Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-08 / 255. szám

Szeged, 1914. október 8. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Háború és közgazdaság. - Fönn kell tartani a termelés folytonosságát. (Saját tudósítónktól), Csapataink északon is offenzívában, vannak. Minden jel arra mutat, hogy a háború rövidesen seholse a mi területünkön fog lefolyni. Ez közgazdasági szempontból óriási megbecsülhetetlen] előny. Mig az ország lakosságának egy része a hattárokon kivül küzd, az ittihonmaradottakra is nagy kötelesség háramlik: fönn kell tartani a termelés folytonosságát, mert csak igy lehet gondoskodni nemcsak a távolban harcolókról, hanem itthon maradt hozzátartozóikról is. Közgazdasági szempontból egészen helytelen, az a fölfogás, hogy a háborúhoz pénz, pénz és ismét pénz kelll1. Szó sincs róla. A háborúhoz javak kellenek: ruha, cipő, fegyver, szállitásiii eszközök, posztó, bőr, liszt, hus; ezerféle dolog, amit csak akkor lehet pénzen megvenni és, a fogyasztás színhelyére szálil.itoni, ha a termelés országszerte tehetően zavartalanul folyik. Ezért kell most mindenkinek odahatni, hogy a termelésben fömnakadás ne álljon be. Legfontosabb gátló ok a hitelszervezet fölbomlása: ez, sajnos, máris bekövetkezett. Ez azonban: nemi szabad, hogy gátolja a termelés menetét, A pénzintézeteknek kötelességük, hogy a termelés céljaira, munkatérre és anyagtermelésre nocsak a folyószámlái betéteket folyósítsák, hanem hitelt is nyújtsanak. Az igy kiadott pénz a legrövidebb idő alatt visszatér a pénzintézetekhez, mert. a, munkás nem rakhatja el apénzt, kénytelen érte árukat vásárolni. Tüzelő anyag van bőven. Az utolsó évek rossz konjunktúrája miatt a monarchia valamennyi szénbánya vállalatánál óriásii szénikészlet halmozódott föl, ugy hogy a. megmaradt munkáslétszámmal folytatván az üzemet, a, monarchia szénszükséglete bőven biztosítva van. Erre nézve egyébként belügyminiszteri rendiellet is jelenít meg, amit alább közlünk. Munkaerő van bőven. Külön irmuk arról, hogy minden szakmában milyen: nagyszámú munkanélküli van. Itt tehát nem, lelhet ifönakadás. Ha netán valamely üzemben hiányoznának a speciális: készültséggel bíró munkaerők, lehet azokat is uj 'betanítással pótolni. A szállítási nehézségek hamarosan el fognák múlni. Az a szerencsés, körülmény, hogy a harc az ország határain kivül folyik, lehetővé teszi, hogy az ország határán belül a javak szállítása zavartalanul, ha talán, a rendesnél hosszabban' is, ilebonyolittassék. Azonban, ifellmierül az ellenvetés,: ha minden, lehetőség megvan is ,a termelés föntartására, ha a bankok folyósítják is, a pénzeket, ha van, is munkaerő, nyersanyag és szén, termlelni még sem fog senki, mert hiányzik a •termelés hajtóereje, a profit! Ki fog termelni, ha egyfelől a termeléshez szüksége® pénzért 10—12% Ikamiatot kell fizetni; másfelől amikor semmi -garancia nincs arra nézve, hogy a termékre lesz-e vevő. Ami az első nehézséget Illeti, minden komoly kögazdász azt remiéli, hogy a jegybank kamatlábát hamarosan le fogja szállítani, mert mint az „Oesterreichiseher Volkswirfh" irja, ez a magas kamatláb egyenesen büntetést .mér azokra, afciik üzeműiket fönn akarják •tartani. „A kamatláb fölemelése irja a nevezett. rendkívül komoly folyóirat — ipari és szociálpolitikai szempontból fölötte káros, pénz és valutapolitika, szempontjából egészen •haszontalan, intézmény, amelyet közérdekből, minél előbb vissza kell vonni." A másik nehézség, hogy akad-e vevő az árukra. Itt a társadalomnak, főleg a vagyonosabb néposzitályoknak kell segíteni. Nem szabad a pénzt kivonni a forgalomból, mert ez megakadályozza a.forgalmat és ebből kifolyólag a termelést. És, épen, nem helyes az, hogy most mindenkinek takarékoskodni kell. A pénz fölhalmozásával kapcsolatos esztelen takarékoskodás most valóságos vétek a közérdek ellen és csak helyeselhetjük azt az eszmét* amit egy osztrák ember fölvetett, hogy büntessék meg, azokat, akik a pénzt, különösen az ezüstpénzt otthon elrejtik és igy a közérdeket megkárosítják. Semmi ok sem forog fönn, ,a vagyonosabb emberek és a biztos, jövedelemmel, birók számára, hogy esztelen' takarékossággal a termelést lehetetlenné tegyék. Heggan mozgósít©!! Oroszország. (Hadgyakorlat helyett háború. — A rohatini csata.) — Nyicsevo! (Ezzel a tipikus orosz 'kifejezéssel jellemezte ,a maga állapotait egy hadifogságba jutott sebesült katona. Valahogyan benne van ebben a kiifej eeésban annak a fogaltomnak az árnyalata is, amit igy szoktak kifejezni, hogy: kutyabajom vain. Ezt felelte az orosz fogoly arra a kérdésre, hogy hogyan érzi magát? Nyicsevo,! Igazi muzsik-mondás. Jól érzi magát, nem törődik semmivel ,ós belenyugszik 'mindenbe. Szélefi'vállu, tsizikár, arca, szlávszőkesógü, szem kékszieilidségü. ,A llembergii csatában ,került fogságba, s ,ugyanekkor emlékeztetőnek srapnel tdarabot kapott jobb térdébe. A temesvári kórházban, aliol most ápolják, ,a legtüreimesebb betegek egyike. Mosolyogva fogadja az ápolónők szívességeit, mond d® néha valamit, amit sienki nem ért. Ujabb időben már magyarul is kezd gagyogni. Szobatársai, színtiszta magyar fiuk, debreceniek, szívesen foglalkoznak vele. Oktatják, tanítják, s tanítvány és nyelvmesterek együtt örülnek a lassan-lassan mutatkozó sikernek. Hová való? — Kérdi tőle valaki orosz nyelvem. — Krimiába. Vaszilyevka faluba, mely a tauriai kormányzóságban fekszik. 1 — Halltották-e a faluban a, háború előtt, hogy valami készül? — Semmit. — Tudták-e, honn Oroszországnak kellenietlemscge, súrlódása, — a kérdés ,a jobban éntihetés kedvéért igy szólt oroszul: civódása — van az osztrák-magyar birodalommal és Németországgal ? — Nem tudtunk semmit. M'eg aztán ez a cár és a nagyhercegek, meg a katonák dolga. — Korcsmában, vasárnapi összejöveteleken sem. -esett erről szó? — 'Csak próbálta volna valaki, ,a .podvornik, ,a, sztaroszt meg a hetman majd ellátták volna a. baját. — Miikor rendelték ró a mozgósítást? — Junius tizenötödikén. — Hogyan történt ez? — Hajnali négy órakor egyszerre lódobogás hangzott a falu utcáján. Felkeltem és kikandikáltam ,az utcára. Csendőrök jöttek. Mimiden házba beszóltak, liogy ,a tartalékos katonáik azonnal vonuljanak a templom elé, mert próbamozgósitás van. — Minidig ügy történik a tartalékos katonák behívása? — Mindig. Nálunk nem dobolják ezt ki előre, cédulákat se ragasztanak ki, ámetr ,a nép nem tud olvasni. Csendőrök jönnek értünk és akkor rögtön velük kell menni. — És ne,m találták különösnek azt, hagy próbamozgósitás van? — Nem. Nálunk minden második esztendőben, de néha ,a közbeeső évben is van próbamozgósitás. Olyankor három-négy 'hétig odavagyunk, hadgyakorlatot végzünk és a végén szépen hazajövünk. Azit hittük, liogy inőst is igy lesz és azért miniden felindulás nélkül nevetve, tréfálkozva gyülekeztünk a templom előtt. Családjaink se sírtak miikor elmentünk, ők ízt tudták, hogy .nemsokára visszajövünk. — Hová mlentek a csendőrökkel Vaszály,eivkából? — Fieiodóziába. Gyalog mentünk. Előttünk, mögöttünk és a két. oldalon csendőrök lovagoltak. Útköz,ben találkoztunk több hasonló menettel, melyek más fal vakból jöttek. Azok is csak ugy tudták, liogy próbamozgósitásra mennek. Feodóziában a .kaszárnyába, öltöztünk fal az egyenruhába. Pár nap múlva vasútra ültettek valamennyiünket, és elvittek Kievbe. Kievben rengeteg sok katona volt. Napról-napra uj és uj tömegek jötték. Mind csak a próbamozgósitásról beszélt. Kievben kaptunk töltényeket is, de üreseket, miint máskor is ,a hadgyakorlaton. 4 kievi kaszárnyák, iskoláik, középületek tele voltak katonáikkal. Mikor már sehogysem fértünk el, elkezdték a katonákat tovább szállítani vasúton. Egyik katonai vonat ,a másik után ment el. Nemsokára ránk is került a sor. Velem egy eziredbein volt két bátyám is. Ezek i«i akkor jöttek eh — És a háborúról ínég semmit sem tudtak? — Nem. Hanem aztán egy napon megtudtuk és ez nagyon kellemetlen volt. — agy történt éz? — Ugy, liogy riadót fújtak s mikor az ezred együtt volt, napiparamcsöt olvastak fel, melyben az állott, liogy nekünk a cár iazt parancsolja, hogy háborúba kell menni az awstro-venger hadseerg ellen. A napiparancs után az ezredes beszédet mondott, liogy legyünk bátrak, ne féljünk és legfeljebb arra vigyázzunk, hogy fogságba ne kerüljünk. •— Mit mondott még az ©zerdas? — Azt mondta, hogy azért, ne kerüljünk fogságba, miivel az osztrák és magyar katonák nagyon kegyetlenek, ,a foglyokat ütik, verik, éheztetik, gyilkolják, megmérgezik és örülhet az, akiinek esa'k az orrát, vagy a fülét vágják le, vagy pedig a szemét szúrják ki. —Hogy hatott ez a beszéd a katonákra — Mindnyájunkat elkedvetlenített. Nem énekellünk, nem tréfáltunk többé. Sokan betegek lettek és sokan nem ettek. Némelyik hangosán zúgolódott, hogy miért nem mondták ezt meg mindjárt. Ezeket, a tisztek rnegkancsukázták. — Sokáig maradtak még iPr-cszkiisban? — Nem. Aznap kaptunk éles fölényeiket, háromszázat mindenki és tovább masíroztunk Galícia felé. Tizenkét napon keresztül gyalogoltunk, mirie Tarnopolba értünk, melybe .bevonultunk. A tisztjeink azt mondták, hogy az egész háború abból fog állani, hegy mindenhová akadálytalanul bevonulunk. — Hcll volt először csatában? — Rohatinnál, Mikor ,az orosz katona Robatin falu nevét -eml.it,ette, ia harmadik ágyról egyszerre csaik bicegve jött közelebb egy magyar baka. Végighallgatta az elbeszélést, aztán ő vette át ,a szót. — A rohatini csatáról beszél ez a muszka, ugye? Mert én is ott harcoltam. Mi fent voltunk a hegyen és lestük az ellenséget. Egyszerre észrevettük, hogy a. napsugárban felvillognak a puskákra feltűzött szuronyai k. Fedezék mögé vonultunk és vártunk. Láttuk, hogy az elteő csapat legfeljebb pár ezredből áll. Hagytuk őket jönni. Bekanyarodtak Róhat inba. A templom felé mentek, mikor megkezdtük ellenük a harcot, A tüzérség és a gyalogság egyszerre kezdte a lövöldözést, Az oroszok megrökönyödtek. Visszalőttek, de kemény harc után megszalasztottuk őket. Ott kaptam ón is ,a sebemet, Rohatinnál. MeiaiiaiKiataai A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.