Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-20 / 298. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Szegedi katonák énektik a Himnuszt. Egy haditudósító írja, aki 'hajón utazott Sabácba: a Száván vígan pöfögnek el a fekete­sárga zászlós motorcsónakok. Utásztisztek ülnek bennük, még tovább utászok váltanak éljent a szerb partról az uszályokon nótázó katonákkal. Hrtkovci község az ágyutüzben csak kisebb kárt szenvedett. A .falu népes és az asszonyok zsebkendőkel integetnek a Sa­láéba menő katonáknak. A szerb parton, egy erdő mögött feltűnik Drenovác. Köraiaku tem­plomából komitácsik lövöldöztek nemrég a mi katonáinkra s ezért félig romba döntötték ütegeink a templomot. A távolban halványan épületek tűnnek fel. A hajó fedélzetén illő tisztek lekapják sapkáikat és a mögöttük uszó sleppekre kiáltják: — Sabác! Fiuk, látni már Sabácot! Kétezer torokból tör ki erre az éljenzés és a következő percben levett sapkával ének­lik .a szegedi és pozsonyi bakák: — Isten áldd meg a magyart! A part a csatatér rémes képét mutatja. Itt nyomult elő Tabanovics felől dicsőséges seregünk, lövészárkok lövészárkok mellett, egyes helyeken a sáncok közt nincs husz mé­ternyi terület, olyan közel volt egymáshoz a kát sereg. Ahol a föld nyugat felé volt fel­túrva, az szerb fedezék volt ,s a távolból egy iíyen fedezékbe bepillantani, borzalmas lát­ványt nyújt. Törött fegyverek, véres ruha­foszlányok hevernek egymás mellett, a sán­sok mögött pedig sir sirt követ. li Berlin, november 19. A nagy főhad!- | szállás jelenti: November tizenhetedikén ,ke- J íeti tengeri haderőnk egyes részei a libaui j kikötő bejáratait hajók elsiilyesztésével el- j zárták és katonailag fontos építményeket J bombáztak. Torpedónaszádok a kikötő bel- t sejébe bevonultak és megállapították, hogy ellenséges hadihajók nem voltak a kikötő­be !J. Behneke, a tengerészeti vezérkar főnök-helyettese. Berlin, november 19.. A nagyfőhadiszál­íás jelenti: A keleti hadszíntéren az újból megkezdett harcok még folyamatban van­nak. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztá­lya.) OROSZOK ÉS NÉMETEK TENGERI ÜTKÖZETE. A Daily Mail közli Stockholmból: A Nar­áén nevű gőzös kapitánya jelentette, hogy a mikor a Balti-tengeren a Gjedser világítóto­rony mellett haladt, egy német cirkálóval ta­lálkozott. A cirkáló megparancsolta, hogy gyorsan távozzék el arról a vidékről, mert a közelben orosz és német hadihajók ütköznek meg. A Norden hajón egész tisztán lehetett hallani a folytonos ágyudörgést. OROSZ VÉLEMÉNY A HÁBORÚRÓL. Bukarestből jelentik: A Nisnij Novgo­rocíban megjelenő Volgar cirrtii lapnak egy politikusa a következőket irja: Legfőbb ideje, hogy miként Anglia, fölismerjük a helyzet komolyságát és félre tegyünk minden opti­mizmust. Hadműveleteinknél elkövettük azt a súlyos hibát, hogy csakis a számokkal tö­rődtünk, nem pedig, miként Németország, a lélekkel is. Most azonban éppen ezekkel van dolgunk, mei t uj, söha sem sejtett tömege­ket teremtenek elő és pedig mi ellenünk. Az angol recept, amely hosszú háborút javasol. Se bog) sincs ínyünkre, mert sem pénzügyileg, sem katonailag nem birnók azt el. sff $ro©fisr©?. — Kik s hadsereg-vezérek? — Az ellenünk közdö orosz seregek vezérei a következők: Az első hadsereg vezére Rennekamp tá­bornok, lovassági generális. Született 1854­ben. evangélikus vallású, 1870-ben belépett az 5. iilánus-ezredbe, mint vezérkari tiszt feje volt a 14. lovassági hadosztálynak, a tranz­bajkáli csapatoknak, továbbá parancsnoka az 1. önálló lovasbrigádnak, a tranzbajkáli ko­zák-hadosztálynak a japáni háborúban, vezér­lő .generálisa a 7. szibériai hadtestnek és ké­sőbb a 3. szibériai hadtestnek s 1913. óta fő­parancsnoka a viinai katonai kerületnek. A második hadsereg vezére Szuchomli­nov lovassági tábornok, görög-katholikus. Született 1848-ban. 1865-ben belépett a test­őr-ulánusezredbe, az 1877—78-iki hadjárat­ban a főparancsnok vezérkaránál működött, azután parancsnoka volt a 10. lovashadosz­tály lovasiskolájának, majd a kievi kato­nai kerület vezérkari főnöke, a japáni hábo­rúban a kievi Kerület főparancsnoka, azután 1909-ig a vezérkar feje, végül hadügymi­niszter. A harmadik hadsereg vezére Ruszki gyalogsági tábornok, görög-katholikus. Szü­letett 1854-ben s 1870-ben kezdte meg szol­gálatát a testor-gránátosezredben. Az 1877— 78-iki hadjáratban megsebesült, azután a 11. lovashadosztály és a vilnai katonai kerület vezérkari főnöke volt. A japáni habomban a második operáló hadsereg vezérkari főnöke, azután a XXI. hadtest parancsnoka s utoljá­ra a kievi katonai kerület főparancsnoka. A negyedik hadsereg vezére Szalza báró gyalogsági tábornok, görög-katholikus. Szü­letett i 843-ban s szolgálatát megkezdette 1862-ben a 4. testőr vadászzászlóaljnál. Részt vett a kaukázusi harcokban 1863-ban, az 1877 -78. török hadjáratban s korábban Tur­kesztán meghódításában is. Parancsnoka volt az 1. kaukázusi vadászdandárnak, a 24. gya­logsági dandárnak és a keletázsiai hadjárat közben az ). pétervári gárdagyalogsági had­osztálynak, azután a XXII. hadtest parancs­noka, a kievi főparancsnok helyettese s végül a kazáni katonai kerület főparancsnoka lett. Az ötödik hadsereg vezére Plehve, evan­gélikus vallású. Született 1850-ban s 1868­ban belépett a testörulánusezredbe. Parancs­noka volt a lovasiskolájának, a 2. lovassági hadosztálynak, a doni kerület csapatainak, majd varsói parancsnok, a XIII. hadtest pa­rancsnoka, helyettese a vilnai kerület főpa­rancsnokának, végül a moszkvai katonai ke­rület főparancsnoka. Részt vett az 1877— 78. török náboruban, de a japáni hadjáratban nem. A hatodik hadsereg vezére Brusszilov lovassági tábornok, görög-katholikus. Szüle­tett 1853-ban s 1871-ben a 15. dragonyos ezredben kezdte pályáját, sokáig tanító volt a lovasiskolátiál; majd parancsnoka lett a 2. lovas gárdahadosztálynak, a XIV. s később a XII. hadtest parancsnoka. Részt vett a tö­rök hadjáratban. A hetedik hadsereg vezére Lecsiszky gyalogsági tábornok, görög-katholikus. Szü­letett ~1856~ban s 1877-ben belépett a 39. tar­trlékkeretzász'ióaljba s csaknem kizáróan szibériai csapatoknál teljesített szolgálatot. Mint az első szibériai vadászezred parancs­noka részt vett az 1900—1901-iki kinai had­járatban s mint a 6. szibériai vadászhad­osztály parancsnoka a japáni háborúban, majd parancsnoka ennek a hadosztálynak, utóbb az 1. gvlogsági gárdahadosztálynak parancsno­ka és főhadsegédje lett. továbbá a XVIII. had­test parancsnoka. Végül a priamuri katonai kerület parancsnoka. . A nyolcadik hadser'eg vezére Sievers gyalogsági tábornok, evangélikus vallású. Született 1853-ban s 1871-ben belépett a pé­tervári testőrezredbe. Mint vezérkari tiszt vezérkari főnöke volt a kaukázusi gránátos­hadosztálynak, a V1L, majd pedig a XVIII. hadtestnek. Utóbb parancsnoka a 27. gyalog­sági hadosztálynak, a vilnai kerület vezérkari főnöke, a XVI. és X. hadtest parancsnoka lett. Részt vett a török és a japáni hadjáratok­bari. A listából hiányzik Nikolajevics Miklós fővezér, valamint Januschkewitsch vezérkari főnek neve. Hiányzik aztán Dimitriew Ratkó neve, aki állítólag a törökök ellen vezér ujab­ban. Az utolsó nagy magaslatért. A „Bosnische Fost" egyik utolsó számá­ban olvastuk az alábbi levelet. Egy horvát fő­hadnagy irta néhány órával halála előtt. Meghatóan szép a levél és különösen ér­dekes azért, mert a levélből megtudjuk, hogy a guesevói hegy elfoglalása után, ahol annyi magyar fiu esett el és sebesült meg, még egy nagy magaslatot kellett elfoglalni katonáink­nak, hogy megindulhasson hadseregünk Szer­bia végleges meghódítására. Megtudjuk, hogy a -november 5-ikén megkezdett véres harcol egy önkéntes század csodás hőstette vezette be. Ennek az önkéntes századnak volt egyik hőse az a horvát főhadnagy: Matisevics Szlavkó, aki az éjszakai roham előtt néhány órával irta meg következő levelét: 1914. november 4, este 7 órakor. Kedves jó szüleim! Életemnek komoly, talán a legkomolyabb pillanatában irom e sorokat. Már a legköze­lebbi jövőben nehéz feladattal fogok szem­ben állani, amely arra kényszerit, hogy a sorsnak minden eshetőségét figyelembe ve­gyem. Nem- aggódom magamért, erről ti meg lehettek győződve, hiszen ez a háború. A há­ború, amely már annyi áldozatba került. Egy jó, igazságos dologért történik, amelyért minden erőt fel kell áldozni. Azonban meg keli mondanom: Ha ti, jó szüleim ezen levelet kezeitekhez kapjátok, akkor tudhatjátok, hogy nem vagyok többé az élők között. Nem szabad a fájdalomnak és a könnyeknek erőt venni rajtatok, mert bátran és önként mentem a nehéz küzdelem­be. Ha meg is halok, mindig büszkén gon­dolhattok a fiatokra. Most pedig röviden vázolom a feladatot. Már hét hét óta időzünk a guesevói magas­laton és sok hiábavaló áldozattal járt táma­dást intéztünk a meredek 708-as magassági pontra, amelyet a szerbek rendkívül megerő­sítettek. Mint mondják, egy nagy része hadsere­günknek ezen magaslat miatt nem mehet már hét hét óta előre. Egy kapitány a saját kezdeményezésére egy önkéntes századot gyűjtött, amely éjjel a szerbekhez fog hozzálopózni s a íödözé­ket az utolsó pillanatban fogja megrohanni. Ezen századhoz önkéntesen jelentkeztem. Miért tettem ezt? Dicsőségvágyból is, hogy rám, mint bátor fiúra gondoljatok, de azt is gondoltam: Istennel és a hazáért jöjjön, a minek jönni kell. Végrendeletemet már korábban elkészí­tettem és hozzá csak azt teszem: Adjátok, kérlek, megtakarított pénzem felét horvát hazánk szegény rokkantjainak. És ti, édes szüleim! Tudjátok, hogy min­dig hálás fiatok voltam, ezzel az érzésre! megyek a halálba is. Fizesse vissza nektek a jó Isten! Minden szereltemnek. Micimnék, Rudi­nak, Ferinek és kedves gyermekeknek egy édes Isten hozzád. Ti pedig szüleim, édes egyetlen jó anyám és apám, ne szomorkod­jatok. Gondoljatok arra, hogy áldozatot hoz­tam a hazáin, az én szűkebb hazámért, Hor­vátországért. — Kao Hrvat castan svoje do­niovi ne sara umro. Fiatok — Slavko. k.i. . lük .. "

Next

/
Thumbnails
Contents