Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-01 / 248. szám

Szeged, 1914. .október 1. UÉLMAGYAITORSZAG HÍREK oooo ítészül a katonák téli inkája, (Saját tudósítónktól.) Fütyül a szél. Hideg őszi eső hulll s a szél1 az arcunkba vágja. Más esztendőkben Ilyenkor azon aggod alniaslkcd'bnnk, hogy milyen hatással lesz ez a !h.ideg és a lezuhogó viz ai szőlőtermésre. Kjrepedéznek-e a szemek, megrohad-e a tűrt, no és mennyi lesz a cukor tart alom: a korban. Fontos miimidéz most is, sőt feníosabb, imiimt máskor, mert a jó termés soha annyira el nemi kél, mint háboru's időben. Mégis a hideg, az eső nem ezeket a szokásos gondolatokat' és aggodalmakat kelti fel bennünk. A •mikor ázunk, fázunk az utcán, vagy az ablaküvegek elhomályosodnak előttünk a csúnya őszi esőtől, az az első gondolatunk, amelyet sóhajtva mondunk el magunknak: mi van a tmi katonáinkkal. A mii vitéz, szegény katonáinkkal, akik ismeretlen, messzi tájak szabad ege alatt, hosszai napokon át szenvednek. S majdan;, az ősz után jön., az északi vidéken gyorsabb szárnyon jön a tél fagyos leheletével és kegyetlen fehérségével. Mi lesz akkor? Az oroszok bizonyára fel vannak készülve rá, de a ml katonáköpenyegünk nem1 elég védelem az orosz időjárás ellen. Az aggodalmaskodókat — örülünk, hogy módunkban van — meg tudjak vigasztalni. Illetékes helyen, értesülünk róla, hogy okos előrelátással bundát készíttet a hadvezetőség a katonáknak. Sok százezer, talán millió bunda is készen van már s gyors menetben elkészül a többi is. Minden katona meleg bundát kap. térden elül érőt, báránybőrrel bélelve. Az oroszok 'ilynemű felszerelése messze mögötte marad a miénknek. A meleg bundákba öltözött katonákat nem kell majd félteni a hideg északi széltől. A hadvezetőségnek a katonák ellátásában segítségére van a társadalom. A hadsegélyző (hivatal nemieís1 munkájáról irt iminapi megemlékezésünk is ékesen, beszél erről. A sokirányú akciók között, érdekes a legújabb, a prémgyüjtés, amely a- különös találmányú, praktikus keztyiik céljára szolgál. Csatlakozik ehhez még egy találmány: egy vidéki hölgyé, aki uj hósapkával lepte meg a ihadsegélyzőt. A 'hósapka Kolumbus-toijása. Nincsen rajta az arc számára való nagyon sok Á szedáni napokból. Zola „Dtbacle" (Összeomlás) című regényéből. ... Ép ebben a pillanatban dördült el Saint-Menges felől az első ágyúlövés. A völgy mélyén még kedrongyok lebegtek és nem lehetett mást látni, mint a Saint,-Albert szoroson keresztül vonuló zavaros tömeget. Még nem volt 8 óra. Az ágyúdörgés keletről is hallható volt, — ebben a pillanatban tört, elő a szász trónörökös 'hadserege a Daigny előtti első hadtestre és most, miután a !1. porősz hadtest Doney tábornok csapataira megkezdte a tüzelést, délről északra minden oldalról több mértföldnyi óriási körzetben kifejlődött a csata. Maurice tiudatára ébredi, a vak a helyrehozhatatlan hibának, hogy éjié' nem vonultak vissza Meziéres-be. De a következményeket még nem- látta, csak homályos, ösztönszerű sejtelme volt a veszedelemről és nyugtalanul vizsgálta a szomszédos magaslatokat. Ha nem volt idő a visszavon lilásra, miiér t nem szállták meg ezeke t a magaslatokat, hogy a határra támaszkodva, Belgiumba átmenjenek veszedelem esetén? Az emberek mozdulatlanul, lábhoz tett fegyverrel nézték a második hadosztály szép rendben való fölsorakozását, amely a Maas felé fordult, hogy az erről jövő támadássá! szembeszálljon. Ke'let felé a harmadik hadosztály fejlődött ki, mig Beauimootban az első hadosztály foglalt állást. Az utolsó éj folyamán a műszaki katonák védőmiiveken dol•munkát igénylő kivágás, hanem csupán, egy •egyszerű 'hasítás, amely kitágul, helyet hagy az arcnak, sőt jobban kisimul, mini az eddigi sapkák. A legfőbb előnye pedig: az, hogy sokkal gyorsabban lehet elkészíteni. Mire kifehérít! nek a mezők — ha még szükség lesz rá — a mii katonáink ni téli mezben fogják állani a hidegeket és a régi lelki erősséggel a tüzet. — Stirbey hercegnő adománya a szegedi Vörös Keresztnek. Özvegy Stirbey hercegnő, báró Gerliczy Félix né édesanyja Parisból kétezer koronát adományozott báró Gerliczy Félix utján a szegedi Vörös Kereszt Egyesületnek. Lovag Worzikovszky Károlyné elncknő ezt az összeget teljes egészében, a vezetése alatt álló Kathohkus Körben berendezett: sebesültkórház céljaira szánta. — Szarvadv Lajo' dr. hősi hatóit halt. Smrvady Lajos dr. iblauktfeztviselő, 46-os tartalékos zászlós, Szarvady Lajosnak, :a. szegedi Kereskedelmi és Iparkamara kiváltó el,nőkének fia, augusztus 30-áin ,a galíciai harctéren Rchatyn mellett 28 éves koráiban 'hősi balált balt. Lelki üdvösségéért a, gyászmise október 3-áui, szombaton délelőtt 10 óraikor lesz a, rókusi templomban. — A szegedi munkósközvetflő bizottság •október 1-én (csütörtököd) délután 5 órakor a kereskedelmi és iparkamara gyűlés termében ülést tart, melyre a tárgv fontosságánál fogva' szive,s, megjelenését okvetlenül kérjük. Az Elnökség. — A sebesült katonáknak olyasvalamire iis van szüksége, a,mór® eddig keviesam gondoltak. Amint naponta látíbajuk a sebesült s,z,áilitmányoknái1. a. katonák na.cy része a lábári sérült meg. Ez a sérülés legtöbb esetben nem veszély®? és néhány hét uralva, (felépül, a beteg, esakibogy ekkor még jó ideig a fájós lábával nem. igen tud járni, és botra va.n szüksége. Épen ezért arra kérjük a jószívű közönséget,, hogy erről a fontos támogató eszközről se feledkezzék meg és amennyiben módjában álll, jutassa el a. birtokaiban lévő botokat a sebesült katonák számára. — Ferenc Szaívátor a Vörös Kereset A „Nemzeti (Hírlap" irja: Dicsőségesen uralkodó királyunk nlamrég az önkéntes betegápolás főfelügyelőjévé nevezte ki Őfenségét, Ferenc Szalvator .főherceget. A feladat, amegoztak. Még a poroszok tüzelósémek kezdete alatt is védősáncokat ástak. Floingtól lefelé megkezdődött a puskatliz, amely azonban azonnal elnémult és Beaudoin kapitány századija, parancsot kapott, hogy háromszáz méterrel hátrább foglaljon állást. Egy széles 'káposztaföldön voltak éppen., amikor a százados felkiáltott: — Feküdj! Le kellett, feküdni. A káposztafej eheti csillogott a dúsan esett harmat és kővár aranyoszöld leveleiken a tiszta, ragyogó csöppek nagy gyémántjai villogtak. — Irányzék 400 méter! — kiáltott ismét a százados. Ettől a pillanattól kezdve nem szünetelt a gránát. Innen nehezen ment a lövés. Az első golyók az ágyuk előtt estek le, .amelyek szintén lőni kezdtek, ezenfelül sok gránát nem robbant föl. minthogy a puha földben: megakadt. De a legközelebbi pillanatban egy gránátszilánk az első sorban szétzúzta egy katona fejét. Kiáltás sem hangzott, csak véne lövell és az agyveleje locscsant ki, ennyi volt az egész, Szegény fiu, — szóit a káplár — nagyér •nyugodtan és nagyon halványan, — majd rákerül a sor nemsokára másra is. De már nem' értették egymás szavát és különösen borzasztó volt a rettenetes lárma. A szomszéd üteg szünet nélkül lőtt, a föld rezgett és a miitrailieuse-ök, amelyek a levegőt hasították, még elviselhetetlenebbek voltak. Lehetetlen volt a csatáról a leghalványabb lyet az uralkodói kegy reá bízott, neme ok magasztos és fölemelő, de rendkívül fontos is, különösen most, a ránk kény,szeretett háborús időben. Őfensége, Ferenc Szalvátcr főherceg áll az élén ugy iMagyarosz,ágban, mint Ausztriában a Vörös Kereszt-Egyletnek. Hogy mit jelent, manapság a Vörös Kereszt • Egylet, arról talán fölösleges beszélni, hisz nincs család: széles ez orszáigokbam, melyek r.e áldanák ezt a (gyönyörű lamibarbaráti intézményt, Hivatása magaslatán áll nálunk a Vörös Kereszt-lógylet; Csetkonics Endre gróf királyi biztos és FeilMzsch Bertcbold báró főinegbizott-főgondnok biztos kézzel, irányítják, vezetik a hatalmas intézményt. Különösen FeilMzsch Bertába1 d báró, ez a nagy koncepciójú és erős akaratú férfiú vitt uj erőt -ós friss szellemet a magyar Vörös Kerciszt-EgN létbe. Azt a nagyarányú ununkát, am.it a mi Vörös Kereszt-Egyletünk kifejt, talán senki nem méltányolja jobban, mint éppen Ferenc Szaivátor főherceg, aki 'bámulatra méltó érdeklődéssel van eltelve a, Vörös Kereszt iránt. Neme® és szent hivatását teljesen átérezve, odaadó szeretettel csüng. Őfelsége e humránus, szép célú intézményén. Már az elmúlt tél folyamán közöttünk járt őffonség® ós alapos betekintést nyert a Vörös Kereszt ügyeibe, töviről-hegyire megvizsgált mindent, sőt fáradtságot vett imaigáuaik arra, is, hegy egynehány vidéki fiókot is megszemléljen, S amióta a liadd állapot tart: fáradhatatlanul do gozik Őfensége ,a Vörös Kereszt érdekében. A magyar nemzet mindéin tagja mély bálával s a legnagyobb hódolattal fordul most őfensége magas személye személye felé. S boldognak érezhetjük .magunkat, hogy királyunk éppen az ő fenséges vejét szemelte ki arra a nagy feladatra, ami most e két szóban foglalható össze: önkéntes betegápolás! M a, gyár véne lek a, harctereiken nagyszerűen megállják helyüket, — .dicsőség nekik, de dicsőség és •ezerszeres hála a betegápolás lelkes- és önzetlen h arcosainak is! — A pancsovai kivégzés. Pre csóván két szerb íöldmivest, akik fosztogattak, halálra Ítéltek és •kivégeztek. A kivégzés, után a görög-keleti tábori léikész beszédet mondott magyar és román nyelvem. — Amig a becs,lile terek és bábrák a toarcímezőri esnek el — úgymond' — a két elitélt a kiürített városban a legnagyobb veszély idejében fosztogatott. Erre a szörnyű bűnre képet, alkotni. Maurice a sik föld' szélén csak Hattey erdős csúcsát látta na gyein nessziröi. Egyébként a látóhatárom belül egyetlen porosz sem mutatkozott. Csak füstfelhők szálltak tföl- és lebegtek egy-egy pillanatig a'napfényben s amikor megfordult, meglő perve látta, hogy egy meredek szikla védelmében fekvő völgyben, szántogat nyugodtan egy paraszt s éppen most fordítja meg ekéjét, amelyet egy nagy szürke ló huz. Minek is vesztene egy napot? Azért, mert verekszenek, a gabonának mégis csak nőni keli és a világ élete sem állhat meg.. De a rettenetes tüzérpárbaj tovább folyt az ezredek feje fölött, amelyek az izzó, szomorú mezőn feküdtek. Nem volt itt' más, mint ez a folyton gördülő dörgés, a pusztításnak ez az orkánja, amely végigzugott a pusztaságon,. Órák teltek el igy, de már érezhető volt •a "iéimiet tüzérség fölénye. A robbantó lövegek csaknem mind borzasztó távolságban robbantak szét, miig a francia golyók és bombák sokkal rövidebb pályán,, legtöbbször már a levegőben elsültek, mielőtt a célt - érték volna. Nem volt tehát má,s menekvés, mint minél1 jobban összehúzódni a sáncárko!t-an 'v még az a imegkönyetbülés sem jusoL nekik, az a mámorító érzés sem, hogy orv pár py. kalövést adjanak. Mert kire lőjenek, hiszen•serikit sem láttak az üres látóhatáron! Lóvágtatás zajára az emberek arra fordullak, fölismerték Douay tábornokot táborkarával, 'aki idesietett, hogy csapatai állását megtekintse. Megelégedettnek látszott és néhány parancsot adott, amikor Bourgajn-Des-