Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-03 / 281. szám

rrzxíxx.v tw.rx.r, Szeged, 19X4. ndveanibeá' Egy csésze meleg tejet. Vasárnapi számiunkban' 'közöltük a „Fe­ministák Szegedi Egyesülete" lelkes 'hangú felhívását, amellyel az ingyentej akciót beve­jzeti. Ismertettük a nemes mozgalom nagy célját és ma, amikor az első adományokat nyugtázzuk, szükségesnek tartjuk újból if el ­hívni a közönség legszélesebb rétegeinek fi­gyelmét erre az akcióra. Mindenki adakozzék a „Tlélmagyarország" kiadóhivatalában (Vár­•uay L. kony vkeres'kedése, Kárász-u.), amely a -pénzt* nyilvánosan is nyugtázza és rendel­DÉLMAGYAEOESZÁG tetési helyére juttatja. Ha ránk köszönt a hi­deg tél, ne legyen- egyetlen szegény gyerek se, akinek ne jutna reggelenként egy falat kenyér és egy csésze meleg tej. Az eddigi adakozók: Központi Bizottság 300, Feministák Szegedi Egyesülete 200, Sze­gedi Kenderfonógyár 100, Szegedi Csongrádi Takarékpénztár 50, Back Bernát fiai 50, Winkler Testvérek 20, Lőwy Adolf és társai 10, Milkó Vilmos és fiai 10, Szegedi Kézmü­vesbank 20, Szegedi Hitelbank 20, N. N. 4, N. N. 2, Iván- 2 korona. Mayyarleány a szerbek fogságában, — Öí hét tapasztalatai. — (Saját tudósítónktól.) Nagy és fontos szolgálatot tett a hadvezetőségnek egy ziknio­nyi leány, Vilovácz ¡Mária, aki szerb fogság­ban töltött öt ihetet és aki ¡megtudta a szerb katonáktól, hogy a dél-vidéik tele van ¡kémek­kel, akik állandó összeköttetésben vannak Szerbiáival. -Megtudta és elárulta a hadveze­tőségnek, hű'gy a ziiim-oinyi szerb templom ol­tára mögött ¡rejtett helyen telefonkészülék van .elhelyezve, ahonnan Belgrádba bemondják csapataink elhelyezkedését és állását. Vilováicz ¡Mária, aki jelenleg Szabadlkán van alkalmazásban, fogságáról, szökéséről és sikerült akaratlan kémkedéséről a következő­ket mondotta el: -A ¡háború kitörés-e előtt látogatóba men­tem Saháera unoka-nővéreimhez, ¡akiegy buda­pesti >zánm.azá(su, -aháci tr-afikcsnaik, Gyur­Jeovics rÁllajcisinak a ifeks-égie. Alig töltöttem néhány napot iSalbáccn, táviratot kaptáim édes anyámtól Ziknonybcl, ihogy jöjjek azon­nal haza, imént háború ¡van késziülőibtn. A táv­irat vétele után azonnal utn-aik. •iniduiltam, hogy Belgrádcn keresztül Zümonyba utaz­zam. Belgrádban tudtam -esalk ímeg, llioigy a háború ¡már kitört és hogy árán vonat, s-eim hajó -Boligrád és Zimcny ik-özött nem közle­kedik. Est« lévén, a legközelebbi szállbdában, a „Cár Ni'k-ot-áhan" -megszálltam. A szálló kö­zel volt a Káli meg dán h oz. ¡Aliig flteigy -elszain­ditottam, rettenetes ágyúdörgés remegtette meg a diaiakat. A 'Szálloda mii-nld-en -vendége félig öltözve kirohant a -szabók-bál f -e l pakkal ­tmvk és- éj.sz'aka egy a, városban beljebb levő szállóiba vándoroltunk . — Reggel egy katona zörgetett -az aj'tó­sioii. Felikelteim, felöltöztem, azután ¡minden szó -nélkül megkötözött és elvitt. Egy 'ki® zár­káiban helyeztek el. Itt tartottak öt hétig, mert kémnek gondoltak. 'Keserves öt hetet töltöttem -a fogságban. ¡Minden második ma pon kaptam egy darab korpákénye-ret, -a köz­benső napon "egy kancsó v-iz-et, ez, vcilt 'az ál­landó táplálékom. ¡Egy jószivü -fogházőr szí­vességéből egy csomó s-z állmát kaptáim a .zár­kába, ez volt fekvőhelyem. A takaróim a ná­lam hagyott esőköpenyem volt. — Ez a fogházőr juttatott néhányszor újsághoz! ¡Nevetséges és hazug tiiireik -voltak a lapokban. Hosszú cikkeiket -olvastam a mo­narchia hadseregének vereségeiről, a eper­be,k Hugy győzelmeiről, a rengeteg fogolyról és zsákmánytói. — Egy iszéP napom bejön zárkámba az őr megszól it: — Kisasszony, holnap jó, ünnepi kosztot kap, De ne örüljön neki nagyon, mert ez azt jelenti, hogy magát holnapután kivégzik. — Nagyon «megijedtem, ¡sírtam, sajnál­taim fiatal életemet. A jólelkű fcigiházőr, aiki meg volt • győződve ártatlanságomtól, adott egy Véső formájú vasdarabot, ezzel a falat kivéstem, a vasrácsot sikerült kiemelnem és este 8 órakor kimásztam az ablakon, két mé­ter magas kerítést nagynehezen átmásztam és igy végre szabad voltam, ismét. — .Futottam) ¡a városon ¡keresztül, sírva. Egy őrjárat ¡megállito-tt és kérdezte, hová ¡megyek. Jól beszélek szerbül, nem is fogtak gyanút, amikor azt mondtam: .— Katonák mesélték, hogy a szegény uram megsebesült; ,megyek -megkeresem va­lahol. — Tovább engedtek. Reggel öt órára Reszmk n-evii községibe jiutcttfeim. I-tt sike­rült -egy katona vonat c-n elbúj nem, amely -el­vi t-t egész Nisig. Az állomáson ép akkor ér­kezett egy sebesülteket és foglyokat szállító vonat. Ott álltam "a szerb katonák között és néztem, visszatartva könnyeimet, a mi sebe­sült katonáinkat, akik között sok cseh ka­tona és néhány tiszt volt. Egy fiatal magyar huszártiszt nagyon meg v-olt sebesülve, áz-t hordágyra fektették, ugy ¡tették k-i m -állo­máson. — .Megismerteim .a foglyok között egy kar-lovicai fiatal embert. Oda mentem »nellé. Ö is megismert. ¡Megmondtam -neki, begy ¡szö­köm haza. Ö és még több fogoly levelinket adtak át, hogy .azokat hozzaim haza. Nevetve mentem aztán ,a szerb ¡katonákhoz és kérdez­tem tőlük: mik azok a sáros kocsik a vonaton. — Svába ágyuk — dicsekedtek — 200 ilyen ágyút foglaltunk el. — Nisbcll aztán Pirotra mentém a vas­úton a katonákkal, alkilk vigasztaltak: nem fog meghálni a,z urain. — Pirotou a vasúti állomáson a rendőr­ség isimét feltartóztatott, kérdezte hova uta­zok. ¡Sírva mondtam, hogy az uraim megse­besült, gyerekeit akarja látni, Caribtódba — Bulgáriába. Itt aztán már szabadnak érez­tem magarm. Elmicuidtem kiáll várta-játráis-cé mat. Sürgönyöztem Szófiáiba konzuil-unlkhoz és este féíl 10-kcr már utaztam Szófiába. Ott a vasúti állomáson mán* fiakker várt rám ós azo-n mentem ¡konzulunkhoz, aki enni és inni adc-tt és -akiinek kegyessége folytán egy szál­lodában meg is pihenteim. — Másnap ¡már útleveleim vcilt, útikölt­ségem -is éfei mentem -a konzul levelével Rusz­csnkon keresztüli Bukarestbe. Ott megint kap­tam útlevelei és pénzt, hogy Predeálig utaz­hassak és Predeálon a konzuli levele ingyen jegyhez juttatott és én bot heti szenvedés és izgalnia.s utazások után hazaérkeztem. De csak In-diáig jutottam vonaton. Onnan már gyalog mentem Ziimony-ba. — Zim-onyban -felkerestem -a katonai pa i-ancsnekisáigot és átadtam ¡a magammal ho­zott szerbiai újságokat. Ezek igyikélbem meg volt. írva, hogy Györgye herceg .a háború 14-lik napján Belgrádban, a nagy ligetnél megsebesült .a hal arcán, de -már harmadnap kis autóján kiment a csapatokhoz. — Eümondtaim, hogy miikeit tudtam meg szerb őreimtől, aztá-n azt mondtam a pa­rancsnoknak, adjon mellém hat katonát. — Minek a hat katona? — kérdezte a liszt tőlem. — A szerb templomban akarok valamit megmutatni. — Eljött -aztán égy hadnagy és llnat ka­tona velem a szerh templomba. Ott aztán o­nltár mögött megmutattam a telefon-készü­léket. Nagyon megdicsértek a katonai pa­rancsnokságon és- még azt is megiigé-rtók — mondotta nevetve a barna szemit Vilovácz Mária — hogy a. háború után egy tiszt fér­jet szereznek nekem. Tizedes üs*! ftlegfoalf két gyermekem! Győrből Írják a következő érdekes. esé­tet: A priboji hegyeken t-ul bömbölnek már a 24 -ás 30 centiméteres ágyúink. Az ágyú­dörgés meg-megreszketteti a vályogépület la­za ablakait, ik i-k ¡tekintek Jo-van-cvics pópa há­zára, aki most T-uzfálban várja az Ítéletét bátyjával -együtt: az egyik főcin-ko-ssaí. A ve­randán katona orvos-ok ülnek. U-jságot olvas­nak. Közben szomorú kocsisor vonul le a h-epe-'hiu-pás- -ut-on az ¡iskolából átalakított ¡kór­házba. Ujabb 'sebes-ülteik érkeztek T-uzlába igyekvő t rém-szer ekereken. öreg n-épíölkelőink körülveszik az érkező ko-csikat s részvéttel segédkeznek a sebesültek -kiemelésénél. Egy­egy tus magyar, amikor -meglát -egy súlyo­sabban sebesült bajtársát? kegyetlenül eiká­romkodja magát s öklével megfenyegeti a priboji hegyeken t-ul levő ellenséget .... Halk kopogtatás az ajtón. „Szabad" —­kiáltom-. Hátoim mögött összecsapja - a boká­ját valaki. -Hátra nézek. Népfölkelő Puzsér Dávid nem-esócsai illetőségű, a 3-i'k szakasz­ból. Kisirt szemekkel áll vi-gyázban az öreg bajtárs. Részvéttel ío-rdiulok feléje, ő katoná­san tiszteleg, majd- reszkető hangon jelenti: — Tizedes urnák alása-n jelentem, két gyerekeim ¡meghalt. Bele sajgott a szi-vem. uép-fölkelő Puzsér Dávid' jelentése leadásába. Nekem- is van oda­haza, a .györujvárosi kis polgári otthonom­ban három fiacskáim, akikért y-cbotcsa va­gyok az életnek. Édes istenem: mit érezhet most népfölkelő Puzsér Dávid? Észreve­szem', ih-ogy valamit szorongat a bal kezében. Megkérdezem-, ih-o-gy mit akar. — Negyven koronát gyűjtöttem- össze a zsoldból — jelentem alássan — koporsókra szeretném hazaküldeni — mondotta nép föl­kelő Puzsér Dávid. Könnyeitől nedves volt a 4 darab tiz ko­ronás gyűrött, eddig féltve őrzött bankjegy. Elmondotta nópifölkelő Puzsér Dávid, hogy téli c&izmácskríra gyűjtötte a pénzt, amely most jó lesz koporsókra .... Halrnay Emil századparancsnokna-k meg­hatottan jelentettem ,népfölkelő Puzsér Dávid „esetét". A 40 koronához a századparancsnok 30 korona adománnyal járult. A szomorú -pénz jmiegy hazafelé! Viszi népifölkelő Puzsér Dávid könnyeit a járvá­nyos -betegség által elragadott kis fiacskája s leánykája siriialmára. •.-•£i!j£BBSiS3SBSss»n!«ea«anaBS3B»SBKaanaaaaB3Ka Hogyan helyezzük el katonáinkat. Állandó bajok vannak az iskoláztatás körül. Jelenleg: 7000 -elemei iskolai tanuló jár az utcán, nem ika-phat oktatást és nem tör­ténhet /gondoskodás- róluk, im-ert az iskdlák ¡legnagyobb részét az ujonc-ck részére ka­szárnya -gyanánt vagy a sebesültek részére kórháznak foglalta le -a hadvezetőség. * Szó sincs róla, első sorban jön a katona­ság. A haza védelme érdekében neun szabad visszariadni semmiféle áldozattól s-etm. De_ azért az iskolás gyermekek érdeke eilóg f n­tos, hogy egy ki-ssé gondolkozzunk fölött0. Az -az eszme ¡merült fel, hogy ,az elemi oktatás egyes üres helyiségekben történjék, de mivel városunkban olyan üres bolthelyi­ségek vagy lakások -alig -volnának találha­tók, amelyekben egy egész osztály -vagy épen egy egész iskola elhelyezhető lenne, -már pe­dig az ilyen széjjelt-agclás- ¡súlyos hátrányok­kal járna, érdemes vcln-a talán egy más meg­oldást keresni v-a-gy legalább is a kérdés fö­lött egy kicsit elmélkedni. 1

Next

/
Thumbnails
Contents