Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-13 / 260. szám

.Szeged, 1914. október 13. lMíMAGYARORSZAG elnök: Loubet és Falliéres utóda. Az uj elnök I • és annak bű munkatársa, Détimsé (aki sebcgys'Din tudta megbocsátani ,a német esászárnsik, hogy eigyszier m,ár .megbuktatta őt) elvégezték .a többit. Bizton mag .lehet állapítani, hogy siem Loubet, sem Falliéres nem merte volna sem a hároméves katonai szolgálatot visszahelyező reakciós törvényt megkockáztatni, sem pedig .ennek a tom,apadhatatlan következményének a liáborunak iveszélyébe sodorni a francia népet. Ük tudták, hogy az oorsz mumus csak addig mumus, amiig mutogatják. Tudták, lvogy a mumusokkal ugy vagyunk, mint .avval a bazári játékkal, amit a gyermekeknek i nirtcgatnak. De talán az uj elnök sem mert volna olyan lépéseket tenni, amelyeknek végzetes következményei őt sújtják .legelőször, ha ő maga nem volna olyan .tipikusan francia. A francia, nép könnyen .hisz ós könnyen befolyásolható. Poincaré is azt hitte, hogy készpénz, amit az ő politikai barátjai, a jobboldaliak meg az ingatagok — akik ia francia kamarában a középen „székelnek és job.bribalra kacsintgatnak — mondanak. De ők maguk is, mint minden francia, csalódtak és mennyire csalódtak — az oroszban. Az orosz medve róka is tud lenni. .Róka is volt, legalább a franciával szemben. Csak igy történhetett meg, hogy a kis kölcsönökből nagy kölcsönök lettek; az anyagi érdekeltségből szövetség lett. Ennek a szerintünk •erkölcstelen fürtnek eleinte talián .nem is tülaj donit ott senki különösebb fontosságot, s amikor már a politikai fürtnek .meg voltak a következményei, törvényesítették az uj állapotot. Rendesen, aki erkölcstelenül egyesül, az trein ismeri el helyzetének visszásságát és menüéi többet rebesgetik cselekedetének erkölcstelen voltát a fülébe, annál jobban .erősödik benne az a tudata meg, hogy ő bizony egy igen tiszteletreméltó cselekedetet, követett e] akkor, amikor a viszonyát törvényesitette. Ez volna, ugy-e, nagyjában a francia nézőpont. Egészen máskép tekintette az orosz medve, illetve róka a francia gyöngédséget. Az udvariasságát udvarlásával fokozta. Az orosz jól megtanulta azt. a szép .mesét, amikor .a róka nem győzi dicsérni a holló szép tollát, hangját, csőrét és . . . de csak azért, hogy a sajt kiessék a csőréből. Az orosz is addig 'kacérkodott a franciák hiúságával, addig dicsérte a franciák szép .és jó tulajdonságát, a sok pénzét, miig ki nem csalta az utolsó falatot a szájából, A .holló csőréből kiesett a sajt. Most aztán elmélkedhet a francia La Fontaine meséje fölött. A franciák eme .gyöngeségét .a németek is fölismerték. Talán ezért kezdi sajnálni a német közvélemény a franciák sorsát. Talán ez fogja a németeket arra birhi, hogy épen a franciákkal szemben könyörületesebbek, engedékenyebbek lesznek és lényeges engedményeket tegyenek a. békekötés .alkalmával és talán ez fogja .megvetni egy jobb megértés alapkövét. Mert .az igazi európai béke csak •iáikkor fog kezdődni, amikor német és francia együtt és egyaránt fogják .a huszadik század szellemének megfelelő, az őszinte humanizmust szolgáló, együttműködést megteremteni. Bruller Gyula. — \ szegedi leszámoló hivatal személyzete. A hadba vonultak családtagjai segélyezésére, a sebesült katonák részére, valamint a h,a.rcbavonult 'katonáik meleg-ruháinak beszerzésére eddig 1240 koronát adott. E hivatal •személyzetének családtagjai azonfelül érme•legifőket, hósapkákat készültének. .Eddig beszolgáltattak 200 hőisapkiát .és 1,50 haskötőt. Az adakozást és munkálkodást folytatják a háború egész tartama alatt továbbra is. — Jótékony pincérek. A háborús időkben mindenki a szivére talál év az emberek kifogyhatatlanak a jótékonyságban, különösen lm sebesültekről van szó. Szegények ós gazdagok egymással vetekszenek az adományozásban és boldog az, aki ha csak egy fillér erejéig is 'teljesítheti a szive szándékát. Különösen megható ez a. megnyilatkozás .a szegény emberek .részéről, akik .néha a szájuktól is megvonják a falatot? csa'klicgy segítségére lehessenek a. sebesülteknék. Most törtónt a napokban, hagy három sebesült haza. utazhatott egyik szegedi kórházból. Ruhájuk azonban n.em volt a harcban sebesülteknek ós a Egyesült erővel. — Aprótörténetek. — (Berlini levél.) A német világba beleolvadt a magyar és az osztrák. Az újságok a közös német-magyar és osztrák győzelmekről irnak. A berliniek szemében a. kettős monarchia nem1 külföldi többé, hanem! a testvének, a bajtársaik, a lelki rokonok nagy birodalma. És a közönség fölemelő érzése jó tani,tó. A miért eddig hasztalan, küzdöttünk legnemesebb szellemi fegyvereinkkel, tudásunkkal, tehetségünkkel., rövid' pár hét alatt megvalósult. Ismernek,!becsülnek, szeretnek bennünket. A következő egynéhány apró megfigyelés a bizonysága . . . * A íriedriöhs'trassei pályaudvarról egy ezred vonul az Unter den Linden felié. A messze vidékről jött, pihent erők. Telve vannak virágdísszel', rózsa, szegfű, nefelejts borit ja csákójukat, puskájuk csövét, telt táskájukat. Lelkes a kedvük imár csak azért is, mert Berlinben egy sereg ismerős várta és fogadta őket. jó barátok, jóképű leányzók a szűkebb hazából és számos hasznos és népszerű dolgokat osztogató berlini. Amikor elhallgat az ezred bandája, hazafias diaiba kezdenek és velük énekel az egész utca. Egy pillanat alatt megnyilnak az ablakok, megtelnek az erkélyek és a bátor ifjak fejedelmi ünneplésben részesülnek. Egyik nagy kávéház első emeleti ablakánál fiatal nő áll. Nézi-mézi az alatta elvonuló tömeget, int a kezével a katonáknak és amikor a, figyelem feléje fordul, elragadja az utca lelkesedése, kikapja kis fehér kendőjét és erősen lobogtatva, háromszor is leikiáltja a csak magyaroknak ismerős és kedves, szót: éljen. Az idegen szó végiglebeg az utcán, érteni látszólag senki' sem érti. Riadtan, tekintenek fölfelé, vájjon micsoda idegen náció szülöttje mer a saját nyelvén tüntetni? Ekkor egy leányka, aki, két közlegény között lépdel, büszkén1, teli örömmel, előbb súgva, majd a többiek biztatására hangosain ismétli: magyaros üdvözlés . . . Akik hallják a szót, vagy ötvenen, megállnak. Peckesen, feszesen,, amint katooáéknál szokás. Tisztelegnek, majd háromszor fölharsan harsány hoch-j.uk, hogy fölzúg az egész utca. A hölgy pedig, akinek az üdvözlés, szólt, a keblét díszítő rózsákat köszönetül az ünneplő tömeg közé dobja. És az élelmes árusok egész este magyar rózsát kínálgattak Berlin fő-utcáján , . . * Berlin munkásnegyedében most fölötte csendes az élet. Kevés a pénz, akiik itthon maradtak, családi körben töltik estéiket. 'Csak ha egy-egy sebesült vetődik körükbe, tesznek kivételt, körülveszik, közköltségen, beültetik a vendéglők kopott pamlagára és az igy ünnepelt hősnek rendületlenül mesélnie kell egészen, a záróóráig. A kíváncsiság bevitt egy ilyen társaságba. Két sebesült — Hindenburg táborából — vitte a főszót. .Megmagyarázták a lelkes hallgatóságnak. imiiint verték meg ,a, muszkát és egyben fölvilágositássa.1 szolgáltak a közeli jövőről. Telve voltak nemes optimizmussal, különösen az egyik, a tüzér, akinek megígérte az orvosa, hogy visszatérhet a harctérire, ö Kass-vigadó két főpincére: Fehér Miklós és Peél György egyietegyot, .még a kávéház pincérei szintén egy uj ruháit jutattak a hazautazott három osztrák sebesültnek. Ezek a derék emberek megérdemlik ,az elismerést, mert ők is a gazdag szegények gárdájába* •tartoznak. — Kitüntetett szegedi százados. A király ragg.amibi Fluck Ferenc husz.ár=zá;zadcsnak a katonai érdemkeresztet adományozta a hadiókitmónnyel, iaz ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül, — Egy apa levele csatába induló fiához Levél került .a kezünkbe, .melyet egy apa intézett harcba induló fiához. A szülői szeretet árad ki e tevéi minden sorából, a szülői .szereteté, amely azonban neim jöt összeütközésbe a hazaszeretettel. A haza minden előtt — ez .a 'levélnek ,a 'tenorja, melyet mint a honfiúi szeretet szép tanújelét .leközöljük: Édes fiam, ha ,a harctérre szélit a haza, légy bátor és ne félj, ímert ott is megsegít az Isten. 'Mondom fiam, .bizd Istenre magad. Ha ugy van végezve, Hogy a harctéren kell meghalnod bazádétr és koronás királyodért, az csak dicsőség lészen neked. Ha pedig az Isién védő .karjával átölel és megment az ellenség .golyójától, ugy örökké, miig élsz, dicsőséges napjaid lesznek ,a mostaniak és mint legszebb emlékedre gondolhatsz vissza a harctérre. Gondold mag édes fiam, hogy milyen fontos .szerepet oszt most a haza mindegyik fiának. ,Ne félj semmitől! Inkább halj meg, mintsem, hogy igyáván, meghunyászkodj. Magyarnak és gyávának .lenni nem lehet. Tehát Isten oltalmára bizlak és még egyszer Lékedre kötöm: katona, vagy, ugy viseild tehát sorsodat, minit katonához, illik. Sirva buosuzunk el tőled .mindnyájan, mert az elválás fájó sebet üt. De ez a seb örökösen itt égn© szivünkben, ha meghallanék, hogy nem voltál méltó magyar sorsodra. Anyád imája és az Isten áldása fogja kiisórná utadat, mely csak a győzelmes visszatérés, vagy megdicsőülés utj.a lehet. — Befejezték a szegediek sorozását. Áfa befejezték a szegediek sorozását. 280 1892-beli születésű állt ma a mérce alá, ebből 156 lett alkalmas. Kedden már ,a, makóiak sorozása kezdődik. volt 'különben, a legtanültabb. Tudott egyetrnást a lembergi csatáról is, — Mintha csak tőlünk tanulták volna szövetségeseink a háború mesterségét, mondotta. Annyiféle nemzetség van ott, hogy egyszerre föl sem tudom sorolni. De a bátorságban nem vólt közöttük különbség. Azaz mégis, hallottam' két . társamtól is. hogy .a magyar huszár mindeneken felülkerekedett. Azok.még talán meggyőznék a .mi ulánusainkat is, ha nemi egymás mellett 'verekednének. — Magyar, magyar, — hangzott a hallgatók táborából, — mi oly keveset hallottunk róluk . . . — Mondtam) én. is a szomszédomnak, — folytatta a tüzér. De ő fölvilágosított. A magyar eddig csak olyan hamupipőke volt. Mindig félretolták. De hát van igazság a földön.. Amikor kitört a háború, egyszerre megnyílt a világ szeme. Kidlerült, 'hogy a . . . hamupipőke a legszebb, legbátrabb, legmerészebb és legszerencsésebb. A kozák ugy fél. tőle, mint .a -gyerek a tűztől. Most együtt megyünk velük a közös ellenség ellen. Tudják-e az uraik, mit jelent a nagy szó. egyesült erővel? Ne is találgassák, megmondom mindjárt. Tél1 elején itt isszuk meg a nagy bákeáldoimást . . . * Az excellenciás urnák rossz kedve volt. Nem csoda. Egyik fia a nyugati harctéren küzdött, a másik a keletin és már napok óta nem kapott tőlük hírt. Ha dolgozó asztalánál ült, kerülték a gondolataik. Fényes fogadótermében. pedig egyenesen üldözték a sok csatakép olvasásából fakadó rémképek. Fáradtan dőlt le a kerevetre és amint ismerőseinek