. Minthogy minden- hadviselő fél érdeke, ezeket az államokat semlegességükből kimozdítani, minden lehető és lehetetlen mesterkedéshez folyamodnak az egymással hadban álló államok diplomatái és a szép Ígéretektől az ijesztő fenyegetésig minden eszközüket szedik elő a diplomácia fegyvertárából, hogy a le-hetőleg nekik kedvező elhatározásra bírják a semleges államok politikusait. Ezeknek az Ígéreteknek a mérlegelése, -ezeknek a fenyegetéseknek a kiparirozása és kellő értékre •való leszállítása nem kis: munka, nem; kis gond. A zavarosban halászásra a világtörténelem még sclha annyi alkalmat nem. produkált, mint éppen most. Aztán magukban a semleges államokban is hányan vannak, akik felelőtlenül izgatnak és olcsó népszerűségre -pályáznak. A népindulatokat -olcsó zsákmánynyal kecsegtetik és idegen aranyokkal táplálják. Ilyen körülmények között el nem tántorodni a főcéltól, van majdnem olyan munka, mint elsüttetni az ágvut s aztán várni, hogy hadd jöjjön, aminek jönnie kell. Az izgatók, a felelőtlenek megelégszenek az -olcsó babérokkal, de a nemzetük léteért és országuk feUmaradásáért felelős államférfiak nem efemer jelentőségű sikerekre dolgoznak, azok előtt nemzetük és országuk távolabbi jövőjének a képe, kel! hogy kirajzolódjék. Minket legközelebbről Románia és Bulgária semlegessége érdekel. A román államférfiak eleddig megmutatták, hogy józan megfontolással állanak őrt nemzetük érdekei mellett. Ök jól tudják, högy Oroszországot győzelemre segitve a saját sírjukat ássák meg s azért sem a -cár hizelgően megtisztelő látogatása, sem a területi gyarapodással való kecsegtetés, sem pedig az erőszakos fenyegetés nem tudta őket Oroszország javára hadba vonultatni. Tisztában vannak vele a hivatalos és talán a nem hivatalos román politika komoly tényezői is, hogy a végleges orosz győzelem a románság közeli vesztét jelentené. Ehez pedig ők segédkezet nem nyújthatnak.' Hallatszanak ugyan Romániában olyan hangok, hogy ki kei! aknázni a kedvező alkalmat és meg keli szállani Erdélyt, mert az Erdéllyel megnövekedett Románia sokkal hathatósabban tudna ellenállani a győztes Oroszország részéről minden bizonnyal bekövetkező támadásnak, de -ezek a hangok n-em- komoly politikusoktól, nem a távolabbi jövőt is mérlegelőktől, erednek. Románia az orosz törekvésekkel csakis ránk támaszkodva fog szembeszállhatni. Románia önmagában, még Erdéllyel meggyarapodva sem állhatna ellent az orosz inváziónak. A viszonyok kényszere most semlegességre, egy nem is olyan- távoli jövőben -pedig egyenesen a velünk való szövetségre fogja utalni Romániát. Más nagyhatalommal — merí csakis nagyhatalom mentheti meg a románokat — földrajzi fekvésénél fogva is alig Szövetkezhetik. Az uralkodóházak vérbeli rokonságánál és Oroszországgal való szomszédságánál fogva Németország szövetsége lehetne kívánatos Romániára nézve. Ámde Németország az osztrák-magyar birodalommal való véren és tűzön keresztül kipróbált szövetségét Románia kedvéért sohasem! áldoz•ná fel, ellenben mindenkor szívesen -látná ebben a mi annyira értékes szövetségünkben harmadiknak, ha ugy tetszik, negyediknek. Romániában az őrületnek kellene uralomra jutnia, ha ellenünk fordulna. A saját sírját megásó őrületnek. De ez egyáltalán n-em valószínű s igy Romániától nyugodtan harcolhatunk és oszthatjuk a csapásokat a szerbekre és oroszokra egyaránt. Ami pedig Bulgáriát illeti, azzal ugy állunk, hogy Bulgária -semlegessége -ez idő szerint ránk nézve értékesebb, mint esetleges aktivitása. Eltekintve attól, hogy nekünk úgyszólván becsületbeli ügyünk, hogy Szerbiát mi magunk, idegen- segítség nélkül letörjük és megfenyítsük, Bulgária semlegessége főleg azért kívánatos, mert ezzel elejét veszi annak, hogy Oroszország Bulgárián keresztül siethessen dédelgetett kedvenceinek a nagyon, helyesebben agyonszorongatott szerbek segitségér-e. Nem hihető, hogy az orosz az adott viszonyok között Bulgáriában egy habár nem is hatalmas, de erőt megosztó ellenséget provokáljon. Ellenben minden valószínűség a melleit szól. hogy ha Bulgária önként lépn-e ki semlegességéből, Oroszország -megsemmisitő erővel vetné rá magát, azért is, hogy a Balkánon már nem- is veszendő, hanem -már elvesztett presztízsét visszaszerezze. Ezért mondottuk, ihogy Bulgáriának a semlegessége a jelen viszonyok között nekünk többet érő, m-int a mellettünk való aktivitása. Az aktivitás terére való lépésnek csak akkor volna nagy jelentősége, ha ez Romániával a legszorosabb egyetértésben, történnék. Erre azonban ugylátszik a román államférfiak még n-ern látják megérettnek az időt. De a kéz már ott van a kard markolatán, ha pedig kikerül a kard a hüvelyéből, minderr okunk megvan annak a legkomolyabb feltételezésére, hogy Románia a kihúzott karddal Oroszország felé suhint s ő is résztvesz Nagy Péter -cár -Konstantinápolyra vonatkozó végrendeletének a szétkaszabolásában. A feisgei* méSgségébep. Támadás angol tor- , pedónaszádok ellen. -A Neue Hamburger Zeitung néhány. levelet közöl, melyeknek írója tengeralattjáró hajókon vett részt a háborúban. Az érdekes leírásokból átvesszük a következőket: Egyik napon korán reggel megint X. felé haladtunk, de este felé újra 'már lenn voltunk a tenger fenekén, huszonkét méternyi mélyen; vigyáznunk kellett, mert hajónknak rossz volt a helyzete. Az éjjelt mindazáltal vidáman töltöttük, muzsikaszó mellett; a grammot ónunk vidám dalokat játszott nekünk. Hajnali öt órakor 'megint felszínre kerültünk és feszülten figyeltünk, ihogy láthatunk-e valamit, de csak egy teherhajót vettünk észre, amely azonban minket n-em látott 'meg. Ezekem a napokon rettenetes volt a tenger, szörnyű viharral kellett küzdenünk. Csak tudakozódjál, hogy mit jelent tiz napon át a 12 fokos szélerő. Egy angol torpedózuzó ellen intéztünk támadást, de alkalmasint észrevettek bennünket, mert a lövésünk nem talált. Számláltuk a torpedófutás másodperceit és ép 40 másodpercig jutottunk, mikor fölöttünk már ördögpokol volt; vadul rohant fölöttünk tiz torpedónaszád, abban a hitben, hogy keresztülgázolnak minket, de mi már akkor nagyon méIven voltunk. Mégis szörnyű pillanatok voltak, mikor hallottuk fölöttünk az ellenséges hajók gépeinek zakatolását, folyton abban az aggodalomban., hogy vájjon elég mélyen vagyunk-e; csak akkor lélekzettiink föl, mikor már biztosra vehettük, hogy az ellenség hajói már nem gázolnak el. De ezután még nagyobb bajba kerültünk. A szívverésünk elállott, ftnikor a hajóról láncoknak és sodronyoknak zörgését, csörgését hallottuk. Egy aknahálózátba kerültünk. Rettenetes percek voltak, melyek alatt okunk volt a rémületre. Életünket csak annak a körülménynek köszönhettük, hogy már nagyon mélyen jártunk. Talán ha -pár centiméterrel följebb vagyunk, valamelyik akna érhetett volna, ami elégséges lett volna arra, hogy elpusztuljunk. De igy csak azokat a láncokat súrolta hajónk, amelyekkel az aknák voltak lehorgonyozva. A visszautazásnál még egyszer utolért bennünket a baj s megint csak a szerencse mentett meg. Még mindig ugyanaz az -erős vihar dühöngött és amikor este lemerültünk, egy óriási hullám hirtelen alányomta a hajót. Ezek is kegyetlen percek voltak, egyre mélyebbre és mélyebbre sülyedtiink és egyre mélyebbre sülyedt a mélységmérő; 50, 51, 52, számlálgatta a kormányos és egyre egyformán tovább; 56 méter mélységben felélekzettünk; a hajó 57 méternyire állott és elkezdett lassankint emelkedni. De végre megint itt vagyunk, ahol pár napig jól élhetünk; mert hiszen itt már lemondtak rólunk és ime nemcsak élünk, hanem -minden baj nélkül kerültünk vissza. Ámde azt el se tudjátok képzelni, hogy hogyan néztünk ki, mikor idejutottunk. Gondoljátok el; az egész idő alatt nem mosakodtunk, nem fésülködtünk és nem is -borotválkoztunk, emellett, -a tenger roppant hullámzása miatt, nem is -ehettünk. Valamennyien olyanok voltunk, mint a sápadt viaszfigurák. De amikor tegnap megfürödtünk és -megerősödve, felöltözködtünk, valami csodálatosan jóleső érzés vett rajtunk erőt. Elmondhatom, hogy ujjászülettünk. —r a. Levél Szerbiából. Lippai József szobafestő a következő levelet irta a szerb harctérről Robelly Aladár ópitészh-ez: Kelt 1914. XI. hó 9-én. Szerbia, Nagyságos épitész ur, bocsánatot kérek, ha ezen pár -sor Írásommal netalán megsérteném1, de férfias kötelességem -írni Önhöz, hogy becses adományáért köszönetemet fejezzem ki. Nagyságos épitész ur, nekem a feleségem a harctérre irta, hogy épitész ur volt olyan kegyes, hogy a bevonult családapák részére vagyis otthon hagyott családjaink segélyezésére 'adományozott, hogy legyen nekik egy pár napra ennivaló. Abból a háromszáz koronából kedves családjaim is részesültek 20 koronával. Igazán meg vagy-ok győződve jóságáról. Az épitész ur még mindig nem feledkezett meg Szeged város szegényeiről. Én is szegedi vagyok, ezért leghálásabb köszönetemet fejezem ki én és kedves családom- részéről. Semmi nélkül kellett otthagyni családunkat, akit legjobban szerettünk és akiért élünk. De amibe beleestünk, hazafias kötelességünk teljesíteni. Megvédeni a hazát és a 'm-i fenséges jó királyunkat ettől a csőcselék Szerbiától. Néhány sort írok még az itteni harctérről: Mi a boszniai R-án voltunk, ott van a szerb határ, mi ott betörtünk Szerbiába és mindjárt először körülbelül a Száva-partjától 3 kilométerre mentünk Szerbiába. Ott voltunk 6 'hétig, mert ott nem akartunk előre menni, míg a balszárny és a jobbszárny nemi egyesül és ez tizedik hó 26-á-n sikerült itt. Nagy ágyuharc volt, egy éjjel reggel 9 óráig, akkor a szerbekből elfogtunk 1120-at, Igazán azok a szerb katonák ugy néznek ki, mint egy cigány karaván, egy államra nézve szégyen ilyen katonákat tartani. Mondjuk is: ilyen emberekért kell küzdenünk, sok magyar vérnek elfolyni? Kár, de nem baj, megtanítjuk egy kicsit őket. A magyaroktól és a németektől, — mondják ők maguk, — nagyon félnek, pláne a szuronyrohamtól szaladnak, mint a nyul. Most Sabácnál, illetve tul vagyunk, mert Sabác is be van véve. Szépen- haladunk előre és reméljük, hogy nemsokára elvérzik Szerbia. Már -mink se bánnánk. Mi családapák már 4-ík hónapja szeretnénk a m,i drága családi otthonunkba lenni. Ha 'a jó Isten megsegit és ha el nem esünk, rövidesen meg is lesz. Maradok kiváló tisztelője: Lippai József, szobafestő. -Szeged, Veresács-utca 5. szám. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit!