Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-10 / 257. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG , Szeged, 1914. október 11. Tükördarabok a háborús világból. L KENYÉRHARC. .Nein kenyérért folyt ugy a u a harc, hanem kenyér (volt -az öss ze ­ütközés oka s azért méltán nevezhető .ikenyérlharonlak. Lent történt ,az eset a déli harctéren: honn Szerbiában. Az ellenség előtt álló csapataink kenye­ret kapták. Minden rajból egy-egy embert rendeltek vissza, aki a bajtársainak is elhozza a 'kenyeret. Az egyikre már késő este került a sor s visszajövet csak bandukolt, csak ban­dukolt a sötétben s sehogysem talált vissza bajtársaihoz. Ment-ment a vaksötétben előre. Egyszer csak megbotlott valamiben. A harc­ban jártas vitéz csakhamar kitapogatta, hogy az drótakadály, amit a szerbek készttettek. Nem val ami kellemesen érezte magát, mert az ellenség közvetlen- közelében v-olt. Ámde az álmukból felriadt szerbek sem tudták mars vélni a dolgot, ijedten felugráltak és hátrál­tak. Bezzeg, ha tudták volna, hogy kenyér hullott közéjük s csak egyetlen szál magyar baka áll velük szem-ben! Néhány percnyi futás után megállottak s [ elkezdtek (lődözni. A lövés zajára a mieink is figyelmesekké lettek és indultak a. lövöldözés irányába. Tisztjeink te tüzet- vezényeltek és •annak rendje és módja szeriint heves ütközet fejlődött ki, mely kivilágos kivirradtig tar­tott és a szerbek megfutamodásával végző­dött, 2. OFFENZÍVA, DEFENZÍVA. A tudo­mányok közül talián iá földrajzi tudomány­nak basznál a legtöbbet a háború. Ma •mindenki térképet olvas. Olyanok is, akiknek a háború ©lőtt- sejtelmük sem volt róla, mire jó .a .térkép, vagy hogy egyáltalán van térkép a világon. Ismerünk spk cseléd­séggel rendelkező szegedi, uri asszonyt, aki maga megtanította a térképolvasásra cselé­deit, .akik most valóságos1 stratagémákat dol­goznak kii a térképen. A solk furcsa orosz, lengyel, francia, belga, szerb, crnagóc helységnév persze kü­lönösen hat idegen ínyelven nem beszélő egy­szerű népünkre s csak növelik a zavart az ujságOk, ahol sok harcászati terminus tech­nikus keveredik az újság szövegébe. A minap egy tanyai parasztasszony áliLi­tptt 'be az ipartestületi Vöröskereszt kórház­iba. Azt hallotta a szomszéd üdülésre baza­ereáztett katona fiától, akit mint sebesültet .a Nónayné kórházában ápolták előzőleg, hogy ott olyan .aranyos naoeságák vannak, hát bi­zonyára őt is útbaigazítják. Amint benyitott afc egyik kórterembe, Nagy A'ladárnét találta legelőbb: — Naecsáigos asszony, volna, szépön ké­rőm, egy ikérósöm, — S mi volna az? kérdezte biztatólag 'az uri asszony. —Hát ikóröm vöttem egy térképet ® mán nagyon jól tudok eligazodni rajta. Mögtanál­tam majnem mindön falut mag várost, de azt a kettőt, akit legtöbbet emlögetnek .az új­ságok, hogy a seregeitek offenzívába meg de­fmzi vába mentek, azt a .két várost sehogy.se tanúlom. Tessék szivös lön ni nekem ezeket THÖgmutabni. S azzal máj.- elő fet keríti a ga­rabolyából a térképet s kiteríti az asztalra, hogy hát' iNagyné nagyságos asszony (kéréssé ki neki az offenzíva és defenzíva neVúi hely­ségeket. Egazgató: VAS SÁNDOR, "f Telefon: 11-85. Harcféri felvételek I! Tartatom: 1.Pionirek munkában. 2. Pleplar százados vezetése alatt hidat vernek a Drinán, teherautók részére. 3. Szerb foglyok Drinjaczában. 4. Ideiglenes kötözőhely Drinjaczában, a drinjaczai ütközet után. 5. Rögtönzött operátióssátoraharctéren 6. A szerb hadizsákmányokat berak­tározzák. 7. A távírász különítmény felállítja a távíró állomásokat. 8. A guczevoi magaslaton srapnelek robbannak, miaiatt katonáink meg­támadják Kulistet. Tartaíom: 9. Ferencz József tábornokai körében. 10. Ferencz Ferdinánd érkezése Münc­henbe. 11. A trónörökös érkezése a hetzendorfi pályaudvarra. 12. Vilmos császár szemlét tart. 13. A hadsereg felvonulása. 14. Újoncok eskütétele. 15. Tüntetés Berlinben az osztrák-ma­gyar monarchia mellett, 16. Tüntetés Párisban a háború ellen. Sláger! Szenzációs dráma 2 felvonásban »« ii. E'őadások 5, 7 és 9 órakor, vasárnap délután 2 órától éjjel 12 éráiig folytatólagosan 3. AMI SÜRGŐSEBB. Egy azok közül, aki -mindjárt, a háború .kezdetén részt vett abban az önkéntes vállalkczásvan, hogy éjjel átcsapnak iK'evevárából Szemendri­ába, ahol aztán órási károkat okoztak a szerbeknek, szóval egy azok .közül se­besülten került vissza — Galíciából. Ö vele történt, hogy mikor százada elfogott 82 oroszt, őt rendelte ki a század parancsnoka a foglyok mellé kísérő altisztnek. !E)gy darabig men­tek, amikor szembe jő velük egy csapatától el­maradt szakaszvezető. íEei volt törve a lába szegénynek ® csak ugy (bicegett. Ahogy az említett altiszt a szakaszvezetőt meglátta és szóba elegyedett -vele, mindjárt (kész. volt a haditervvel: — Nézd pajtás, ineked a tűzvonalban most ugy ®sm vehetnék hasznát. Ha előre keld törni, nem hünteí a lábadtól. Aztán ezek­nek a nyomorultaknak — közben .az elfogott oroszokra, mutatott — sem olyan sürgő® (az utjuk. Nekem sókkal sürgősebb, hogy ílŐhes­sem ae ellenséget. Kisérd te a legénységgel a. foglyokat, én meg visszamegyek a tűzvonal ­ba, hadd lőjjek, mert az sürgősebb. S aimiint mooidá, ugy cselekedett. KBBBaanavnnciiBaaBnBSBBaaBiiQnKaaBBBaurxiiKnaacaaaisaa OOOO Dobay Sándor. (Saját tudósítónktól.) Nem tudom, orosz nyelven mondta-e Dobog Sándor máramaros­szigeti városi tanácsos- azt a beszédet, mely­Jyel átadta az oroszoknak ezt az ősrégi vá­rosunkat, amelyet még Nagy Lajos királyunk 1382-ben a koronavárosok jogaiban részesí­tett. Mondom, nem tudom, orosz nyelven tar­totta-© beszédét, -mert Dcbay Sándortól, aki évtizedeken át volt .a .máramarosszigeti refox­mátus főgimnázium tanára és igazgatója, bi­zonyára kitelt egy orosz beszéd te; Mert aki olyan lelkes pedagógus veit, mint ő, aki száz m.eg száz kis rutén diákhói faragott, az ő .nagyhírű iskolájában nagy magyart, ő bizo­nyára megtanult még professzor korában az ő kis diákjai kedvéért .ruténül is. De ha oro-z nyelven is hangzott ez a beszéd, magyar be­széd volt az. Mert Dobay Sándor aiz. eresz generálisnak: Hazafiúi fájdalommal adom át a megye székhelyét és megmondta neki azt isi, hogy hős katonáink tudni fogják köteles­ségüket n harctéren, (Büsák-e magyar beszéd volt ez, bármilyen nyelven hangzott is el. S előttem áll Dobay .Sándor diszt ing váltan ne­me® .alakja s elképzelem, mint égett lázban az arca a belső izgalomtól, mint csordult ki sze­méből az ő hótiszta, fehér szakállára a hon­fiúi bánat könnye, mire 'beszéde végére ért. S eszembe jut, néhány évvel azelőtt a hosz­szu mezei paroöhiián milyen jó kedvvel itta a tejet, mig mi többiek, nálánál fiatalabbak tü­zes .beregi bor mellett mulattunk, .de kitar­tott velünk reggeliig, mig a nap aranykoro­nája fel nem ragyogott a máramarosi hava­sok fölött. A világnak mely fordulása, a sors­nak mely szeszélye, amely jó Dobay Sándort eb.be a mostani helyzetbe juttatta! Ö, az aranykedélyű ember, aiki egész életét Mára­Tn.arosszi.get erkölcsi, szellemi és anyagi föl­lendítésére szentelte, (kénytelen átadni a sze­retett, a szivéhez nőtt várost a. kozák bordá­nak. S elképzelem, mint ujjongott, mint resz­ketett Dobay (Sándornak, anyak .a .büszke ma­gyarnak a szive, amikor az oroszok rövid di­csőség után hosszú orrai voltak kénytelenek kitakarodni az ősi magyar városból. S amint millió meg millió magyar busult Dobay Sándorral Máramarosszigiet eleet'én, ázunk ó­öen millió meg millió magyar örven-

Next

/
Thumbnails
Contents