Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-13 / 260. szám

Szeged, 1914. október 13. D ÉLM AGY A RORSZ ÁG 7 Á háború eíső eredménye. (Saját tudósítónktól.) Az a viszony, a melyben a monarchia külömíbözö ajkú polgárai. évtizedeken keresztül egymással éltek, •még a legmerészebb euíemiával sem1 voilt .rózsásnak mondható: Sőt itt-ott még tűrhetőnek sem A most 'folyó háborúnak egyik legáldásosabb következménye az önmagunk közt már megvalósult béke. Beszélhetett volna itt a világ száz szónoka, hasztalan hirdették volna akár az ausztriai, akár a magyarországi nemzetiségeknek a béke; az 'egymással és egymás mellett való megtérés hasznát és előnyeit, •süket fülékre találtak volna innen is, túlnan is. Apró kis nemzetiségi érdekek, a nagy egység szempontjából nevetséges, kicsinységek lenyűgözve tartották az 'elméket, zárva a sziveket. A nagy, közös érdekek áthidaló és nivelláló ereje sébogysemi tudta áttörni azt az ezer és ezer finom szálat, mely az egynyelvüeket ugy 'egybekapcsolta, hogy egyúttal izolálta i.s a többiektől, mindenekelőtt pedig odaát a hegemóniáját már-már elvesztett nemet, ideát az uralkodó magyar fajtól. Mi hiába kínálkoztunk fel nemzetiségeinknek testvéreikül, ők csak azért is 'mostoháikul kívánták magukat tekintetni. Hiába való volt • Tisza István nagy koncepciójú nemzetiségi poliitikája, nem tudták, vagy nemi akarták őt megérteni. Minit a hegyi patakból kiálló szikla, makacsul ott állottak a zúgó hullámok közepette, sem megpuhulni, sem helyükről, megmozdulni nemi akartak. Végre megjött a nagy áradat. A mindeneket és .mindenkit magával ragadó ár. A sziklák megindultak, sziv és. lélek költözött beléjük és egy nagy közös érzés hatotta át e hon, e birodalom' minden egyes fiát. Zászló alá sietett minden fegyveres szolgálatra köteles emberünk. 'Még pedig Sietve sietett. Mindenki első alkart lenni, senkisem utolsó. Megkezdődött a telkek transifonmációjának a kezdete. Szétszakadt a háló, .melyet bűnös kezek szőttek és gúzsba kötötték azokat, akik, habár különböző nyélvan beszélők is, testvérei egymásnak. A nemzetiségi izgatást elmernitolták egyrészt a közös veszély és közös kösioiiiiiiigi tiainiiiciiiBDiceiiDi agam üsgiiiiotiiii Horvát katona menekülése a szerb fogságból. Az „Ágra,mer Tagblatt" irja a következőket: Én ós az ön fia,, mondotta a katona bajtársa apjának, sötét éjben előőrsön álltunk. Mögöttiünk volt egy őrjárat és e mögött egy nagyobb szakasz. Egy oldaltámaidás ez utóbbit visszavonul •SlSTcl kényszeritette és nem ért rá minket erről értesíteni. Igy kellen egyedül maradtunk és egy erős szerb őrjárat elfogott bennünket, Szerencsére nem .jutottunk a fogolyszállitmányhioz, .amelyet, Nis felé indítottak. Az ellenséges táborba vittek, albo.l kikérdeztek bennünket. Valótlan és célzatosan ellentmondó közléseket teltünk és ugy beszéltiinlk, hogy tájékozatlanoknak tűnjünk föl. Ezután 'fölmentünk a VI asi c-Plaininára, ahonnan látható a. mélységben futó vasút ós a zaiVlakiai országút. Micsoda különbség van a mii tábori életünk és a szerbeké között! Mindenütt, elkeseredett, szomorú, elégedetlen embereket láttunk, akik alig szóltak egy szót egymáshoz. Nagyon sok volt a sebesült, is, akiket már több nap ótia nem vittek el .a, tűzvonal mögül. Csakhamar megtudtuk, hogy maiért nem vittek bennünket Nisbe. Már a 'legközelebbi napon, azt hiszem éjszaknyugoti irányban mentünk és reggeltől estig lövészárkokat, tüzérségi föd özeteket kellett ásnunk, Hogy bennünket az ellenséghez liily közel alkalmaztak, kétségtelen jele annak, hogy a szerbeknek kevés a katonájuk s egyetlen embert sem nélkülözhetnek, A bánásmód, ellátás ellen nem lehetett panaszunk. Elvégre ennünk kellett adniok, lia ilyen nehéz munkát követeltek tőlünk. Természetesen a mi legjorröbb kívánságunk az volt, hogy ha. csak "ebet, visszatérjünk a mieinkhez. Az alkalom ^am iis késett soká. 'Megint sötét éjszaka volt, amikor lámpavilágnál végeztük a földmunkát. A kiemelt telesség érzése, másrészt a kivételes törvényeik, .amelyek tehetetlenségre szorították az izgatókat. A megértés korszaka következik he. Sőt a megértés, korszaka már be is következett, öntetszélges és öndicséret nélkül állíthatjuk, hogy imii magyarok eddig is megtettük a magiunkét'. Ebben a szomorú, de nagy időben, a magyar sziv a maga melegségé vei mindenkit el- és, magával ragad. Amikor a katonasággal: megtelt vonatok végigrobogtak .a iniagy magyar Alföld rónaságán* a Dunán tul dcimfehuiMmos; vidékein, Erdély bércövezte völgyeim, mindenütt érezték a monarchia bármely nyelvén' beszélő katonái a magyar sziv feléjük és velük dobogó testvéri érzését, adakozó, ikülömbséget inem tevő megnyilatkozását. S ugyanaz a testvéri szeretet fogadta a imagyar városokban a csatatérről sebesülten érkező vitézeiket, nem nézve azt, a saját véreink-e azok, vagy cseh, tót, román, horvát anya szülte-e őket. Akik eddlig cs.ák rosszindulatú rágalmaikat hallottak rólunk, most a salját szemeikkel győződhettek meg a magyar faj kiváló tulajdonságai ról: lh a zaszeretetéröli, vitézségé ről, emberbaráti érzéseiről, résztvételéről, jószívűségéről; áldozatkészségéről', testvéries együttérzéséről. Akik idegenek, mindezeket — mondhatnék — ilyen kézzel fogható módon, tapasztalták, azokat •hasztalanul fogják ezentúl ellenünk ingerelni véresszájú .néptribunok és titkos, idegen pénzforrásból táplálkozó nemzetiségi' lapok. Amit évtizedek békés, munkájával nem tudtunk elérni, ,a lelkek metamorfózisa ,mio.st íme e nagy idők nagy eseményeinek a hatása alatt önként alakul ki, a írni javunkra. A teljes harmónia Ausztriával és népeivel, a teljes megértés a magunk nemzetiségeivel. Egymagában is oly eredmény, mely jövő fejlődésünk szempontjából eléggé .nem értékelhető. •A jég megtört s nincs okunk kételkedni benne., hogy állaimiférfiaink a háború lezajlása után, a legnagyobb energiával, fogják kiaknázni. ezt a fölötte kedvező helyzetet. A miagunk javára és azok javára, akik most testvéri szeretetben egybeforrtak velünk. földet mintegy ötszáz lépésnyire oldalvást kellett vinnünk, ahol másnap sáncot építettek. Két altiszt alatt néhány katona volt az őrségünk, 'összebeszéltünk, hogy megpróbáljuk a menekülést. Előbb én illantam el a sötétség ileple .alatt. De csakhamar őszrevették eltűnésiemet ós az őrség vaktába utániam lőtt. Csakugyan .gonosz véletlennek kellett. (Lenni, hogy egy golyó bal lábikrámon talált. Fél óra múlva heves fájdalmat éreztem, de azért futottam tovább, később pedig fáradságosan vonszoltam magiamat előre a csaknem áthatolhat at fan erdőn keresztül, ©ürü bokrokon, vízfolyásokon és szakadékokon át, ugy liogy máir azt hittem, hoigy nyomorultul éhen kell vesznem. Virradatkor uj erőre kaptam és tovább vánszorogtam, ahogy tudtam. Folytan azzal foglalkoztam, hogy miképen közeledjem a mieink felé anélkül, hogy ellenségnek tartsanak. .Hiszen még mindig kockán forgott az életem, amig a mieink puskacsövei előtt voltam. Végre mintegy tizenhárom órai gyaloglás után egy előőrsünkre 'akadtam. Mindkét kezemet |mia,gasra fölemeltem. Ekkor azonban a kimerültségtől összeestem. A kötözőhelyre vittek, ott bekötöztek és magamhoz tértem. Az ön fia még bizonyára odaát van Szerbiában. (De reméljük, visszatér ő is ... Ilyen a magyar honvéd. (Saját tudó silónktól.) A gyalogezred hadkiegészítő irodájában fő a feje a vitéz óbesternek. A négybetfis-hatliietüs újoncokat kiképezték, illendően fölszerelték ós a pótkeretzászlóalj indulhat a háború színterére. Megjött a parancs iis már: indulás délután háromkor. Most fél tiz és az ezrede© még nem tudja, hogy kinek a parancsnokságai alatt indítja •el embereit. Egyik tiszt nem mehet, mert beteg, a. másik nem méhét, mert szükség van ,rá a kiképzésnél, a harmadik nem mehet, mert... — De hát ki az istennyilát küldjek velük! — pattan föl ,az ezredes ur, mérgesen pödöritve egyet deresedő bajuszán, azután .Lecsapva maga elé az íróasztalára, hogy csali amúgy táncolt .a penna anieg a kalamáris. A szoonszádsizoba nyitott ajtaján beugrik egy százados. Nemrég jött vissza a harctérről. A karja fekete kendővel vam a nyakába akasztva. Más ember az ilyen sebesüléssel még az ágyat nyomná, ő már sorba járja az irodákat és folyton a kaszárnyában 'lóg. A helyett, hogy a korzón parádéznék a keresztjével, amit vitézségéért kapott. Megáll az óbester előtt, összeüti a bokáját. — Ezredes urnák alázatosan jelentem, én elmennék a zászlóaljjal, ha kegyes volnamegbízni engem. Az ezrede© desperáltan intett. — Ulgyan hogy jut eszedbe. Hiszen te sebesült vagy! — Már meggyógyultam, ezredes ur! — szinte kiáltja a kapitány és é.p kezével letépi melléről a fekete kendőt, kinyújtja sebesült karját, mozgatni próbálja az ujjait. Kicsit nehezen megy biz az, de megy, ha erősen akarja az ember. Látja, hogy az ezredes még sem akarja egészen elhinni a dolgot. — Meg tudom ám ezzel fogni .a kan társzárat, ezzél meg a kardot, — teszi hozzá nyomatékul. Az ezredes ile van győzve. Nem lehet ezzel az emberrel hinni, aki most jött haza Isten csodájára egyenesen a halál torkából és már visszakívánkozik. Föláll az asztala mellől, a feszesen álló kapitányhoz lép, átöleli, amikor mondja: — Hát eredj fiam, Gyuri! És ,megtörülgeti a szemüvegét, mert hogy mag homályosult. A kapitány pedig ugrott egyet és már kinn volt az utcán. Rohant a kaszárnyába, pakolni, öltözni. Tyű, az áldóját, még ló is kellene. A laktanya mellett elfog egy jámbor atyafit, aki a gebéjével ép a piacról' jön, a hová a 'zöldséget liiferálta a .feleségének. — Hogy .adja a lovát, bátyám? Egy-kettőre meg volt az alku, ki volt fizetve a száz korona a harci paripáért. Ott helyben kifogták .a gebét a szekérből. Mier a zászlóalj sorakozott, meg is voiit nyergelve ós a, nyeregben ott ült a kapitány, csukaszürke „komisz"ha öltözködve, fején legénységi sapkával, a lábán bakan cosail. Közrefogták ia tisztjei. — Csák a lovam ne nézzétek fiuk, ezt ugy is kilövik, aztán majd szerzünk mást. Vigyázz! Indulj! Feliharsan az éljen. (Ragyognak a szemek. Peckesén, büszkén kilépnek a bakák a százados után. Meglátjátok, ezek a fiuk ezzel a kapitánnyal keresztül mennek a poklok tüzén IÍS! Az olasz hadügyminiszter lemondása. Bécs, október 12. Grandi olasz hadügyminiszter lemondásáról azt táviratozzák Rómából a Reichspostnak, hogy politikailag e lemondásnak semmi jelentősége nincsen, .mert ép ugy, mint a hadügyminisztérium másodállamtitkárjának lemondása, adminisztratív kérdésekben felmerült ellentétek miatt történt. Irányadó helyen kijelentik, hogy a viszony Ausztria-Magyarország és Olaszország között kitünö. Kina betiltotta az élelmiszerkivitelt. San-Franciszkó, október 12. A kinai kormány a mai naptól kezdve -megtiltotta a gabonanemüek, szarvasmarha és mindennemű élelmiszer kivitelét. SAN GIULIANO TANÁCSKOZÁSAI. Róma, október 12. A Tribuna jelentése szerint San Ginliano márki a minap fogadta Flotow német nagykövetet, majd Salamlra miniszterelnökkel tanácskozott.