Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-19 / 297. szám

Szeged, .1914. november 19. DELMA GY ARORSZAG a 409.100 korona járadékot dombardirozíat és az igy nyert összeget hadikölcsön jegyzésére fordítja.. A .főispán a -megyei pénzintézetek vezetőit értekezletre hivta össze, amelyen a bankok képviselői közölték, ihogy .1,200.000 koronát jegyeztek a lmdikölesönre. Nagyváradon eddig a Hitelbank fiókjánál és egyéb intézeteknél magánosok é» testületek öt milliót jegyeztek. Békése ár megye területén levő községeik, azok különböző egyesületei, .egyházai ujabban -a következő összegeiket jegyezték: Gyula Város 150.000, Orosháza község 200.000, Békcs község 10.000, Orosházi betegsüegylet 4.000, Orosházi olvasókör 4.000, Orosházi izraelita nőegylet 6.000. Békés község kimondta, hogy ha .sikerül a •Icnvbardirozás, a.z esetben 100.000 koronát jegyez. A badiikölesön jegyzése Zágrábi mi élénken folyik. A vagyon községek .képviselői mai konferenciájukon elhatározták, hegy megkérik a kormányt, hogy nevükben 5,800.000 koronát jegyezzen. Ebből a brpdi vagyonközség 3 milliót, a péterváradi egy milliót jegyzett. A kormány igazgatása alatt álló alapok •:•••:>,vében « kormány ezenkívül továbbá 4,400.000 koronát fog jegyezni. Bauer Antal dr. zágrábi- érsek 350.000 koronát jegyzett, egyben 20.000 koronát adományozott az elesettek családjainak támogatására. A varaséi község-tanács .100.000 koronát, a zágrábi zsidó hitközség 124.000 koronái jegyzett a kölcsönre. Pozsony város 400.000 koronás jegyzéssel fog hozzájárulni a hadikölcsön sikeréhez, ezenkiviil pedig gondoskodik a háziezred leg/niy.-:égének féli holmival való ellátásáról. Makón a mai nap folyamán mintegy 2oq.OÓ0 korona összegű jegyzés történt, Zotnborban tegnap volt a nemzeti hadikölesönre az első aláíró nap. E napon a m. kir. pénzügyigazgatóságlioz beterjesztett jelentések szerint a zomhori pénzintézeteiknél összesen ,201.650 koronát jegyeztek. Kolozsvár egymillió koronát jegyez a ke dik öles ön részvényeiből. A nagyobb kötV;'nyvásárlások a következők: 'Kolozsvár váí'ps 1,000.000 K, -Ernke 500.000 K, Kolozsvári Takarékpénztár -500.000 K, Erdélyi re!f egyház 200.000 ,K, Erd. Gazd. Egylet 200.000 K, Ügyvédi kamara 50.0000 K, R. Katii. Státus 200.000 Ki Unitárius Egyiház 200.000 korona. HIREK 0000 Magyar bajtársi hűség. (Saját tudósítónktól.) A magyar- bajtársi hűség jellemző példáját írja meg a Frankfurter Zeitung haditudósítója, megkapó közvetlenséggel. Ebből a jelentésből Idézzük az alábbi részletet. — A patrouille éjszakai földerítő szolgálatra kapott parancsot. Két óráig tartó menetelés után valahonnan, fedezet mögül, tüzeltek rája. Ezzel azután véget is ért volna a feladatuk s most már csak jelentést kellett, tennie, hogy ellenségre bukkant. Hanem a lövések közül az egyik a jókedvű Jánost érte, — irja a német tudósító, — aki még az imént jóizii adomákkal mulattatta a társait. Egy pillanatnyi idejük sem volt veszteni valló, mert a patrouille másik két emberét is érhetné lövés, már pedig nekik minden áron jelentést kellett tehniök. Minthogy János a maga lábán tovább nem mehetett, két társa a sötét, lejtős mélyedésbe cipelte, ahol megvizsgálták a sebét. Kezükkel gyöngéden kitapogatták, hogy hol fáj; de János csak gyönge nyöszörgéssel árulta el fájdalmát. Az egyik társa a jobb oldalán valami nedves meleget érzeti. Bugyogva folyt a vér a jobb felső combból. Egy pillanat alatt föltépték a János ruháját s a fehérneműjéből egy darabot lehasitvá, jól-rosszul bekötötték a sebet. Így sikerült a vérzést egv keveset csillapítani. Azután leterítették a földre a János köpönyegét, óvatosan ráfektették sebesült társukat s egyikük még a saját köpönyegével is betakarta. Most még csak el kellett rejteni a beteget, mig a sebesülthordozó katonák érte jöhetnek. Hamarosan- cserjét és ágakat vágtak ki s ezekkel takarták -el Jánost, kinek csak az arcából látszott ki valami. i — Négy óra múlva érted jövünk, pajtás! súgta egyik társa s azzal odanyújtotta neki teli tábori palackját s legféltettebb kincsét, egy jó darab magyar szalonnát, amit eddig tartogatott. Búcsút intve, a két baka sietve távozott. Hogv azonban később rátalálhassanak Jánosra, ötven méternyi távolságban kenyérdarabokat szórtak az útra; megbízhatatlan jel ugyan, de mégis valami. .Mind a hárman egy falu szülöttei s már gyermekkorukban jól jüagyabugyálták egymást. Hogy ne volnának hát kenyeres pajtások! Most aztán a két baka verejtékes arccal rohant vissza csapatához. Ám amikor már a csapat őrtüzét megpiilanatották, felhangzott a kürtjei: — Sorakozz! A csapat elindult, de egészen más irányba. -mini ahol Jánost elrejtették. Jelentésüket megtették ug«an, de a hadosztálynak egészen másfelé kellett masírozni; a komarovi ütközet előcsaiározásai megkezdődtek. János megsebesülését jelentették ugyan a -szakaszparancsnoknak, ,dc mindhiába, mert hát két óra járásnyira most már nem- mehettek volna vissza ellenkező irányba, bár a jóakaraton netn mult. Csatlakoztak hát ők ,is dalolva menetelő társaikhoz. De a gondolatuk ott járt szegény sebesült pajtásuknál, aki most hiába várja vis'szajöttüket . . . — Még jó, hogy odaadtam neki a szalonnámat, — mondotta az. egyik. János pedig ezalatt csak várt, csak várt s a jelzett négy órai idő nagyon hosszúnak tetszett neki. A nap -már felbukott az ég peremén; világosodott s messziről Komarov felől, megdördültek az ágyuk. Elővette a szalonnát. jóizüen elfogyasztotta s most már elég erősnek érezte magát arra, hogy századához csatlakozzék. Ámde erején felüli dologra vállalkozott, mert már a galyakat is oly szokatlanul súlyosnak találta, hogy moccanni sem birt. Visszahanyatlott fekhelyére s a nagy magánosságban hallgatta az ágyuk dörgését és várt, várt . . . Meg is szabadították. — A miniszterelnök Blesben. Bécsből jelentik: Tisza István gróf miniszterei nőik titkára, Latin ovics Emlro dr. ki,sőréiében ma reggel Bécsbe érkezett, — Tisza István gtéf a helyzetről. Tiszt István gróf miniszterelnök, Cicatricis Lajos dr. főispánhoz ma az alábbi táviratot intézte: Szerbiában Vuljevót bevettük, eddig 8000-nél több foglyot ejtettünk, 42 ágyút, 31 gépfegyvert stb. zsákmányoltunk, az ellenséget tovább üldözzük. Az orosz harctéren a németek két nagy győzelmet arattak, 28,000 foglyot A tél. * A tél az idén nem olyan kétarcú, -mint csöndes- esztendőben. Ma volt az első .télies•nap s tisztán látni lehetett a különbséget. Má.s esztendőben a.z egyik arca pirosan mosolygott és a neve volt: téli szezon; a másik .arca kéken didergett és az! mondták róla: téli nyomor. Az egyik arca beszélt fűtött szobáról, színházról, karácsonyról, ujeszteudöről farsangról; a másik fűtetlen szobáról, mnnkabiányról, ingyentejről, ingyen-kenyérről. Ez >a két arc keringett körülöttünk, otthon és az utcán, az életben és az irodalmában, egymást kiegészítve, egymással összeszokva, mint két testvér, kinek egyike szép, a másika csúf, de azért karonfogva jelennek meg mindenütt. Az idén egy arca van a télnek: szomorú, komoly arc, tágranyilt, aggódó és mély szemmel, mely állandóan a csataterek felé néz. Odanéz a fűtött szoba és a fűtetlen, a jólét iéé a nyomor. Egy színpadunk van csak ebben a téli szezonban s ez a. harctér és egy nyomorunk lehet csak é ez a katonák szenvedése. Ila a nagy színigazgató ezen a színpadon diadalmas darabot rendez számunkra, szívesen mosolyog a tél a fűtetlen szobában is, de ha rosszra fordul sorunk, kékem didergőnk a 'fűtöttben is. A hőmérő, melyet reggel fagypont alatt •lelünk, nem azt mondja, amit máskor: Ma melegebben kell öltöznünk; hanem ezt: Mennyire fázhatnak hatmáink a fürészárokban! A fűtött kályha fényes szemében nem barátságos, meleg, kedves téli képek álmodoznak, hanem szikrázó, fehér, havas mezők, •beléjük temetkezett katonák vonalaival gerezd ez ve. Micsoda tél az, mely ma 'beküldte hozzánk a küszöbről hideg 'leheljeiét! Más tél az emberéket födél alá, falak közé hajtotta, most a félvilág kun marad és kiin tolong a távoli, vad téli mezőkön. S egyre nagyobi) tömegek özönlenek ki a tél ködébe és fagyába, mintha egyszerre megunta volna az emberiség azt, 'amit évezredek 'munkája ós( szorgalma épített számára: a civilizációt. •Hol van a párisi tél, mely az egész világnak ilyenkor a báli toalettját szabta ós a finom, raffinált, Ínycsiklandozó díszebéd jóitfőzte? Páris szabói és szakácsai az ypresi és verduni lövőárkokban térdelnek. Hol van a brüsszeli tél, mely nemcsak a fákra hintett •bűbájos, ábrándos csipkét, hanem ,a menyasszonyok, az egé-z világ boldog teáaynépének kelengyéjére. A brüsszeli leányok szemét most nem a .csipkémunka vakítja meg, hanem, a köny. Hol van Berlin tele, -a szende, nyájas, családias, karácsony.fás, filozóf, német tél, melynek bája mindenkit, meghatott, aki valaha közelébe jutott? A német család is kétfelé szakadt: egyik fele a harcmező fagyos földjébe ásta magát, a másik otthon néz szembe, büszke, rendületlen bizalommal, a sorssal. És a német filozófia is rábízta, csakúgy, mint a többi nemzet, a bölcs© ségek bölcseségót a fegyverékre. Vagy liol van Bécs gondtalan, gazdag, naiv és kacagástól gyöngyöző; Budapest cigányzenés, tangótáncos, legénykedő és bűvös asszony,szemtől égő tele? A világ fővárosai ugy emelkednek ki, oly komoran, oly zordonan a beköszöntő tél képéből, mint egy-egy óriás fenyegető kéz, mely egymásra mutat: ti vagy mai! És mindegyik ujjának iránymutatását fegyveres embereik milliói követik záporban, hóban, vihariban, 'fagyban. Oh, ti kedves, hazug, álorcás elmúlt telek, , mikor a világ fővárosai összehangolták hangszereiket, összeegyeztették tánclépésük et, egymás mintájára szabták kabát,jukat, kalapjukat, összemosolyogtatták fejedelmeiket, tudósaikat, •politikusaikat és bohócaikat, hová tűntek? Hol vannak az elmúlt telek színházai, melyek komoly vagy ledér művészete sókul könnyebben elfoglalta és rabul ejtette a világ fővárosait, mint most a hadseregeik? Hol vannak a uralt telek könyv-folyamai, melyek gyorsabban özönlöttek egyik országból a másikba, mint amily gyorsak azok a vértől megáradt folyamok, ,melyeik partján küzd;--